Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-12 / 240. szám

1991. október 12., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Magányos magyar a frankfurti könyvtengerben A német könyvszakma (is) sötéten látja a jö­vőt. A kéretlen Kasszandrák októberben is megjósolták a könyv halálát. Az ok természete­sen a televízió, a szórakoztató elektronika sa­többi. Ám a szakmát ez a legkevésbé sem za­varja, újra és újra könyvhegyekkel árasztja el a világ legnagyobb bemutatóját, a frankfurtit. Az idei könyvvásárra 98 ezer újdonsággal je­lentkezett kilencven ország nyolc és fél ezer ki­adója, pedig kevesebben vannak, mint tavaly. A német kiadók a múlt évben 60 ezer újdonsá­got dobtak a piacra. Ki képes mindezt elol­vasni? írók és olvasók Az allensbachi közvéleménykutató intézet szerint a németek 30 százaléka egyáltalán nem olvas könyvet, a nyugatnémetek 37, a kelet­németek 29 százaléka vesz kézbe egy-egy könyvet naponta vagy hetente. Nem is rossz át­lag, a publicisták mégis jajonganak. A német sem olvasó nép már, s ennek legfőbb okát „az elveszett közmegegyezésben" látják. Elmélet­ben senki sem vitatja a jó könyv áldásait, ám az olvasás dicsérete üres retorikai formulává deg­radálódott. Mindenki dicsér, de kevesen olvas­nak. Egy-egy kulturális vita tárgya ma már nem könyv, hanem televíziós sorozat vagy tnozifilm. Walther Killy germanista úgy látja, hogy mindez tömeges analfabetizmust hoz, „az olvasók és a nem olvasók intellektuális osztálytársadalmá- nak” kialakulásába torkollik. A kiadók fáradhatatlanul tovább termelnek. Frankfurtban minden évben egy-egy ország könyvkiadása és irodalma kerül reflektor- fénybe, tavaly a japán, az idén a spanyol. „Spanyolország óráját” — ahogy a frankfurti spanyol rendezvényeket nevezik összefogla­lóan — az ibérek igyekeznek kihasználni. Frankfurt mégsem a spanyol termékeket tünteti ki figyelmével, hanem a Kelet-Európáról, a Szovjetunióról szólókat — ha egyáltalán ki lehet mutatni trendet az irdatlan kínálatban. A nyugati könyvkiadók közismerten érzékenyen és azonnal reagálnak egy-egy világpolitikai eseményre. Augusztus végén, közvetlenül a puccs után szovjet tárgyú könyvekkel voltak tele a kirakatok, a raktárakból mindent előkotor­tak, a Jelcin-életrajzok már tartalmazták a moszkvai „Fehér Ház” előtt elmondott beszé­dek szövegét. Boldog-boldogtalan, aki csak be­tette lábát a Szovjetunióba, könyvvel örvendez­tette meg vagy szomorította el az olvasót. Konrád arca A német könyvesboltok kirakataiból ezekben a napokban ismerős arc tekint a nézelődőre: Konrád Györgyé. A nemzetközi Pen Klub el­nöke vasárnap megkapja az egyik legrango­sabb német irodalmi kitüntetést, a könyv­szakma békedíját. Valószínűleg nem téved az, aki állítja: a német kiadók még az amerikaiakat is lepipálják hírverés dolgában. Nincs olyan nap, hogy valamelyik újság ne hozna ismerte­tést Konrád legújabb könyvéről, a Melinda és dragománról (Melinda und Dragoman), az egyik televíziós állomás a berlini fal még ott ár­válkodó töredéke elé ültette a néhány évig Nyugat-Berlinben élt írót, a riporter a fűben ülve faggatta — főleg politikáról. A Frankfurter All­gemeine Zeitung kritikusa a legjelentősebb mai magyar írónak nevezi Konrádot, a jelenkor egyik legbefolyásosabb esszéistájának. „Konrád az új Közép-Európa legfontosabb teoretikusa” — közli Frank Schirrmacher, s egy aktuális meglátást is idéz a békedíj új birtoko­sától: „a fiktív kollektiven lesüllyedt, mint egy fáradt léggömb. Ez tényleges felszabadulás, ami indokolja a rendszerváltás fölött érzett eu­fóriát. Az éber szemlélő figyelmét azonban nem kerülheti el, hogy már úton vannak az új lég­gömbárusok. A mit sem sejtő polgár észre sem veszi, hogy már ismét többes szám első sze­mélyben beszél egy közös én”. A kritikus mindehhez annyit fpz hozzá, hogy ez ellen emeli fel hangját, halkan, ám határo­zottan az önálló, az autonom én. Konrád György e hang cinkosa. Sarkadi Kovács Ferenc ALAPÍTVÁNYOK Kultúra vagy biznisz? Hány alapítvány van Ma­gyarországon? A Sansz, az „alapítványok alaplapja” szep­temberben olyan információt közölt, hogy számuk tizenhét­ezerre rúg. Bejegyezve azonban ebből csak 3900 volt országosan. Amikor a mozga­lom kezdődött, az ország csak olyan reprezentatív és állami­lag is kitűnően reklámozott alapítványokat ismert, mint a Soros-alapítvány, az Eöt- vös-alapítvány vagy a hírnév és a hírhedtség között ingázó Erzsébet-díj alapítvány. Ké­sőbb a nonprofit szervezetek divatba jöttével a célok és a valóságos rendeltetések sok­rétűbbé, néha ködösebbé vál­tak. Miként a fejlett tőkésor­szágokban, nálunk is megin­dult az alibi-alapítványok sza­porodása adókedvezmények megszerzése céljából. A különleges célú alapítvá­nyok persze legtöbbször a társadalom szociális rugalmat­lanságát, az oktatási rendszer gyengeségeit, az egészség­ügy, a múzeumügy stb. rend­szereken könnyedén áttétele­ződő betegségeit igyekeznek enyhíteni. Szellemes és időszerű ötle­tek persze minden hónapban akadnak. Az 1100 év elneve­zésű alapítvány például a hon­foglalás 1100. évfordulója, a magyar állam ezeréves jubile­uma és a Széchenyi-évforduló alkalmából jött létre a magyar szellemi pantheon létreho­zása céljából. Állandó kiállí­tást akarnak szervezni a ma­gyar történelem szellemi kivá­lóságainak bemutatására. Szinte nevetséges, hogy ez eddig senkinek nem jutott eszébe... Nehéz lenne kétségbevonni a székesfehérvári megyei kórház kezdeményezésének létjogosultságát: a Betegápo­lásért alapítvány a kórházi fer­tőzések megelőzését szolgáló anyagok beszerzésére jött létre. Látszólag támogatást érdemelnek a sokasodó számú természetgyógyászati alapítványok is, de amikor az Ariadne Gaia alapítvány kiírá­sában azt olvassuk, hogy a cél: „a nevelés, az önnevelés, a gyógyítás és az öngyógyítás terén' megvalósítani a belső autonómiából fakadó, a femi­nin tudást is számbavevő egyensúlyt”, esetleg kételye­ink támadhatnak az alapítók gondolkodásának fegyelme­zettsége tekintetében. Ennél nagyobb gondok származnak persze abból, amikor egy alapítvány kizáró­lag vállalkozói célzattal, s nem „tartós közéleti célra” jön létre, miként azt a törvény előírja. A könnyű boldogulást kereső vállalkozók egy része jó biz­niszt lát ebben a társulási for­mában. Ami figyelemre méltó és az alapítvány-mozgalom­nak talán a leggyengébb pontja: a szabályozás egye­lőre oly laza, s az ellenőrzés oly felületes, hogy eddig még egyetlen bírósági ítélet sem született alapítvány feloszla­tásáról. Előfordult viszont, hogy a kormány menesztette egy alapítvány kuratóriumát, s fel­függesztette magát az alapít­ványt, mert az állítólag jog­szabályellenesen használta fel anyagi eszközeit. A GYIA, a Nemzeti Gyermek- és Ifjú­sági Alapítvány feloszlatása körül még tart a politikai birkó­zás. Annyi bizonyos-, hogy az alapítvány ügyei éppúgy a nyilvánosság kizárásával bo­nyolódtak, mint felfüggesz­tése. Új korszak akkor kezdődhet az alapítványok világában — állítják a kérdés szakértői —, ha megvalósul a pénzügymi­nisztérium nemrégiben előter­jesztett javaslata, a nonprofit szervezetek szabályozásának továbbfejlesztéséről. Ez a ja­vaslat az adóhivatal ellenőr­zése alá vonná az alapítvá­nyok működését, korlátozni a közreműködők alapítványból megszerezhető személyi jö­vedelmét, s nyilvánossá tenné az alapítvány pénzügyeit. Addig pedig tudomásul vesszük, hogy sok társadalmi szervezet saját működésének elősegítésére hozott létre ala­pítványt, s közülük némelyek kifejezetten az alapítók politi­kai-gazdasági túlélését szol­gálják. Az alapítvány-mozga­lom közhasznúsága mégis egyértelmű, ezért az ember nem szívesen idéz negatív példákat. A gyomirtást min­denesetre abban a parcellá­ban is el kell végezni. Jókai Géza A vonó somogyi művészei #­A századeleji hazai vendég­látóhelyeket — éttermeket, vendéglőket, kávéházakat a változatos kínálat, a különle­ges italok, a figyelmes kiszol­gálás mellett — nehéz elkép­zelni hangulatot teremtő, be­hízelgő modorú prímás és jó cigányzenekar nélkül. So­mogybán is nagyra becsülték őket. Czinka Panna és Bihar! János neves késői utódai a birtokosok családi ünnepein, is jeleskedtek, de a jobb ven­déglők is vetélkedtek értük. A legmuzikálisabb prímásokra valósággal licitáltak. Még az olyan kisebb, de vá­rosias település, mint Nagy­atád, (amelynek az 1910-es Csurgói Rigó Jancsi muzsi­kál a 70 éves Blaha Lujzá­nak évek elején mindössze 3700 lakosa volt) is el tudott tartani három zenekart! Az 1991-es Zsovár-féle magyarországi szállodák, vendéglők, korcs­mák és kávéházak címtárá­ban az atádi „Központi ven­dégfogadót" ajánlották, ame­lyet Weisz Arnold és fia üze­meltetetett. Nyolc szoba várta a vendégeket. Egy szoba ára 2 korona volt. (Ennyiért szeré­nyebb fővárosi szállodában is lehetett akkor szobát bérelni.) A fogadó kávéházában ci­gánymuzsika várta a vendé­geket. Ugyanígy zenés hely volt Kohn Ádolf „Koro­nájáénak kávéháza is. Itt is nyolc szobát kínáltak, és 2 ko­ronáért lehetett megszállni. A harmadik zenés hely a Forró Ferenc féle „Magyar Király” ugyancsak nyolc, 2 koronát kóstáló szobájával. Itt az étte­remben és a kávéházban fel­váltva játszott zenekar! (Meg is emlékezik a hajdanvolt nagy életről az atádi Babay József több regényében, elbeszélé­sében.) Ismerkedjünk meg néhány századeleji somogyi prímás tevékenységével! A Csurgóról származó Rigó Jancsi— aki nem tévesztendő össze a máig kínált sütemény névadójával és a századvé­gen (1896-ban) híres Chi- may-Caramon hercegével tör­tént házasság hősével — a XX. század elején Oroszor­szágban szerzett jó hírnevet a magyar és a somogyi muzsi­kusoknak. Rigában, majd Szentpétervárott szerepelt, és a cár, 111. Sándor előtt is bizo­nyította virtuóz tudását. 1903-ban a Népszínház ver­Witzl Károly prímás senyén aranyérmet nyert. El­ismert prímásként a legelőke­lőbb fővárosi vendéglátóhe­lyeken muzsikált, majd Egyip­tom, Buenos Aires, és Bécs meghódítása következett. Az első világháború alatt táv- írászkatonaként megjárta Pia­vét is. A harctéren is verbuvált zenekart, sőt a frontokra ellá­togató IV. Károly királynak is muzsikált. A háború után a főváros több neves helyén, majd a hú­szas évek második felében a Baross kávéházban szórakoz­tatta a hazai és külföldi közön­séget. Őt és zenekarát érte az a megtiszteltetés is, hogy sze­renáddal köszönthette a „nemzet csalogányát”, Blaha Lujzát 70. születésnapján. Ennek a bensőséges hangu­latú kis hangversenynek a fényképe is ránk maradt. Csurgói Rigó Jancsi fia, Ká­roly hegedűművész és 1926-tól okleveles zenetanár lett. A budapesti Városi Szín­házban (amely később Erkel Színház néven ismert) hosszú ideig volt a zenekarban első hegedűs. A nagy prímás öcs- cse, Gábor pedig karmester­ként és a zenekarban bátyja helyetteseként lett népszerű. Szinte alig akad a százade­leji Somoggyal és Kaposvár­ral, annak társadalmi és kultu­rális életével foglalkozó könyv vagy visszaemlékezés, ame­lyik ne említené Simpliciust, a neves kaposvári prímást. A kaposvári szellemi és gazda­sági élet vezérkarát barátjá­nak tudhatta a kéthelyi szüle­tésű Barcza József-Simpiicius (1847-1910), aki közel 30 esztendeig volt kedvelt és anyagilag, erkölcsileg igen megbecsült prímása a város­nak. 1868-ban tíztagú zene­karral Marcaliban kezdte mű­ködését, s rendkívül gyorsan népszerű lett. A megyeszék­helyre költözött, és sikert si­kerre halmozott. 1872-ben eu­rópai körútra indult. Sok he­Simplicius Barcza József (Fotó: Bátkiné Knohl Mária) lyen megfordult. Holandiában például a király előtt is muzsi­kált, s tőle magas kitüntetést kapott. Érdekesség az is, hogy Simplicius lánya volt a Barcza Mariska, aki pákozdi Rigó Jancsi felesége lett, s akit az elhagyott a belga her­cegné szerelméért... A megye prímásai között is volt több nevezetes. E helyen említsük meg a tabi Witz Ká­rolyt, akit kortársai rajongása mellett a balatonmelléki sajtó képviselői „huszadik századi fiatal somogyi cigány Orfe- usz’’-aként emlegettek. Du- nántúlszerte ismerték. Volt Horvátországban, majd Szla­vóniában működött sikerrel. Az első világháború idején a kaposvári honvéd-zenekar prímhegedűse volt. A húszas években a Dél-Balaton-vidék és Dunántúl elegáns vendég­lőiben muzsikált. Többször volt műsora rádióban is. Draveczky Balázs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom