Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-21 / 247. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZANK ES A NAGYVILÁG 1991. október 21., hétfő Igent mond az izraeli kormány Párhuzamos tárgyalások ^ Gerbovits a társelnök, Deák a főtitkár a Parasztszövetségben Új arculat és fiatalítás Azonos útvonalon járja szombat óta a Közel-Keletet a békekonferencia előkészíté­sének céljával Borisz Pankin szovjet külügyminiszter és Jasszer Arafat, a PFSZ VB el­nöke. Vasárnap délelőtt Damasz- kuszból röviddel egymás után Ammanba érkeztek, s ma mindkettejüket az egyiptomi fővarosba várják. Pankin egynapos ammani látogatása során találkozott Husszein jordániai királlyal, hogy az október 30-án össze­ülő közel-keleti békekonferen­ciáról tanácskozzék vele és kormányának illetékeseivel, miután a hét végén James Baker amerikai külügyminisz­terrel együtt Jeruzsálemben meghirdette a madridi értekez­letet. A PFSZ elnöke szintén találkozott az uralkodóval. Több mint hétórás vita után többségi szavazattal igent mondott az izraeli kormány is a közel-keleti békekonferem cián való részvételre. (Folytatás az 1. oldalról) Jelenleg a szövetség leg­fontosabb célja olyan erős ér­dekvédelmi szervezet kialakí­tása, amely képes a paraszt­ság érdekeinek tükrözteté- sére. Mintául a Nyugat-Euró- pában működő Parasztszö­vetségek, illetve gazdaszer­vezetek tevékenysége szol­gál. Részt kíván venni a me­zőgazdaság jelenlegi átalaku­lási folyamatában elsősorban úgy, hogy a mezőgazdasági tevékenység hátteréül szol­gáló feldolgozóipart kívánja talpraállítani paraszti pénzek bevonásával. A nagyválasztmányi ülésen csak a meghívottak vehetnek részt, munkájáról az ülés vé­geztével tartottak tájékozta­tást. A Parasztszövetség volta­képpen pártoktól független ér­dekképviseletként kíván mű­ködni — ez volt a summája annak a ellentmondásoktól sem mentes eszmecserének, amelyet a küldöttek folytattak. — A Parasztszövetség to­vábbra is ki kíván állni a pa­rasztság érdekeiért — fogal­mazta meg az ülést követő sajtóértekezleten Gerbovits Jenő. A szövetség társelnöke azt is elmondta: olyan érdek- védelmi szervezetet szeret­nének létrehozni, amely ha­sonlatos a Nyugaton működő paraszt-érdekvédelmi szerve­zetekhez, azaz befolyással rendelkezik a kormány agrár- politikájára. Gerbovits erősen ostorozta azt a gyakorlatot, amely kü­lönböző áruk — például élő­sertések — behozatalát teszi lehetővé, míg itthon túlterme­lési válsággal küzd a mező- gazdaság több ágazata is. Békekonferencia — miért, hogyan, hol? A hét végén átadott meghí­vók szerint Izrael és az arabok közötti „igazi béke és kien- gesztelődés” az október 30-ai kezdettel meghirdetett kö­zel-keleti békekonferencia célja. Hogy ennek eléréséhez miként összebékíthető — egyáltalán összebékíthető-e — az arabok (amerikai támo­gatást is élvező) alapállása, amely a területért békét elvre épül, Izrael nézetével, amely csak békét kínál a bókéért, arra a választ a iegderűlátóbb jóslatok szerint is hosszú tár­gyalási folyamat adja meg. A kezdéshez szükséges keretek mindenesetre immár adva vannak. George Bush és Mihail Gorbacsov, a tényleges és a névleges szuperhatalom el­nöke együtt nyitja meg októ­ber 30-án a békekonferenciát. A kettő vagy háromnapos megnyitón kívülük kilenc meghívott fejti ki álláspontját a 43 éves arab-izraeli viszály rendezéséről. Közülük hét vált ismertté a hét végéig: Izrael, Egyiptom, a jordániai-palesz- tin küldöttség, Szíria, Libanon, az Öböl menti Együttműkö­dési Tanács, az EGK. Az ENSZ megfigyelője nem szó­lal fel. A konferencián, amely­nek hivatalos nyelve az angol, zászlók nem lesznek - nyil­vánvaló módon a palesztin zászló elkerülése érdekében. Hasonló megfontolásból a külügyminiszterek vezette küldöttségek előtt nem or­szágnevek lesznek, a kis táb­lák nemzeti hovatartozást je­lölnek majd, így: amerikaiak, szovjetek stb. November 2-án - nem tudni még. hnj - ke!! kezdődniük a kétoldalú tárgyalásoknak. Ezeken Izrael Szíriával, Liba­nonnal és a palesztin-jordá- niai küldöttséggel ül asztal­hoz, amelynek mérete és alakja szintén az eldöntendő ügyek közé tartozik. November 12-ére tervezik a regionális tárgyalások indulá­sát: itt a viszály sújtotta térség víztartalékainak elosztása, a gazdasági együttműködés, fegyverzetcsökkentés és a környezetvédelem képezi a napirendet. Egyiptom, Jordá­nia, Marokkó, Tunézia és az Öböl mentiek jelezték készsé­güket a részvételre, Szíria vi­szont ez idő szerint elutasítja e tárgyalási szakaszt, mert nem látja biztosítva az előző szakasz eredményességét, a megszállt területek vissza­szerzését. . A kulcskérdést, a palesztin területek sorsát illetően a me­netrend egy autonómiaren­delkezésekre épülő átmeneti időszakot jelöl ki, amelynek ügyében a tárgyalásoknak elméletileg egy éven belül kell eredményre vezetniük. Az au­tonómia-időszakot ötévesre tervezik, azzal,--hö-gy a harma­dik év kezdetén indulnának a Ciszjordánia és a Gáza-öve- zet végső státusának megha­tározására hivatott tárgyalá­sok. Jeruzsálemben név nélkül nyilatkozó amerikai illetékesek szerint az autonómia átmeneti státusának elérése nem tarto­zik a legnehezebb problémák közé, bár a tárgyalási folyamat felborításához nem sok kell. Amerikai részről a legfőbb kockázati tényezőt a paleszti­nok esetleges akciójában vélik látni, egy zászló megjelené­sében, vagy egy Tuniszban (a PFSZ központjában) elhangzó szerencsétlen nyilatkozatban. A konferenciaépítmény két­ségtelenül legtörékenyebb ré­sze a palesztin képviselet: az az értekezlet fenntartása ér­dekében mindenáron megkí­mélendő látszat, hogy a PFSZ - amelyik köztudomásúlag ki­jelölte a palesztin résztvevő­ket, s áttételesen kapcsolatot fog tartani velük - nem ré­szese a békefolyamatnak. Az izraeli védelmi miniszter máris jelezte, hogy ha a PFSZ-nek „sikerül beavatkoznia" a tár­gyalások menetébe, akkor Iz­rael, és mások is otthagyják a konferenciatermet. A konfe­rencianyitó ceremónia hely­színének kiválasztása magát Madridot éppen úgy meglepte, mint általában a világot, és benne az eredetileg legtöbbet tippelt svájci Lausanne-t. Spanyol részről a döntésbe előre csak János Károly király, miniszterelnöke és a külügy­miniszter volt bevonva, ők is csak péntekre virradó éjjel, azaz a jeruzsálemi bejelentés előtt nem egész egy nappal. A biztonsági szerveknek min­denesetre nem sok idejük ma­radt a konferenciából, továbbá az amerikai és a szovjet elnök megjelenéséből adódó rend­kívüli feladat előkészítésére. Rákos György Német jóvátétel a lengyeleknek A PÁPA BRAZÍLIÁBAN Paulina boldoggá avatása A lengyel-német közeledés újabb szakaszhatárát jelzi az a megállapodás, amelynek ér­telmében az NSZK 500 millió márkát utal át három részlet­ben Lengyelországnak a ná­cizmus áldozatainak megsegí­tésére. A pénzt nem az áldozatok, hanem az erre a célra létreho­zandó Lengyel-Német Meg­békélés nevű állami alapít­vány kapja meg. Az alapelv, hogy csak a tartós egészség- károsodást szenvedett, nehéz anyagi helyzetben élőknek jár ebből a pénzből. Az öszeg elegendő arra, hogy ténylegesen segíteni tud­janak a különösen sokat szenvedetteken, de a szüksé­ges dokumentumok cseréjé­vel életbe lépett megállapodás nem pénzügyi, hanem politikai jellegű és jelentőségű, amely­nek célja a két nép közeledé­sének elősegítése. A lengyel kormány a maga részéről minden további jóvá- tételi igényről lemondott. Ez azonban nem igazán egyér­telmű, mert a megállapodás úgy fogalmaz, hogy „politikai értelemben a lengyel kormány lezártnak tekinti” a jóvátétel kérdését, nyitva hagyva ezzel a gazdasági igény oldalát. A lengyelek jóvátételének ügye a második világháború befejezése óta húzódik. Még 1945-ben egy lengyel-szovjet szerződés úgy döntött, hogy a szovjet csapatok által meg­szállt német területekről jóvá­tételként elszállított javak és ipari berendezések 15 száza­léka Lengyelországot illeti - Varsó azonban nemcsak eb­ből nem látott semmit, de még sziléziai gyárai berendezései­nek nagy részét is elvitték az oroszok. A háború után az NSZK el­sősorban arra hivatkozva uta­sította el a jóvátételi igényü­ket, hogy az erre vonatkozó törvényük szerint csak olyan ország állampolgárainak fi­zethetnek, amellyel diplomá­ciai kapcsolatban állnak. Az 1970-es nagy összebékülés után pedig az elévülésre hi­vatkozva tagadták meg a len­gyel igények teljesítését, csu­pán 140 millió márkát utaltak át a koncentrációs táborok „orvosi” kísérletei túlélőinek. Német következetességgel a jelenlegi megállapodás sem említ jóvátételt és nem is al­kalmazza azok régi, sze­mélyre szóló elveit, de megfe­lel annak a lengyel parlament által támasztott követelésnek, hogy a kormány érje el a jóvá­tétel kifizetését. Politikailag és elvileg e szerződéssel az utolsó ko­moly akadály is elhárult a két ország megbékélése elől. Nem lesznek azonban elége­dettek azok a jobboldali naci­onalista pártok, amelyek min­den elszenvedett sérelemért és elvesztett vagyontárgyért kárpótlást követeltek. Barabás T. János A brazíliai látogatáson tar­tózkodó II. János Pál pápa Florianopolisban boldoggá avatta az 1942-ben elhunyt Amabile Visintainert (Paulina anyát). A szegények és a be­tegek, gyámolításában külö­nösen nagy érdemeket szer­zett apácáról a pápa szentmi­séjén mint példaképről emlé­kezett meg. Paulina anyának tulajdonítanak egy csodálatos gyógyulást, amikor 1966-ban egy, az orvosok által „klinikai fialál” állapotában levő brazil asszony mellére helyeztek egy medaillont, amelyen az apáca képe volt, s a beteg asszony magához tért és föl­épült. Florianopolis a hetedik volt a tíz város közül, amelyet II. János Pál pápa brazíliai útja során fölkeresett. Onnan a Rio de Janeirótól északra fekvő Vitoriába utazott. Gorbacsov is pályázik? . Mihail Gorbacsov szovjet államfő és egykori külügyminisz­tere, Eduard Sevardnadze vetélytársak lehetnek — az ENSZ főtitkári tisztségének betöltéséért rövidesen megin­duló küzdelemben. Mint a Moszkovszkije Novosztyi című szovjet lap jelentette, Sevardnadze egyike a főtitkári tiszt­ségre pályázó tíz jelöltnek. A moszkvai lapban megjelent tu­dósítás a szovjet külügyminisztérium egyik munkatársára hi­vatkozik. Az illető ugyan nem volt hajlandó megnevezni a többi kilenc pályázót, de — mint a moszkvai lap tudni véli — nem kizárt, hogy Mihail Gorbacsov neve is köztük van. (A TASZSZ és az APA alapján) Értesítjük | Fonyódon lakó vízfogyas hálózat- és medencemos 8—14 óra között a telepü nyomáscsökki vízhiányra lek Kérjük tisztelt fogyaszt DRV Dél-balatoni Üzem ztóinkat, hogy 1991. október 22-én atási munkákat végzünk, ezért lés magasabban fekvő területein, enésre és részleges Let számítani óink szíves megértését. igazgatóság (208672) Kiáltó ellentétek Moszkvában Vajon a következő „puccs" Moszkvában a konyhákból in­dul-e el — amint attól Jakov- lev. Gorbacsov elnök taná­csadója tart —, mert az asz- szonyok már nem tudják, hogy mivel táplálják családjukat? Tekintettel a szovjet főváros elkeserítő ellátási helyzetére, nem lehet teljesen iégbőlka- pottnak tekinteni Jakovlev ag­godalmát — vélekedik a DPA német hírügynökség tudósí­tója. Jellemző kép Moszkva bel­városában: szovjet polgárok tucatjai, főleg asszonyok, új­ságpapírra kiteregették sze­gényes tárgyaikat a köveze­ten, vagy egyszerűen csak a kezükben tartják némán: el­nyűtt sarkú csizmákat, kitágult pulóvereket, gyapjúsapkákat, csavarokat, régi gombokat, szakadt könyveket és folyóira­tokat, egy-egy tubus fogkré­met, régi vízcsapokat, órá­kat... Mindezért — ami Nyugaton már rég a szemetes vödrökbe vándorolt volna — néhány rubelt remélnek kapni és ez létfontosságú lehet a szegény moszkvaiak szá­mára. Hogy miért? Azt meg­tudhatja az érdeklődő, ha né­hány lépéssel odébb megnézi a kirakatok árcéduláit. Egy kiló hús 35 rubelbe kerül, az első­osztályú pedig akár hatvan rubelbe is. Egy kiló paradi­csom ára 5 rubel, a körte kilója nyolc rubel, egy darab citro­mért pedig tíz rubelt is elkér­nek az üzletben. Ha tekintetbe vesszük, hogy a nyugdíjak összege átlag 100-200 rubel, s a dolgozók nagy része is legföljebb havi 300-500 rubelt keres, akkor megérthetjük, hogy ilyen árak mellett nem nagyon lehet ugrálni. Az állami üzletek árai per­sze ennél alacsonyabbak. Ott egy kiló paradicsomot már 3,25 rubelért kapni, az alma ki­lója 4,50 rubel, a kínálat azon­ban ezekben-'-az-üzletekben enyhén szólva is hiányos. Az eredetileg is nehézkes és eredménytelen szovjet el­osztási rendszer azonban oly­kor meglepetésekre is képes. Egy szép napon például az élelmiszerüzletek valamelyi­kében kilónként nyolc rubelért kövér pontyot árulnak, és — bár korlátozott mennyiségben — hús is kapható, kilója hét rubel. Egy mellékutcában vagy ötvenen állnak sorban egy pékség előtt. Akinek van pénze, az azért nem él rosszul Moszkvában. Egy kötegnyi rubelért vagy va­lutáért ugyanis szinte minden kapható. Valaki nyugati mintájú nyo­mógombos telefonkészülékre vágyik? Nem probléma, ha van erre a célra 3.000 rubelje. Egy pár modern olasz női cipő már ezer rubelért kapható, vi­szont egy bőrkabátért 8-10 ezer rubelt is elkérnek. Moszkva utcáin sűrűn látni hatalmas német limuzinokat és más luxusautókat, tulajdo­nosaik minden kétséget kizá­róan szovjet polgárok. Igaz, a közvélemény meggyőződése, hogy ezek az emberek nem tisztességes úton jutottak ennyi pénzhez. Mit tehetne tehát az átlag polgár — mond­juk Iván Ivanovics —, mint a fejét vakarja és csodálkozva kérdezi: „Hogyan lehetséges az?” % Különlegesen szép áruválasztékkal várja kedves vásárlóit a női divatárubolt! Kínálatunkból: — pamut hálóingek és pizsamák — köntösök több fazonban — importfehérneműk — elasztikus nadrágok — szabadidőruhák — valódi szőrmeáruk — akril harisnyanadrágok, cicanadrágok Kaposvár, Fő u. 13. (208676)

Next

/
Oldalképek
Tartalom