Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-14 / 241. szám
1991. október 14., hétfő Jó évet zárt a gyermek- tábor A nyáron 9800 üdülőt fogadtak Fonyódligeten; ez azt jelenti, hogy teljesen kihasználták a gyermektábor nyújtotta lehetőségeket. — Jó évet zártunk — mondta Teremi József tábor- vezető. — Ez azért is fontos, mert a közelmúltban számos egykori úttörő- és tanácsi gyermektábor zárta be a kapuit az országban. Somogybán sikerült biztosítani a megyében élő gyeremekek nyári üdültetését. A táborozok közül 6600 volt a somogyi, akik a megyei ön- kormányzat támogatását élvezve mindössze 1500 forint térítési díjat fizettek egy-egy tíznapos turnusért. Emelkedett a külföldi vendégtáboro- zók száma is: mintegy 1700-an nyaraltak itt, s majdnem 2000, más megyéből érkező lakója is volt Fonyódli- getnek. A törökkoppányi táborban más a helyzet. A festői környezetű faluban alig ötszázan táboroztak. Sajnos, itt volt több üresjárat. Teremi József elmondta, hogy a nyári táborozás alatt a gyerekek öntevékenységére épülő programokat szerveztek, s ezeket 750 pedagógus irányította. A fonyódligeti tábor fejlesztései közül a legfontosabb a faházak vizesblokkjának a kialakítása. Ezt a munkát az év végére fejezik be. A tábor vezetője örömmel újságolta, hogy továbbra is támogatja a megyei önkormányzat a Somogy megyei gyermekek üdültetését. Ez azért fontos hír, mert a jövő nyári turnusok szervezése már megkezdődött, így a szülők és tanárok bizakodhatnak, hogy nem lesznek jelentős áremelkedések. V. Zs. SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Ház és lakója készült — „Romantika /-//. sorozat: a pipacsos rétén elegáns fiatalokból árad a szerelem (első kép), majd a második felvétel a nő szükségszerű (?) alárendeltségéről beszél... Csonka Béla témafeldolgozásának — erről árulkodnak az alkotások — nincsenek határai: intenzív érdeklődést mutat az egyszerű díszítések, népi relikviák (Ornamentika /-//.), és az áttételes, ha úgy tetszik művészi formanyelv iránt. Ez utóbbi kifejezési,mód szemléletes példái az „Átalakulás /.”, az „Elődök", az „Ismertem egy öregasszonyt", és az „Elmúlás"- című művek. És itt révbe is értünk. Elmúlás, öregedés, feledés: e fajsúlyos fogalmak a vissza-visszatérő, fel-felsejlő motivációi Csonka Béla „tetten ért” pillanatainak. És mégis, ha a Somogy Megyei Múzeum igényes kiállású tárlatának légkörébe szippantunk, az „Optimizmus' című fotográfiára jellemző csendes elfogadás itatja át képzeletünket. Csonka Béla „Fény-képeim” című fotókiállítása október 31-ig tart nyitva az érdeklődők előtt. Balassa Tamás A pillanat rendkívül izgalmas dolog. Mert végtelenül sok van belőle, mégis egyszeri és megismételhetetlen. A pillanat rejtélyes és elillanó, röpke és megfoghatatlan. És mégis megfogható. Rabul-ejthető, leképezhető. És készíthető róla fénykép — immáron bő másfél évszázada. Csonka Béta fotográfus ért a Pozíció pillanatok nyelvén. Ismeri, és rendszeresen megéli őket. Bennük él. És a pillanatok őbenne. Mi sem jobb igazolás erre, mint a Somogy Megye Múzeum első emeleti nagytermében nagyközönség elé tárt gyűjteményes anyag: „Fény-képeim" címmel mesél a Nemzetközi Fotóművészek Szövetségének FIAP tagságával, és művészeti AFIAP kitüntetésével bíró fotóművész „nagy” pillanatairól... véletlen — az optika csillogásában gyönyörködik. Megkapóak Csonka Béla jellegzetes technikával, szola- rizációval készült művei, valamint a fotografikák. Ezek közül is kiemelkednek szépségükkel, vibrálásukkal a „Stáció" és a „Táj vörösben” című alkotások. Mély tartalommal bír a — már tiszta eljárással ik „Fény-képeim” egy sokrétű, széles látókörű művészt mutat, akitől nem idegen a fo- tografika, a montázs; a romantika és a szociofotó sem. Jelentős a portrégyűjtemény a képek sorában: egy részük közismert személyiségeket — Kiing József szobrászt Krisztus alakjával, Szabados János és Z. Soós István festőművészeket, Takáts Gyula költőt — ragad meg. További portrék (Apóka, A vagány, Ház és lakója) a falvak, kisebb települések lakói iránt mutatnak komoly érdeklődést. Kedvesek, bájosak a kisgyermekekről készült felvételek; szinte megszólal „Gazsi”-bán a kamera irányába szegezett kisfiús tekintet. No és „Ági"... ez a hatalmas szemüveggel ékesített leányzó, ki szintúgy — nem Átalakulás I Fény-képek Csonka Béla fotográfus gyűjteményes tárlatán Yves Montand 70 éves A Bihari Irodalmi T ársaság évtizedei Magyarközi versmondó verseny Kaposváron 70. születésnapját ünnepelte tegnap Yves Montand, a világhírű francia sanzonénekes és filmszínész, feleségével és fiacskájával, Valen- tin-nal dél-franciaországi otthonában. Nemrégen közölte azonban, hogy 70 éve ellenére a közeljövőben nagyszabású „visszatérést” tervez — jövő májusban újból elénekli világhírűvé vált dalait — közlük a „C’est si bon”-t és a „La vie en rose”-t a párizsi közönségnek. Es ez nem is az első „visz- szatérése” lesz Yves Mon- tandnak. 1980-ban ugyanis, 13 évvel azután, hogy mint énekes visszavonult, újból meghódította a franciákat dalaival. Montand, akit gyengéd szálag fűztek Edith Piaffhoz és Marylin Monroehoz, nem annyira éneklése, mint inkább politikai pálfordulásai révén került a lapok első oldalára. Az egykori kommunista a nyolcvanas években olyannyira átalakult nagyhangú konzervatívvá, hogy Franciaországban egyesek párhuzamot vontak közte és Ronald Reagan között. A varieté színpadokra Edith Piaff egyengette Yves Montand útját. A második világháború után még sanzon szövegeket is írt neki. Az ötvenes és a hatvanas években Montand a legkedveltebb francia sanzonénekesek egyike lett. De legalább ennyire megkedveltette magát több mint hetven filmszerepén keresztül is. Egyik legnagyobb sikerét a „Félelem bére” című filmben aratta. Nem kisebb meglepetést okozott magánéletével is, amikor 1989 januárjában, 67-ik életévében apa lett. Élettársa, Carole Amiéi akkor 28 éves volt. Második alkalommal hirdetett nemzetközi vers- és prózamondó versenyt a Berety- tyóújfalun székelő, ám mesz- sze régiókban is ismert Bihari Irodalmi Társaság. A nagyváradi és a losonci középdöntők után szombaton a kaposvári megyei könyvtár adott otthont az újabb versenynek. Az eddigi elődöntőkből öten-öten, a kaposváriról hatan jutottak tovább a Berettyóújfalun novemberben megrendezésre kerülő döntőbe. Oberhäuser László, a Bihari Irodalmi Társaság titkára, a nemzetközi szavalóverseny kezdeményezője a meghívóul szolgáló versenynaptárban szereplő címet röviddel beszélgetésünk megkezdése után megváltoztatta: magyarközi vers- és prózamondó versenynek nevezte a nemzetközinek titulált találkozót. A Magyarországon élő vers- és prózamondókon kívül ugyanis a Jugoszláviában, Csehországban és Szlovákiában, Romániában, a Szovjetunióban élő magyar kisebbség is részt vesz a — Kelet-Nyugat címmel tavaly Nagyváradon indított új irodalmi, művészeti és közéleti lap főszerkesztőhelyettesének a szavait idézve — szép diplomáciában. A Bihari Irodalmi Társaság 1976-ban alakult meg, jelenleg száznál alig több tagot számlálnak. A laza csoportu- sulást a berettyóújfalui Elzett gyár műszaki értelmisége hívta életre és a Bocskai brigád patronálta. A társaság egyre többet hallatott magáról, 1985-ben elnyerte a Soros Alapítvány támogatását is, amiből egyre több csur- ran-cseppen a gazdagodó programokra. Kéve címmel összkisebbségi, többnyelvű irodalmi folyóirat alapítását tűzték ki célul, amit Göncz Árpád, köztársasági elnök levelében támogatásáról biztosított máris. Az első vers- és prózamondó versenyt 1976-ban Berzsenyi Dániel tiszteletére rendezték meg ....... n em sokaság, hanem lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat.” — olvashatták a versenyzők a találkozó jelmondatát. Tizenöt vers- és próza* mondó jutott a kaposvári középdöntőbe. Az első három helyezett — furcsa, nem furcsa — nagykanizsai diák. Bedő Gábor, Horváth István és Báli Judit. Az ötödik és hatodik helyezett, akik a döntőben részt vesznek, cseh, illetve szlovákiai magyar fiatal. (Horányi) Gorbacsov könyve Amerikában A Harper-Collins amerikai kiadó félmillió dollárért megszerezte Mihail Gorbacsov szovjet államfőnek Augusztusi puccs: okok és következmények című könyvének kiadási jogát. Az augusztusi elvetélt puccsról szóló könyv angol nyelven október végéig eljut az amerikai könyvesboltokba. Zenei szenzáció Prágában A prágai Vigadó Smetana termében negyvenhárom év után ismét együtt lépett föl a nyugatra emigrált Rafael Ku- belik karmester és Rudolf Fir- kusny zongoraművész. A kommunista hatalomátvétel után hagyták el mindketten a szülőföldet. Magyar-francia orvosi napok Az orvostovábbképzés szerepel a november elején Budapesten első ízben megrendezésre kerülő magyar-francia orvosi napok programjában. A francia előadók egyebek között tájékoztatást adnak a magánpraxissal összefüggő témákról, a társadalombiztosítás és a magánpraxist gyakorló orvosok kapcsolatáról. Százezer dollár Miki Egérért „Miki Egér figuráját néhány kilométer celluloidszalag keltette életre. És ez a szalag mostantól már az enyém” — mondotta büszkén egy New York-i kereskedő, Peter Merolo, akinek a rajzfilmek előállításához használatos, kézzel festett fóliákból igen értékes gyűjteménye van. Most 450 ezer dollárt fizetett ki „Mickey Mo- use” filmszalagjáért. Ez a bátor tranzakció felkeltette a műkincskereskedők érdeklődését az ilyen és hasonló filmszalagok iránt. Ennél fogva az égbe szöktek az árak, és a híres Sotheby's és Christie's házak aukcióján is megjelentek eredeti darabok. A becsült értékük ötszörösén kelt el például a Simpsons család című rajzfilm szalagja és 88 ezer dollárt adtak egy 41 éves Walt Dis- ney-filmrészletéért, melynek becsült értéke csupán 22 ezer dollár volt. Az utóbbi években ez a legjövedelmezőbb * áru a régiségpiacon — állítják a híres Sotheby' ház munkatársai. Június végi rajzfilm-árverésük bevétele 838 ezer dollár volt. „Az idei hasznunk a piac e részéből 1,3 millió dollárt tett ki, ami 200 ezerrel meghaladta legmerészebb jóslatainkat is” — nyilatkozta Joshua Arfer, az ugyancsak világhírű Christie's ház szóvivője. A rajzfilmkészítés során egy másodpercnyi mozgó filmhez 24 különböző fóliát kell festeni, majd ezeket különféle hátterekkel lefotózni. Az így kapott képeket ezután sorba rakják. Egy 90 perces film 130 ezer képkockából áll, ami gyakran akár 200 ezer megfestett culluloidfóliát is jelenthet. A fóliákat használat után esetenként lemosták és újra használták, de legtöbbször egyszerűen kidobták vagy legfeljebb elajándékozták. Ezeknek az elajándékozott „alkotásoknak” az értékét kb. 15 éve fedezték fel a gyűjtők. A klasszikusnak számító alkotások, — mint például a Pinnochio, a Hófehérke és a hét törpe vagy a Bambi-fóliáinak az árai is az egekbe szöktek. Nem utolsó dolog a filmgyáraknak sem, hogy ekkora kultusza lett a fóliáknak, hiszen az aukciókon befolyt összeg a filmek alkotóinak is tisztes mellékjövedelmet jelent. (Ferenczy-Europress)
