Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-16 / 269. szám
A My Fair Lady Kaposváron Előadások Széchenyi Istvánról és Széchenyi Imréről (Folytatás az 1. oldalról) A korra utalva Hanák professzor megjegyezte: a kereskedelmi és a nemzeti lelkűiét nálunk nem tudott egymás mellett megférni, így „csúszott félre" az eszmetörténeti fejlődés. „Édes örömest akarunk aratni, de szántani és vetni nem.”— idézte a kritikus Széchenyi Istvánt, aki a tiszta patriotizmus mellett a szorgalmat, a munkát tartotta elsődlegesnek, s a polgárosodással ösz- szekapcsolt felemelkedésért harcolt. Az előadásban szó esett az ország első nemzeti nagyvállalkozójának irodalmi, közéleti és vállalkozói tevékenységéről és „a nemesség polgárosítása, valamint a polgárság magyarosítása" kettős feladatáról. Hanák Péter a racionális szemléletű hazafi megvalósulatlan terveiről megjegyezte: a baj nem a töltetben, hanem a hordozórakétában lehetett... A nagy érdeklődés övezte előadás után Király István kandidátus korreferátuma következett. Széchenyi Imre elméleti és gyakorlati munkásságát osztotta meg a hallgatókkal. Olyan személyiséget állított középpontba, akit méltatlanul felejtettek el a történészek. Az előadó szerint gróf Széchenyi Imre volt az 1848 utáni parasztkérdés leghitelesebb ismerője. Mivel földbirtokos volt, szájából a parasztok körében nem hangzott meggyőzően, amit róluk, és értük, a magyar mezőgazdaság felvirágoztatásáért mondott. Ennek ellenére sohasem tetszel- gett a parasztbarát ócska pózában. Király István felidézte Széchenyi Imre amerikai ta- nulmányútját is, amelyről Amerikai levelek címmel számolt be. A könyv megjelenése után 110 évvel is használható információkat ad az Amerikai Egyesült Államok életéről. Azt kutatta: miért alacsony az amerikai búza önköltsége, s mi a titka a farmergazdálkodásnak. Az előadó utalt a gróf somogyi éveire is: Széchenyi Imre 1882 decemberében foglalta el Somogy megye köz- gazdasági hivatalát. O alapította a szentimrei földművesiskolát, s az ő nevéhez fűződik Balatonmária létrehozása is. Sokat tett a balatoni fürdőkultúra fejlesztéséért, s felemelte szavát az „egykék” ellen. Ugyanis e nemzetpusztító „betegség” a kálvinista egyházat majdnem kiirtotta Somogybán és helyet adott a cigányoknak... A hozzászólások, kérdések, után a közelmúltban megjelent levéltári évkönyvet mutatta be Kálmán András, a Pedagógiai Intézet főmunkatársa. A Somogyi Levéltári Napok záróakkordjaként a levéltári munkában aktívan tevékenykedő szakembereknek nyújtottak át jutalmat. Lőrincz Sándor A HAGYOMÁNY JEGYÉBEN Az utóbbi évek hagyományokat visszaállító és teremtő teékenységét folytatva — a Somssich-emléktáblának az iskola földszinti előcsarnokába való visszahelyezése, a Somssich- és Táncsics-tablók elkészítése, a dicsőséget szerzett tanulók arcképcsarnokának létrehozása, kopjafa állítása „Elhunyt tanáraink és diáktársaink emlékére”, a Turul-madár viszatétele az iskola oromzatára stb. — ismét nemes hagyományt újítunk fel: kiadjuk a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium Évkönyvét az 1990-91. tanévről. Utoljára az 1947-48. iskolai évről, az iskola fennállásának 142. évében jelent meg évkönyv, azóta — a három jubileumi emlékkönyv kivételével — nem jelent meg egyetlen egy sem. így értelemszerűen — mivel az iskola 1948-ban kapta a Táncsics Mihály Gimnázium nevet — az igazgatóság az új névvel most ad ki először évkönyvet. Érdekes eszmefuttatásra ad alkalmat az 1948-ban kiadott évkönyv címlapján szereplő mondat:'„Az iskola fennállásának 142. évében”, valamint sok más dokumentum és ismert tény, amelyből egyértelműen következik, hogy „a kaposvári gimnázium 1806-ban, heceg Eszterházi Miklós bőkezűségéből, egyházi és világi alapítók s a város adakozásából a vármegye lelkes támogatásából létesült, és 1812-ben nyilvánossági jogot nyert.” Ellentmondani látszanak mindennek a különböző kerek és jeles évfordulókon megjelent emlékkönyvek, az 1896-ban kiadott „A kaposvári M. Kir. Állami Főgimnázium története 1806-1895” című munka kivételével, a továbbiak valamennyien 1812-re datálják a gimnázium létrehozását, alapítását: A kaposvári Magyar Királyi Állami Főgimnázium Emlékkönyve 1812-1912. (Kaposvár, 1913) A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium Jubileumi Emlékkönyve 1812-1962. Acta Gimnasii MDCCCXII- MCMLXXII A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium Jubileumi Emlékkönyve 1812-1987. (Kaposvár, 1987) Úgy érezzük, a tények alapján végül is ki kell mondanunk: iskolánk 1806. november 1-jén kezdte meg működését. Ennek alapján úgy tartjuk helyesnek, hogy 1991. novemberében megemlékezünk gimnáziumunk alapításának 185. évfordulójáról, a következő kerek jubileumot, a bi- centenáriumot pedig 2006-ban ünnepelheti az intézmény igazgatósága, tanári testületé és tanulóifjúsága! Visszatérve jelen évkönyvünkre: kérjük Kaposvár város közönségét és a gimnázium valamennyi volt és jelenlegi diákját, hogy fogadják e munkát szeretettel. S bár teljességre törekedtünk, egy tanévben annyi minden történik az iskola életében, hogy bizonyára lesznek olyan dolgok és események, amelyek kimaradtak az évkönyvből. Ezt nézzék el nekünk! Értékeljék a szándékot, egy nemes hagyomány folytatását, értékeljék a tényt: iskolánk múltbéli rangjának megfelelő, a jelenlegi rangját tükröző évkönyv megjelenését! Mihályfalvi László igazgató * Az igazgató előszavát a most megjelent Évkönyvből, idéztük. 1991. november 16., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS A periféria diszkrét bája Nagyon jó! Nagyon jó mindenekelőtt az, hogy a színház makacsul kitartott húsz éve dédelgetett vágya mellett és szerencsés csillagzat alatt — kifizethető jogdíj, ideális szereplőgárda és kitűnően vezényelt zenekar birtokában — végre színpadára csábíthatta Eliza Doolittle-t, a világszerte ünnepelt virágáruslányt. A több mint három évtizedes sikerszéria különböző kontinensek színpadain — vélhetnénk— biztos „nyerővé” teszi a darabot... Ámbár amilyen biztos ígéret, akkora kihívás is. Az emlékezetes megfilmesítés, a Shaw által (és még annyi más szerző által) megírt Pygmalion-történet közismertsége, a szellemes Lerner-versek és Loewe örökzöld melódiái — egyszersmind kemény előfeltételek is. Azt már sokan és sokszor elmondták, hogy a musical savát-borsát a játszva éneklés és az énekelve játszás „tudománya" jelenti — a My Fair Lady ékes bizonysága annak, hogy ez így igaz. S ha az egyikből valamely szereplőben kevesebb a „talentum”, a másikból feltétlenül pótolnia kell. így jöhet nagyjából létre e darab sajátosan eredeti harmóniája, amely nemcsak zenéjében sokszólamú, hanem minden tekintetben az. „Küldj egy férfit a készletből...” Eliza: Sáfár Mónika A fentiek nem előrebocsá- tott okoskodások, a kaposvári előadás mutatja mindezt. Nagyon jól érzékelve a kihívásokat, minden közismertség, örökzöld fülbemászottság el lenére a színrevitel roppant friss, szórakoztató és igényes. Felmutatja azokat az itt és most érvényesülő dimenziókat, amelyek új és érdekes hangsúlyokat közvetítenek. Hatásosan működnek azok a lendítőerők, felfedezések, rá- csodálkozások, amelyek a „nagy számok” árnyékában megbúvó szerényebb melódiákon, vagy a helyenként lelassuló, túlcsevegett cselekményben továbbsegítik az előadást. Jól alkalmázkodó szcenikai környezetet teremtett Menczel Róbert díszlettervező és Gáspár András festőművész, nemkülönben Szigeti Szilvia is jelmezeivel. Magabiztos, igen invenció- zus a zenekar játéka. A musical világát úgyszólván „megágyazza” és fel is rázza Keré- nyi Gábor karnagy vezénylete. A koreográfus Gesler György sem kötött semmiféle kompromisszumot. Kemény sodrású, nagyon hatásos, ötletgazdag táncokat vitt a színpadra, az együttes pedig látható örömmel, revűt idéző könnyedséggel köszönte meg. Tehát nem volt semmiféle alku: nagyszerűen kellett játszani, énekelni és táncolni. Nagyszerűen elénekelve, eljátszva, eltáncolva a dickensi szegényvilág hangulatait és a felsőbb osztályok konvencionális és elegáns miliőjét. Kifordítva persze mindezt a humor logikája szerint úgy, hogy felfénylett a periféria „diszkrét bája” és lejött a nagyoperettek pávás mórikálása. E kettős „közlekedési” irányban mindig keveredett a groteszk a bájjal, az irónia a megértéssel; a harsány kacaj az együttérző mosollyal. A Babarczy László rendezte előadás — érzésem szerint — ilyen ellenpontok finoman érzékeny közvetítésével alapozta meg a My Fair Lady erényeit. így lett a közismert virágáruslány, Eliza, Sáfár Mónika éneke-játéka egyaránt nagyszerű alakítás: eredeti, egyéni és emlékezetes. Telitalálat ahogy Kulka János a megszokottan fanyarul elegáns Hig- gins helyett egy borostásabb, slamposabb, nyafogósabb és cinikusabb professzort teremtett. Kitűnően érzékeltetve ahogy a középosztály konvenciói ellen lázad, de mégis nevetséges előítéleteinek foglya. Kiapadhatatlan humorforrás ez, hiszen a józan észre apelláló jó öreg oxfordi iskola már Shaw idejében kimondta: egy dolog az intellektus, s más dolog az intelligencia... Doolittle, Bezerédi Zoltán remek megformálásában, olyan szimpatikus, kültelki, vén vagány, hogy közben énekelni is , táncolni is tudja azt, amiről a darab „mellesleg” szól: a megfricskázott morali- zálást és az üresen kongó előítéleteket. Csernák Árpád Pic- keringje és Pálfy Alice Pear- cené-ja a háttérben is hangsúlyos; rokonszenvesen szelíd szereplői a játéknak... És most (mint már annyiszor) folytathatnánk a színlap szerepei- nek-szereplőinek további felsorolását, ugyanis ez az „intim” történet a felemelkedésről, a megalázásról és a szerelemről meglehetősen sokszínű családi-társadalmi körSáfár Mónika és Kulka János nyezetbe ágyazódik, amely nem maradt puszta illusztráció. Igényes epizódalakítások és együttjátszások változatait mutatja, hozza. A csatorna melletti perifériát megjelenítő „ensemble” esetében (felső képünkön) minden esetben telitalálat! (Az alakításokra, mivel több a kettős szereposztás, a későbbiekben még visszatérünk.) Végezetül dicsérhetjük magát a színlapot is gondos filológiai összeállításáért, a nem terjengős, de minden lényegeset tudtul adó információiért. Babarczy László, a színigazgató — igen helyénvalóan — egyszer azt fejtegette, hogy a színháznak nem muszáj mindenáron s mindenkinek tetszenie. Szeressék inkább és tartsák fontosnak. Nagyon jó. Babarczy László, a rendező és a társulat most úgy vitte színre a My Fair Ladyt, hogy a fontos előadást feltétlenül lehet szeretni, de urambocsá még tetszik is! Azért ez sem rossz... Tröszt Tibor Fotó: Lang Róbert
