Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-23 / 223. szám

1991. szeptember 23., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — A REPÜLÉS NAGY NAPJA 5 A Viharmadarak parádéja százezer embert kápráztatott el Légibalett Taszáron Egy fantasztikus tükörrepülés a Viharmadarak műsorából Annus Antal altábornagy köszönti az amerikai pilótákat Hajnaltól már tódult a tömeg a repülőtér felé. A hőlégballo- nosok — természetesen kikö­tötték őket — csodamasiná­jukkal büszkélkedtek. A sár­kányrepülők gépeiket ajánlot­ták a nagyérdemű figyelmébe. Köztük volt a kaposvári Sza­bados Zoltán, aki néhány nap múlva a Szaharát akarja átre­pülni. Az igazi szenzációt per­sze azok a kiállított gépek szolgáltatták, amelyet a hazai közönség közelről még soha sem láthatott. Amikor kiderült, hogy a C-130-as Herkules be­lülről is megtekinthető, százak igyekeztek bejutni a pilótafül­kébe és az utastérbe. Sok csodálója volt az F­111-F-nek, amihez viszont már nem lehetett közel jutni. Indulók és regtime-ok A közönséget a megnyitóig az US Air Force Európában ál­lomásozó csapatainak zene­kara szórakoztatta. Igazi profi zenészek helyettes karnagya, Alán Clark hadnagy elmondta, hogy tagjaik nagyobb része egyetemet végzett, s „csak” néhányuknak van főiskolai diplomája. Mindenféle zenét játszanak. Mi tesszük hozzá, hogy profimódon. A dél-magyarországi turné­juk előtt kottákat küldtek a ka­posvári helyőrségi zenekar­nak és kértek tőlük magyar darabokat, hogy együtt zenél­hessenek. Méltó „ellenfélnek” tartják egymást. Remélik, hogy Taszár után is lesz mód az együttzenélésre. Tíz óra után néhány perccel két AN-26-os jelent meg a légtérben. Bemutatójuk csak félig sikerült. Csupán az első gépből sikerült földre juttatni az öt egyenként 120 kilós ra­kományt. Néhány perc múlva 44 desszantos katona ejtőer­nyője borította el az eget. Majd az ejtőernyős sportolók színes „paplanjaiban" gyö­nyörködhettünk. Palotai Nán­dor a Mikromatika sportolója, egy különlegességgel szol­gált: egy ernyőn ketten érkez­tek földre. Szerencsésen, mert a szél a közönség felé sodorta őket, s a kordonsza­lagon kötöttek ki. A Kapos vadászok A Kapos Honi Vadászre- pülő-osztály három MIG- 21-es gépe emelkedett ma­gasba a 40 éves Doma Sán­dor alezredesnek a Turul szá­zad parancsnokának irányítá­sával. A második gépben Dósa József őrnagy, a Turulok parancsnok-helyette ült, míg a harmadikban Tülkös János százados, aki mindig úgy re­pül, hogy kabalaként a nya­kába egy kék sálat köt — kö­vetve a hagyományokat. Mel­lettünk egy édesanya szur­kolt könnyeitől szipogva. Még soha sem látta repülni a pilóta­fiát, Tülkös Jánost. — Alig múlt el tizennégy éves, amikor elkezdett repülni. Mi pusztaszeriek vagyunk, s amikor bementünk Szegedre, hogy meglátogassuk a közép- iskolás fiút, csak a repülőtéren találtuk meg. Pedig a család­ban egyetlen pilóta sem volt... — Bár csak én is közöttük lehetnék — sóhajtott Magyari Béla, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője, akit az or­szág csak úgy ismer, mint ki­képzett űrhajóst. — Én már nem repülhetek, de annak ide­jén részt vettem ilyen harcá­szati elfogó-gyakorlatokban. Látszik, hogy jól képzett csa­pat dolgozott össze. Fölöttünk éppen a Cseh és Szlovák légierő MIG-29-es vadászgépe húz el. Magyari Béla a szakember szemével követi. — Fantasztikus a vízszintes nyolcasuk! — s mert látja, nem értem, hogy miről is van szó, máris magyarázni kezd. — A vízszintes nyolcas két teljes kör, amit úgy csináltak meg, hogy el sem hagyták a repülőtér területét, s ezzel bi­zonyították a gép rendkívüli manőverezési képességét. Ilyen gép nincs hazánkban, én is csak a földön ültem benne. A többi gép is újdonság a számomra, mert azok egy ré­szét csak a párizsi repülősza­lonon láttam egyszer Bercivel. — Örömmel megyek min­denhová, ahol valamilyen re­püléssel kapcsolatos ese­mény zajlik — hallottuk Farkas Bertalantól, aki 11 évi eltiltás után is repül a Magyar Hon­védségnél, s közben a Buda­pesti Műszaki Egyetem egyik kutatócsoportjában is dolgo­zik. — Az elmúlt napokban is­mét több légi balesetről hallot­tunk. Köze lenne ennek ah­hoz, hogy elavult a légierőnk gépparkja? — Ezt nem lehet ilyen kate­gorikusan kijelenteni. Sokol­dalú vizsgálatok következnek, hogy a balesetek valódi okát kideríthessék. Ettől függetle­nül a légierő korszerűsítésé­nek szükségességét mindenki érzi, de ahhoz nagyon sok pénz kellene, s ez nem áll rendelkezésre. — A nagy szenzáció előtt, az US Air Force gépeinek be­mutatkozása előtt állunk. Mi a véleménye az eddigi teljesít­ményekről? — Korszerű technika és nagy emberi tudás ötvöződött. Nagyon jól felkészült pilóták repültek eddig is. Malév-bravúr a Szent Istvánnal Közben ismét bravúros tel­jesítményt láthattunk: Taszá- ron még soha sem szállt le Boeing 737-300-as típusú utasszállítógép. Most a Ma­lév büszkesége, a Szent Ist­ván landolt Baranyai Károly főpilóta és Viczián István má­sodpilóta vezényletével. Ala­csony magasságban húztak el, majd csendben lerakták a gépüket, bizonyítva, hogy Ta­szár is alkalmas — még teljes terhelés mellett is — polgári gépek fogadására. A szenzációkról mindenki igyekezett a lehető leggyor­sabban beszámolni a hozzá­tartozóinak. Tehettük ezt mert a Centrophone kanadai-ma­gyar Kft jóvoltából egész nap ingyen telefonálhattak az or­szág bármelyik pontjára. Ilyen alközpontok egyébként min­den nagyobb rendezvényre te­lepíthetők. Egy budapesti kisfiú külön elismerésben részesült. Raj­zokat hozott az amerikai piló­táknak ajándékba. Az ötödi­kes Poszenyák Levente egy repülős kitüntetést kapott. A Viharmadarak tánca Az amerikai gépek bemu­tatkozását az A-10-es, vagyis a Varacskosdisznó hajme­resztő mutatványa nyitotta meg. Ez az a géptípus, amely az Öböl-háborúban egyetlen nap alatt 10 iraki tankot lőtt ki. Láthattunk a levegőben több­féle gépet is, de az igazi szen­zációt a Thunderbirds, azaz a Viharmadarak légi balettje je­lentette. Jól válogatott zenére négy F-16-os emelkedett a magasba, hogy fegyelmezett­ségükkel, mértani pontosság­gal kidolgozott fordulókkal kápráztassák el a nézőket. Charles N. Simpson ezredes csapata monogrammját, a sasfejet is felrajzolta az ég­boltra. A hajtóművek hatvan- százalékos Kihasználtságával parádéztak. Később két másik Viharmadár is feltűnt. Hajme­resztő mutatványaikat ekkor már a hat bemutatógép egy­szerre csinálta. Néha úgy tűnt, hogy összeütköznek, aztán a következő pillanatban rózsát formáztak a szétváló gépek. Amikor végeztek káprázatos műsorukkal, felsorakoztak a vendégek előtt. Néhány pilla­nat alatt vetették le magukról a speciális ruhájukat, hogy dí­szes uniformisban vegyülje­nek el a közönség között, be­szélgessenek és autogram- mot ossztogassanak. Carl F. Knabe ezredes, az Amerikai Egyült Államok Bu­dapestre akreditált légügyi at- táséja mondotta lapunknak, hogy a siker nemcsak a Vi­harmadaraké. A cseh, a ma­gyar és az amerikai repülők közös munkájának köszön­hető. No és a közönségnek, akiket ezúttal is üdvözölt a Somogyi Hírlapon keresztül. Hogy lesz-e folytatás? Termé­szetesen. Gőgös Ottó ezredes szerint a Corvin-alapítvány — bár még csak most tanulja a rendezést — jól vizsgázott. Viszontlásra jövőre, Taszá­ron! Nagy Jenő Fotó: Kovács Tibor Kivételes pillanat: Malév-gép Taszáron A sikeres bemutató után a dísztribün előtt sorakozott fel a Thunderbirds-csapat Carl J. Knabe ezredesnek, az amerikai légierő attaséjának üd­vözlete a Somogyi Hírlap olvasóihoz Két MI-24-es a „Bakony” haci helikopter ezredből A Fantom és az F-16-os együttes bemutatója

Next

/
Oldalképek
Tartalom