Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-24 / 249. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — VÁSÁROK, VÁLLALKOZÓK 1991. október 24., csütörtök NINCS SZÜNET A VÁSÁRVÁROSBAN Kiállítások sorozatban Az adócsalás: bocsánatos bűn? Szeptember utolsó napjaiban befejeződött az 1991-es őszi BNV, a vásárváros élete azonban tovább zajlik. — Milyen rendezvények lesznek még itt, a BNV területén az idén? — kérdezem Horváthné Lesták Zsuzsát, a programstúdió vezetőjét. — Stúdiónk az úgynevezett idegen kiállítások gazdája, azoké, amelyeket külföldön vezettek be és ezután terjesztik ki Magyarországra is. Már vannak hagyományaink, de új kiállítások meghonosításával is kísérletezünk. Alighogy bezárták a BNV-t, megnyitottuk a Hungarodidast. Előzménye a híres német Didacta vándor-szakkiállítás, amelyet minden alkalommal más-más városban rendeznek meg. Aztán itt az Isinfo, az országos pályaorientációs, innovációs és átképzési szakkiállítás. Amerikai mozi Miki Egérrel Mindössze három nap szünet után, október 15-én nyitott a Compfair 91, a 4. nemzetközi számítástechnikai szak- kiállítás. Számozásából kiderül, hogy bevezetett rendezvényről van szó. Az „A”- és az „Főpavilonokban láthatók a számítástechnika újdonságai. Október 15. és 19. között a 23-as pavilonban egy kisméretű, ám annál jelentősebb környezetvédelmi szakkiállítás volt megtekinthető. Október 17-én megnyílt a „D”-pavilon- ban nagy reklámmal az USA Showcase amerikai termék- bemutató. Az USA-beli társaság, amely a bemutatót szervezte, látványos külsőségekkel fűszerezte a számítás- technikai, fogyasztási és környezetvédelmi cikkek kiállítását. Berendeztek egy hamisítatlan amerikai mozitermet, pattogatott kukoricát, kólát kínáló pincérekkel. Meghívták a Micky Maus társaságot. És természetesen az áruk is megfelelő reklámot kaptak. Október 22-25. között egy ugyancsak bevezetett szakkiállítás nyílt, a Hungarokorr, a 8. nemzetközi korrózióvédelmi szakkiállítás a „B"-pavilonban. — Novemberben is folytatódik a vásársorozat? — Igen. Mindjárt november 6-án nyílik a 4. budapesti autószalon nemzetközi járműipari szakkiállítás. Ez a negyedik autószalon, mégis új vállalkozásról van szó. Azért, mert ezúttal az összes négy- és kétkerekű jármű, valamint ápolószereik is helyet kaptak. Az is figyelemre méltó, hogy a kiállítás egy magánvállalkozó és a Hungexpo közös „gyermeke”. És csaknem az egész BNV területét, 32 ezer nettó négyzetmétert vesz igénybe. Úgy is mondhatnánk, megrendezzük a harmadik BNV-t. Alig hiszem, hogy lesz kiállító, aki ezt az alkalmat rendezetlen standdal várná. Karácsonykor: Csillag-expo November 15. és 17. között a téli sportok szakkiállítása: a Ho-show nyílik, majd november 26. és 29. között az Expo Italia elnevezésű olasz termékbemutató. Ez utóbbit az Interexpo olasz kiállításszervező cég rendezi, a „D”-pavi- lonban. E kiállításnak is az a (Fotó: Lang Róbert) célja, mint a többi külföldiek által hozott szakkiállításoknak, vagyis helybe hozzák a külföldi partnereket, kereskedelmi vegyes vállalati kapcsolatok megteremtése céljából. Decemberben 6. és 24. között még benépesül a vásárváros, ám ekkor nem kiállítással, hanem karácsonyi vásárral az úgynevezett Csillag-expón. Január, február holtszezon a vásárvárosok életében. Nincs ez másként Magyarországon sem. Ám ekkor is próbálkoznak hasznosítással, pavilonok kiadásával, kocsitárolással. Márciusban azután újra elkezdődik az élet a vásárban. (km) Támadnak az európai banántermelők Az európai banántermelők kemény harcot vívnak, hogy megtarthassák termelési ágazatukat. Nemcsak az édes gyümölcs piacaiért aggódnak, hanem egyáltalán a teljes elhalástól félnek. „Biztosítékot akarunk kapni az Európai Közösségektől, hogy 1993 után is lesz helyünk a belső piacon” — követelte a napokban az Európai Banántermelők Szövetségének (APEB) brüsszeli székhelyű vezetősége. Ha általános lesz a német példa és a lényegesen olcsóbban termelő közép-amerikai „banánköztársaságok” áruja vámmentesen jut el Európába, akkor ütött az utolsó órájuk — vélekednek az európai banántermelők. Ezért az EK bizottságának végre el kellene határoznia magát a védővámok bevezetésére. Végülis az európai banántermesztés közvetlenül vagy közvetve 66 000 munkahelyet jelent. Egyébként az európai termelők nem Európa területén növesztik a banánt, hanem mindenekelőtt Franciaország tengerentúli területein — Martinique és Guadeloupe szigeteken — vagy a portugál Madeirán és a spanyol Kanári-szigeteken. Igaz más részről, hogy az európai termelők egymaguk nem képesek kielégíteni a piaci igényeket. Az Európai Közösségek országaiban évente 3,2 millió tonna banán fogy. Ennek egynegyedét — kereken 800 000 tonnát — az európai termelők szállítják. Ez az a mennyiség, amelyre vonatkozóan az EK-nak szavatolnia kellene az értékesítést. Ez az a pont, ahol a németek szerepet játszhatnak. Németország ugyanis „a világ legérdekesebb piaca a banán szempontjából” — évről évre 800 000 tonna banán kerül német gyomrokba, s ennek az árumennyiségnek 99 százaléka vámmentesen érkezik egyenesen Közép-Ameriká- ból. Ha tehát a németeken múlna, akkor a banán a jövendő egységes belső piacon is vámmentesen lenne kapható. Az EK-bizottság eddig még nem tett javaslatot a probléma megoldására. Nyilvánvalóan fél a banánháborútól. Most pedig Brüsszelben azt latolgatják, hogy tulajdonképpen az európai banán nem lehet-e japán autó is. A távol-keleti autóbehozatal kérdésében ugyanis Brüsszelnek sikerült elérnie, hogy a japánok az évszázad végéig önként korlátozzák exportjukat. A kérdés csak az, hogy a közép-amerikai banánkirályok hasonlóak-e a japán autóbuszokhoz? Ajapánok és a víkend A japánok fölfedezték a ka- raokét, a golyós vonatot, a Sony Walkmant és sok minden egyebet. Most éppen azon vannak, hogy fölfedezzék — a víkendet. Kétségtelen azonban, hogy a szigorú munkamorál és a hatnapos munkahét hozzásegítette az országot ahhoz, hogy gazdasági szuperhatalommá nője ki magát. — Most megváltoznak a dolgok — mondják szociológusok. A külföld nyomása és az újabb generáció megjelenése, amely nem hajlandó fejet hajtani a szigorú megszorítások előtt, az ötnapos munkahét elkerülhetetlen elterjedését jelenti. Tokióban rövidesen kötelezővé teszik az ötórás munkahetet a közalkalmazottak számára. A változás azonban nem egészen új. 1990 decemberére ugyanis a magánvállalatok mintegy kétharmada havonta legalább egyszer ötnapos munkahétben dolgozott, tizenegy százalékuk pedig minden héten. Az irányzat most elérte a közalkalmazotti szférát is. Már tavaly több hivatalban bevezették a szabad szombatot. A kormány most arra készül, hogy minden területén bevezeti az ötnapos munkahetet, beleértve az iskolákat és a kórházakat is, mégpedig már a jövő év első felében. Egy hivatalos fölmérés szerint az ötórás munkahét valóságos szociális forradalmat fog eredményezni. A japánok ugyanis többé már nem kiváltságnak fogják tekinteni a szabad szombatot, amelyet a munkáltató nagy kegyesen engedélyez nekik — vagy nem. A munkaügyi minisztérium adatai szerint az átlagos japán munkás még ma is csak évi nyolc nap fizetett szabadságot vesz igénybe, jóllehet 15,5 nap járna neki. Ha több szabad idővel rendelkeznek, a japánok hétvégeken elmehetnek majd kempingezni vagy horgászni. A nyilvánvaló előnyök ellenére bizonyos ellenállás tapasztalható az ötnapos munkahét bevezetésével szemben. főleg kórházakban és iskolákban. Az egészségügyiek a szolgáltatások színvonalának csökkenésétől tartanak, mert a rövidebb munkahét ellenére az egészségügyi személyzet létszámát nem emelhetik. A szülők egy része attól fél, hogy a rövidebb tanítási idő a képzettség rovására megy majd. Ezzel szemben a pedagógusok — és ez egyáltalán nem meglepő — örömmel fogadnák az ötnapos tanítási hetet, mert több idejük maradna pihenésre vagy továbbképzésre. Senki sem szeret adót fizetni, ezért aki tudja, igyekszik jövedelmét az adóhatóság elől eltitkolni. Nálunk e törekvéseket különösképpen segíti a gazdaság meglehetősen zavaros állapota, az átalakulófélben lévő tulajdonviszonyok és mindezek következtében a „szürke” és „fekete” gazdaság szélesedése. Láthatatlan milliárdok Az adóhivatal számára láthatatlan jövedelmeket némely szakértők — feltehetőleg a ténylegesnél kevesebbre — évi 150-200 milliárd forintra becsülik. Emiatt az államkassza mintegy 50 milliárd forint bevételtől esik el. Ez ugyan nem tiszta veszteség számára, hiszen ennek az összegnek nagy részét vásárlásra költik, a fogyasztási és forgalmi adók révén pedig a költségvetés is jócskán részesedik belőle. Nálunk a személyi jövedelemadó csupán néhány éves múltra tekint vissza, ezért az adóeltitkolás „technikái” is csupán mostanság alakulnak ki. Tanulhatunk tehát a fejlett tőkés országok tapasztalataiból, különösen ami az adócsalások emberi motivációit illeti. Nyilvánvaló, hogy a bérjellegű jövedelmeket a legnehezebb eltitkolni; erre legfőképpen az „egyéb” bevételek nyújthatnak lehetőséget. Virtus lenne? Nálunk egyre többen virtusnak tekintik, hogy valamelyest ki tudják védeni az adóprés nyomását. Nemzetközi tapasztalatok is bizonyítják, hogy az adóteher növekedése általában az eltitkolt jövedelmek emelkedésével jár. De az infláció erősödésére is adócsalással igyekeznek reagálni az állampolgárok, különösen akkor, ha a csökkenő jövedelmeket nem indexálják az áremelkedésnek megfelelően, illetve ha az adósávokat nem igazítják az inflációhoz. Az adócsalást a legtöbb országban bocsánatos bűnnek tekintik, főként akkör, ha az állampolgár nem isfrieri el magáénak az államot, és úgy látja: a bevételek jó részét a kincstár elpazarolja, a lakosság számára fölösleges • célokra fordítja. Ami viszont az ellenőrzések szigorítását illeti, e tekintetben egyes szakértők eléggé szkeptikusak. A szigorúbb ellenőrzés elrettentő ereje ugyanis leginkább az iskolázottabb és főleg a fix jövedelmű rétegek esetében érvényesül. Azok, akiknek a jövedelmét amúgy is nehéz megfogni, a sűrűbb, de eredménytelen ellenőrzések hatására még fokozzák is erőfeszítéseiket, hogy kibújjanak az adózás alól... Tisztázni kell az érdekeket Most, amikor a parlamentben ismét napirendre kerül az adótörvények módosítása, ajánlatos volna elgondolkozni az illetékeseknek: miként lehelne) erősíteni az állampolgárok adófegyelmét? Az mindenki előtt egyértelmű,' hogy fontos a növekvő számú ellenőrzés, de talán fontosabb a gazdaság rendbetétele, az infláció megfékezése. És az, ami igazán nem kerül semmibe: az állam és az állampolgár világos érdekekre épülő együttműködésének erősítése. Az igazi demokratikus légkör záloga az, hogy az adóalany tudja: minden, a kincstárba befizetett forint valóban az ő javát szolgálja, de egyben bele is szólhat abba, mire fordítsák az érdekeltek e nehezen megszerzett pénzt. Meglehet, adózni nem valami örömteli dolog. De élvezni az adóból megvalósuló előnyöket — nos, ez már valami. És a svéd példa mutatja: nem is olyan nehéz a progresszív szándék megvalósítása. Váltó, leszámítolás A váltó régi filmekből, regényekből jól ismert fogalom. Jól ismert? Nos, ezt általánosságban nem mondhatjuk el a pénzforgalom e sajátos eszközéről. Ezért is kérdeztük a szakembert: a mai Magyarországon például egyéni váltó létezik-e? — A jogszabály nem zárja ki ugyan a magánszemélyek által kibocsátott váltók létezését, de megvallom: én idehaza ilyesmivel még nem találkoztam — ismeri el dr. Bokor Csilla, az Agrárkamara jogi tanácsadója. — Van viszont egy ugyancsak régebbről ránk maradt kifejezés, amiről legtöbben nem is sejtjük, mit jelent. Ez a „leszámítolás” fogalma. — Ha a váltó birtokosának a váltó lejárta előtt pénzre van szüksége, és nem tudja a váltót tovább „forgatni”, akkor megteheti, hogy egy banknak adja el az értékpapírt. Ott le- számítoltathatja, vagyis egy bizonyos — a művelettel járó — kamatért megvásárolja a pénzintézet a váltót, és annak értékét (a leszámítolási kamattal csökkentve) azonnal ki is fizeti a váltó birtokosának. — Ebből úgy látszik: aki le- számítoltatja a váltóját, az nincs éppen jó anyagi helyzetben. — Annyi biztos: éppen pénzre van szüksége. De itt a bankok nagyon figyelnek arra, hogy milyen a váltó leszámítolását kérő adós bonitása, hiszen kikötik a visszkereseti jogot. Ez pedig nem jelent kevesebbet: amikor elérkezik a váltó lejáratának ideje, a váltó kibocsátójától kérik a pénzt, s ^ ha ő nem tud fizetni, akkor a ' leszámítolást kérőtől fogják a pénzt behajtani. — Ezt a szörnyen kellemet len — és előre nem mindig látható — helyzetet hogyan lehet elkerülni? Milyen pénzügyi manőverrel? — A fedezetlen váltó kibocsátásával járó kellemetlenségeket egy úgynevezett „váltófedezeti számla” megnyitásával lehet elkerülni. Ez a számla azt a célt szolgálja, hogy a váltó lejárát! ideje alatt az adós, tehát aki a váltót kiállította, folyamatosan gyűjti-e számlára a pénzt, hogy lejáratkor a bank arról emelje le a neki járó pénzt, azaz a váltó összegét. — Tönkre lehet ma menn Magyarországon fedezetler váltó kibocsátásával? — Csak úgy, hogy valak fedezetlen váltót bocsátott ki nem. Akkor viszont igen, ha í bank megelégeli ezt, s megin dítja ellene a csődeljárást.
