Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-19 / 246. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1991. október 19., szombat Sziklák és fenyvesek Lánckesztyű nélkül dolgoztak a hentesek A szlovák rendőrök udvariasak Tátralomni- con. Nemcsak elmagyarázzák, hol van a Grand Hotel Praha, hanem a kicsit vaksi villanyfénynél kocsink előtt haladva el is vezetnek bennünket a felhőbe burkolózó, esőáztatta szállodáig. A nemzetközi hotellánc szlovák tagja méltó tradícióihoz. A pincér a vacsorát frakkban szolgálja fel. Magyar nyelvű étlapot tesz elénk, s így kérdezi, mit óhajtunk. Asztalunknál filézi a roston sült pisztrángot, amelyről barátom azt mondja, nem sebes folyású hegyi patakból, hanem szelíd tóból fogták ki. Az előbbit feltételezni puszta romantika. Lehet, hogy igaza van, ám ez a hely hajlamosít a romantikára. A mögöttem bekapcsolt tévé hangja zökkentett vissza a jelen Tátrájához, amely ha távol esik is a népek országútjától, nem kerülték el a változások. Ezt bizonyítja a korszerű szolgáltatás is. A portán nyugati lapokat kínálnak. S ami nem lényegtelen: itt egy éjszakára adóval, kur- taxával és reggelivel sem kerül többe a költség személyenként kilencszáz forintnál. Nem sokat változtak viszont a Tátrában a sziklák és a fenyvesek. A magyar, ha ilyen helyre ér, hamar dalra fakad. A Barátom is ezt teszi. Dúdolni kezd egy régi nótát a búcsúzó öreg bakáról meg a fenyveserdő aljáról. Ám a rádióba hirtelen berobbanó, kicsit alpesi stílusú, ropogós lengyel dal szinte elnyomja a hangját. Hát persze: Zakopane határában vagyunk... Ahogy kibomlik a táj, mintha repülőről látnánk a mesevárost, az üdólőhelyet és síparadicsomot. Csak most síléc helyett hátizsákot cipelnek az itteniek, többnyire fiatalok. Olyan vidáman, lendületesen mennek a hegyekbe, mintha a kirándulásnál nem lenne nagyszerűbb program. A városka központjában mintha mindenki az utcán lenne. Nem úgy, mint a napközben is gyakran néptelen magyar városokban. A lengyelekben talán nagyobb a kíváncsiság, az egymásrautaltság érzése? Vagy csak a kirakatok csalják őket az utcára? Aki, mondjuk két évvel ezelőtt járt Zakopanéban, elcsodálkozik a látottakon. A korábban szinte üres üzletek tömve vannak áruval. A narancstól a banánig, a kolbásztól az angol szalonnáig, a szűrtől a legújabb divat szerint készült ruhákig, minden megtalálható. Igaz, a nálunk ismert magas árakon. Aska, a kaposvári Turul Kft igali vendéglőjének lengyel vendégmunkásnője — akit a kft vezetője az út megkönnyítése vegett hozott Zakopánéig, hogy aztán innen vonattal Lódzba utazzon — azonnal észreveszi az árnövekedést. A frissen vásárolt cigarettát a magasba tartva újságolja: még egyszer annyiba kerül, mint korábban. Nevetve mondja. Látszik rajta: az árak sem csökkentik a hazatérés örömét. Zakopane bizonyítja: faházakban is lehet korszerű üzleteket, szép kirakatokat alkotni. Egyik másik már szinte alkotás. A városban ugyanis alig van kőház, ami van, az utóbbi időben épült. Közéjük tartozik a Kasropwy is. A város legmodernebb szállodaegyüttese, amelyben úszómedencét, szaunát, nigth klubot éppúgy találni, mint a legköznapibb szolgáltatásokat. Azt hiszem, hogy mégsem erről nevezetes. Inkább a hely az érdekes, ahová épült. Innen ugyanis nagyszerűen látni a hegykoszorút, amely körülveszi a várost. Ez olyan „díszlet”, amelynél különbet a legjobb tervező sem alkothatott volna. Szegedi Nándor Kis pénzért, veszélynek kitéve — Szigorú vizsgálat a Balaton-parton Életveszélyes gépeket, törvénytelenül foglalkoztatott fiatalkorúakat találtak a Somogy Megyei Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség munkatársai a boltokban és a vendéglőkben a balatoni idegenforgalmi szezonban. Bö- röcz Györgyöt, a felügyelőség igazgatóját kérdeztük: mit tapasztaltak az elsősorban a magán-kereskedelmi és vendéglátóegységekben tartott vizsgálat során. — Nagy számban adtak ki az idén újabb működési engedélyeket, ugyanakkor a magánvállalkozók nem tettek eleget bejelentési kötelezettségüknek — mondta az igazgató. — Sok esetben még a legalapvetőbb villamos és gázüzemeltetési biztonsági, munkajogi követelményeknek sem tettek eleget. Robbanásveszélyes gázpalack A leggyakoribb hiányosság a villamos hálózat szabálytalan kiépítése, a berendezések hatásos érintésvédelmének hiánya. A felügyelők a 196 berendezés többségének üzemeltetését ezért függesztették fel. Sokszor közvetlenül veszélyes üzemeltetésű volt a gáztűzhely a vendéglátóhelyek konyháin, a büfékben és cukrászüzemekben. A kis alapterületű helyiségekben esetenként 6-12 PB-gázpa- lackot is elhelyeztek, pedig a szabályok legföljebb hármat engedélyeznek. Az üzemeltetők a hálózat kiépítése helyett inkább a kockázatot és az esetleges szankciót vállalták. Két-három esetben még a nyomáscsökkentőt sem szerelték föl a gázpalackra, pedig így akár egy robbanás is bekövetkezhetett volna. A vizsgálat tapasztalata szerint az eladó- és fogyasztóterek szépek, rendezettek, a tárolóhelyiségek, az előkészítők, a főzőkonyhák azonban rendetlenek és zsúfoltak. A szabálytalan tárolás még a közlekedés biztonságát is veszélyeztette. A konyhában dolgozóknak nem volt csúszásmentes talpú lábbelijük, a henteseknek kézvédő eszközük (lánckesztyű); nem gondoskodtak megfelelő lábbeliről, ruházatról azoknak, akik vizes munkahelyen dolgoztak, a szakácsok sem kaptak égési sérülések ellen védő hőálló kendőt, kesztyűt. Ez a vállalkozók kötelessége; nem lehet elvárni az alkalmazottaktól, hogy ők szerezzék be. A vállalkozók sokszor nem ismerik a munkavédelmi előírásokat sem. Alulfizetett alkalmazottak A felügyelők több mint 300 alkalmazottat, besegítőt tiltottak el a munkavégzéstől, mert olyan berendezéseket kezeltek, amelyek fokozott hatóképességű veszélyforrásnak minősülnek. Különösen kirívó szabálytalanság, hogy még fiatalkorúakat (12-14 éveseket) is foglalkoztattak tiltott munkakörben. Sajnos, formálisak voltak a munkavállalókkal kötött szerződések is. A rövid időtartamú alkalmi munkavállalókkal még szerződést sem kötöttek. Sok esetben a napi nyolc órát vagy még ennél is többet dolgozó alkalmazottak még a kötelező minimálbért sem kapták meg. Sok helyen 3200-5000 forintot fizettek egy hónapra az egésznapos munkáért. Természetesen a felügyelők intézkedtek, hogy az alkalmazottak megkapják a kötelező minimálbért. 330 ezer forint büntetés Böröcz György elmondta, hogy egy kirívó eset fordult elő a vizsgálat során. Egy vállalkozó kétségbe vonta a felügyelő ellenőrzési jogát, illetékességét, őt azonban sikerült jobb belátásra bírni. A többi helyen hiányzó ismereteiket kiegészítve intézkedtek a feltárt hibák megszüntetésére. A felügyelők 1585 hiányosság megszüntetéséről intézkedtek; 124 vállalkozóra 330.000 forint büntetést szabtak ki. Ez mindenképpen kevesebb lehet a következő idegenforgalmi szezonban, ha a vállalkozók megismerik a munkavédelmi előírásokat, szakemberekkel felülvizsgáltatják a termelőberendezéseket. S talán jobban fölkészítik majd alkalmazottaikat is szakmai és biztonsági tudnivalókból. Lajos Géza A miniszter a fejét csóválta Egy minisztérium helyett kettő? IRDATLAN SOK A FELADAT Köszöntő helyett Rendőr leszek én is! Beszélgetés Farkas Helga édesapjával Október 2-án a Helgák ünnepelték névnapjukat. Van Szegeden egy család, ahol nem tudták köszönteni az ünnepeltet. Farkas Helga három hónapja eltűnt, azóta senki nem tud róla. A rendőrség a nyomozás érdekében hallgat, a család távoltartja magát a sajtótól. Farkas Imre felhívott: van valami, amit nem hagyhat szó nélkül. A parlament legutóbbi plenáris ülésén ismét súlyos bírálatot kapott a társadalombiztosítási koncepció. Szeleczky Zoltán MDF-es képviselő a Népjóléti Minisztérium kettéválását sürgette, mondván, a megnövekedett feladatok indokolnák egy önálló egészségügyi és egy szociális tárca életrehívását. (( ■ ■■ ^ Figyelem! Bemutatkozik a világhírű 1991. október 22-én de. 10-től este 19 óráig. Részletes termék- ismertetés 16 órakor. Egész napos smink- bemutató, kozmetikai szaktanácsadás Kaposváron a Csokonai fogadó Dorottya-termében Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! Lilla ajándékbolt Kaposvár, Fő u. 1. és Primőr Kft. (4768) v- —V Az elahangzott javaslatot dr. Surján László, a népjóléti tárca vezetője rosszaié fej- csóválással hallgatta. — Miniszter úr nem tartja indokoltnak a kettéválást? — kérdeztük a legilletékesebbtől. — A javaslat már korábban is szóba került, felvetették a parlament szociális bizottságának ülésén is. Már akkor elmondtam: meg lehet tenni, de én ebben nem vagyok és nem leszek partner. — Szakmai ellenvetése van ez ügyben? — Ha csak az egészségügyet nézem, akkor szakmailag indokolt lehet egy ilyen elképzelés. Az is kétségtelen, hogy a mostani minisztérium nehezen birkózik meg az irdatlan sok feladattal. Bárki lehet elégedetlen, jómagam is az vagyok. De egy ilyen szétdara- bolás nem hogy felgyorsítaná, ellenkezőleg — fékezné az átalakulás folyamatát. Önző egészségügyi szemlélet az olyan, amely azt sugallja, hogy minden egyéb szempontot félretéve csak az egészségüggyel törődjünk, mert akkor sokkal gyorsabban végbemegy majd az ágazat korszerűsítése. Mindez hamis állítás, nem szólva a megvalósításhoz szükséges pénzügyi költség- kihatásokról. U. G. — Tessék, ezt kaptam a múlt hét végén. Hosszú hónapok óta először ezzel jelentkeztek — s az asztalra teszi a fénymásolt levelet, borítékot. — Elmentem, illetve elmentünk a rendőrökkel Vásárhelyre. Azt kellett csinálnom, amit a rendőrök mondtak. A kocsit leállíttatták velem egy szerintem teljesen indifferens helyen, én meg jó ötszáz méterre odébb sétálgattam. — Miből gondolja, hogy újabb eredménytelenség elé néznek? — Abból, hogy három hónapja elrabolták a lányomat, és azóta is vakon tapogatóznak. Egyszerűen nem tudnak semmit, de semmit, mert hiányzik a szakértelmük. Nézze, június 27-én este fél 9-kor telefonált utoljára a _ kislány, hogy elindult haza. Ő eltűnt, megérkezett viszont Tonhau- ser úr, az ORFK akciócsoportja, onnan kezdve erőd lett a lakás egy hétre. Mindeddig vártam egy értelmes gondolatra, utasításra, hiába. Ton- hauser úr azt mondta: Imre, innen kezdve úgy vegye a levegőt is, ahogy én mondom. Rendben, válaszoltam, mindent úgy csinálok, ahogyan önök mondják. De a gyerekem meglegyen! Elég volt! Három hónap pénzadósságból is sok, nemhogy egy gyerek fogva tartásából. — Nagyon megértem az elkeseredését, de nem értem, miért vádaskodik. — Ezt már ép ésszel nem lehet kibírni. Hajnalonta, három-négy órai alvás után fölébredek... Lövöldöznék legszívesebben. Kibírhatatlan ez a tehetetlenség. S hiába bírálom én ebben az ügyben a rendőrséget, a társadalmat, az emberek hozzállását. Mindez már ilyen, ilyenné formálódott. Se jobb, se rosz- szabb nem lesz, ha én mocskolom őket. A feleségem kevésbé, én viszont bíztam a rendőrökben mindvégig. Azt hittem, jó szakemberek. Kiábrándultam. — Hát az lehet, hogy nincs köztük Simon Templar, de biztosan megtesznek mindent. — Két dolgoban látok hiányosságot. Hibás a módszerük, a hozzáállásuk. Eleve rosz- szul indítottak, rossz a stratégiájuk. Legalább úgy kellett volna kezdeniük, mint gyilkosságokkor szokták. Olyan tüze- tességgel, erővel, szakemberekkel. Eleinte voltak is. Azt hitték, az ujjúkra csavarják az ügyet. Vártak a cserére. Aztán megszűnt a kapcsolat, nem hívtak a zsarolók, nincs is semmi... Még azt sem tudják, hol rabolták el a lányomat. Orosházán? Vásárhelyen? Szegeden? Ennyi idő után joggal elvárhatnám, hogy valaki beszámoljon az eredményről. Annál is inkább, mert leadok nekik 60-80 vonalat: hol, merre induljanak, kit hallgassanak ki. Egyetlen egyet sem tudok kontrollálni. Annyit sem mondanak, Farkas úr, elmentünk a falig... — Két okot emlegetett. Mi a másik? — Többlábas az ügy. Van egy 30 cm magas dosszié a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságon, van egy 5 cm-es Tonhauseréknál, a harmadik meg az ORFK-n. Egyik sem tud a másikról. — Magánnyomozásba fogott, a Danubius rádióban be- játszották a zsarolók hangját. Itt a boríték, rajta a bélyegző, Budapesten adták fel. — Na látja! Mi mást csinálhatnék? A rendőrködés is egy szakma, mint az enyém. Hát meg fogom tanulni! Az összes kihallgatott, személyi, feltárt adatot én adom nekik. Az orosházi társaságból külföldre szivárogtak heten. Fejvadászokat küldtem utánuk, így tudta a rendőrség meghallgatni, akit visszahoztak. A rádióbeli fölhívásra 240-en jelentkeztek, 31 látszott érdemlegesnek. Gyakorlatilag én végzem a feltáró munkát. — Nem hallgat el semmit? — Ugyan kérem, ez szóbeszéd! Ha akarnám se tudnám. Minden levelemet felbontják, lehallgatják a telefonjaimat, még az összes munkatársamét is. Aztán ellenőrzik, jelentem-e nekik. — Úgy érzi, bizalmatlanok önnel szemben? — Méghogy bizalmatlanok! Ez a legdurvább vájkálás egy ember magánéletében, amit velem csinálnak. S most már ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba. Szeretném tudni, a levél után miben nyomoznak: zsarolásban, eltűnésben, emberrablásban, netán gyilkosságban? Azt írják, a lányomat már nem kapom vissza... Annyi variáció volt már: benne van a kislányom, benne vagyok én, egyik se jött be. Rettenetes! — Mit tervez? — Fölhagytam a gazdálkodással, lemondtam mindkét kft-ben az ügyvezetői tisztségemről. Ez, amit csinálok, egész embert kíván. Most szórólapokat csináltatok. Kiszámoltam, 1 millió 200 ezer kell minden nagyobb városba, iskolákba, rendelőkbe. Össze akarom Toppantani a zsarolókat. Engem már sikerült kikészíteni... Már nem hihetem, hogy Helga az országban van, bár ez tetszett kézenfekvőnek. Meglehet, kivitték, ezért építgetem a külföldi kapcsolataimat. M. E.
