Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-28 / 252. szám

1991. október 28., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — VÁLLALKOZÓKNAK 7 Vállalkozásbarát a kaposvári önkormányzat A vállalkozásoktól a vállalkozó mindenekelőtt sikert és pénzt, a munkanélküliek állást, ismét mások a fejlett Európa polgárainak életszínvonalát várják. Sokan szinte már cso­daszernek tekintik. Nem az, ám biztos, hogy nélküle nem juthatunk ki a gazdasági kátyúból. Arra igyekszünk választ keresni, hogy Somogybán hol tart a vállalkozás. Ezúttal Ka­posvár megyei jogú város polgármesterét Szabados Pétert, Szita Károly alpolgármestert, dr. Kéki Zoltán jegyzőt, dr. Orosz Lászlót, a vállalkozási bizottság elnökét és dr. Györki Zoltánt, a vállalkozási iroda vezetőjét kérdeztük. Vállalko­zik-e az önkormányzat vagy csak a menedzselést, az ügy segítését tartja feladatának? Az önkormányzat is vállalkozik A válaszokból kiderült: Ka­posváron mindkét formával ta­lálkozhatunk. A polgármester szerint mindkettőnek van lét- jogosultsága. Az alpolgármes­ter azonban azt tartja, hogy ki­zárólag a menedzselést sza­badna felvállalni. „Csak azt csinálja az önkormányzat, amihez ért is.” Dr. Orosz László szerint jó lenne végre tisztázni azt is, mit értünk vál­lalkozáson, és melyik forma hová tartozik. Dr. Kéki Zoltán véleménye, hogy az önkor­mányzat intézményeinek vál­lalkozásait is saját vállalko­zásnak tekinthetik. A jegyző értékelése szerint elismerésre méltó több intéz­mény, így például a sport- csarnok, az építőipari szakkö­zépiskola, az 503. sz. szak­munkásképző vállalkozása. Szabados Péter számottevő előrehaladásnak tekinti az ön- kormányzat közvetlen részvé­telét több vállalkozásban: töb­bek között az üdülő bérbea­dását, az ünnepi vásárokat, a kft-tagságot, az autópálya épí­tésébe való bekapcsolódást. Nem elégedettek Elégedettek-e az eddigi eredményekkel? A felelet: hogy nem. Ám ezt megjegy­zéseik árnyalták. A polgár- mester — tekintettel a nehéz­ségekre, és az utóbbi időben a vállalkozások föllendítése ér­dekében tett lépésekre — kije­lentette: nincs ok az elkesere­désre. Szerinte a vállalkozá­sok kibontakoztatásához, a nélkülözhetetlen szemléletvál­tozáshoz időre van szükség. Az alpolgármester szerint azonban az önkormányzat igazi feladatát, tehát a vállal­kozások menedzselését te­kintve gyengén muzsikált. Az ország többi önkormányzatá­hoz hasonlóan (tisztelet a ke­vés kivételnekjnem teljesítette a választásokon tett ígéretét. A lakosság kritikája Gyakran hallani ugyanis Kaposváron: azért nem megy megfelelően a vállalkozás, mert az ügyhöz nem értő em­berek kezében van ez a terü­let. Az érdeklődők nem egy­szer közönnyel, a „hogyan nem megy”- szemlélettel, önös érdek táplálta szubjekti­vizmussal találkoznak a hiva­talban Ehhez a látszathoz maguk a vállakozók is hozzájárultak azzal, hogy nem jelentkeztek megalapozott ötletekkel, vagy ha igen, hiányzott a pénzügyi fedezet, a bankgarancia (Példa erre a pályaudvarral szemben lévő terület haszno­sítása) vagy — ahogy Szita Károly mondta — baleknak nézték az önkormányzatot: bagóért akarták megkapni a területet. Ezzel kapcsolatban a polgármester megjegyezte: ők is adnának olcsón telket azoknak, akik a köz érdeké­ben vállalkoznak, például va­lamilyen szolgáltatásra ellátat­lan területeken, vagy számot­tevő munkaerő foglalkoztatá­sára. Sajnos, ilyen ajánlatok nem voltak. Az önkormányzat tehetet­lenségét sugallják az igé­nyekhez hozzá nem igazított rendeletek, az ebből adódó kettősség. Vannak külső akadályok is A jegyző szerint sok zavart és félreértést okozott (és okoz) az is, hogy alig fél éve került az önkormányzat tulaj­donába az állami vagyon. Az előtte tett lépések eléggé ösz- szezavarták az embereket. Noha folyik a munka, az ön- kormányzati vagyon helyzete mindmáig tisztázatlan. Dr. Györki Zoltán véleménye: a gondokat növeli a pénzhiány. Legalább százmillió forint ér­tékű ingatlant kellene értékesí­teni ahhoz, hogy a követelmé­nyeknek megfelelően beszáll­hassanak a vállalkozásokba. Szita Károly azonban azt mondta: ahhoz, hogy Kapos­váron az önkormányzatnál va­lóban föllendüljön a vállalko­zást segítő tevékenység első­sorban nem pénzre, hanem szemléletváltásra van szük­ség. Dr. Orosz László tanácsnok úgy látja, hogy tevékenysé­gükre eléggé rányomta bélye­gét a kezdet nehézsége. A munkamódszer, a szervezet, a szabályzat kialakítása gyak­ran járt vitával a testületben is, és ez visszavetette az ügyet. Dr. Györki Zoltán szerint a vál- lakozási irodát oly mértékben leterheli az ingatlanokkal való foglalkozás, hogy szinte már nem is volt elvárható, hogy kellően foglalkozzon a vállal­kozásokkal. Elismerte, hogy követtek el hibákat is: bürokrácia, tempót- lanság szegte kedvét a pró­bálkozóknak. Néha hónapokig elhúzódtak a döntések amiatt, hogy az ötletet, javaslatot egy sor bizottság értékelte — gyakran bizony mereven, szemellenzősen. Szerinte célszerű volna lét­rehozni olyan „külső” csopor­tot tehetséges emberekből, amely a vállalkozási iroda meghosszabbított karjaként (de nem hatóságként) szoros kapcsolatot tartana a vállalko­zókkal, a vállalkozni szándé­kozókkal. Megkímélve őket a hatósággal való gyakori érint­kezéstől. Ez ugyanis vissza­tartja az embereket attól, hogy előálljanak elképzeléseikkel. Régi tapasztalat: a magyar ember, ha lehet, kerüli a hiva­talt. A tennivalókra összpontosítanak A múlton, a hibákon rágódni persze csak a következteté­sek levonásáig érdemes: a kaposvári önkormányzat in­kább a tennivalókra összpon­tosít. Szabados Péter úgy vélte azzal, hogy létrehozták a szervezeteket: a vállalkozási bizottságot, a hivatalt, kidol­gozták a működési szabályza­tot, megteremtették a kibonta­kozás föltételét. Hozzáfűzte: szemléletváltásra is szükség van. Ez már meg is kezdődött. Az önkormányzat szakított a passzivitással: nem csak várja a vállalkozók jelentkezését, hanem maga is kilép ajánlata­ival a vállalkozási piacra. Egész tevékenységüket a ru­galmasság jellemzi. Megszün­tetik többek között a városfej­lesztési terv mindenhatósá­gát. Ezután a vállalkozókat nem kényszerítik arra, hogy mindenben ragoszkodjanak a tervekhez. A szakágaknak (bizottságoknak) ugyanis ezen a téren tanúsított merev magatartása sok vállalkozót elriasztott. A jövőben, ha ér­demes, a terv is igazodhat a vállalkozók elképzeléseihez, mindaddig természetesen, amíg nem sértik a közegész­ségügyi, a környezetvédelmi előírásokat, vagy nem változ­tatják meg alapvetően rossz irányba egy városrész, utca stb. képét. Mindettől azt remélik, hogy elevenebb lesz a kapcsolat a lakossággal, vállalkozó és ön- kormányzat a kölcsönös elő­nyöket szem előtt tarva bá­báskodik egy jó ötlet megva­lósításán. Szegedi Nándor Kamarai hírek, információk Együttműködési kezdeményezések Dán cég magyar partnert keres karácsonyi fenyőfa ma­gyarországi közös termeszté­séhez, elsősorban exportra. Amerikai cég szívesen léte­sítene Magyarországon - he­lyi vállalattal együttműködés­ben - divatos női jeanst előál­lító üzemet, legkevesebb heti 3000 darab kapacitással. Együttműködést létesítene olyan magyar textilüzemmel is, amely tiszta pamut denimet gyártana (141/2-15 oz) indi­gókék és fekete színben, mi­nimum heti 4500-5000 yard mennyiségben. Belga tájékoztatási központ nyílt Budapesten, EURO INFO 92 néven. A központ a következő in­formációkkal szolgál magyar ügyfeleinek: az Európai Kö­zösség a már érvénybe lépett, valamint előkészületben levő programjai; az egyesült euró­pai piacon érvényesülő jog­szabályok; műszaki jogszabá­lyok, kereskedelmi szokvá­nyok; a közösség által kidol­gozott, illetve annak közremű­ködésével megvalósuló fej­lesztési programok, együtt­működési javaslatok. Exportajánlatok Olaszországi cég első-, másod és harmadosztályú angóraszőr vásárlása felől ér­deklődik. Spanyol cég éticsigát (Helis Axpersa) és sampinyongom­bát (Lactaricus Deliciosus) vásárolna. Részletes ajánla­tokat kér. ír cég érdeklődik magyar elektronikus szerelési cikkek iránt.­Import kínálat Német-magyar vállalat, amely precíziós szerszámgé­peket gyárt, megvételre kínál 10 újszerű gépet. Jelenleg rö­videsen szállítható marógé­peket kínál: 1989 gyártású FP 1/2/3/4 fedőlap. Ezen túl szí­vesen felvenné a kapcsolatot fröccsöntő szerszámkészítők­kel a műanyagfeldolgozó iparban. Csehszlovák cég szállítana és Ipar Kamara luc-, erdei- és vörösfenyőt. Egyiptomi cég textiltermé­keket kíván eladni: fonalak, szövetek, törölközők, kötött- és késztermékek. Holland cég ajánl automati­kus riasztókészülékeket, ame­lyek madarak, kártevők el- ijesztésére szolgálnak szőlő- és gyümölcstelepítvényeken, repülőtereken, radarállomá­sokon stb. Esetleg képviselet is szóba jöhet. A lehetőségekről, az ajánla­tokról részletes tájékoztatást ad a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara, Kaposvár Bajcsy-Zs. u. 1./c. Ugyancsak itt tekinthető meg az a lista, amely tartal­mazza a cseh és a szlovák szövetségi külkereskedelmi minisztérium exportajánlatát. Kitekintő Az elmúlt év elején alakult meg a Svájci-Magyar Keres­kedelmi Kamara. Céljuk a két ország vállalatai közötti ke­reskedelmi kapcsolat elősegí­tése, az ipari kooperációk, a közös vállalatok alapítása. A kamara magyar részlegének jelenleg 150 tagja van. Ez év novemberében a magyar szekció Zürichben üzletem­ber-találkozót szervez magyar cégek részére. Magyar-olasz vegyeska­mara alakításáról tárgyaltak a közelmúltban Milánóban. A vegyes kamara működéséből nemcsak az Itáliához közel­eső dunántúli régiók üzleti körei profitálhatnak, hanem új lehetőség nyílik az ország más térségei számára is. Traktormatuzsálemek Virginia egyik távoleső kisközségében, Floydban rendezték meg a környék farmerei az 1950-nél régebbi évjáratú traktorok versenyét. Hatalmas betontömböket húztak fel-le egy domboldalon, meghatározott szabályok szerint, szigorú versenybizottság előtt, kilenc kategóri­ában. Mindenki büszke volt saját gépére és ügyességére. Rangot jelentett részt venni a versenyen, hát még győzni. Aki ezekkel a traktorokkal ilyen tel­jesítményt tud elérni, az nem jön zavarba a legmodernebb gép nyergében a szántóföldön sem. Érdekes színfoltja volt a küzdelemnek a ro­bosztus John Deer traktor ülésén a filigrán al­katú csinos Laura Link. Foglalkozására nézve mikrobiológus a virginiai egyetemen. Iskolaévei alatt szüleivel — rokonságával maga is farmer- kodott. Két traktorral is indult, kategória-győz­tesként végzett. A nyertesek emlékplakettet kaptak, de a ren­dezvény költségeihez nevezési díj formájában kellett hozzájárulni. Megható volt, amikor a verseny félidejében a gyermekeket szólították versenyzésre. Az apróságok traktor formájú háromkerekű bicik­likkel kerülgették az akadályokat. Ahol elakadt, ott a szülő vagy a játékvezető segítette, min­denki boldogan ért a célba és vett át egy kék szalagot. Vajon ezek az egyszerű farmerek melyik is­kolában tanulták, hogy a munkára nevelést já­tékos formában már a gyermekkorban el kell kezdeni? Milyen brosúra világosította fel őket, hogy a munka nem büntetés, hanem az ön­megvalósítás egyik formája? Szükséges náluk hosszan magyarázni hogy mi a munka becsü­lete? Mint ahogy az épület alapjait a felületes te­kintet elkerüli, ugyanúgy maradnak rejtve a meghatározó jelenségek, a látványosságok hátterében. Garbera István A vállalkozó „vidék” A vállalkozások lázában él — legalábbis szavakban — az ország. Vajon a magyar vidék hogyan tükrözi ezt? Növek­szik-e a vállalkozók száma, vagy megállt a fejlődést ígérő tendencia? Mi erről a tapasz­talat? A kérdésekre Deiy La­jos, az Apeh osztályvezetője válaszolt. — A válasz egyértelmű: a vállalkozók száma vidéken is folyamatosan növekszik. Az 1990-ben beadott adóbevallá­sok alapján mondhatom pél­dául azt, hogy a középső adó- kategóriában, a félmillió és a kétmillió forint közötti bevétel­lel gazdálkodók sorában a mezőgazdasági tevékenysé­get folytatók száma örömteli módon nőtt az egy évvel ko­rábbi adatokhoz képest. Emö- gött nyilvánvalóan adómo­rál-javulás is föltételezhető: ti­zenhatezren nyújtották be adóbevallásukat ebben a ka­tegóriában. Az általuk ilyen módon ki­számított egy személyre jutó évi jövedelem 41 ezer forint körül mozog. Ez viszont arra utal, hogy a létszámnöveke­déssel a jövedelmek emelke­dése — legalábbis a bevallá­sok alapján — nem tartott lé­pést. — Mi lehet ennek az oka? — Emögött sokfajta hatást lehet föltételezni. Elsősorban piaci hatásokat, amelyek a következő időszakban még erősebben befolyásolják majd a vállalkozásokat és azok jö­vedelmezőségét is. — Mi volt a helyzet a rango­sabb vállalkozások esetében? — A kétmillió forintnál töb­bet forgalmazók kategóriájá-' bán 1056 személy adott beval­lást. Az egy személyre jutó évi átlagos jövedelem összege 120-130 ezer forint körül mozgott. Ez már relatíve ke­vesebb jövedelem, mint az előző kategóriában, s így vár­ható, hogy ellenőrzéseket tar­tunk ebben az évben. Mi ugyan mindent elhiszünk, amíg az ellenkezőjéről meg nem győződünk, de nyilvánva­lóan lesz értelme annak, hogy elvégezzük a vizsgálatot. — Nem kellene kapcsolatot keresni az Apehnek a helyi önkormányzatokkal? Hiszen ha velük párhuzamosan ha­ladnak a bevételek ellenőrzé­sét és az elvonásokat illetően, akkor könnyen kudarcba ful­ladhat az ügy. Kétfelől nem lehet már fejni a lakosságot, így a vállalkozókat sem... — Ez teljesen reális ve­szély. Az önkormányzatokkal való együttműködés már napi­renden is van. Az Apeh to­vábbi elképzeléseiben szere­pel, s legutóbb szervezetünk elnöke is kitért erre az igényre egy televíziós riportban. A gyakorlati módszereket vi­szont még nem sikerült kiala­kítani. Az biztos, hogy már csak az adózás miatt is elő kell készítenünk a koordiná­ciót, a napi kapcsolatot, s en­nek jövőre már működnie is kell. Csak zárójelben kívánom megjegyezni: tőlünk nyugatra levő országokban az adóhiva­talok egy kézben vannak, akár helyi, akár pedig központi adó­ról van szó. Ott a koordináció természetes. — Talán egy osztrák telepü­lés „összkomfortjának" az oda­látogató, vagy arra vetődő magyarok által mindig irigyelt képe is összefüggésben van ilyesmivel? — Egészen biztos, mint ahogy az is, hogy még sok tennivalónk van ebben az ügyben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom