Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-25 / 250. szám
1991. október 25., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Hang a vadonban ANGOL KÖNYV NAGY IMRÉRŐL 1956 ÉVFORDULÓJÁRA „Nagy Imre 1989-es újratemetésével kezdődtek azok az események, amelyek fél éven belül átformálták Közép- és Kelet-Európát. Magyarország megnyitotta határait, amelyeken át a keletnémetek Nyugatra menekülhettek. A Ho- necker-rezsim összeomlott, majd Csehszlovákia és utána Románia következett. Harmincnégy évvel korábban Nagy Imre indította meg a totális terror felszámolásának folyamatát Kelet-Európábán. Szelleme ott volt a folyamat befejezésében” — e szavakkal ajánlja az angol olvasóknak „Hang a vadonban — Nagy Imre és a magyar forradalom” című könyvét Peter Unwin, a (brit) Nemzetközösség gazdasági ügyekért felelős főtitkárhelyettese. Az események kulcsa A MacDonald és Társai londoni kiadónál most megjelent 250 oldalas izgalmas tanulmány szerzőjét nemcsak irodalmi érdeklődés fűzi témájához. Először 1958-ban, egy hónappal Nagy Imre kivégzése után érkezett Magyarországra, s három évig volt a budapesti brit nagykövetség munkatársa. Másodszor 1983-ban tért vissza, ismét három éyre, ezúttal nagykövetként. Elkísérte Kádár Jánost nagy-britanniai látogatására, majd Margaret Thatchert kalauzolta Budapesten az emlékezetes „fokhagymás látogatáson” — az volt a brit kormányfő első hivatalos útja egy kelet-európai országba. — Könyvem az általános érdeklődésű, művelt nyugati olvasónak szól, aki nem sokat tud sem Magyarországról, sem Nagy Imréről, de felkeltették figyelmét az utóbbi évek eseményei. Ki akartam mutatni, hogy Nagy Imre tevékenységétől, halálától és rehabilitálásától elválaszthatatlan a kelet-európai átalakulás, az az események egyik kulcsa — mondta Peter Unwin. A sok fényképpel illusztrált könyv szemlátomást nem az utóbbi rövid, „szenzációs” idők terméke, hanem elmélyült munka. Mindent, ami elérhető — A jó pozícióban levő nyugati megfigyelő szemével tekintettem Magyarországra, de ez nem jelenti, hogy köny- nyű lett volna a kutatás. Első három magyarországi évem alatt minden elérhetőt elolvastam Nagy Imréről, de ezek főleg hivatalos termékek voltak, például a magyar kormány „fehér könyve”. Hozzájutottam Nagy Imre tanulmányaihoz is, de azután elsősorban a Nyugaton megjelent irodalmat vettem kézbe. Ebből raktam ösz- sze élettörténetét. Az első változat már a hatvanas években elkészült, de nem sikerült kiadatni. Nagykövet koromban tovább kérdeztem Nagy Imréről, majd 1989-90-ben ismét többször Magyarországon jártam, sok emberrel beszélgettem. Az addig alapjában Nyugatról szerzett információk kiegészültek Nagy Imre szellemi utóéletével és az 1990 májusáig tartó eseményekkel: így lett egész ez a könyv — mondta Peter Unwin. A hatvanás éveiben járó nős, négy gyermekes diplomata második fia, Stephen Budapesten született, s Mind- szenty József keresztelte meg az amerikai nagykövetségen. Érzelmek mégsem befolyásolták a szerzőt tárgyilagosságában. Ennek szembeötlő példája épp az ellenpont, Kádár János megítélése: „Moszkva követelte Nagy fejét. Kádár semmit sem tehetett megmentésére, hacsak nem vállalja a lemondás végső kockázatát, ami alkalmasint nem nagyon segített volna, viszont veszélybe sodorhatta volna saját életét és árthatott volna Magyarországnak” — vélekedik könyvében az angol diplomata. Elfogultság nélkül — Szenvedélyektől mentesen írtam — mondta —, ez helyzetemből következik. Nem vagyok sem Nagy Imre ellen, sem mellette, hanem őszintén elmondom a történetét, úgy, ahogyan a külföldi látja őt és az elmúlt negyven év magyar történetét. Szerintem ez érdekelheti a magyar olvasót is. Remélhetőleg lesz magyar fordítás is, a MacDonald cég már keres magyar kiadót. Az angol Nagy Imre-könyv- höz Göncz Árpád írt előszót. Szerinte a könyv tökéletesen megragadja Nagy Imre lényegét, jelzi, hogy Magyarországnak mindig voltak barátai Nyugaton, s jó hátteret ad a magyar kormány és a magyar nép törekvéséhez, hogy jobb helyet biztosíthassanak Magyarországnak a szélesebb európai közösségekben. A MacDonald kiadó október közepén indított londoni terjesztési kampánya — a „Hang a vadonban” minden nagyobb londoni könyvesboltban kapható már — ezt az üzenetet is elviszi az olvasókhoz. Mészáros György H allgass meg bennünket. Uram! Nyissad meg füled könyörgésünk előtt! Kötözd be balsorsunk ütötte fájó sebeinket, és bocsásd meg nekünk minden vétkeinket! És adj hozzá erőt, hogy hasonlóképp mi is meg tudjunk bocsátani az ellenünk vétkezőknek, s adj oldást vétkes tévedéseinkre is, s melléje áldó reményt, hogy élhessünk tovább Benned s Általad szegény meggyötört nemzetünkben. Amen. (Részlet Tordon Ákos Magyar fohász 1990-ben című verséből) Az újságíró nehezen talál szavakat annak az ünnepnek a méltatására, amely kortársainak sokáig tilos volt, s nem építkezhetett személyes élményekből. 1956 október — forradalom egy nép szabadságáért. S dokumentumai eddig mintha egy vákuumdobozban lettek volna elzárva. A doboztető azonban felpattant, s ma már tudjuk, mi történt hazánkban három és fél évtizede. E néhány hét tragikus eseményeire emlékeztek október 23-án Kaposváron a városi művelődési központban. A műsor a Rákóczi induló zongorafeldolgozásával indult, „Hol áldozat nincs szaba A magyar forradalomra emlékeztek majd a kaposvári Táncsics gimnázium vegyeskarának tolmácsolásában — nem véletlenül — azzal a Marseilla- ise-zel folytatódott, amelyet 1792 júliusában a Marse- ille-ből érkező önkéntes csapatok párizsi bevonulásukkor énekeltek. Forradalmi daluk Franciaország nemzeti himnusza. A Kaposvári Ifjúsági Színpad gondosan megszerkesztett műsora, koreográfiája percről percre olyan momentumokkal szolgált, amely lekötötte nézői figyelmét. A Teréz(Fotó: Gyertyás László) városi fák alatt című Bródy-daltól kezdve Kútvölgyi Krisztina személyes élményeiig, Illyés Gyula-idézettől Hel- tai András- és Szirmay Endre-versekig, Ady Intés az őrzőkhöz, című örökérvényű alkotásáig szigorú rendbe vezényelt műsort láttunk. A zongoránál Solt Péter Liszt-művekből adott elő részleteket; a hangszer borongós, a videó- kivetítőn bemutatott fotókhoz illő hangulatot árasztott. A Török T. András által szerkesztett műsor érdekes záróakkordjaként Pink Floyd zenére két magyar népviseletbe öltözött férfi táncolt — a múlt és a jelen kontrasztjaként. Mind a léleknek, mind pedig a szemnek felüdülést jelentett a Csíkszeredái Ballada Népi Együttes és a Somogy Tánc- együttes nagyszerű előadása. A krónikásnak azonban van még egy kötelessége: a nézőtéren az igen gyér sorokban látott megfáradt, idős embereket, megtört sorsú árcokat, fiatalokat, ám a város vezetői közül senkit... Tamási Rita AMATŐRFILMEK A HALLÁSSÉRÜLTEKNEK A nemrég véget ért XXVII. dél-dunántúli amatőrfilm- és videószemle programjában rendhagyó módon kapott helyet két „némafilm”. Sándor János Portré egy hallássérült népművészről és Megtörik a csend című S/8-as technikával készült alkotásai. Mindkettőt 1979-ben forgatták. A vetítéskor narrátorszöveg egészítette ki a látványt, s ennek köszönhetően sok mindent megtudtunk a hallásukban sérült emberek, gyermekek hétköznapjairól. Nem voltak ezek zseniális művek; értékük a dokumentálásban, az általunk kevéssé ismert gon- dok-bajok közvetítésében rejlett. És ez az „élmény” rendkívül fontos. Hogy tudjuk, érezzük. A vetítés után derült rá fény, hogy a narrátor-feladatokat Fenyvesi István, a Hallássérültek Országos Szövetsége Somogy Megyei Szervezetének titkára látta el. Régóta ismeri Sándor Jánost, akinek kezdő lépéseiben is — a technika biztosításában — segédkezett. Megpályáztak egy százezer forintos támogatást, s ez további lehetőségeket teremtett. Hogy mit jelentenek Fenyvesi Istvánnak e filmek? — Mindkét alkotás, de különösképpen a Megtörik a csend igen nagy jelentőséggel bír számunkra. Ezek a gyermekek — akik tanításáról szó van — nem álmodozhatnak arról, hogy rendőrök, katonák legyenek, kötöttek a lehetőségeik. Nagyon őröltünk annak, hogy e két film helyet kapott a fesztivál programjában, hogy nyilvánosság előtt levetítették őket. Megtudtuk: a Somogy Megyei Művelődési Központ kész támogatni egy esetleges hallássérültek amatőrfilmszemlét, s ehhez az Egészségügyi Minisztérium védnökségét kérik. Balassa Tamás MUNKA NÉLKÜL Berénytől Fonyódig unalmas, egyhangú volt az utazás. Csak a kerekek csattogása hallatszott, különben csend ülte meg a kocsit. Ki-ki saját gondolataival lehetett elfoglalva. Nem is az állomás zaja, hanem két, negyven körüli asszony feltűnően hangos társalgása élénkítette föl a közfigyelmet, amint Fonyódon bevi- harzottak a kupéba. Még el sem indult a vonat Kaposvár felé, amikor — cseppet sem zavartatva magukat az idegen környezettől — változatlan hangerővel folytatták az eszmecserét. — Most akkor vége? — kérdezte az egyik. — Az idén befejeztem. — És jövőre? — A főnök szeretné, ha visszajönnék. Kérdezte is, hogy számíthat-e rám. — És te? — Hát nézd. Nem volt rossz helyem a maszek vendéglőjében, nem mondhatom, pedig sokat kellett dolgozni. Reggel hatkor talpon voltam, éjfél is volt, mire hazavergődtem az albérletbe. Hogy mit válaszoltam? Megmondtam neki kereken: ennyiért nem jövök! Ha többet tud adni, meggondolhatjuk. — Miért, mennyit fizetett? — Harmincezret havonta. De abból ötezer elment a lakásra. — Akkor is szép pénz. Ennyiből még a mai világban is meg lehet élni... És mi volt a dolgod? — Fél napig a konyhán voltam, utána meg felszolgáltam. — Akkor kijárt a borravaló is. — Kaptam, nem mondom, de az a főnöké lett. Ilyen volt az egyezség. De hát így is megérte. Az utolsó hónapban negyvenezret adott. — A mindenségit! Mennyi ennek a nettója? — Nettója? Ne röhögtess. Zsebből fizetett, ennyit kaptam kézhez. Talán még adót se fizet utánam... — Sok pénz ez, hallod. És mégsem vállalod jövőre? — Ennyiért nem! Megmondtam neki. — Pedig igazán nem lehet okod panaszra... — Nincs is. Mert ha még hozzászámolom, hogy azért minden hónapban hozzá jött az a kis hétezer-hatszáz forintos munkanélküli segély... — Hallgass el! — vágott a szavába a másik asszony, és attól kezdve semmit sem hallhatott az utazóközönség figyelemre méltó társalgásukból. Milyen unalmas is nélkülük az utazás...- Figyelő 56-os dokumentumokat vett át a TIB Az 1956-os forradalommal kapcsolatos dokumentumokat vettek át tegnap a Svájcban élő Jankovich István építész- mérnöktől Göncz Árpád köz- társasági elnök jelenlétében a Történelmi Igazságtétel Bizottságának vezetői. Jankovich István a Műegyetem fiatal adjunktusaként résztvevője volt az egyetemi ifjúság október 22-én megtartott viharos nagygyűlésének, amelyen a hallgatók megfogalmazták a független magyar fejlődést követelő pontjaikat. Jankovich István eddig vatikáni kezelésben volt dokumentumgyűjteményében a többi között megtalálható az egyetemisták követeléseit tartalmazó 10 pont eredeti példánya, amelyet diákjaival maga a fiatal adjunktus fogalmazott meg. A kisvártatva 16 pontossá bővült kiáltvány röplapjait az egyetemisták október 23-án már több ezer példányban szórták szét Budapest utcáin. A dokumentumok az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének feldolgozásával foglalkozó kutatóintézet birtokába kerülnek.
