Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-18 / 219. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1991. szeptember 18., szerda ... csak most tiszta seb az egész ország Lengyel fűtés kölcsönből Babócsa. a határ melletti falu Babócsán az emberek többségét a jugoszláviai ese­mények foglalkoztatják. Min­dennapos beszédtéma ez, hi­szen közel a határ: gyalogo­san másfél kilométernyire a Dráva, amelynek a másik ol­dalán dúl a háború. A faluban mesélik, hogy gyakran hallani a vadászgépek zaját, a folyón pecázók még fegyverropo­gásra is felfigyeltek. Nem vé­letlen tehát, hogy az asszo­nyok féltve engedik horgász­szenvedélyüknek hódoló férje­iket a Drávára. Fegyvert a kocsmából? A presszóban beszélge­tünk. Azt mondják az embe­rek, hogy többször cserélt már itt fegyver gazdát. Mintha csak a végszót várták volna, szinte a szemünk láttára kelt el egy riasztópisztoly töltényekkel, potom nyolcszáz forintért. Többen állítják: nem ritka do­log ez. Krum Pista bácsit várjuk, megkérték, hogy segítsen ne­künk tolmácsolni a Babócsán tartózkodó horvátoknál. A majd 70 évé$ barátságos em­ber — a fürdő melletti kemping felé tartva — azt mondja, ő született babócsai. — Jó itt élni, csak most tiszta seb az egész ország. A legnagyobb baj, hogy a mai fi­atalok többségét a diszkón kí­vül nem érdekli semmi. Az én fiatal éveimben még volt rangja a munkának... A horvát családok hatalmas lakókocsikkal érkeztek. Nem menekültek, útlevéllel jöttek át, és ha lejár a harminc nap, visszamennek hazájukba. Nem tagadják, hogy a „balhé” miatt lépték át a határt. — Bjelovárról jöttünk, az egész család itt van — mondja Tolmácsunk, Krum Pista bácsi a családfő. — Nekünk meg­van mindenünk otthon, de vannak itt olyanok, akiket ki­bombáztak a házukból. Az igazság az, hogy féltünk, mert Bjélovárt körbebarikádgzták. — Mit szeretnének? — Önálló Horvátországot. El is érjük, mert egész Európa támogat bennünket. A magya­rok meg nagyon jók! — mutat búcsúzóul Viktóriát a negyve­nes férfi. Félelem a munkanélküliségtől A jugoszláviai konfliktusok közelsége egyelőre nem za-' varja a falu hétköznapi életét. Az öt másik községet is ki­szolgáló babócsai körjegyző­ségen azt mondják, hogy a mintegy kétezer lakosú telepü­lésen az emberek többsége dolgozik, csak ötödük idős (Fotó: Balassa Tamás) Az országos hírű régészeti ásatások Babócsán ember. Szerencsére sok a fia­tal is. A helyi termelőszövet­kezet, a szociális foglalkoz­tató, a Dráva Ipari Szövetke­zet és a nagykanizsai fúróvál­lalat biztosít helyben munkát, de sokan járnak dolgozni Barcsra is. A falu újra fejlő­désben van, új munkahelyeket akarnak teremteni. Azért is, mert majdnem száz a munka- nélküli — főleg a Barcsra bejá­rókat fenyegeti ez a veszély — , akiknek nem a szociális se­gélyezés a megoldás. A művelődés tartja magát Szerencsére az infrastruk­túra sokat javult, egyre több a vállalkozás, bővül a kereske­delem és fejlődik az idegen- forgalom. Nem hiába, hiszen országos hírű régészeti ása­tások voltak itt, most is dol­goznak a szakemberek a tö­rökkori fürdő és az Árpád-kori romtemplom helyreállításán. Babócsán van könyvtár, min­dig nyitva a művelődési ház, folyamatosan vetítenek mozi­filmjét és a presszóban is rendeznek szórakoztató prog­ramokat. Vigyáznak is arra, hogy ez így maradjon. Hosszú László, a korszerű és esztétikus általános iskola megbízott igazgatója sem pa­naszkodik. — Szerencsére elfogadták az intézmény költségvetését, mégha voltak is komoly viták. A munkánkhoz szükséges leg­fontosabb feltételeket tudjuk biztosítani a mintegy 19 millió forintból (a község költségve­tése 39 millió forint), amelyben az óvoda és a napközi otthon fenntartása is benne van. Be­vételeket az iskolán kívüli ebédeltetésekből és a terem- bérleti díjakból tudunk sze­rezni. Kétszáznyolcvan gyer­mek jár a babócsai iskolába, akiket szakképzett pedagógu­sok tanítanak. Öröm, hogy a szakkörök továbbra is működ­nek, így a tehetséges diákok felkészítése zavartalan. Hosszú László elmondja, hogy a gyerekeknek majdnem a fele cigány származású, de a tantestület tudja kezelni őket, ezért konfliktus nélküli a kapcsolatuk. Az önkormányzat a tanév elején kétezer forint értékű támogatást adott minden ba­bócsai gyereknek az iskola- kezdéshez. Eredménynek tartják azt is, hogy nem kellett pénzhiány miatt összevonni tanulócso­portokat. Szeretnének viszont több fiatalt a tantestületbe és talán ennél is nagyobb feladat lesz az iskola tetőszerkezeté­nek a felújítása. Erre még nem tudják, hogy honnan lesz pén­zük. Varga Zsolt A lengyel fűtésrendszer korszerűsítésére ad 340 millió dolláros kölcsönt a Világbank Varsónak, annak a szerző­désnek az alapján, amelyet hétfőn írtak alá a nemzetközi pénzügyi szervezet és a ke­let-európai ország illetékesei. A kölcsön célja finanszírozni a jórészt szénre épülő és egyébként is elöregedett táv­fűtőhálózat modernizálását. Királyi árverés Az építkezési szenvedélyé­ről híres néhai bajor király, 2. Lajos aranyóráját elárverezik: a 46 000 márkára becsült, „L” monogramot viselő arany zsebórát Münchenben kínál­ják eladásra a szokásos őszi árverésen. Az elborult elméjű királynak állítólag a zsebében volt az óra, amikor 1886. jú­nius 13-án titokzatos körül­mények közt halálát lelte a festői Starneberger See-ben. Öngyilkos öregek Több mint egyötöddel nőtt az Egyesült Államokban a 65 évnél idősebbek körében az öngyilkosságok száma. 1980-86'köz^, 37 ezren vé­geztek: magukkal — állapítja meg egy szövetségi tanul­mány. A szerzők nem tudnak egyelőre megfelelő magyará­zatot találni arra, mi áll a nö­vekedés hátterében. Akkumulátor a Suzukinak Együttműködési licencszer­ződést kötött hétfőn az Akku­mulátor és Szárazelemgyár a japán Furukawa Battery Co. Ltd.-vel. A híres japán cég a licencszerződés szerint mű­szaki, gyártási és gyártás­technológiai ismereteket ad át partnerének. Felhasználásá­val a magyar cég képes lesz a Suzuki előírásainak megfelelő akkumulátorok gyártására. Kártya­memória A számítógép felhasználá­sának új távlatait nyitja meg az a memóriakártya, amelynek bevezetéséről Japán és az Egyesült Államok intézményei között született megállapodás. A hitelkártya méretű kártya a nagyobb és nehezebb floppy lemezeket váltja majd föl a számítógépekben és ezzel je­lentős mértékben kiszélesíti a személyi számítógépek fel­használási körét. „Ha valaki a jövőben újságot akar venni, nem kell mást ten­nie, mint számítógépkártyáját — a floppy disket felváltó in­tegrált áramkört — beraknia az utcai újságos automatába és a kívánt újságot kiválasztania” — mondja a japán elektronikai szövetség egyik szakembere. A kártyára „rákerül az újság” így az olvasható, amint a kár­tyát a személyi számítógépbe helyezzük. A ma használatos hordoz­ható személyi számítógépnél alkalmazzák ugyan a kártya méretű integrált áramköröket, de csak a gép memóriájának bővítésére. A mostani japán-amerikai megállapdás értelmében vi­szont a kompatibilis kártya használatát általánossá te­szik, azok felváltják a floppy diszket. Ez utóbbi ugyanis nemcsak túlságosan nagymé­retű, de könnyen porosodik, ki van téve a mechanikai sérülé­seknek is. A parlamenti agyközpontban Múlt századi naplórészlet, tavalyi törvényjavaslat mai szavazási lista — gombnyomásra A VII. emeleti tágas terem­ben, amely nemrégen még a pártközpont könyvtára volt, olyan elektronikus szellemi centrum körvonalai rajzolód­nak ki, amely minőségileg új feltételeket teremt az „ország­iás”, a törvényhozói, képvise­lői munka számára. A Jászai Mari téri parla­menti irodaház tájékoztatási központjában most, az őszi ülésszak kezdetén 4 mikro­számítógép, 1 elektronikus „információ-raktár” — hivata­los nevén CD-ROM — és a legújabb technika számos más eszköze garantálja: a honatyák minden eddiginél könnyebben, gyorsabban és tájékozottabban készülhetnek fel a parlamenti vitákra. — Még szinte föl sem mér­hető, hogy az adatok, a nap­rakész információk milyen szellemi kincsesbányája tá­rolható — és természetesen bármikor előhívható — ennek az elektronikus gépparknak a segítségével — mondja Rónai Iván, az Országgyűlési Könyv­tár tájékoztatási igazgatója. — Már most másodpercek alatt képernyőre hívható pél­dául az Országgyűlés curricu­lum vitae-je: a honatyák adata­itól az elhangzott képviselői indítványokig, a múlt századi parlamenti naplóktól a mos­tani ülések szó szerinti jegy­zőkönyvéig minden érdemi adalék. Ott van az elektronikus em­lékezetben a hatályos jogsza­bályok — egyébként 5 vaskos kötetet megtöltő — gyűjtemé­nye, Mária Terézia korától napjainkig. Ott vannak a teljes voks-lajstromok, azaz a par­lamenti szavazások összesí­tett és név szerinti bontásban olvasható jegyzékei. — Roppant ismerethalmazt rendszerez és kínál a már em­lített CD-ROM — folytatja az igazgató. — „Emlékezőtehetségének” érzékeltetéséül csak annyit, hogy az elsőtől az utolsó be­tűig meg tudná jegyezni az Enciklopédia Británnicát és még bőven maradna szabad kapacitása... Már „elfogyasztotta” az Eu­rópai Közösség országainak teljes jogszabálygyűjtemé­nyét, s őrzi egyebek közt 800 külföldi — zömmel angol és amerikai — lap és folyóirat írásainak kivonatát, 1986-tól napjainkig. Az adatbank valójában még újszülött, s szeretnék, ha tu­dásban, választékban, szol­gáltatásban egyaránt gyorsan cseperedne. Tervezik egyebek között az ENSZ kiadványainak feldol­gozását, a világ országait al­manachszerűen bemutató anyag betáplálását, a nem­zetközi szervezetek adatainak és kiadványainak egybegyűj­tését, s általában a politikai és társadalomtudományi isme­retanyag minél teljesebb gép- revitelét. Rövid távú terveink között az egyik legfontosabb, hogy a parlamenti információs rend­szert mielőbb összekössük a kiépülő kormányzati informá­ciós hálózattal, így a KSH, az Akadémia, a minisztériumok és egyéb intézmények adat­bázisaival. Az Országgyűlés és az egyes képviselők munkájához valóban a mai követelmé­nyeknek megfelelő segítséget nyújtó szellemi-technikai cent­rum kialakításához az Egye­sült Államok kongresszusa már eddig is komoly támoga­tást adott, s bízvást számítha­tunk erre a továbbiakban is. Megalapozott reményünk te­hát, hogy a törvényhozók már a nem távoli jövőben minden fölmerülő témában olyan ha­zai és nemzetközi adatbá­zisra, szakismeretre, hiteles és friss informatív háttérre tá­maszkodhatnak, amelynek birtokában avatottabban, színvonalasabban tehetnek eleget választóik megbízatá­sának. (bajnok) Mi nem tetszett a VOSZ elnökének? PARDON! Napirend előtti felszólalás, ellenfelszólalás, nyilatkozat, vá­lasz... Időnként a szócsata minden fegyverét bevetik a parla­menti viták résztvevői. Legutóbb, amikor a Kónya-féle sajtó­vita hullámai csapkodták a Parlament falait, Palotás János, az MDF soraiban ülő, de párton kívüli képviselő csak a fejét csóválta a felszólalások hallatán. Mi nem tetszett a VOSZ el­nökének? — Egy félreérthető írás nyomán kialakult szerencsétlen helyzetet meg kellene végre tanulni kezelni! — fakadt ki. — Vezető politikusoknak fel kell készülniük arra is, hogy miként védjék ki az ellenük — vagy pártjuk ellen — irányuló támadá­sokat. Ha azt hallottuk volna a válaszban: „Sajnálom, nem egyértelműen fogalmaztam, én jól akartam magam kifejezni, ha mások ebből mást olvasnak ki, akkor azért minden bi­zonnyal én vagyok a felelős. A jövőben arra fogok törekedni, hogy senki se érthesse félre a mondandómat. Pardon.” Nos, az ilyen választ a sajtónak is, az ellenfélnek is szinte lehetet­len megtámadnia. Ákkor az ilyen vitákra aligha kerülhetne sor. — Többes számban beszél, mintha több esetről volna szó... — Igaz ez másutt is, például a gazdasági életben, az ér­dekvédelem számos területén. Ha a problémákra megoldást keres a politika és a kormány, akkor — eszed, nem eszed, nem kapsz mást alapon — egyértelművé teszi a döntését, és az ilyen döntések sokszor hordozzák á melléfogás veszélyét. Pedig fennáll a tévedés lehetősége is! A „pardont” ilyenkor is tudni kell kimondani. — Az előbb az érdekvédelmet említette. Miért? — Közismert a szákszervezetek és a kormányzat „vitája”. Valamennyi fejlett országban az érdekvédelem elvitathatatlan joga a vállalkozóknak és a munkavállalóknak egyaránt. Ha egy kormány nem jut dűlőre az érdekvédelmi szervekkel, ha­nem inkább kialakítja a sajátját és azzal ül le tárgyalni, akkor önmagát fosztja meg önmaga kontrolijától. Ennek többnyire a politika látja kárát. — Egy kicsit messze távolodtunk az alapkérdéstől. — Korántsem! Túl sok ilyen hibát tapasztalunk. Nem jó irányba halad a gazdaság, mert „repolitizálódik.” A kormány­nak a gazdaságban, az érdekvédelemben és a politikában egyaránt kisajátítási törekvései tapasztalhatók. Céljuk első­sorban a kritika legyűrése. Számos helyen látni ennek a nyomait... Koós Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom