Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-21 / 247. szám
1991. október 21., hétfő 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS, EGÉSZSÉGÜGY KADARKUTI KIÚTKERESŐ Ahol támogatják a tudást — A falusi turizmusért — Mindenben lehet takarékoskodni, csak a kultúrában és az oktatásban nem — fakadt ki a minap Verkmpn József, Kadarkút polgármestere, amikor örömeikről, gondjaikról faggattam. Az önkormányzatnak ugyanis most a 40 tanerős általános iskola miatt fő a feje. A kadarkúti gyerekekkel együtt 600 diák jár ide Visnyé- ről, Kőkútról, Héricséről és Mike felsőtagozatosai szintén itt tanulnak. A polgármester is úgy véli: az egy tanulóra jutó 33 ezer forint nem elég, legalább 55 ezer forint szükséges. Egy millió forinttal kell kiegészíteni az általános iskola költségvetését, hogy elegendő legyen a pénz. Hedrehely visszavitte a felsőtagozatosait, ez évi három millió forint kiesést jelent. Fűteni, világítani pedig éppúgy kell az osztályokban, mintha a hedrehelyiek is itt lennének... o A közelmúltban 800 ezer forintért újjáépült kultúrházat a jövőben Is szeretnék működtetni, hiszen könyvtárában magyarórákat tartanak, moziműsorokról gondoskodik a főállású népművelő, szakköri foglalkozásokat tartanak, s most van alakulóban egy ifjúsági klub is. Baj lenne most megfosztani a rendezvényektől, szolgálatások- tól az ide rendszeresen betérőket. A lakók kulturális igényeit úgy lehet csak felkelteni — és fokozni — ha élet van a házban. © Szimpatikus ez a hozzáállás, hiszen a megyében akad olyan polgármester is, aki „porondra lépése” kezdetén kijelentette: oda bizony nem kell népművelő. Minek is? És tett is róla... Verkman József elmondta: a község valamennyi tanulójának tankönyvköltségeit átvállalta az önkormányzat. A jövő tanévre szeretnének egy most végzős logopédust megnyerni és szolgálati lakásba telepíteni; ennyi gyerek között akad beszédhibás. A polgármester örömmel említette, hogy a múlt hónapban a Dózsa György és az Ady Endre utcában átadtak két szilárd burkolatú utat. A beruházás több mint két millió forintba került. Szeméttelepet és szennyvíztisztítót is szeretne a falu. A tervek készülnek, s a megvalósításhoz pályázat útján Is szeretnének pénzt nyerni. A szárnyát bontogató falusi turizmusról így beszél: — Két család fogadja a vendégeket. Tisztes jövedelmet jelent ez, de meggazdagodni nem lehet a bevételekből. Ez a vidék sokkal nagyobb lehetőségeket rejteget. Állami támogatás Is elkelne a falusi turizmus fellendítésére. Igaz, hogy van egy melegvizes kútunk, de én úgy vélem, Cso- konyavisonta, Kaposvár és Szülök közelségében nemigen lehet rentábilis. © Ha akadna vállalkozó, akkor térítésmentesen bárkinek szívesen átadnánk a nagy sótartalmú, 80-90 fokos melegvizet termelő kutat. És itt van a közelben Hencse, a Márffy-kúriával, ahol szintén minőségi turizmus vetheti meg a lábát... (Lőrincz) Rajzpályázat gyermekeknek Feláras bélyegsorozat és levelezőlap készül a Miniszterelnöki Hivatal ifjúságpolitikai titkársága által már korábban meghirdetett rajzpályázat győztes munkáinak felhasználásával. A pályázatra olyan alkotásokat várnak, amelyek a gyermekek és a fiatalok életét mutatják be. Önállóságra várva A tabi zeneiskola célkitűzései prózában én képben 144« 1940 PRÓZÁBAN ÉS KÉPBEN Marcali - ma Tabon több mint 15 éve az általános iskola keretein belül — a siófoki zenei általános iskola kihelyezett tagozataként — kezdődött meg a zenei képzés, igen alacsony létszámmal. Az évek során azonban egyre komolyabb feladatokat kaptak, s így a községi rendezvények, ünnepségek egyik állandó színfoltja lett az úttörőzenekar, később a művelődési központban megalakított népi együttes, majd ezt követően az a furulyacsoport, amely rendszeresen szerepelt a kamarazenekari és népdal- versenyeken is. Kovács Diana a zeneiskolai munkacsoport vezetője nyilatkozott helyzetükről és a további elképzelésükről. — Sajnos felemás a helyzetünk — ugyanis szervezetileg Siófokhoz, gazdaságilag pedig a tabi 1. -es számú általános iskolához tartozunk. — Éveken át elég mostoha körülmények között dolgoztunk, Illetve dolgozunk, hiszen a tantermek állandó foglaltsága miatt, a délelőtti felkészülésre gyakorlásra alig van lehetőség. Az oktatáshoz csupán egyetlen zeneterem áll rendelkezésre. Pedig az utóbbi egy-kót évben a kihelyezett zeneiskola profilja megváltozott. — Mit jelent ez? — Azt, hogy egyre inkább előtérbe került a kasszikusok oktatása, majd a folyamatos létszámnövekedés lehetővé tette a hangszeres tanszakok szétválasztását, zongora, klarinét, és rézfuvós (trombita, tenorkürt, tuba) szakokra. Ezután pedig fölmerült az állandó hangversenyezés lehetősége, s így az általános iskola egyik tantermében szinte minden hónapban találkozhattak a növendékekkel az érdeklődők. A zenetanárok stabilizálódása pedig lehetővé tette a szakmai és a minőségi munka javulását is. — Akkor nyilván most célkitűzéseik is mások... — Természetesen a megkezdett utat szeretnénk folytatni, s a művészeti szakközépiskolára való felkészítés mellett fontosnak tartjuk a közízlés fejlesztését, a komolyzene minél szélesebb körben való terjesztését. Célul tűztük ki a népi hagyományok ápolását, valamint a minőségi oktatás megvalósítását is. Októberben indítottuk a zeneóvodát és most már 6 éves kortól indultak az előképző osztályok. Ezek a változások a létszám megduplázódásához vezettek, ám az eredményesebb oktatást gátolják a mostoha körülmények. Az átalakulás utolsó fázisa lenne az önálló zeneiskola kialakítása, különálló épületben. Akkor igazi kapcsolatba kerülhetnénk a megye más zeneiskoláival Is. Tabon, az 1991-92-es tanévben 140-en Iratkoztak be a siófoki zeneiskola kihelyezett tagozatára. A növendékekkel négy szaktanár foglalkozik, akik bíznak a közeljövő önállóságában. Hogy mások is így gondolják-e? Talán hamarosan eldől... Krutek József Tetszetős füzettel rukkolt elő a Marcali Polgármesteri Hivatal. Marcali ma címmel Jelentette meg azt a kiadványt, amelynek kézirata már a múlt év tavaszán elkészült, ám a pénzínség csak másfél éves csúszóssal tette lehetővé, hogy belelapozzunk dr. Gál József összeállításába. A „Balaton-szög” egyszem városának mai képeskönyvére pazarolta pénzét az olvasó — írja bevezetőjében a szerkesztő. — A barátságtalan fogadtatást — a látogató temetővel találkozik Szigetvár, Kanizsa és a Balaton felől — , szeretné ellensúlyozni ez a füzet profi és amatőr képeivel, tényeivel. A látnivalók pedig az egykori centrumban kezdődnek, távoli pillantással a templommal szembeni Várdombra. A színes fotókkal, térképekkel gazdagon illusztrált kiadványt minden idelátogató haszonnal forgathatja. Amolyan iránytű ez, amellyel bárki sorra járhatja Marcali nevezetességeit. Elmondhat egy csöndes imát a gótikus eredetű katolikus templomban vagy a Szentháromság szobor tövében, szemügyre veheti a világháborús emlékműveket, a bíróság patinás épületét, megcsodálhatja a tűzoltófecskendőt, betérhet a zeneiskolába vagy a Berzsenyi gimnáziumba, kollégiumba. A kiadvány felidézi a marcali végvár rövid történetét, fölelevenít egy Petőfi-kalan- dot, s nyomon követi a város címereit is. Elkalauzolja a városba érkezőket a volt „Maré- zali járás” egykori börtönébe , amely ma helytörténeti múzeum, a Marcali-hát növény- és állatvilágát is bemutató kiállításokkal együtt nyújt látnivalót. Olvashatunk Gombáról, Marcali legősibb városmagjáról és megtudhatjuk azt is: melyik út vezet a „nagypincéhez”. A kötet szoborkataszterrel zárul és a környék értékeihez — többek közt a szőcsénypusz- tai kastélyhoz, a boronkai temetőkápolnához, a szent- györgyi templomhoz — invitálja az olvasókat. Próza és kép kiegészíti egymást a kétnyelvű — Jand- rics Róberté Ital németre fordított — kötetben. Bátran állíthatjuk: aki megveszi, nem pazarolja fölöslegesen a pénzét. L. S. Ismét Táncsics-évkönyv Nemes hagyományt elevenített fel a Kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tantestülete amikor úgy döntött: ismét kiadják az iskola évkönyvét. Utoljára az 1947-48-as iskolaévben, még mint a Somssich Pál Gimnázium kiadványa látott napvilágot az iskola életét, nevelőit és végzős diákjai bemutató kiadvány. A Táncsics Mihályról elnevezett intézmény most jelentette meg első évkönyvét és tervezik, hogy novemberben megemlékeznek az iskola alapításának 185.évfordulójáról is. Mihályfalvi László igazgató beköszöntőjében ezen szavakkal ajánlja olvasóinak az évkönyvet: „ Értékeljék a szándékot, egy nemes hagyomány folytatását, értékeljék a tényt, iskolánk múltbéli rangjának megfelelő, a jelenlegi rangját tükröző évkönyv megjelenését.” AZ ORVOSI HÁLAPÉNZ (I.) Tiltás és bíztatás Nincs még egy olyan ellentmondásos és erkölcstelen képződménye a letűnt államszocializmusnak, mint az orvosi hálapénz. Mialatt az egészségügy szenved a pénz, eszköz, épület és technika hiányától, addig az orvosok meglehetősen nagy csoportja óriási összegeket vág zsebre. Ez a jövedelem teljesen illegális. Neve hálapénz, finoman fogalmazva, paraszolvencia. Ezt a láthatatlan pénztömeget a személyi jövedelemadó bevezetésekor szalonképessé óhajtották tenni. Minek számít? A Legfelsőbb Bíróság Katonai és Büntető kollégiuma, feltehetően fentről jött „sugallat” alapján megállapította, hogy az orvos „ha kizárólag szorosan gyógyító, megelőző tevékenységgel kapcsolatban — annak külön elismeréseként felajánlott előnyt (hálapénzt) — elfogad, nem követ el bűn- cselekményt.” Ez a megállapítás bírálói szerint nélkülözi a kellő komolyságot, hiszen nem lehet tudni, hogy az orvos melyik percben végez gyógyítómegelőző tevékenységet, s melyik pillanatban köztisztviselő, aki nem fogadhat el hálapénzt, hiszen az közönséges megvesztegetésnek számít. A Büntető Törvénykönyvben ez fehéren-feketén szerepel. A sajtó rengeteget foglalkozik a hálapénzzel. A miniszterek rendszerint azon az állásponton voltak, hogy hálapénz nincs, mert ezügyben feljelentés szinte sohasem érkezik, a hálapénz elfogadását nehéz bebizonyítani. A hivatalosan becsült adatok azonban harmincmilliárd forint paraszolvenciáról szólnak évente. Az orvosi hálapénz nem volt mindig ilyen súlyos probléma. Nem kell visszamenni a régi betegsegélyező pénztárakig, elég megemlíteni, hogy még 1945 után is Magyarországon néhány évig mintegy ötven biztosító működött: az OTI, a MABI, az OTBA, de külön biztosítója volt a MÁVnak, vagy az Újságírónak is. 1950-ben aztán itt is megkezdődött az állam előrenyomulása.Az orvosok fizetését (dr. Weil Emil jóvoltából) úgy állapították meg, hogy meg ne haladhassa egy szakmunkás átlagos keresetét. Ugyanakkor már belekalkulálták bérükbe a hálapénzt, hiszen a nem pa- raszolvenciás munkakörökben dolgozó egészségügyiek, a röntgenesek, laborosok, stb. munkahelyi pótlékot kaptak. A „Ratkó-korszak” A hálapénz születésénél ott bábáskodott Révai József is, aki az orvosokat „reakciós, ellenforradalmi” bandának minősítette. Ratkó Anna meg akarta oldani a már akkoriban feszítő bérkérdéseket, és Gerő Ernő, akinek különben nem volt gyereke, azzal utasította el a kérést, hogy „gyermekeink gyilkosainak nem emelünk fizetést”. A politikus itt az illegális abortuszokra célzott. Egyébként is felszámolták a magánprakszist, egyedül a fogorvosok tarthatták meg pacienturájukat, mert igen kevesen voltak a lakosság lélekszámúhoz képest. Még nem is olyan régen érvényben volt az a szóbeli tiltás, miszerint osztályvezető főorvos ne nyisson magán- rendelőt. Ezzel elszabadult a pokol, és gyakorlatilag a kórházak és a klinikák ma is tekintélyes illegális magánbeteg forgalmat bonyolítanak le. Ha jól belegondolunk, nem is nagyon tehetnek mást, hiszen ha a beteg ragaszkodik a „főorvos úrhoz”, akkor kénytelen bejönni az intézménybe. A főorvos pedig állami kórházban, hivatalos munkaidőben, állami gyógyszerrel és műszerrel fogadja és kezeli a beteget. Aztán ezt persze megengedi a beosztottainak is. A beteg persze „hálásan” fizet. A magánrendelők elsorvasztásával, a biztosítás kiterjesztésével soha nem látott tömeg zúdult az egészségügyre. Azonnal előállt a hiány, megszülte a maga hiánygazdaságát, s ennek ellensúlyozására a hálapénzt. Az egészségügyet nem termelő ágazattá nyilvánították, és a költségvetésből mindig csak a maradékot kapta, miközben a befizetett járulék nagyságát tekintve egészen máshol kellene tartania.A Tb-járulék olyan magas, mint Európában Olaszoroszágon kívül sehol.A munkavállaló 10 százalékot fizet, míg a munkaadó 43 százalékot. Ez nagyon szépen hangzik, de a befizetés évtizedeken át folyt be az államkasszába, ahonnan csak csur- rant-cseppent az egészségügynek. Nincs tartalék Az 53 százalék egyébként úgy oszlana meg, hogy ebből 10 százalék meg a nyugdíjalapra, és 43 százalék megoszlik az egészségügy finanszírozása és a szociális kiadások között: gyes, gyed, családi pótlék. A baj csak az, hogy ez a szétválasztás a valóságban soha nem történt meg. A befizetések nagy részét pedig elnyelték a „fontosabb” kiadások, mint például Bős-Nagymaros. így a Tb-nek nincs tartaléka, sőt többet fizet ki, mint amennyi az éves bevétele. (Folytatjuk) Seszták Ágnes
