Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-22 / 248. szám

1991. október 22., kedd 5 Krúdy-suli Krúdy Gyula nevét vette föl a siófoki Kereskedelmi és Vendéglátó Szakmunkás- képző Intézet. A családjának gasztronómiai gyűjteményéről is híres írót a névadó ünnep­ségen alkotásaival mutatták be a Dél-balatoni Kulturális Központ színpadán. Emlékére kiállítást rendeztek az aulá­ban. Líra-díj Az ICO cég képzőművé­szeti pályázatára ezernél több pályamunka érkezet. Az egyik fődíjat Csajághy Éva, a Ka­posvári Iparművészeti Szak- középiskola és Ipari Szak­munkásképző Intézet máso­déves tanulója nyerte el. ICO-díjat kapott még Nagy Mariann, az intézet diákja. Szociális tanács Szociális tanács alakult 188 társadalmi és állami szervezet közreműködésével a Népjóléti Minisztériumban. Célja a tár­sadalmi feszültségek enyhí­tése, s ezért fokozatosan fi­gyelemmel kíséri a hazai szo­ciális kérdéseket. Elhunyt Sütő Irén Az Arizona (volt Thália) Színház igazgatóságának közlése szerint október 20-án rövid szenvedés után elhunyt Sütő Irén érdemes művész. A nagyszerű művész emlékeze­tes alkotásai minden film- és színházszerető emberben maradandó emléket hagyott. Ifjúsági kamara A Magyar Ifjúsági Kamara a napokban tartotta II. közgyű­lését. A 9 helyi szervezettel és 200 taggal rendelkező, főként fiatal vállalkozókat, mened­zsereket, értelmiségieket tö­mörítő szervezet tavaly évben látványosan fejlődött, s előre­láthatólag a Junior Chamber' International teljes jogú tag­jává válik. ' Donald-recesszió Az Egyesült Államokban végbemenő gazdasági re­cesszióban Donald Kacsa is elhullatott néhány tollat. Szep­tember végén a Walt Disney Corporation nyeresége kerek egy ötödével elmarad az előző évi 824 millió dolláros rekord­nyereség mögött. SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS, EGÉSZSÉGÜGY A KIS KEPEK MESTERE Ki látott ufót? A minap láthattunk a televí­zióban egy filmet, hogy mes­terségesen is előállítható ufó-élmény — képben. Ehhez az operatőrnek mindössze egy gyertyára volt szüksége, amit meggyújtva elővarázsolta a fotós ufóképet. Nagy Lászlónak, a Somogyi Fotóklub tagjának Kaposvá­ron, a Latinca művelődési központban megnyílt kiállítása ennél is beszédesebb, hiszen az lát ufót a színes felhőfotó­kon, akinek a fantáziája erre képes. Mindez nem elég. Egy balatoni rianás jéghegyeit úgy sikerült megörökítenie, mintha TIZENHÁROM NAP... Kiállítás 56-ról rozmárok élnének a tóban... Nagy László a kaposvári fo­tósok doyenje. Túl a hatodik X-en is képes káprázatba ej­teni nemcsak fiatalabb mű­vésztársait, hanem a nézőt is. Mi a titka? A tisztességes szakmai tudás mellett a lan­kadatlan megfigyelőképesség, a hókuszpókusz helyett hite­les művészi megnyilatkozás. A természet, a látvány ihlető forrása, ám miként a legna­gyobb mesterek, ő is a repü­lés, a művészi szárnyalás start-pályájának tekintette a Kaposvár környéki tájat, a Ba­laton vidékét. A néző azon is elcsodálkozik: a kis kép is nagy élményt nyújthat. Nagy László levelezőlap nagyságú fotói szokatlanok a mai fotóga­lériákban. Mintha a méretek lennének fontosak. Intim kö­zelségbe csalja a nézőt Nagy László, hogy társalk'otóvá vál­jon a képi látvány felfedezé­sében. A modernizmus szele ugyan őt is elérte, ám sikerült tartalommal megtöltenie a formai újítást. A kiállítást tegnap délután Csonka Béla fotóművész nyi­totta meg. (Horányi) Arra a 13 napra emlékezik a hazai múzeológia, amely elemi erővel kérdőjelezi meg mindazt, ami a második világ­háború után történt. Helyi és országos dokumentumokból az ország számos múzeumá­ban rendeznek ezekben a na­pokban kiállítást, 1956 előtt tisztelegve. A Hadtörténeti Múzeumban az év végéig látható a 13 nap..., 1956. október 23 — november 4. című kiállítás, amely gazdag képi és tárgyi anyaggal szól a történelmi na­pokról. De nemcsak arról. Ez előz­ményeket éppen a második vi­lágháborúig, a jaltai egyez­ményig vezetik vissza. A há­ború utáni történések pedig 1948-49-től, a fordulat évétől vannak jelen. S kiemelten sze­repelnek az 50-es évek, ame­lyeket a nagy kérdőjelek jel­lemeztek Magyarországon. Természetesen nem lehet eltekinteni egy történelmi tár­latnál a nemzetközi környezet­től, attól a miliőtől, amelyben az események megtörténtek. És megidézik az 1953-as ke­let-berlini és az 1956-os len­gyelországi forradalmakat is. Faludy György verssoraival, az 1956, te csillag című ver­séből vett soraival indít a kiállí­tás. És e vers egy-egy sora kí­séri, erősíti a napokra bontott kronológiát. Majd Görgey Gá­bornak ugyancsak 56-ról szóló költeménye adja a záró­szót. S közben meganyi bizonyí­tottan hiteles, írásos, képi és tárgyi dokumentum. Rengeteg fénykép. Részben ismertek, részben a szenzáció erejével ható újak. A kiállításra készülvén a múzeum ugyanis felhívást tett közzé, 56-os dokumentumok felkutatásara. És ekkor jelent­kezett dr. Szentpétery Tibor, aki a második világháborúban haditudósító-fényképész volt. Ilyen munkáit bősséggel őrzik is a Hadtörténeti Múzeumban. Most viszont 56-os, eddig nem • publikált utcaképeivel állt elő. 105 felvételét vásárolták meg, s jó részüket ki is állították. A pesti utcáról számos amatőr képet ismerünk, de a profi fényképész fotó: jó minőségük miatt is figyelemre méltók. Különlegesek a tárgyi emlé­kek is. Ott látható Maiéter Pál ezredesi ruhája, amelyben Tökölön tárgyalt. A rövid életű Nemzetőrség számára készült jelvényt a Pénzverdéből vitték a kiállításra. Most kerülnek először kö­zönség elé azok a csapatzász­lók, amelyeknek kivágták a középmezőjükbe lévő címert. Múltat összekötve a jelennel, közelmúlttal, ott szerepelnek a 301-es parcella emlékműpá­lyázatának második díjas ma­kettjei is a tárlaton. Némiképpen e kiállításhoz is kapcsolható az az album, amelyet a Zrínyi Kiadó jelente­tett meg 1956 plakátjairól. A kötetet — katalógus helyett — a látogatók a helyszínen meg­vásárolhatják. (Kádár) AZ ASZTAL Az asztal szó és a valósá­gos asztal között csupán annyi a kapcsolat, hogy tud­juk, megtanultuk: a valósá­gos asztalt ezzel a szóval kell a magyar nyelvben je­lölni: asztal. No még egy­szer! Az asztal szó és a.... Harmadszorra már kezdem kapisgálni: ha kabócának neveznénk azt a négy- lábú alkalmatosságot, amelyre az abroszt és tányérban az ételt rakjuk, akkor a magyar nyelvben így jelölnénk ezt a szót: kabóca. A baj csak az, hogy az első mondatot nem egy egyetemi nyelvfilozófiai jegy­zetben olvastam, hanem ab­ban az ötödik osztályos ma­gyar nyelvtankönyvben, amelynek alkotó szerkesz­tője Zsolnai József, a sokat emlegetett Zsolnai-módszer atyja. Ugyanakkor ismert tény, hogy a tízéves korosz­tály jelentős része olvasási készséghiánnyal küszködik, tehát figyelmét az olvasás technikája és nem a szöveg tartalmának megértése emészti föl. Vajon hányszor kell egy ilyen mondatot elol­vasnia, hogy tudatában az asztal a „valóságos" helyére (rá pedig ne a csizma) kerül­jön? Tamási ORVOSI HÁLAPÉNZ (II.) Tisztító folyamat A legmagasabb szintű, ingyenes orvosi ellátás lózungja hazugságnak bizonyult. Az ingyenesség csupaszította le az egészségügyet tette cinikussá és fásulttá a harmincezer orvos egy részét. Az orvosi hivatás lényegesen különbözik a többitől. Az orvosok besorolása nálunk mégis egy jobb segédmunkás átlagfizetésével egyezik. Bérek - „igazítva” Egy harminc éve dolgozó körzeti orvos bruttó bére 25 000 forint, egy klinikai tanár­segédé 20 000 forint, még az egyetemi professzorok közül is kevesen kapják meg ha­vonta a 45 000 bruttót. Tény, hogy a kormányok mindig úgy igazították a béreket, hogy az orvos mint közalkalmazott ne keressen sokkal többet, mint a többi közalkalmazott. Az orvostól eközben elvár­ták, hogy legyen más. Ké­pezze magát, járjon jó kocsin, ne legyen fáradt, tájékozatlan. Természetesen a pártvezérek nagyon jól tudták, hogy ezt nem a fizetésükből finanszí­rozzák. Azok a pártvezérek, akik megcsinálták maguknak a Központi Állami Kórházat — és a színes televíziós, egy­személyes szobák lakói — nem tudták, hogy a közkórhá­zak plafonjai leszakadnak és nincs pénz hipóra a takarítás­hoz. A magyar egészségügyet ma hovatovább a hálapénz tartja össze. A beteg kideríti, mi a baja, fizet, megkeresi a neki tetsző kórházat, megkéri a professzort, műtse meg, s fi­zet. Fizet előre és utólag; fizet a jobb kórházért, az altatá­sért... Gyakorlatilag pénzért úgy rendelhető az orvosi ellá­tás, mint a rostélyos a vendég­lőben. Az orvosi hálapénznek van egy másik vonulata; a „másodlagos paraszolvencia”. A népszerű szülész elővesz egy noteszt, és azt mondja, ez többet ér, mint a havi „pará”-ja. Mindenhol van vala­kije. Ha angoltanár kell, ha uszodajegy, ha külföldi tár­sasutazásra hely..., de bete­gei között van a bank elnöké­nek felesége, a népszerű szí­nésznő, a gimnázium igazga­tója... A következmény A hálapénz erkölcstelen­ségre nevel. Az egyik közis­mert klinika igazgatóját le akarták váltatni a beosztottai. Az illető vezetői alkalmatlan­sága köztudott, az újraválasz­táson azonban senki sem mert ellene szavazni, mert mindenki féltette a „vajaske­nyerét”. A kórházakban az osztályos orvos vagy a pro­fesszor osztja ki a műtéteket, s előfordul, hogy ha valakivel bajuk van, annak előbb-utóbb felkopik az álla. Hogy mit lehet hálapénzben elfogadni? Pénzt, valutát, ékszert, fest­ményt, italokat, cigarettát, ta­karékkönyvet, antik bútorokat, bélyegeket. A legmagasabb ára nagyjából a szívműtétek­nek van, úgy 50 000 forint kö­rül. A legolcsóbb szülés ma a klinikán 5000 forint, egy lom- bikbébi-kísérlet kemény 10 000 forintba kerül általában. A privatizáláshoz nagy re­ményeket fűznek, de nagy a várakozás az egészségbizto­sítás bevezetésével kapcso­latban is. Januárban a társa­dalombiztosítás kiválik a költ­ségvetésből. A házi orvosi rendszernél megkezdődik a szabad orvosválasztás, és minden beteg egészségbizto­sító kártyát kap. Sajnos, ez nem szünteti meg a hála­pénzt, mert a kórházi hierar­chiát érintetlenül hagyja, de el­indít egy tisztító folyamatot. Itt rövid időn belül elválik, ki az orvos, aki szakmailag ráter­mett, emberileg megbízható. Az ilyen orvosok legálisan is sokat fognak keresni. Most, hogy mindenütt a piaci viszo­nyok dominálnak majd, nem is lehet tovább halasztani a tár­sadalombiztosítás kiválását. A TB-járulék egy részét szociális kiadásokra szánják: nyugdíjra, gyes-re, gyed-re, családi pót­lékra. A nugdíjasok azt mon­dogatták, hogy ők megfizették a járulékaikkal eltartásuk költ­ségét. Ez hamis illúzió. Az összes befizetést elnyelte a költségvetés. Most különítik el először a szociális részt, és dr. Mikola István, a TB kormány- biztosa abban reménykedik, hogy a gyes-t, a gyed-et és a családi pótlékot magára vál­lalja az állami költségvetés. Magyarországon sokan úgy gondolják, hogy a tisztán biz­tosítói alapokon nyugvó egészségügy hozza majd a megoldást. Evek óta folynak a kísérletek a teljesítmény- és költségfinanszírozásra. Nem is lenne ez olyan óriási talál­mány, hiszen a dolog másutt működik: a beteg fizeti a járu­lékát, ez lehet alapdíj vagy va­lamiféle extra kiegészítéssel megfejelt járulék. Bonyolult lépés Az orvos, miután ellátta a beteget vagy megoperálta, el­küldi a számlát a biztosítónak, az visszautalja a megtérített költséget. Ennek bizonyos hányada az egészségügyi in­tézményt, bizonyos hányada az orvost illeti meg.Tulajdon­képpen itt a mese vége. A há­lapénzt ezzel a szisztémával lehetne megszüntetni. Csak­hogy az utóbbi időben ennek a bonyolult lépésnek a megtéte­léről ismét nagyon kevés szó esik. Addig pedig tovább mű­ködik a boríték. Seszták Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom