Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-22 / 248. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM 1991. október 22., kedd MIRE JUTOTTAK AZ ÚJRAKEZDÉSBŐL? A huszadik vadászszezon Szigorúan ellenőrzött kölcsönök Nagysallérban Ajándék bika az évfordulóra (Fotó: Lang Róbert) Somogybán már február óta eredményesen működik a munkaügyi központ ellenőrzési csoportja. Ennek az úgynevezett szakmai és módszertani része végez konkrét helyszíni ellenőrzéseket. Fütöp Zoltán csoportvezető elmondta: feladataik közé tartozik többek között az újrakezdési kölcsönök megfelelő fel- használásának, az úgynevezett fekete munkának, a létszámleépítések törvényességének, a külföldiek magyarországi munkavállalásának ellenőrzése, a munkáltató által igazolt átlagkeresetek megvizsgálása. Pénz a lakásban Somogybán 1586-an vették föl a maximum 400 ezer forint újrakezdési kölcsönt, azzal a feltétellel, hogy valamiféle vállalkozás elindítására használják, és négy évig* ez a vállalkozás lesz a főállásuk. A kölcsönfelvevőknek mintegy 30 százalékát ellenőrizték eddig, s legalább tíz százalékuknál találtak visszaélést. A legjellemzőbb, hogy beépítik a lakásokba, illetve pénzintézetekben kamatoztatják a pénzt. Előfordult olyan is, hogy a kft alapításhoz felvett pénzzel „meglépett” a hölgy — Nyugat felé elhagyva az országot. Egy Balaton-parti „gazdálkodó” állattartásra vett föl 300 ezret, s az ellenőrzésnél derült ki, hogy egy szem anyakocája van, ami nem nevezhető kimondottan vállalkozásnak. A fekete munka — A munkanélküliek jelentős hányada él az úgynevezett fekete munka lehetőségével, főleg a nyári balatoni szezonban. Lényege, hogy munka- nélküli járadék mellett bejelentetlenül dolgozik. A másik nagy probléma, hogy főleg a maszek munkáltatók hajlamosak az elküldött dolgozóiknak magasabb átlagkeresetet igazolni a ténylegesnél, mivel azok az átlagkereset 70, illetve 50 százalékát fogják majd munkanélküli járadékként kapni. így fordulhat elő, hogy némelyik munkanélkülinek jóval magasabb a járadéka, mint a rendesen dolgozók keresete. Ha ez kiderül, az ebből adódó összes költséget a munkáltatóra lehet terhelni. A külföldi állampolgárok itteni munkavállalásának ellenőrzésével a magyar munka- nélkülieket védjük. A munkáltatók előszeretettel alkalmaznak ugyanis munkavállalási engedéllyel nem rendelkező, külföldi — főleg román — állampolgárokat, mivel jóval olcsóbbak, nem kell fizetni a társadalombiztosításukat stb... Ezt szigorúan büntetjük; ne a külföldit vegyék fel, amikor csak Somogybán 9000-nél több a munkanélküli. Feladatuk még ellenőrizni a közhasznú munkások alkalmazásának szabályosságát, s kis ideje a foglalkoztatási alapból finanszírozott korengedményes nyugdíjazásokat. Az ellenőrzési csoport másik fele — mint azt Dunai Fe- rencné osztályvezető elmondta — a munkaügyi központ eszközeinek hatékonyságvizsgálatával foglalkozik. Az átképzési tanfolyamoknál például azt vizsgálják, mekkora a lemorzsolódás, az át-’ képzettek hogyan tudtak elhelyezkedni... Somogybán 70 százalékos az elhelyezkedési arány, s ez jónak mondható. Megtudtuk: a munkáltatók zöme nem ismeri a foglalkoztatási törvényt, nem tud azokról a lehetőségekről, amelyeket igénybe vehet. Kevéssé ismert a munkáltatók körében például, hogy ha úgynevezett tartós (legalább 6 hónapja, pályakezdő esetén 3 hónapja) munkanélkülit foglalkoztatnak, igényelhetik a teljes kifizetendő munkabért, vagy a társadalombiztosítási járulékot, vagy a kettő összegének ötven százalékát. Jelenleg 25 munkáltató él ezzel Somogybán, s 38 személyt foglalkoztatnak így. A részmunkaidő A munkáltatók kérhetik az úgynevezett részmunkaidős foglalkoztatást is. Ez átmeneti nehézségeknél előnyős; nem kell utcára küldeniük senkit, hanem részmunkaidőben foglalkoztathatják a dolgozóikat. A kieső munkabér felét fizeti a Munkaügyi Központ. Munkahelyteremtő beruházásokra eddig 26 millió forint kamatmentes kölcsönt adott ki a munkaügyi tanács, s ezzel 271 személy foglalkoztatása megoldódott. További kölcsönökre itt is van még lehetőség. Szintén nem ismert, hogy ha a munkanélküli vállalkozásba kezd, még fél évig kaphatja a járadékának megfelelő összeget. Nagy László A vadászszezon tart még, de a kilövésre ítélt szarvasbikák nagy része már terítékre került. A bikák minősége ugyanolyan jó, mint az elmúlt években, az áruk sem emelkedett, ám mégis, mintha idén valahogy kevesebb külföldi vadász jött volna trófeáért Somogyba. A vadászok szerint ennek az az oka, hogy az egyesített németor- szág keleti felében jóval olcsóbban lehet szarvast lőni mint nálunk, s a többi kelet-európai ország is igyekszik betörni a vadász-piacra. A román, a szlovák és a bolgár vadászterepek még „meghó- dítatlanok”, s ez az ismeretlenség is vonzó lehet. Mindezek után nem csoda, ha a visszatérő vendéget any- nyira megbecsülik, mint a német Nagel családot Lábodon. A Délsomogyi Mezőgazda- sági Kombinát nagysalléri vadászházába húsz évvel ezelőtt érkezett először Heinrich Nagel, offenbachi autókereskedő. Rögtön az első vadászata egy ezüstérmes szarvasbikát eredményezett. Ez a trófea, valamint a nagysalléri vendéglátás és a gyönyörű környezet hatására a következő évben már magával hozta a fiát is, és azóta minden évben szarvasbőgéskor biztosra vehetik a vadászházban, hogy a Nagel család eljön. Idén először velük tartott Alexander is, Heinrich papa unokája, így három generáció együtt vadászott. — Nemcsak szarvasbőgéskor jövünk ide — mondja a legidősebb Nagel — vadásztunk mi már itt dámra és vaddisznóra is. Egy ismerősön hívta föl a figyelmemet erre a területre, kipróbáltam, és azóta nem is kerestem másikat. Azt hiszem, jobbat nem is találnék.. Galamb Gábor a kombinát vadászati igazgatója mosolyogva hallagatja a dicséretet. — Jó érzés ezt hallani, különösen tőlük. Ez a család egy nagy hagyományokkal rendelkező vadászfamília, gyermekeiket a családi tradíciók szellemében nevelik tudatosan a vadászéletre. Heinrich egyébként otthonában a vadásztársaság elnöke. Kitűnő vadászok, pontos céllövők, öröm velük járni az erdőt. No és természetesen nem utolsó szempont, hogy a Nagel család az eltelt húsz esztendő alatt annyi valutát hagyott Lábodon, mint senki más. Ráadásul sok német vadász az ő tanácsukra kereste föl ezt a területet, és lett állandó vendége a nagysalléri vadászháznak. A gazdaság az évfordulóra egy emlékéremmel kedveskedett a régi vendégnek, és még valamivel, ami a vadászszívet még jobban megdobogtatja: egy ajándék szarvasbikával. Nagel papa már ki is lőtte, trófeáját már készítik a hazaútra. Míg ő meghatottan nézegette az ajándékot, fiát, Fritzet kérdeztem, a vadászaton kívül jut-e idejük másra is figyelni abban az országban, ahol ilyen jól érzik magukat? — Mivel évente többször is jövünk, szinte otthon érezzük magunkat itt, és odafigyelünk a változásokra, az emberekre. Örömmel látom, hogy egyre jobb az életszínvonal, ahogy alakul a piacgazdaság. Pe sze ezt csak a felületes szén lélő mondatja velem, hisz húsz éve sem szenvedtünk mi itt hiányt semmiben. Az emberek, akikkel találkoztam a húsz év alatt barátságosak, közvetlenek, és a jó vadászterep mellett ez az, ami miatt Magyarország marad számunkra mindig is az utazás végcélja. — Ha otthon valaki megkérdezi, hova megyünk — veszi át a szót Heinrich — elég azt mondanunk, Lábodra. Azt már mindenki tudja, Magyar- ország. Varga Ottó ÚGY LESZÜNK BENN, MINTHA KINN LENNÉNK? Agrárgazdaságunk és az Európai Közösség CSAK A KÖLCSÖNÖSSÉG ALAPJÁN M agyarország gazdasága számára a közös piaci társult tagság különleges esély: gazdasági mozgástér, kultúra és piac. Megfelelni az Európai Közösség kritériumainak, s ezzel bekerülni a szabadkereskedelmi övezetbe — ez a felzárkózás soha visssza nem térő alkalmának hat. A francia vélemény változásával újra realitássá vált a társult tagság megkezdett előkészítése, és folytatódik a kormányzati, politikai-külpolitikai kampány is. A szakemberek azonban nem titkolják: hazánk számára a társulás átmeneti időszaka a kegyetlen verseny korszaka lesz. E verseny során Magyarország nem számíthat az eddig tapasztalt érzelmekre, szimpátiára a Közös Piac gazdasági intézkedései, avagy politikai döntései során. Előbb piacgazdaságot — itthon — Magyarország csatlakozási terve mindenkit foglalkoztat az agrárágazatban, azonban ez csak a végeredmény lehet. Pillanatnyilag a piacgazdaság feltételeinek megteremtése, a valódi szemlélet- és struktúraváltás sokkal fontosabb kérdés, mint az, hogy társulunk-e és mikor — mondta dr. Raskó György államtitkár azon a fórumon, amelyet agrárszakemberek számára tartottak a Földművelésügyi Minisztériumban. A kormány feladata, hogy ehhez megteremtse a megfelelő — a közös piaci normákhoz illeszkedő — törvényi kereteket. Készül az agrárpiaci rendtartás, amely szabályozni fogja a termelők közötti versenyt. Az agrárkormányzatnak az a feltett szándéka, hogy a jövőben csakis aktív piacszabályozással avatkozik be a folyamatokba, nem pedig az egyes termelők szintjén — ez egyúttal azt is jelenti: a tárcának nincs pénze arra, hogy egyéni támogatásokat nyújtson. Ehelyett rugalmas irányítási struktúrát kíván kialakítani, amely a tisztességes verseny jogi szabályozása lesz. A rendtartás csupán a technikákat, nem pedig a filozófiát fogja átvenni a Közös Piactól — mondta az államtitkár. Az új struktúra célja, hogy az EK rendszerébe illeszkedve az egyedi vállalkozókat favorizálja. Még az ősszel parlament elé kerül a termelő- szövetkezetek átalakulásáról szóló törvény, amely megindítja a családi gazdaságokra való áttérés hosszú, egy évtizedig is eltartó folyamatát. A tsz-ek nagyrésze a tőkekoncentráció következtében vállalatnak tekinthető, a tőkeerős, versenyképes szövetkezetek számára előnyösebb lesz a nagyüzemi forma megtartása, erről azonban nem a minisztérium fog dönteni. Márcsak azért sem, mert a tárcának nem áll rendelkezésére központi forrás, amelyből finanszírozhatná a nagyüzemi eszközrendszer lecserélését a családi farmokhoz alkalmasabb gépparkra. Ne számítsunk egyoldalú előnyökre Az Európai Közösség sajátosán szervezett, versenynek kitett piac, ahol ugyanakkor érvényesül a benne nem lévők elleni protekcionizmus is. Magyarország érdekes, tudathasadásos állapotba kerül, hiszen a bekerülés évei alatt liberalizált piacot ter- remtve harcolnia kell azon kedvezmények ellen, amelyeket védett piacra jutva élvezni akar. Az EK piacából hazánk csupán 1,5 százalékkal részesedik, a szinte jelentéktelen részvétel miatt első pillantásra úgy tűnhet, hogy nem ütközik akadályba a vám- és lefölözéskedvezmények bővítése, a mennyiségi korlátozások enyhítése. Tévedés lenne azonban arra számítani, hogy egyoldalú előnyöket és támogatást kapunk. Kemény és hosszantartó tárgyalásokra kell felkészülni, amelyek feltehetően legalább 1994-ig tartanak és akkorra sem hoznak majd jelentős engedményeket. Az a mintegy 340 millió fős, vásárlóerővel bíró fogyasztói piac, amely megnyílik a magyaar termékek előtt, egyelőre még beláthatatlan erőpróba számunkra. A starthelyzet nem túl reménykeltő: hazánkban az egy főre jutó társadalmi össztermék a felét sem éri el a közöspiaci átlagnak, az élőmunka termelékenysége rossz. Mezőgazdaságunkban még nem működik a tulajdonosi mozgatóerő, ez visszahúzza a hatékonyságot és a munkabéreket is. Hiányzik a műszaki háttér, az infrastruktúra, nincs korszerű kereskedelem. Az átalakulás ugyan már megindult, azonban számos eredmény csupán látszólagos. Néhány termékünk valóban versenyképes lehet az EK piacán, a kedvező költségszint azonban annak következménye, hogy hazánkban a föld mint termelőeszköz még nincs beszámítva a ráfordításba. A munkanélküliséggel is meg kell küzdeni A liberalizált bérrendszer várhatóan növelni fogja a munka termelékenységét, ugyanakkor jelentős munkanélküliséget eredményez a szektorban. A termelőszövetkezetek átalakulásának parlamenti jóváhagyása után a mezőgazdasági ágazatban a munkanélküliek száma elérheti a 40-50, de akár a 100 ezer főt is. A magyar mezőgazdaságra alapjaiban lesz hatással a társulási szerződés, hiszen a tárgyalások szerves részét képezik az agrárkedvezményeket megfogalmazó kereskedelmi egyezmények. A magyar félnek azonban nem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy az alap a kölcsönösség lesz. Tehát nekünk is kell majd vámkedvezményeket nyújtanunk, igaz a magyar érdekeltség a nagyobb, mivel ml kisebb viszontkedvezményt tudunk csak adni. A társult tagság még mem jelenti azt, hogy az EK megnyyílik Magyar- ország előtt. Az addig még hátralevő — nem kevés — időt azonban arra kell használnunk, hogy megismerjük a közösség működésének mozgatórugóit. Mert azt ugyan még nem lehet tudni, hogy majdani tagságunk idején milyen lesz az EK, de az biztos, hogy a feltételek keményedni fognak, és nekünk azokhoz alkalmazkodunk kell. Kurcz Erzsébet
