Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-12 / 265. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1991. november 12., kedd Pongrátz Gergely nyilatkozott a SOMOGYI HÍRLAP-nak Már nem kérünk, hanem követelünk Fotó: Lang Róbert Nincs döntés Egyelőre még nem dönthet az Ofotért Vállalat privatizáció­jának kérdésében az Állami Vagyonügynökség. Az igazga­tótanács határozata értelmé­ben addig, amíg végérvénye: sen le nem zárul a jogvita, nem döntenek az Ofotért pri­vatizációjának ügyében. A Fővárosi Bíróság elsőfokon hozott döntése — amivel el­utasította a Fotex és a Kontrax kereseteit, valamint az Ofotért által benyújtott, ténymegálla­pítást kérő keresetet is — még nem jogerős ítélet. Független Közgazdász Szövetség A közelmúltban megalakí­tott Független Közgazdász Szövetség várja közgazdá­szok, üzemgazdászok, mér­nökközgazdászok, illetve a felsőfokú közgazdasági okta­tási intézmények hallgatóinak jelentkezését az 1399 Buda­pest, pf.: 701/354 címen. A szövetség feladatának tekinti a közgazdászok összefogá­sát, a gazdasági megújulás segítését, teret ad a közgaz­dasági nézetek és elméletek szabad vitájára. Kettős határellenőrzés Várhatóan jelentősen lelas­sul a hajóforgalom a Dunán, a magyar-jugoszláv határnál. Jugoszláv illetékesek közöl­ték: a jugoszláv oldalon lévő közös, bezdáni határátkelőhe­lyen nem tudják garantálni a magyar határőrök, rendőrök és vámosok biztonságát. Ezért a magyar szervek mos­tantól meghatározatlan ideig a mohácsi víziátkelőnél végzik az ellenőrzést. így minden ha­jóra mindkét oldalon vizsgálat vár. (Folytatás az 1. oldalról) — Ennek egyszerű oka van. Vártunk másfél évet, hogy időt adjunk a kormánynak: való­sítsa meg azokat a célkitűzé­seket, amelyeket 1956 szel­lemisége követelt. Ám eddig nagyon kevés valósult meg a célokból. Tudjuk, hogy a kerekasztal-konferenciák ide­jén olyan kompromisszumok születtek, amelyek kötelezik a kormányt bizonyos dolgokra. Ezek gátolják a célok megva­lósításában. Azok a pribékek például, akik összeszedték a szabadságharcosokat, most is 30 ezer forintos nyugdíjakból élnek. Bajtársaim viszont, akik végigharcolták a forradalmat és sokat szenvedtek, 5-6 ezer forintos nyugdíjból tengődnek. Ez tűrhetetlen állapot. Mi vár­tuk, hogy ezen változtat a kormány, de nem tette. Most kialakult az a helyzet, amikor nem kérünk tovább, hanem követelünk. A szivárvány színeiben — Mi a célja a szövetség­nek? Mit szeretnének elérni? — A célunk az, mint ahogy 1956-ban volt, a szivárvány minden árnyalatát lehessen megtalálni a magyar nemzet egén. A szabadságharc idején ez így volt, de ezt a kommu­nisták szétrombolták. Meg­vannak ugyan a szivárvány színei, de szétszórva. A világ- szövetség célja az, hogy újra összeszedje ezeket a színe­ket. A mi szövetségünknek tagja lehet mindenki, aki egye­tért 56 eszméivel. Azok js, akik 1956 után születtek. Ám azok nem léphetnek be, akik bebizonyították, hogy nincs ott helyük. Vagyis az 1956-os eszmék ellen fellépők. — Hogyan lehetne ponto­sabban meghatározni: kikre gondol? Vannak-e felvételi kri­tériumok? — Azokra a pártfunkcioná­riusokra, akik tisztséget töltöt­tek be a kommunista pártban, a pufajkásokra, az ávósokra, a munkásőrökre és azokra, akik ha voltak is börtönben, de most nem úgy viselkednek, hogy 56 eszméit vigyék előre. Azok például, akik ellene sza­vaztak november 4-én a Zété- nyi-Takács-féle törvénynek, semmilyen körülmények kö­zött sem lehetnek tagjai a szövetségnek. A volt egyszerű MSZMP-tagokra tehát nem vonatkozik a felvételi tilalom. — Milyen a világszövetség nemzetközi fogadtatása? — Kanadától Ausztráliáig mindenhol vannak szervezete­ink. Most szeptemberben kezdtük meg az alakulás elő­készítését és már is úgy ter­jed, mint a futótűz. — Milyen feltételekre van szükség a szervezetek kiépí­téséhez? — 35 évet éltem emigráció­ban: ez idő alatt rájöttem arra, hogy a pénz nem minden. Szükség van arra is, de nem a pénzen múlik, hanem az em­berek lelkületén, gondolkodá­sán. A szervezet-kiépítés is azon múlik, hogy legyen né­hány ember, aki valóban szív- vel-lélekkel dolgozik a célok érdekében. Legyen olyan ve­zető egy-egy városban, mint például itt Kaposváron, aki haj­landó segíteni, együtt érez ve­lünk és látja a szövetségünk igazát. Itt vannak a bajtársaim, akiket félholtra vertek, meg­sebesültek. Ők hajlandók se­gíteni a munkát. És ez a lé­nyege a dolognak. Kaposvá­ron is megkapják a szükséges segítséget a helyi szerveze­tektől és a világszövetségtől. A híd a világszövetség — Milyen sebességgel ter­jedhet az ön által említett futó­tűz? Mikor lenne elégedett? — A világszövetségnek gyorsan kell lépni. Az a híd, amelyen át akarunk menni, még messze van és addig hosszú út vezet. Az első lépé­sek már megtörténtek, s jön­nek a következők. Minden eredmény, amit elérünk, egy újabb lépés. A helyi szerveze­tektől azt kérem, hogy lépje­nek be, tagságukkal is támo­gassák a szövetséget. A mi munkánk értük van. Ezt tudják és megértik. A következő or­szággyűlési választásokon szeretnénk elérni — mivel előbb nem lehet —, hogy a mi akaratunkat is képviseljék a parlamentben. De ehhez el kell menni szavazni is. Mert az a baj, hogy nem mennek el. Olyan embereket válasszanak meg, akikben megbíznak. És ne féljenek, amikor urnához járulnak. Az elmúlt évtizedek­ben olyan félelmet vertek az emberekbe, hogy ezt nehéz lesz, de remélhetően sikerül feloldani. Lengyel János MEGSZŰNNEK A KATONAI BÍRÓSÁGOK, DE... Marad a katonai bíráskodás A bíróságokról és a büntetőeljárásról szóló törvények módosítása alapján megszűnnek az év végéig még különbí­rósági jelleggel működő katonai bíróságok, és beépülnek az egységes bírósági szervezetbe. A katonai büntetőeljárásra tartozó ügyekben a jö­vőben — első fokon — katonai tanácsok fognak bíráskodni az Ország- gyűlés által kijelölt fővá­rosi és négy megyei bí­róságon, több megyére kiterjedő illetékességgel. Ezek a tanácsok hivatá­sos katonai bírókból és katonai népi ülnökökből állnak majd. Fellebbezés esetén — másodfokon — a Legfelsőbb Bírósá­gon azonban a katonai bűnügyekben is csak polgári bírók járnak el. Dr. Hildenbrand Ró­bert hadbíró ezredes, a Budapesti Katonai Bíró­ság elnöke elmondta: megkezdődtek az or­szágban jelenleg mű­ködő öt katonai bíróság megszüntetésével kap­csolatos szervezési munkák. Az Igazságügyi Minisztériumban a kö­zelmúltban megbeszé­lést tartottak a honvé­delmi és az igazságügyi tárca illetékes vezetői a katonai bíróságok elnö­keivel. Megvitatták az átszervezés végrehajtá­sának személyi, tárgyi és szakmai, ügyviteli kérdéseit. A hadbíró ez­redes hangsúlyozta: a törvényalkotók úgy fog­laltak állást, hogy a ka­tonai bűnügyek elbírá­lása különleges katonai ismereteket igényel. Ezért változatlan köve­telmény, hogy a katonai bírók a honvédség hiva­tásos tisztjei legyenek. A bírói függetlenség elvé­nek teljesebb érvényesü­lése érdekében azonban a katonai bírót — bírói tisztsége megszűnéséig — a honvédelmi minisz­ter az igazságügyi szer­vezethez vezényli, ahol az igazságügy-miniszter osztja be a kijelölt bíró­sághoz. Az is lényeges változás, hogy a katonai bírók esetleges fegyelmi ügyeit — január 1-jétől — a polgári bírókra vo­natkozó általános szabá­lyok szerint kell vizsgálni — mondta dr. Hildenb­rand Róbert hadbíró ez­redes. Lehet, hogy nem lehet... Az Expo és a népszavazás? Semmi kétség, előbb vagy utóbb — sokak szerint inkább előbb — összegyűlik a kérdőí­veken „legalább” 100 000 ér­vényes aláírás, amely nép­szavazás kiírását javasolja a 96-os Expo megrendezése ügyében. A Ferenczy Euro- press munkatársa arról ér­deklődött jogi szakemberektől, hogy mit jelent, milyen követ­kezményekkel jár az, ha az esetleges referendum igent mond a világkiállítás megren­dezésére. — A törvényi előírások egyértelműek. Ha a megsza­bott részvételi aránnyal lezajló népszavazáson az Expo meg­rendezése mellett voksol a többség, akkor ezzel végér­vényesen pont kerül a világki­állítás körüli viták végére. Más szóval sem a kormánynak, sem a parlamentnek nincs joga és lehetősége a további mérlegelésre — az Expót meg kell rendezni! S ezen az sem változtat, hogy esetleg meg­alapozott gazdaságossági számítások és egyéb körül­mények a megrendezés ellen szólnak. — Ebben a vonatkozásban tehát világosak az előírások. Nehezebb azonban az egyér­telmű válasz arra, hogy egyál­talán kiírható-e referendum a világkiállításról? A népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1989. XVII. törvény ugyanis kimondja, hogy nem bocsájt- hatók népszavazásra a költ­ségvetésről, a központi adó­nemekről és illetékekről, a he­lyi adók központi feltételeiről szóló törvények. Márpedig egyik oldalról a világkiállítás tekinthető egy önálló, önma­gában kerek egészet alkotó országos méretű vállalkozás­nak, kezdeményezésnek, amelynek közvetlen formai kö­tődése nincs a költségvetés­hez. De felfogható úgy is, hogy ha az Expóról döntünk, akkor egyszersmind az állam­kasszáról, a költségvetésről is határozunk. — Ha tehát „szorosan” ér­telmezzük a törvény szövegét, valószínűleg nem írható ki népszavazás a világkiállítás megrendezéséről. Vagyis a kulcsszó az értelmezés. A vi­lágos válaszhoz nélkülözhe­tetlen, hogy az erre illetékes fórum állást foglaljon abban, miként lehet és kell helyesen értelmezni az idézett 89-es törvényt. (domi) Kallódó kincsek Somogybán meghaladja a hatvanháromezer hektárt a természetes vizek területe, és több mint két és fél ezer hek­tárnyi halastó is van. A halászati jogot élvezők a természetes vizeken 639 tonna halat fogtak az idén. Önmagában ez jelentős mennyiség, ám az előzőkkel összehasonlítva számottevő a visszaesés. Az étkezési célra kifogott hal mennyisége csaknem harminchárom százalékkal, a tenyésztési célú halfogás több mint hatvankét százalékkal (!) csökkent. Nagymértékű a visszaesés a növényevő fehér busánál, de számottevő a harcsa, a csuka és a fogas­süllő esetében. A halastavak és a tógazda­ságok haltermelése is csök­kent, a számítások szerint 481 tonnával termeltek keveseb­bet, mint a korábbi években. A pontyhústermelés válto­zatlan. Szinte valamennyi nö­vényevő halfajnál „visszaren­deződés” tapasztalható. A busa népszerűtlenségét jól jelzi, hogy igen nagy mértékű mind a fehér, mind a pettyes busa zsákmánycsökkenése. Sajnálatos, hogy évről évre romlik a halastavak állapota, elmaradnak a korszerűsíté­sek, a rekonstrukciók, és új halastó sem épül. Közrejátszik ebben, hogy a halárak stag­nálnak, ugyanakkor az ener­gia, a vízdíj és az egyéb költ­ségek emelkednek. Jelentős differenciálódás tapasztalható a tavakba történő haltelepíté­seknél. A pontytelepítés összesé­gében nem változott. Örven­detes viszont, hogy nőtt a be­telepített kétnyaras halak mennyisége, és csökkent a „halandóbb” egynyaras halak aránya. Jelentősen mérséklő­dött a növényevő halfajok te­lepítése, ezekből tavaly 68 százalékkal került kevesebb a tavakba, * mint korábban. Ugyancsak nőtt a harcsa, a compó, a fogassüllő mennyi­sége. Ä halgazdálkodás színvona­lának javítása fontos feladat és több irányú intézkedést sürget. Változtatni kell a gene­tikai, a termeléstechnológiai, a személyi feltételeken, és op­timalizálni a különböző halfa­jok telepítési arányát. A me­gye természeti, éghajlati, víz­rajzi adottságai igen kedve­zőek a halhústermelésre és adott a kellő szakismeret, a tudományos háttér is. A tó­gazdaságok hozamnövelésé- nek alapvető feltétele, hogy következetesen javuljon a te- nyészalapanyag genetikai, egészségi állapota, a hal­egészségügyi helyzet, a víz­minőség. Emellett kiemelt fi­gyelmet kell fordítani a hal- pusztulásra hajlamosító té­nyezők (ipari, mezőgazdasági szennyeződés stb.) megelő­zésére, mérséklésére. Varga Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom