Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-28 / 228. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. szeptember 28., szombat Őszi linzerkoszorú Egy mégoly kiadós séta is, a fényképezőgép „kísére­tében" — legfeljebb csak impressziókat adhat. Valami­féle hangulatot természetesen minden település áraszt, ám csak kivételes helyeken érzi az ember, hogy meg­ajándékozták olyan pillanatokkal, melyek az egész tel­jességéről üzennek. Linz ilyen város. A szelíd őszön nagyon ilyen. A tere­ken, teraszokon, az óvárosban vagy a Dunaparton együtt van még a könnyű nyári ejtőzés öröme összefo­nódva az őszi korzók méla nyugalmával; a bevásárló- központ nyüzsgése, az öreg utcák magányával; a mo­numentális barokk a nyúlánk gótikával; a méltóság teli várfalak a rokokó és a biedermeier csilingelő apróságá­val. S ez az együttlét mégsem kontrasztos, hanem har­monikus inkább: a dómban az égbe emelő orgonafuta­mok, kint az utcasarkon nyávogó-nyekergő harmonika­szó. Linz ilyen város... Az ellentéteket mintha feloldaná, ölelkeznek benne a csendek és zajok, öreg urak szelíd kíváncsisága és fiatalságukkal pávázó lányok ked­ves-kacér büszkesége. A linzi prospektusok minden fri­vol önmutogatás nélkül — egyszerűen gazdagnak hir­detik e várost. És ez így jó, mert nemcsak az acélgyárak gazdagsága ez, hanem az acéllal dolgozó művészeké is; nemcsak a bankok, gazdasági kamarák tehetőssége, hanem a szárnyaló szellemé is — a kreditkártya a szín­házra, muzsikára képletesen és valóságosan is kiutalta­tott. Szóval a linzi őszben „illan a könnyű derű" — a vá­lasztási hadjárat is alkalmazkodik a kedélyekhez: Josef Ratzenböck úr agitátorai az 1-es listán induló Landes­hauptmann „tea-misungját” kínálják a sétálóknak... Nem tülekednek érte. Igaz, a város egyik márkanevét je­lentő linzertortáért sem állnak sorba. A politikai és a gasztronómiai kínálat diszkrét koalíciója ez... Úgy tetszik, Linz élvezi az ősz ajándékait: a szép időt, a jól beérett, nagyszemű Duna-melléki szőlőt és eszébe jut az embernek Novalis mondása: a filozófia vágy, hogy otthon legyünk a világban. S e vágyban máris jó fogódzó, mikor az ember úgy véli: egy városnyi ottho­nos derűt volt képes szemhatárába fogni itt a világból. Tröszt Tibor Ahol igazán linzi a linzer Óvárosi hangulat Termények dicsősége Séta a bevásárlóközpontban

Next

/
Oldalképek
Tartalom