Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-10 / 238. szám
1991. október 10., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 15 VISSZATÉRT KAPOSVÁRRA Varga Kati újra a Tungsramban Aki csak egy kicsit is járatos a somogyi röplabdasport világában, annak aligha kell különösebben bemutatni Varga Katit. Azt a Varga Katit, aki már több mint egy évtizede ott van a röplabdapályán, s egészen a nagyválogatottságig jutott. Azt már bizonyára kevesebben tudják, hogy először — vagy jó három esztendőn keresztül — atlétizált. Ezt váltotta fel 1980-ban a röplabda. A Kaposvári Sportiskola csapatában Kökényesy Péter kezei alatt ismerkedett meg a sportág alapjaival. Rá egy évre már az NB ll-ben lépett mérkőzésről mérkőzésre pályára. 1984-ben aztán a mai Kaposvári Tungsram elődje, a Vasas Izzó következett. A csapat éppen akkor esett ki a másodosztályba, de egy év múltán már újra a legjobbak között szerepelhetett. Egészen 1987-ig játszott a kaposvári együttesben, s szinte mindig tagja volt a kezdőhatosnak. ’87-ben aztán tanulmányai Budapestre, a Test- nevelési Főiskolára szólították. Bár ekkor még másodosztályú volt a TF csapata, de egy év múlva már — mint azt bizonyára kitalálták a kedves olvasók — az NB l-be jutottak Katival. Hat éven keresztül volt folyamatosan az ifjúsági válogatott tagja, s ez idő alatt csaknem 100 alkalommal ölthette magára a címeres mezt. Amikor első- és másodéves volt a Testnevelési Főiskolán, olyannyira jól me.nt neki a játék, hogy a nagyválogatottba is meghívták, s két év alatt vagy hússzor szóhoz is jutott a legjobbak között. Hogy csapattársai is tisztelték és elismerték játékát, azt jelzi, hogy őt választották meg a Testnevelési Főiskola csapatkapitányának. Az idén aztán sikeresen befejezte a fővárosban tanulmányait s hazatért Kaposvárra. Amikor arról faggattam, hogy eddig vajon hány NB l-es találkozót tudhat a háta mögött, meglehetősen nagy gondban volt. Végül is aztán abban maradtunk, hogy több százra tehető ez a szám. Bár a TF elvégzése után szinte az összes nagy budapesti együttes megkereste, Simonné Kutas Zita hívó szavára Kati mégis egykori csapatát, a Kaposvári Tungsra- mot választotta. S az egykori táncsicsosból munkácsys lett. Ugyanis még annak idején a Táncsics Mihály Gimnázium ódon falai közt koptatta a padokat, s ebben az évben a (Kovács Tibor felvétele) Munkácsyba tért visza,. mint testnevelő tanár. S vajon sikerült-e beilleszkednie „új” csapatába Katinak az eltelt meglehetősen rövid idő alatt? — Úgy érzem, hogy ezzel nem volt gond; a többiek gyorsan elfogadtak a csapatban és munkahelyemen, a Mun- kácsyban is — mondja mosolyogva Kati. — Amikor a Test- nevelési Főiskolára kerültem, szinte én voltam az együttes legfiatalabb tagja. Most pedig én vagyok az egyik legidősebb. Az akkori gárda alaposan megváltozott: csak Sán- tosinéés Gosztonyiné játszik a régiek közül. A többiek — legalábbis számomra — mind újak voltak. Még a felkészülés során a debreceni Topán Kupán megsérültem, amelyet még sajnos mindig nem_ tudtam teljesen kiheverni. Állandóan orvosi kezelésre járok, edzéseket vagyok kénytelen kihagyni. Remélem, minél előbb rendbe jövök, s teljes értékű játékosként jöhetek számításba. Tudom, hogy nagy felelősség van a vállamon, s ennek szeretnék is maradéktalanul megfelelni. — Nem hagyhatom ki a kérdést: legutóbb éppen azzal a BSE-vel játszottatok bajnoki mérkőzést, amelyben a nővéred is szerepel. Milyen érzés volt pályára lépni ellene? — A találkozó előtt megbeszéltük, hogy nem foglakozunk egymással. Persze, talán mondanom sem kell, ő mindjárt azzal kezdett, hogy rám nyitott. Szerencsére nem lett pont belőle. Nem szeretek a nővérem ellen játszani. De ki az, aki szívesen lép pályára saját testvére ellen...? — Mit vársz „új” csapatodtól az idei bajnokságban ? — Én mindenképpen optimistán látom a jövőt. Bár az idei szezonban eddig csak három vereséget könyvelhettünk el, az mind élcsapatok ellen jött össze. Meggyőződésem, hogy ebben az „Alcsoportban van három-négy olyan csapat — a Szolnoki Vegyiművek SE, a Jászberényi Lehel SC, a Proton Ganz-Danubius és esetleg a Debreceni VSC is -, amelyek igenis legyőzhetők. Ha még egy kicsit jobban ösz- szerázódik a társaság, s kijön a lépés is, akkor akár a hatodik-hetedik helyet is elcsíphetjük... Mit tehetnénk még ehhez hozzá a magunk részéről? Úgy legyen... Fenyő Gábor Hét szakosztály az iskolában I Reménykednek a felzárkózásban A siófoki Krúdy-példa Frenkó László a Boglárlelle új edzője Nem az iskolának köszönhetem, hogy sikerült „beoltódnom” a testnevelés, a testmozgás szeretetével. Tőle teljesen függetlenül ivódott belém. Abban azonban biztos vagyok, hogy van olyan oktatási intézmény, ahol ehhez is támogatást kapnék, ha ma lennék diák. Rá is találtam. A siófoki Krúdy Gyula Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet ugyanis ilyen. Az iskola szakemberei tudják, hogy 14 éves kor után már nagyon nehéz a mozgásigényt felébreszteni. A három testnevelő azonban azt is megpróbálja, méghozzá sok esetben sikerrel. Szász Gábor, az iskolai DSK vezetője eredményeik közé sorolja, hogy hét szakosztályuk működik, ahol versenyszerűen is sportolhatnak azok a tanulók, akik a legtehetségesebbek kézilabdában, kosárlabdában, röplabdában, labdarúgásban, atlétikában és a közeljövőtől kezdve tornában. A felsorolásból is kitűnik; szinte valamennyi alapsportág űzésére lehetőségük van. A kézi- és kosárlabda kívánkozik az élre; e két sportágban zajlik a legintenzívebb és megyei szinten is a legeredményesebb sportélet. A feltételeik is jók: a tágas tornaterem mellett az erősödni vágyók számára rendelkezésre áll egy jól felszerelt konditerem, legújabban pedig egy tornaszobát is kialakítottak. A szabadban szinte valamennyi sportág űzésére adottak a lehetőségek. A kulturált környezetben kellemes lehet a sportolás, a testnevelési óra. A pályák egész nap foglaltak, már csak azért is, mert az egyes osztályok tantervében az átlagosnál több testnevelési óra szerepel. Mindehhez elengedhetetlen az iskola vezetésének jó hozzáállása is. így aztán a sportolási kedv, az aktivitás sokkal magasabb az átlagnál. Most már csak arra lenne szükség, hogy ez a Krúdy-példa város- és me- gyeszerte is ragadós legyen. Fónai Imre A múlt hét végén beszámoltunk a boglárlellei labdarúgócsapatnál történtekről; többek között arról is, hogy a Kisdo- rog elleni mérkőzés szünetétől edző nélkül maradt az együttes. Azóta megtalálták a távozó Kenéz István utódját. A BLSE új edzője Frenkó László lett. Az idősebb labdarúgóhívők előtt nem ismeretlen a neve. Frenkó László a hatvanas években az Ózdi Kohász játékosa volt, többek között abban az időszakban is, amikor az együttes az NB l-ben szerepelt. A szakember azóta az északi hegyvidéket a Balaton partjával cserélte föl. Bog- lárlellén telepedett le, így esett rá a választás. A szakedzői képesítéssel rendelkező tréner egyelőre az év végéig kötelezte el magát a boglárlelleiA tegnap közölt „Duat- lon-örömünnep Nágocson” című írásunkban névelírás történt. Az egykori többszörös eknek. Akik olvasták a vasárnapi komlói pontszerző mérkőzésről szóló beszámolónkat, már találkozhattak a nevével, hisz a bányászvárosban már ő ült az edzői pádon. Sikeresnek mondható tehát a bemutatkozása, igaz, ehhez hozzájárult, hogy több eltávozott labdarúgót is sikerült időközben visszacsalogatni az együtteshez. Komlón közülük Majzlinger, Riba és Virág is pályára lépett. A Balaton-parti városban ismét felcsillant a remény; bizakodnak abban, hogy talán még nem késő elkezdeni a felzárkózást. A labdarúgó csapat a szétválás ellenére változatlanul Boglárlelle néven szerepel, legalábbis 1991 végéig. A továbbiakról a következő hónapokban várható döntés. bajnok rövidtávfutó, helyi testnevelőtanár nem Csutorás József volt, hanem unokatestvére, Csutorás Csaba. József helyett Csaba Szerencsét hoz-e a tizenhármas? Mi tagadás, Marcaliban nem ilyen első felvonást vártak a labdarúgás hívei. Hét fordulót kellett várniuk a szurkolóknak arra, amíg megszületett végre az első győzelem. Igaz, ez már siker volt a javából, hisz az egyik bajnokaspiránst verték meg imponáló játékkal. Ennek ellenére sem lehet azt mondani, hogy most már rózsás a hangulat a városban. Egyáltalán, miként tűrték a labdarúgóbarátok ezt a nehéz időszakot? Bírták-e „cérnával” a megpróbáltatásokat? Sokan fölteszik a kérdést: vajon vége szakadt-e a győzeleminséges időszaknak, és jobbra fordul-e végre a csapat sorsa? Ivusza István ügyvezető elnök határozottan kijelenti, hogy igen. Elismeréssel beszél a szurkolótáborról, amely igazán tárgyilagosan szemlélte az eltelt fordulók eseményeit. Mint mondja, a sorsolás ismeretében számítottak arra, hogy az elején nem sok babér terem számukra. Az együttes átszervezése, az edzővel kapcsolatos huzavona, no és a rossz sorsolás óva intett mindenkit a kezdeti derűlátástól. — A sportbarátok tárgyila- gosabb csoportja tisztában volt azzal, hogy a múlt évi ötödik helyezésünk a szerencsés véletlenek összejátszásának az eredménye. A bajnoki hajrában sorra a mi szánk íze szerint alakultak az eredmények, s ilyen csak évtizedenként egyszer ha előfordul. Nos, nekünk az elmúlt tavasz- szal „fordult elő", s már akkor tudtuk, hogy ez mostanában nem ismétlődhet meg. A mi csapatunk erejét, tudását tekintve a 8-9. helyek valamelyikére jó — fejtette ki véleményét az ügyvezető, s még elmondta, hogy a középpályán gyengült a csapatuk, így ha az első tíz között sikerül végezniük, akkor nagyon elégedettek lesznek. Ivusza István szerint túl vannak a mérkőzések nehezén; most a pontgyűjtő hetek következhetnek. A feltételes módot nem véletlenül használta, mert a „biztos” szó a sportban a legbizonytalanabb. Ezt a bizonytalanságot fokozza, hogy csapatukból Hé- der és Frank hosszabb időre harcképtelenné vált, pedig most minden erőre szükségük lenne. Ami a legfontosabb: a csapat a Pécsi VSK legyőzésével visszanyerte hívei bizalmát, s ami ennél is fontosabb, egyben az önbizalmát is. Vasárnap a mérkőzés végén már ismét zengett Marcaliban a „Szép volt, fiúk!”, s bár ezzel az első győzelemmel csak a tizenharmadik helyre ugrottak előre, azt mondják, hogy ők nem babonásak. Egyébként is, sokan vannak, akik — éppen ellenkezőleg — a tizenhármast kifejezetten szerencsés számnak tekintik.- JKerékpározás Aranyak és bukások Két nap — két verseny Az elmúlt napokban két versenyen is részt vettek a somogyi kerekesek. Az első erőpróbát a legnagyobb hírű magyar többnapos kerékpár- verseny, a Csepel Kupa jelentette. A Schwinn Csepel Kupa kerékpárversenyt ezúttal már 20. alkalommal rendezték meg, s a viadalon nyolc ország „drótszamarasai” viaskodtak egymással. A somogyi versenyzők a nemzetközi Csepel Kupa mellékfutamaként megrendezett 30 kilométeres országúti versenyen álltak rajthoz. Közülük a legjobb eredményt Radványi László, a Siófoki Ezüstpart SE kerekese érte el, aki a 10. helyen végzett. Egy nappal később a két somogyi kerékpáros sportklub, a Kaposvári Furlan SC és a Siófoki Ezüstpart SE versenyzői Székesfehérváron a II. Klára Bazár Vándor Kerékpár Kupáért indultak harcba. Pálinkás Andor, a Siófoki Ezüstpart SE élversenyzője a múlt héten Siófokon egy szabálytalanul közlekedő személygépkocsival ütközött össze. Pálinkás — csodával határos módon — megúszta az ütközést kisebb karcolásokkal, a versenykerékpárja viszont totálkáros lett. így minden valószínűség szerint a hátralévő versenyeken már nem is tud rajthoz állni, ugyanis az Olaszországból megrendelt alkatrészek körülbelül egy hónap alatt érnek hazánkba, s a versenyévadból is ennyi van vissza. Sajnos, nem mindegyik somogyi kerekes számára volt sikeres a fehérvári viadal; a kaposvári Rothmer Balázs a rajttól mintegy 10 kilométerre hatalmasat bukott, és komolynak látszó sérüléseket szenvedett. A fehérvári verseny érdekessége volt, hogy a siófoki kerekesek — pénz és kísérőkocsi hiányában — kétkeré- ken érkeztek a verseny helyszínére. Majd ahogy jöttek, úgy távoztak: azaz a versenykerékpárjaikon. Ez egyébként meglátszott az elért eredményeiken is. A székesfehérvári országúti kerékpárverseny végeredménye (versenytáv: 65 kilométer). 13-16 évesek: 1. Rothmer Ákos (Kaposvári Furlan SC), ... 3. Gábor Gergely (Siófoki Ezüstpart SE), ... 5. Szolnoki Róbert (Kaposvári Furlan SC). 16-20 évesek: 1. Muzsi Zsolt (Kaposvári Furlan SC). Az öszetettben:... 3. Muzsi Zsolt (Kaposvári Furlan SC). szurkolók! vxnv Új bérletár a következő 4 hazaiTT'i'Á mérkőzésre: A, D szektor 250 Ft (62,50 Ft/mérkőzés) B, C szektor 350 Ft (87,50 Ft/mérkőzés) kapható a cukorgyárban és a mérkőzés előtt. (4543)
