Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-10 / 212. szám
SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1991. szeptember 10., kedd Csomagterv a húsipar korszerűsítésére (Folytatás az 1. oldalról) — Konkrétabban mi van a program- csomagban? — A hasonlatnál maradva: közösen bontogatjuk a csomagot, azaz a két ország szakemberei együtt határozzák meg a közös munka menetét és részleteit. Úgy tervezzük, hogy kiválasztunk egy régiót, ahol sertéstelepek és vágóhidak együtt találhatók, s ott látunk hozzá a 2-3 éves munkához. A megfelelő helyszínt egyébként pályázat útján választjuk ki. C. T. Slingerland, szaktanácsadó, a húsprogram holland vezetője elmondta, hogy országa kormánya kelet-európai segélyalapjából elsőként Lengyelországot és Magyarországot segíti, de fokozatosan a régió többi országát is bevonja támogatási programjába. — Magyarországon elsősorban a mezőgazdaság, az energetikai szektor és a nagy iparvállalatok átalakítását szeretnék előmozdítani. Természetesen csak ajánlásokat, javaslatokat dolgozunk ki — a döntés joga és felelőssége a magyar szakembereké. — Hogyan kívánják versenyképessé tenni a magyar sertéshúst a világpiacon? A minőségért — Tudjuk, hogy a szovjet piac összeomlása és a belföldi piac szűkülése nehéz helyzetbe sodorota a magyar húsipart. A nyugati piacok azonban csak kiváló minőségű termékeket fogadnak, s e kritériumnak csak a magyar áruk viszonylag kis hányada felel meg. A megfelelő minőség érdekében a korszerűsítést a takarmánytermesztésnél kell kezdeni és a marketing-tevékenységnél befejezni. A láncszerűen egymáshoz-Jlleszkedő feladatok meghatározására minősítő rendszert dolgoztunk ki. Fontos eleme például a programnak a hígtrágya vizsgálata, hogy pontos képet kapjunk arról: mivel táplálják, hogyan tartják az állatokat, milyen az egészségi állapotuk, a hús rosttartalma, stb. Ezek alapján eldönthető, milyen változtatás szükséges táplálkozásukban — attól függően, hogy milyen célú a tenyésztés. Inkább velünk — Hollandia aligha érdekelt abban, hogy a magyar húsipar megújuljon, hiszen ezzel saját potenciális konkurenciáját erősíti. — Természetesen nem vagyunk ellenségei saját érdekeinknek. Úgy látjuk, hogy mindennél fontosabb az árstabilitás megteremtése — s a magyar hús már most negatív irányba befolyásolja a külpiaci árakat. Más szóval: a mi segítségünk nélkül is kijutnának a közös piacra, legfeljebb a kijutás több időt venne igénybe. Akkor pedig inkább velünk, mint nélkülünk... Abban is bízunk, hogy a szovjet gazdaság előbb-utóbb talpra áll, s újra fogadja majd a magyar árukat. Hosszú távon tehát nem tekintjük konkurenciának a magyar termékeket. (Domi) Mit tehet egy társaság? A magyar minőségért Találkoztam egyszer a világhírű japán Shiba professzorral, aki nem csak a közöttünk lévő nyelvi különbség és akadály miatt nézett értetlenül, amikor azt találtam mondani, hogy egyik vállalatunk a még jobb minőségű termék gyártását célozta meg. Akkor megjegyeztem a japán álláspontot, mely nem ismer jó, jobb és még jobb minőséget, „csak" minőséget. A minőség ugyanis a legjobbat jelenti, ezért fo- kozhatatlan. Ennek tudatában kissé ta- máskodva kérdezem Pákh Miklóst, a nemrég megalakult Magyar Minőségügyi Társaság ügyvezető titkárát, vajon mi a céljuk. — A magyar minőségügy fejlesztése. A mai gazdasági és politikai helyzet, az Európához való csatlakozási szándékunk mind előtérbe helyezi a minőséget. A minőségpolitikát igenis lehet formálni és a minőséget, mint tudományt fejleszteni. Elsőrendű feladatnak tekintjük az EGK-hoz való csatlakozás minőségügyi feltételeinek megteremtését, illetve az ebben való közreműködést. Együtt akarunk dolgozni a minőségüggyel foglalkozó hazai és külföldi (nemzetközi) szervezetekkel is. Fontosnak tartjuk az új információk, új módszerek eljuttatását a tagsághoz a minőségi követelményekkel kapcsolatban és azok hazai bevezetésének elősegítését is. — Lehet tanulni a minőséget? — Lehet is és kell is. Mi szervezni kívánjuk a minőségügyi ismeretek oktatását a gazdálkodó szervezeteknél. Nemzetközi minőségügyi anyagokat szeretnénk közzétenni, elismert, nemzetközi szakembereket megnyerni, hogy jöjjenek el hozzánk és adják át ismereteiket. A nyugati technológiákhoz kapcsolt minőségbiztosítási rendszereket is meg kell ismertetni és el kell terjeszteni nálunk. Alaposan meg kell ismerniük szakembereinknek a három jelenleg „menő” minőségi vonalat, a japánt, a németet és az angolt. Csak mindezek alapos ismeretében juthatunk el oda, hogy a minőséget nálunk is eleve „belegyártsák" a termékbe. Azt is feladatunknak tekintjük, hogy elősegítsük a piac jelenlegi és várható igényeihez történő alkalmazkodást. — A célok szépek. Ez kétségtelen. Nemzetközi kapcsolatok, oktatás, tanácsadás, információ, propaganda. És van „vevő”, van érdeklődő a társaságuk iránt? — Társaságunk teljesen független, önálló szervezetként jött létre, csakúgy, mint a nemzetközi minőségi társaságok hasonló szervezetei. Eddig 162 gazdálkodó szervezet jelentkezett tagnak, és 118 egyéni tagot számlálunk. Az alapító tagokat minden bizonnyal újabbak követik majd, ha megismerik céljainkat és működésünket. L. Gy. Értesítjük tisztelt gázfogyasztóinkat, hogy 1991. szeptember 11 -én 12 órától 17 óráig az alább felsorolt településeken GAZSZÜNETET TARTUNK: Balatonszárszó, Balatonőszöd, Balatonföldvár, Kőröshegy-Szántód, Siófok, Zamárdi, Balatonvilágos, Balatonszabadi. Kérjük a fenti időpontban gázkészülékeik csapjait zárt állapotban tartani szíveskedjenek. (208015/a) A Siófok és Vidéke ÁFÉSZ ATADJA az alábbi üzleteire vonatkozó használati vagy időszakos ÜZEMELTETÉSI JOGÁT 58. Sz. Élelmiszerbolt, B.-széplak alsó, vasútállomás 12. Sz. Hatósági húsbolt. Siófok, Fő utca A jelentkezéseket szeptember 20-ig kérjük eljuttatni a szövetkezet központjába (Siófok, Kálmán I. sétány 4.). Több pályázat esetén versenytárgyalás dönt. (208091/a)Süteménygyár a Somogyi Korona Rt Vendéglátóipari Vállalat cukrászüzeme. Több mint negyven üzeltnek szállítanak a termékeikből. A képen az egyik legkeresettebb termékük, a mignon. Fotó: Kovács Tibor A föld koronája A kárpótlást és a földtörvényt megelőző viták kapcsán egyre többször halljuk emlegetni az aranykoronát. Biztosan sokan tudják, mit takar a fogalom, de valószínűleg olyanok is akadnak, akik nincsenek tisztában a kifejezés tartalmával. Múlt századi törvény Az 1875. évi VII. törvény határozta meg a „földértékelés kataszteri tiszta jövedelmi rendszerét”. Ezt követően indultak el a talajbecslők az országban. Fiskális érdekek játszottak közre ebben, ugyanis a kincstár egyik fontos bevételi forrását készítették elő: a földadó kivetéséhez mérték fel a területeket. Alapnak a „közönséges gazdálkodással” egy kataszteri holdon (1600 négyszögöl) elérhető tiszta hozamot tekintették. Két szempontból vizsgálódtak. Az első a területi piaci értékének felmérése volt. Elsődlegesen a piac közelségét határozták meg, majd — mai szóval élve — az infrastrutúráját. A másik vizsgálati szempont a talaj minőségének leírása volt. Ebbe beletartozott például a tapintás, a vízhatás, s számításba vették a terület domborzati viszonyait is. A nyolc művelési ágon belül nyolc osztályba sorolták a földeket. A felmérést folyamatosan végezték, s csak eztuán állapították meg az aranykorona értékét. Termőhelyi értékszám A két összetevő adta a komplex jelzőszámot, amelyet a természeti és gazdasági szempontok egyaránt kijelöltek. Á két érték belső aránya nem meghatározható. Volt rá példa, hogy egy rosszabb minőségű földterület a piac közelsége miatt magasabb értéket kapott, mint a piactól távol eső, jobb minőségű terület. Az aranykorona tehát az egy kataszteri holdon elérhető nettó (költségekkel csökkentett) jövedelem, amelynek alapján a kincstár meghatározta egy-egy község adóalapját. A fizetendő adó független volt a ténylegesen megtermelt jövedelemtől, azaz aki alacsony aranykorona-értékű földön magasabb jövedelmet ért el, kevesebb adót fizetett, és fordítva. Aki magas aranykorona-értékű földjén rossz hatásfokkal gazdálkodott, azt a tényleges jövedelmével nem arányos adó is sújtotta. Minthogy a mérőszám a piachoz kapcsolódott, ez később a beszolgáltatások és a tervgazdálkodás idején elveszítette jelentőségét, noha ekkor sem tűnt el teljesen. Ezen alapult a szövetkezeteknek juttatott állami támogatás rendszere, s figyelembe vették a kisajátításoknál fizetendő összegnél is. Időközben új értékelési módszer vált szükségessé: megszületett a termőhelyi értékszám, ezt azonban nem vezették be. Spekulatív számítás A 80-as évek legelején megkísérelték az aranykorona-értéket forintban kifejezni. Ekkor, egy átlagos szántót véve alapul, a 20 aranykorona-értéket 6000 forintnak számolták, mintha 1 aranykorona 300 forintot ért volna. Ám hangsúlyozni kell: ez nagy-nagy jóindulattal is csak spekulatív átszámításnak tekinthető. Az aranykorona szót — akár a bevezetőben említett törvényekhez kapcsolódóan is — szinte mindennap hallhatjuk. Talán csak e mértékegység történetének rövid ismertetése után válhat világossá, miért kellene a negyven évvel ezelőtti állapotokhoz visszatérnie az országnak. Akkor ugyanis még ismertek voltak az egyes területek értékei. Ma viszont, ha valaki visszakapja 50 aranykoronás földjét, nem tudhatja, mi történt azóta azon a vidéken (legyen az egykori sajátja vagy az annak fejében kapott, az ország más részében lévő terület). Epült-e arra út, vasút? Esetleg a négy évtizede még virágzó falvak elnéptelenedtek? Nem épült-e a közelben egy környezetet szennyező gyár? A talaj minőségi jellemzői több évtized alatt megváltozhattak. így nem elképzelhetetlen, hogy az egykor 50 aranykoronára értékelt föld ma a felét sem éri. De hogyan lehetne erről megbizonyosodni? Ennek egyelen módja van: ismét fel kellene mérni és értékelni az ország mezőgazdasági hasznosítású földterületeit. Persze nem a „becslőjá- rásokkal”, hiszen azt már jócskán túlhaladta a kor. KRIPTAKALVARIA — Alig kapok levegőt a dühtől, ha Kaposvárra érkezem — sóhajtott nagyot a budapesti Mendrei Béláné, s hozzátette: — Egy kegyeleti ügy az oka... Huszonöt éve múlt júniusban, hogy meghalt első férjem, Szentirmai József. A pesterzsébeti temetőben temettük el. Mivel újból házasságot kötöttem, volt férjemet szerettem volna exhumáltatni, és elhelyeztetni végső nyughelyére Kaposváron a Keleti temető 22/30-as sírhelyére. Itt van ugyanis egy hatszemélyes, ősi családi kripta, amelyet 1937-ben 100 évre váltottak. Néhai férjem koporsója lett volna a hatodik... A terve azonban nem válhatott valóra. Kálváriája 1990. március 29-én kezdődött. A stációkról így beszél: — Tavaly ismét leutaztam Kaposvárra, ahova 1966-71 -ig évente jártam, azt követően ritkábban. A kriptát nem eredeti formájában találtam meg: a családtagok helyett új nevek voltak felvésve a síremlékre. Azt, hogy hogyan kerültek oda, a Belügyminisztériumtól tudtam meg. Ott közölték az ügyirat számát, miszerint a kaposvári Hoffmann család temetkezési helye lett a kripta. Ők tartották el volt férjem egyedülálló öcs- csét. Ez csak fokozta a megdöbbenésemet, és júliusban leutaztam Kaposvárra, hogy beszéljek a temetkezési vállalat vezetőjével. Nem találtam benn az igazgatót. Gondoltam, az ügyirat- számmal bemegyek a városi bírósághoz, ahol — mivel az eljárás során az én nevem nem szerepelt —, nem álltak szóba velem az irodában. Szerencsére a bíróság elnök- helyettese kikérte a papírokat és betekintésre átadta nekem. Végigböngésztem és -jegyzeteltem az iratokat. Megtudtam, hogy a bíróság 1987. május 27-én sógorom eltartóinak és azok leszármazottainak ítélte a kriptát. Azt a sírhelyet, ahová férjem is jogosan temetkezhetett volna. Nem nyugodtam meg: július 18-án újból felkerestem a Somogy Megyei Temetkezési Vállalatot. Az igazgatóval akkor sem találkoztam. Levélben tanácsolták, forduljak az eltartókhoz, a kripta új tulajdonosaihoz. Dehogyis mentem oda, hiszen én a temetkezési vállalattal akartam rendezni dolgaimat, mert úgy vélem, megszegték azt a szerződést, amelyet 1937-ben kötöttek. A Legfelsőbb Bírósághoz fordultam. Azt tanácsolták, pereljem a vállalatot. Mendreiné szerződésszegés címen adta be a kereset- levelet Kaposváron. Megtartották a tárgyalásokat, és keresetét elutasították. Az indok: a hölgy időközben új házasságot kötött, nem jogosult tehát arra, hogy volt férje újra- temettetési ügyében eljárjon. A pereskedéssel egyidejűleg Mendreiné a kaposvári polgármesteri hivatalban is járt. Schiller Pál műszaki igazgató a hivatal álláspontjáról levélben tájékoztatta a budapesti asszonyt: „Véleményünk az, hogy a kriptába eltemetettek neveit a sírkőre fel kell írni, mert annak eltávolítása-lecsiszolása kegyeletsértés. Ez elvárható még attól is, aki jóhiszeműen temette oda hozzátartozóját. Az exhumálást, vagy kihantolást nem tartjuk indokoltnak, hacsak a bíróság jogerős határozattal el nem rendeli. Ez külön költséget is jelent, és komoly feladatnak számít, mely csak indokolt esetben valósítható meg.” — Hogy látja a kripta-ügyet dr.Sántha István, a temetkezési vállalat jogtanácsosa? — Úgy vélem, a hölgynek 25 évvel ezelőtt kellett volna arra gondolnia, hogy férje örök nyughelyéül melyik temetőt válassza. Ez esetben nem várt volna rá ilyen tortúra. Az elhunytat akkor nyugodtan idetemethette volna. Mendreiné új házassága révén özvegyi joga megszűnt, ezért nem jogosult a perlésre. Mendrei Béláné ma is állítja: igaza van, de már belefáradt a további harcba. Szomorú — ám elgondolkodtató — történetét megosztotta velünk. Okulásként és figyelemfelhívásként, hogy mi várhat ránk haló porainkban (is). Lőrincz Sándor u
