Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-30 / 229. szám
1991. szeptember 30., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — AZ ÜZLET VILÁGA 7 „Lobbiznak” a terhek csökkentéséért Egymásnak címzett követelések Az adócsökkentés legjobb útja a költségvetési kiadások mérséklése A magyar gazdaság és a működő tőke Még nyilvánosságra sem került az adótörvény tervezete, máris élénk vita zajlik róla, illetve a feltételezett elgondolásokról. Ki a családi pótlék esetleges megadóztatása miatt háborog, ki a találmányi díjak adómentességét, ki pedig a vállalkozási kedvet félti. A nagyjából azonosan érintettek szakmai, családi helyzetből eredő, fogyasztói és más közösségekbe tömörülve „lobbiznak” terheik csökkentéséért, s ez természetes. Amint természetes az is, hogy érveik — egy kedvező kimenetelű későbbi alku énjeikében — jobbára túlhangsúlyo- zottak és kiélezettek. Minden mindennel összefügg Tagadhatatlan, hogy népesedési helyzetünk a nagyobb családok fokozott támogatását igényli. Kétségtelen, hogy a találmányi díj megadóztatása nem a legjobb ösztönzője az innovációnak. Vagy hogy a tőkejövedelem — ezen belül különösen a vállalkozói tevékenységgel párosult befektetési jövedelem — adójának emelése visszafogja a befektetési kedvet. Azt sem nehéz belátni, hogy a munkavállalók jövedelemadójának emelése, pénzbeli társadalmi juttatásainak növekedése előbb-utóbb maga után vonja a bérek és a bérközterhek növekedését. Erre pedig a versenyben levő vállalkozó e költségekre a foglalkoztatottság csökkentésével, a munkamegtakarító beruházások erőltetett bevezetésével, a munkaigényesebb termékek kínálatból való törlésével válaszol. A magyar gazdaságban a foglalkoztatást gyors szerkezetváltoztatás és műszaki, csomagolási, stb. újítások közepette kell bővíteni. Ilyen feltételek között a vállalkozást terhelő legfontosabb közvetlen (úgynevezett egyenes) adó mérséklése, új kapacitások üzembe helyezése esetén még a befizetések egy részének a visszatérítése is indokolt. S ha a hazai össztőkén belül a jelenlegi 3-4 százalékról 20-ra akarjuk emelni a külföldi működő tőke arányát, akkor nem a külföldiek kedvezményeinek mérséklésével egyenlíthetjük ki a belföldi tőke hátrányát, hanem fordítva: a magyar tőkést kell felhozni a külföldiek kedvezményeinek szintjére. Fellendülés és találmányok A feltaláló életeleme a beruházási fellendülés. Ekkor valósulnak meg tömegesen — s ezzel feltalálói díjat hozóan — a találmányok. Ha az újítások iránt jelentősen nő a kereslet, ugrásszerűen megnőnek az ebből származó jövedelmek, s akkor az adó utáni nagyobb nettó jövedelem nem teszi viszály almájává a jövedelmet. Amíg azonban alacsony a kereslet szintje és a találmányok száma, nem volna szabad az újítók kedvét szegni. Ismeretes, hogy a fogyasztási adók nem igazodnak a jö- vedelemekhez, nem veszik figyelembe a családok között a teherviselő képességben, az eltartottak számában, tehát költségeiben meglevő különbségeket. A szociális szempontok és a jövedelmi arányok szabályozása szükségessé teszi az egyenes, tehát a személyi vagy vállalati jövedelmet közvetlenül megragadó adókat. Sokáig az egyenes adók, elsősorban a személyi vagy összevont (családi) jövedelemadók progresszivitása volt általánosan elfogadott követelmény. Kiderült azonban a progresszivitás teljesítményvisszatartó hatása, ami miatt jövedelmek sem jönnek létre, vagyis a társadalmi adóztatható összjövedelem kisebb. Együtt megoldhatatlan Mindez azt jelenti, hogy a pénzügyminiszternek címzett javaslatok, követelések voltaképp egymásnak vannak címezve, többségük közvetve vagy közvetlenül felesel egymással. Változtatni, illetve fenntartani az adóterhek valamiféle megoszlását nagy- családosok és egyedülállók, találékonyak és kivitelező típusú emberek, tulajdonosok és munkavállalók, a fogyasztói és a munkavállalói létforma között — miközben világos, hogy a nagyobb adó utáni munkajövedelem és a vállalkozó terhének növekedése a munkahely létét kérdőjelezi meg... — együtt vagy egyidejűleg mindez megoldhatatlan. Látnunk kell, hogy adott költségvetési kiadások mellett csupán az adóterhek egymásra hárításáról lehet szó. Hatékonyan, konszenzussal adót mérsékelni csak a költségvetési kiadások csökkentésével lehet. Több és tágasabb tér Tegyük hozzá: az állam szerepének ezzel együttjáró csökkenése azzal az egészséges következménnyel jár, hogy több és tágasabb tér nyílik a magánkezdeményezés előtt. Bácskai Tamás Több mint 40 évnyi központilag irányított gazdálkodás után — ez alatt több generáció nőtt fel úgy, hogy a piacgazdálkodás feltételeit, követelményeit, várható előnyeit és problémáit nem ismerte —, érte el az országot az a politikai-gazdasági és társadalmi változás, amelynek kapcsán most ki kell építeni egy működőképes piacgazdaságot. Ehhez pedig sok minden hiányzik ma még, s a hiányok között természetesen első helyen a tőke áll. A tőkecsalogató A működésre kész tőke beáramlását illetően a nyolcvanas évek végén sok embernek illúziói voltak: azt gondolták, hogy Nyugat-Európában csak a lehetőségekre várnak, s máris özönlenek majd a tőkés vállalkozók az országba. A jogi-igazgatási feltételek valóban kaput nyitottak a külföldi tőke előtt, s az is kétségtelen, hogy a magyar éledő piacon a befektetés több szempontból is attraktív lehet a külföldi üzletemberek számára, a tőke mégsem olyan mértékben jött, mint azt vártuk. Nemzetközi összehasonlításban nálunk még ma is relatíve olcsó a munkaerő (a vezető beosztásúaktól a szakmunkásokig), liberalizált a külkereskedelem, a megtermelt profit kivihető kemény valutában vagy befektethető más, jó hozamú üzletekbe. Vannak persze az invesztá- lásnak közismert árnyoldalai is: a magas infláció és az elmaradott infrastruktúra mellett a még mindig soknak tetsző és elméletben jól szabályozott, gyakorlatban lassú és bürokratikus ügyintézés. Érdemes azonban a dolgot a másik szemszögéből is megvizsgálni: vajon mennyiben kívánatos a külföldi tőke a hazai befogadó, a magyar gazdaság, a magyar vállalkozó számára? Hivatalos adatok szerint az iparban, az építőiparban és a belkereskedelemben együttvéve 3590 vállalkozásban működött külföldi tőke, ebből 1400 csak a szűkén vett ipari üzemekben. Becslések szerint 1991 közepéig már mintegy 10 ezer joint venture létesült, 60 százalékban a szolgáltatások területén. A külföldi partnerek döntő többsége német, osztrák vagy USA-beli vállalkozó. Ezek között egyaránt vannak nagy világcégek, közepes méretű vállalkozók és néhány egyszemélyes cég is. A magyar vállalatoknak előny, ha új termék vagy tevékenységfajta előállítását tanulják meg, s ennek kapcsán technikai-technológiai ismereteket vesznek át a jól működő külföldi partnertől. De ez az új technológia csak akkor működik nálunk is — a külföldi fél által megszokott hatékonysággal —, ha a munka szervezését, minőségi követelményeit, a kulturált termelést és forgalmazást ugyanúgy elsajátítja a magyar partner, mint az alaptechnológiát. Ez pedig ma még korántsem természetes számunkra. A nemzetközi együttműködés ilyen formáinak óhatatlanul figyelembe kell venniük azokat a magyar sajátosságokat is, amelyek nem változtathatók meg egyik napról a másikra. A piaci körülmények, a feltételek és a lehetőségek kiépítésének „ára” van, s ezzel a joint venture mindegyik résztvevőjének számolnia kell. Nem kis mértékben az indulás problémáiról, az adaptáció hiányosságaiból adódott, hogy az iparban 1900-ben működő 1 436 vállalkozás közül 525 veszteséggel zárta az évet, s még a belkereskedelemben és idegen- forgalomban is 45 százalékos volt a veszteséges joint-ven- ture-ök aránya. Változtatni a változatlanon Úgy vélem, ezek egy része törvényszerű, s az indulás problémáiból adódik. Más részük azonban a rugalmas alkalmazkodás hiányával magyarázható. Nem lehet egy jól működő, tradicionális piac- gazdaság vállalkozási követelményeit egy az egyben átültetni a magyar gazdaságra, de nem szabad a hazai adottságokat sem megváltoztathat- lannak tekinteni. Ma már elég ismeret összegyűlt ahhoz, hogy a 30-40 évesek generációja fordítson a változtathatat- lannak hitt adottságokon is. Nyitrai Ferencné dr. Vállalkozási kislexikon (IV) Vállalkozás magyar módra Bejelentési kötelezettség, alkalmassági vizsgálat Ha a vállalkozó úgy gondolja, az előkészületekben eljutott addig a pontig, hogy ténylegesen munkához láthat, akkor még eleget kell tennie a bejelentési kötelezettségnek, vagyis írásban közölnie kell az Apehhel és a Tb-vel, hogy megkezdi tevékenységét. Ne feledjék: az adóhatóság az adószám, a társadalombiztosító a törzsszám alapján tudja csak az érintetteket azonosítani, tehát ezeket a számokat feltétlenül fel kell tüntetni a bejelentkezésben. (Ez egyébként a továbbiakban mindenfajta írásbeli közlésre vonatkozik.) Az ipar kiváltásától számított három hónapon belül a vállalkozónak és alkalmazottainak orvosi alkalmassági vizsgát kell tenniük. Negyvenéves korig 3 évenként, 40-50 év között 2 évenként, 50 év fölött pedig évente szükséges megismételni a vizsgálatot. Ezen kívül a fizikai dolgozóknak félévenként kell igazolniuk egészségügyi alkalmasságukat olyan szakmákban, mint például cukrász, mézeskalá- csos, keletiédesség-készítő, vendéglátó, pék, marcipánkészítő, száraztésztagyártó. Erről a nyomtatványboltban beszerezhető egészségügyi könyv bejegyzései tanúskodnak; a könyvet a munkavédelmi felügyelőség esetenként ellenőrzi. Balesetek, megbetegedések és károk esetére célszerű biztosítást kötni. Évek óta létezik az úgynevezett kisipari biztosítás, amely jelenleg az ÁB Generali és a Providencia Biztosítónál köthető. A biztosítási díj költségként számolható el, tehát az adóalapból leírható. Célszerű riasztóberendezést is fölszerelni. Ezt kár esetén a biztosító is méltányolja. (Ferenczy-Europress) — Szégyen is volna, ha mi magyarok nem tudnánk meginni a borunkat! Új típusú állampapírok Az állam ez évben új típusú állampapírokat bocsátott, illetve bocsát ki, céljuk a költségvetés hiányának finanszírozásán kívül a hosszú lejáratú adósságok piacának „fölélesztése”, valamint az államkötvények iránti befektetői bizalom visszaszerzése. A rövid lejáratra befektetni szándékozók igényének felel meg az egyéves lekötésű változó kamatozású kincstár- jegy, amely a lejárat előtti visszaváltás esetén is már a 31. naptól fizet kamatot. A kamat negyedévenként emelkedik 28 százaléktól (31. naptól) 36 százalékig, éves lekötés esetén 36 százalék bruttó kamat illeti meg a kincstárjegy tulajdonosát. A változó kamatozású kincstárjegyet belföldi és külföldi természetes és jogi személyek vásárolhatják — csak forintért — 10 ezer és 100 ezer forintos címletekben. A kincstárjegy forgatható, átruházható, bemutatóra szóló, a forgalmazó pénzintézetek névértéken bármikor visszavásárolják. Az értékesítést a megyében jelenleg a BB Rt, október 1-jétől pedig a MNB Somogy megyei Igazgatósága is végzi. A Magyar Államkötvény a hosszú lejáratra befektetni szándékozók részére nyújt 3 éves lejáratra, félévenkénti mozgó kamattal és prémiummal kedvező, biztonságos befektetést. A kötvény biztonságát, kockázatmentességét a kamat megfizetéséért és a névérték visszafizetéséért vállalt állami garancia jelenti. Az állam lejárat előtt ezt az állampapírt nem vásárolja vissza, mivel azonban bemutatóra szól, szabadon forgatható, átruházható. Nagyon fontos körülmény, hogy az államkötvényt a kibocsátást követő 2 hét múlva bevezetik az értéktőzsdére. A tőzsde biztosítja a likviditást, illetve helyet és alkalmat teremt a tőzsdei spekulációra. A Magyar Államkötvényt belföldi természetes és jogi személyek vásárolhatják. Az 1991. október 1-től november 29-ig tartó jegyzési lehetőség mellett 10 és 100 ezer forintos címletekben. A kibocsátás — a kötvények kézhezvétele —1991. december 1-jét követően lesz. A jegyzési időszakban úgynevezett jegyzési áron (diszkont jegyzés) lehet a kötvényhez jutni, ami névérték alatti árat jelent. A jegyzési időszakra évi 30 százalék diszkont kamatot, mint árfolyamnyereséget biztosít a kötvény. Ezen túlmenően további 1 százalék árkedvezményt élvez az a kisbefektető (1 millió forint alatt jegyző), aki kötvényét nem kívánja kézhez venni, csak nyilvántartásba vételét kéri. Aki vásárolni szándékozik, akkor jár jól, ha a jegyzési időszak elején teszi azt. A kamatot a Magyar Nemzeti Bank a diszkont kincstárjegyek átlaghozamát alapul véve — ez tulajdonképpen a piaci kamatot tükrözi — félévente állapítja meg, hozzáadva 2 százalék kamatprémiumot. A Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei Igazgatósága
