Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-19 / 246. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. október 19., szombat ékei a száradó piros paprikafüzérek. Lakiék háza előtt gondosan elgereblyézett terület. Az udvar szintén tisztaságról árulkodik. A nyári konyha ajtajában Laki Imréné fűzi a paprikát. — Régen napszámból éltünk, majd a téesz adott munkát — mondja az asszony. — Én 63 vagyok, a férjem 70 éves. Megélünk a nyugdíjból, nekünk már nemigen lehet bajunk ettől a rendszertől. Van egy hízónk, és 40 baromfit nevelek. Két holdas a háztájink. Korábban tartottunk disznókat is, de már nem éri meg. Megszoktunk ebben a faluban, hiszen 42 éve élünk itt. Nemigen érdekel bennünket a politika, csak az, hogy mindig legyen valami az asztalon, és a hét unoka semmiből ne szenvedjen hiányt. Átható tölgy-illat kíséri utunkat. Orsós Györgyné élettársával közeleg. 10 gyereket szült az asszony; közülük hat lakik most velük a házban. A legkisebb négy esztendős, a legidősebb fiú katona, egy gyerek Nagybajomban kollégista. — A Margit elintézte, hogy a kicsiknek ne kelljen fizetni az óvodáért és az iskoláért — adja tudtomra a fiatalasszony. — Áldom is érte a nevét. 20-25 ezerből gazdálkodunk egy hónapban. Gyógynövé- nyezünk. Mikor mi van, azt szedjük: hársfavirágot, békarokkát, kakukkfüvet, leányfát, csalánt szállítunk Mikébe, Bajomba vagy Gigébe. Hat cigány család él békésen a faluban, s járnak napszámba, ha hívják őket. Reggelente felteszik csemetéiket az óvodába, iskolába. 15-20 lurkó ül fel a buszra, hogy Csökölyben okosodjanak. Á körzetesítéskor ugyanis megszűnt Rinyakovácsiban az iskola. A részben osztott tanulócsoportokat áttelepítették. Most az egyik szárny az áfész felvásárlóhelye, a másik orvosi rendelő. Hírlik, az egyház visszaköveteli a tanítólakást. Rinyakovácsi parányi pont Somogy térképén. A közelben folyik a Rinya, van egy műemlék jellegű, 1866-ban épített háza. És alig 200 lakója. Vajon mikor keresztelnek újra kisdedet templomában? Lőrincz Sándor Fotó: Kovács Tibor amikor apám kuláklistára került, minden álmunk szertefoszlott — jegyzi meg. — Akkoriban négy ló, tizenegy tehén állt az istállóban. Cselédünk nem volt, egyik lovat kifogtam, a másikat befogtam. Harminc holdat műveltünk. Amikor végeszakadt mindennek, bejártam Kapósba. A vasgyár segédmunkásaként mentem nyugdíjba. Mellette délutánonként másfél munkaegységet kerestem meg a téeszben. A földek tulajdonjoga kell, de nem akarok dolgozni már rajtuk. Megöregedtem, meg aztán a 330 aranykoronás föld helyett 103-as aranykorona értékűt kaptunk vissza. Bérbe adom bárkinek. No meg ott van a cséplőgép ügye is. Hogyan bizonyítsam, hogy az enyém volt? Rögtön eltolták a pajtából. Sokan emlékeznek rá, hiszen azzal masináltunk az ormándi Somssich Antal gróf földjein is. Hamarosan indul Cser- mányba, hogy felszedje a gesztenyét. A szőlőt már leszüretelték az 1100 négyszögöles területről. A hat kilométerre lévő hegyet kerékpárral, rossz időben pedig gyalog járja meg Filotás József. Ä bárdibükki állami gazdaságtól bérli az egykor saját gazdaságához tartozó földdarabot. Kötődik hozzá, ezért nem akar megválni tőle. Arra vár: talán egyszer újból az övé lesz... Náluk öltözik át a .nagybajomi református lelkész-házaspár. Az úrvacsorához a feleség készíti a kenyeret. Havonta van istentisztelet a templomban; korábban hetente járt a pap. Ősi református falu volt ez, de ma már csak hatan-nyolcan indulnak ide a harangszóra. Filotásék sokakkal együtt vallják: nem mozdulnak sehova erről a vidékről. Itt születtek, és itt is akarnak örök nyugalomra térni. A bezárt kultúrházat falugyűlésre, lakodalomra nyitják csak ki. Hol vannak már a nagy gonddal betanult színdarabok, a cirkuszi produkciók? És a vándormozis alakja, a farsangi bálok forgataga? A kövesútnak vége. Földút vezet tovább a ligetes részen. Kispuszta néhány háza is Ri- nyakovácsihoz tartozik. Az erdővel körülölelt porták igazi Ék délceg nyárfák kiöregedtek, így csak néhány fiata- Ék labb szegélyezi az utat Gige és Kadarkút között. A beágazó előtt aprócska tábla mutatja az utat Rinya- M ■ kovácsi felé. A száznyolcvan lelkes, 1908-ig Kisko- vácsi néven nyilvántartott település csupán huszonnégy kilométerre van a megyeszékhelytől. A látogató mégis úgy érzi: az isten háta mögött jár. A míves kovácsoltvas kerítés jobb időket idéz. A téeszis- tálló udvarán és rogyadozó épületeiben az enyészet vert tanyát. Odébb viszont frissen vakolt ház, takaros udvar. Az elhanyagolt és még élettel teli épületek sajátos elegye a falu valamennyi utcáján érződik. Többnyire öregek élnek itt; a fiatalok a környező nagyközségekbe vagy városokba telepedtek. A munka szólította el őket... Csak hétvégenként látogat haza családjával a fiú vagy leány, hogy segítsen a szüleinek. Mert munka itt is akad bőven. Rinyakovácsit dolgos emberek lakják. A néhány éve megszépült református templommal szemben vegyesbolt. Kolo- szár Lászlóné boltvezető 1963 óta szolgálja ki a vevőket. Minden másnap érkezik 80 kiló kenyér és 20-30 liter tej, némi tejtermék. A mélyhűtőládában fagyasztott baromfi és disznóhús vár gazdára, ám a hentesáruk közül a főzőkolbász a sláger. — A napi élelmiszerellátás kap most hangsúlyt, hiszen hiába rendelnék én fehérneműt vagy ruházati cikkeket,- amikor a vendégárusok sokkal olcsóbban adják ezeket. A nép meg örül, hogy így hozzájuthat a pulóverekhez, alsónemükhöz. Elöregedett a falu, csökkentek az igények és a munkakedv is alábbhagyott. Nemrég almát vettem át, volt valamennyi uborka, talán bab is lesz néhány kiló. Az epret a téesz vásárolta fel. Koloszárné itt született, a falu minden baját-örömét ismeri. Kadarkúton építkezett férjével, de szíve visszahúzta Rinyakovácsiba, így naponta jön, hogy a pult mögé álljon és magáramaradt édesanyját is- tápolja. Jandzsó István nemrég hagyta ott az erdőt, a vargányabirodalmat. A falu teheneit legeltette egykoron. Pár éve még 86-ot őrzött a legelőn. Most 7 állatra vigyáznak. A gombából él, amelynek kilójáért 300 forintot kap. Megjegyzi: a rinyakovácsi „rezulában” szedett vargánya 100 schillingért kel el az osztrák piacon... Mesteremberek lambériáz- nak a kocsmában. Az üzletvezető, Kovács Józsefné a szállítókkal foglalkozik. A leszázalékolt férj néha be-besegít a munkába: — Addig virágzott ez a falu, amíg a téeszeket össze nem vonták — mondta. — Minden valamire való férfi ide járt dolgozni, de már nincs munka. Most csak heten keresik a kenyerüket a csökölyi téesz szerelőüzemében. Mióta polgármester „őrködik” a falun, megszépült a templom környéke, kövesutat, járdát építettek. Orbán Margit polgármesterasszony a csökölyi téesz-irodán dolgozik, de itt lakik. Bizalommal keresik őt kéréseikkel a falu lakói, akik pólyás korától ismerik. Sokan úgy vélik: nagy szükség lenne egy törpevízműre. Árnyas vadgesztenyefa vigyázza Filotás Józsefék házát. A 71 esztendős gazda krumplit mert a zsákokba. Napcserzett bőre, arcának mély redői tevékeny évekről tanúskodnak. — Kovácsiban születtem, s Bölcsőnk és koporsónk: RIN YAKO VÁC SI
