Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-17 / 218. szám
1991. szeptember 17., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 KRISTÁLYCSODÁK ÜVEGBŐL Növekszik a cukorbetegség Diétázni nehéz — de miért? // Őszinte beszélgetés egy szakorvossal, a diabétesz „hétköznapjairól” Amíg a föld lakosságának 3 százaléka cukorbeteg, nálunk — csak a körzeti orvosok kimutatásaiban — több mint öt százalékos az arány. Sokan nem tudnak a betegségükről, így valószínűbbnek látszik az a becslés, miszerint minden 10. magyar ember diabéte- szes. Mi a lényege, oka: mik az okozói, s a kezdőtünetek? Kérdéseimmel dr. Hazafi Klárához, a Kavicsbányatelepi Kórház vezető főorvosához a diabéteszgodozás elismert szakemberéhez fordultam. Szándékosan írtam gondozást, hiszen a cukorbaj ma még nem gyógyítható; ritka esetektől eltekintve a beteget élete végéig elkíséri. Lényegét illetően: a betegséget a szinhidrátok feldolgozásához szükséges inzulinhiány okozta. Fő okozói lehetnek a tetemes súlyfölösleg; előfordulhat hasnyálmirigy-gyulladás szövődményeként, amikor az inzulintermelő sejtek károsodnak; de lehet valakinek öröklött hajlama is hozzá. — Az összes közül legfőbb kiváltó oka mégis az elhízás. Magyarországon minden második lakos túlsúlyos; mért adatok szerint a cukorbetegek 85-90 százaléka pedig elhízott. Mi okozhatja ezt? — Nyilvánvalóan a túlzott kalóriafelvétel, a kalóriadús táplálkozás. A potenciálisan cukorbeteg ember évekig semmi különöset nem érez. Esetleg — a növekvő kilók mellett — a növekvő folyadékhiányt. A férfiak jelentős része sajnos ilyenkor megmarad a sörivás mellett... Pedig éppen ilyenkor kellene sürgősen elmenni vércukorszint-ellenőr- zésre! Hiszen a korai, mielőbbi fölismeréssel megelőzhető lehetne a betegség súlyosabb stádiuma. Illetve számos szövődménye. (Vakság, veseelégtelenség, sikertelen terhesség, keringési zavarok, végtag-amputálás stb). A diabétesz ugyanis sajátos betegség. Ha nem is gyógyítható ma még, de jól kezelhető. Megfelelő gondozással — orvos és beteg együttműködésével — évtizedeken át elélhet valaki anélkül, hogy állapota rosszabbodna: azaz élhet, dolgozhat úgy, mintha egészséges lenne. — A testsúlygyarapodásnál viszont, pláne ha valaki nem tud a bajáról, a növekvő inzulinszükségletet a szervezet nem képes produkálni, a hiány pedig előhozza a lappangó hajlamokat. Különösképp veszélyes ez idős korban. Az idős ember önmagában is gondozást igényelne. így annak van szerencséje, akit segít a véletlen: más irányú vérvizsgálatnál kiugrik a magas cukortartalom; vagy pedig egyéb tünetek utalnak erre, s a diabéteszt idejében sikerült diagnosztizálni. Ezt követően a cukorbetegség mértékének megfelelően gyógyszeres kezelés (pasztillák vagy inzulin-injekciók) és diéta a gondozás legfőbb módozatai — rendszeres ellenőrzés mellett. — Újabban egyre több szó esik a gyógyfüvekről. Ezek alkalmazása elősegítheti a helyzet javulását? — Én elég nagy veszélynek látom, ha avatatlanok „segítenek” a cukorbetegeken. Rengeteg fals információ kél szárnyra, s különösen veszélyes, ha a betegben elhintik, (vagy ők, magukban), hogy nem a gyógyszerek és a gondozás mellett, hanem helyette fogyasztanak gyógyteákat. A magam gyakorlatában találkoztam már olyan cukorbeteggel is, aki úgy tudta, az ajánlott gyógyfüvektől egy hét alatt „elmúlik” a betegsége. Nemrég láttam, megjelent a „Magyar természetgyógyászok névsora” c. vaskos kötet, a legkülönbözőbb foglalkozásúak címével. Ez még sok bajt okozhat... Miközben a cukorbetegek száma folyamatosan növekszik. — A növekedésnek mi lehet az oka? —Sokféle. Első helyen áll a „járványos kövérség”... Vagy ismert, szociális, társadalmi családi stb. okok miatt pszichés tünetek lépnek föl. Mit tesz ilyenkor az emberek többsége? Vagy az alkoholba, vagy az evésbe menekül.... De várhatóan tovább növekszik a dia- beteszes megbetegedések száma azzal is, hogy családalapításnál ma még a genetikai szempontok nem játszanak szerepet. Legfeljebb, ha két cukorbeteg összeházasodik, az orvosok kellő mérlegelést ajánlanak az utódokat illetően... Persze a diabétesz nemcsak számszerűen növekszik. Egyre inkább súlyosbodik is. Sok a nem „ karbantartott” cukorbeteg; elhanyagolják az ellenőrzést, vagy nincs is igényük együttműködni az orvossal. A szövődmények is előbb jelentkeznek ilyenkor, és ne kerteljünk: tragikusan sok a súlyos szövődmény! —De vannak más problémák is. A diabéteszesek 80- 90 százaléka nem ismeri a diétáját. Vagyis nem tudja vagy nem akarja tudni mit szabad, illetve (napi szénhidrátmeny- nyiségben) mit kell ennie, a megfelelően tájékozott cukrosok száma kevés, de van. Náluk viszont — jobbára értelmiségiek, kisnyugdíjasok lévén — anyagi nehézségek akadályozzák a szükséges diéta betartását: egyszerűen nem tudják megvenni, legalábbis nem minden nap a szükséges étkeket. (Gépsonka, sovány felvágottak, sovány húsok, szárnyasok, sajtok, paradicsom és más zöldfélék). Az évi 12 000 Ft adóvisszatérítés az idei évtől eléggé gyérnek bizonyult; hírlik, a jövő évtől cukorbetegeknek (is) már havonta 2 ezer Ft-ot térít vissza adójából az APEH. Taán ez segít valamelyest?... Summázva az elmondottak alapján: az orvossal való kooperáció hiánya, elégtelensége, vagy igénytelensége az egészségügyi kultúra alacsony fokából, nemlétéből adódik. Ezt tömeges jelenséget az elviselhető szintre kell(ene) emelni. A másik szociális probléma. Amikor nincs pénze a betegnek megfelelően diétázni... E két okból — mint a főorvos asszony is hangsúlyozta —, alig van cukorbeteg ma Magyarországon, aki képes a helyes diéta megtartására. Amíg ezen a két alapvető problémán nem sikerül változtatni, a cukorbetegség és súlyos szövődményeinek száma folyamatosan emelkedő tendenciát jelez a jövőben is. És az állam terhei is arányosan növekszenek... Betegellátás, táppénz, kórházi ápolás stb.). Ilyen okokból fontos és helyes a Diabétesz Világnak, de önmagában kevés. Az általános kultúráltság emelése nélkül —, amelynek hiánya számos társadalmi baj, káros jelenség forrása —, aligha mozdulhatunk el a diabétesz „ranglista" szomorú első helyeitől. Wallinger Endre A világon évente több mint hétmilliárd üvegpalackot, közel egymillió négyzetméter táblaüveget, mintegy másfél milliárd izzólámpabúrát és egymilliárd kilométer távolságnak megfelelő üvegcsövet állítanak elő. Ez a néhány szám is meggyőzően bizonyítja az üvegnek a mindennapi életünkben betöltött fontos szerepét. A kiindulási anyagok célszerű megválasztásával bőséges választékban állíthatók elő a célnak legmegfelelőbb üvegfajták. Az ablaküvegnek egészen mások a tulajdonságai, mint például az optikai vagy a hőálló üvegeké. Minthogy a szükséges nyersanyagok gyakorlatilag korlátlan mennyiségben rendelkezésre állnak, és az előállítás, feldolgozás sem okoz különösebb nehézségeket, az üveggyártmányokat viszonylag mérsékelt áron lehet forgalomba hozni. A legolcsóbb üvegfajta a nátronmészüveg. Éppen ezért mindenütt ezt alkalmazzák, ha nem kell különösen szigorú követelményeket kielégíteni. Ha a nátriumot káliummal helyettesítik, a divatékszerek készítéséhez is használt ún. koronaüveget kapják. De nemcsak a kálium és a nátrium, hanem a kalcium is helyettesíthető, például ólommal. Ekkor az üvegek viszonylag alacsony hőmérsékleten olvadnak meg, ólomtartalmuk miatt meglehetősen súlyosak, fénytörő képességük igen jó. Az ilyen ólomkristály- üvegből vagy flintüvegből optikai készülékeket vagy kristálytárgyakat gyártanak, s ez utóbbiakat csiszolással még tovább nemesítik, díszítik. Ott lesz a Jézus Krisztus szupersztár is Hamlet — kabuki stílusban — A londoni színházlátogatók nem kis meglepetésére rövidesen szokatlan Hamlet előadást láthatnak - kabuki stílusban. A kabuki 1600 körül alakult ki, körülbelül akkor, amikor Shakespeare megírta verses tragédiáját a dán királyfiról, aki holttestekkel töltötte meg a színpadot. Ez a japán művészeti stílus tánccal, akrobatikával és arcjátékkal tolmácsolja a darab mondanivalóját. Az előadás külön érdekessége, hogy Hamletet és tragikus sorsú menyasszonyát, Oféliát ugyanaz a férfi színész alakítja. Ezt a „kabuki Hamlet”-et a szeptember 16-án kezdődő londoni Japán Fesztivál keretében adják elő. Az előadást Károly herceg brit és Naru- hito japán trónörökös nyitja meg. A jövő év elején záruló fesztivál a legnagyobb lesz, amelyet valaha tartottak Angliában egy külország kultúrájának bemutatására. A 350 rendezvény sorában látható lesz sumo-birkózás, kabuki és noh hagyományos japán drámai előadás, lóhátról nyíllövő verseny, japán zene és festészet. A sumo-birkózó verseny — 67 hét kiváló sportoló részvételével öt napon át Londonban — másfél ezer éve az első hivatalos verseny lesz Japán határain kívül. A színielőadások közt lesz Andrew Lloyd Webber „Jézus Krisztus szupersztárjának kabuki változata és Shakespeare „Viharjának bábszínházi előadása is. Brit színészek számára átdolgoztak egy kortárs japán darabot (Tél végi tangó), s azt Jukio Ninagva rendezi, aki 1987- ben a Nemzeti Színházban a Macbeth-et és a Medeát rendezte. A lovas szamuráj nyíllövészek a londoni Hyde Parkban mutatják be tudásukat. A zenei műsorok közt lesz japán jazz-koncert, nyugati klasz- szikus zene (a Bostoni Filharmonikusok, Seiji Ozawa dirigálásával). Bemutatnak továbbá ötvennél több japán filmet, köztük Kuroszava legújabb filmjét, az „Augusztusi rapszódiá-t”. A fesztivál költségeire több mint 300 japán és 100 angol társaság, üzleti csoport és kormányzati szerv mintegy 24 millió dollárt ajánlott fel. (A Reuter brit hírszolgálati iroda alapján.) AZ EREDMÉNYES NEVELESERT „ T udásgyár” Átalakuló társadalmunkban sok vita folyik arról, hogy mi ma a nevelés célja, feladata, mi az iskola funkciója. A legkülönfélébb programokban az a cél fogalmazódik meg, hogy ismereteket adjon az iskola. Sok szó esik a tananyagváltoztatásról meg az iskolai struktúra újjáalakításáról. Bár a pedagógia szaktekintélyei évtizedek óta küzdenek a nevelés és az oktatás mesterkélt különválasztása ellen, mégis ez figyelhető meg a legújabb időkben is. Hiszen az úgynevezett kimenetre alapozott oktatás eszméje (hogy mit tudjon a gyermek egy-egy iskola elvégzése után) döntően a tudásra épít, azt kívánja mérni. A sok vitát keltő nemzeti alaptanterv megbeszélése során a legtöbb szó a tananyagról esik. A hiánylisták azzal kapcsolatosak, hogy mit kellene még tanítani az iskolában — az eddigi tárgyak, ismeretek mellett. Emberi értékek Summázva azt lehet mondani: a tudásiskola dominanciája ma is hódít, vagyis az iskola feladatai közül az oktatást tartják a legdöntőbbnek. Jóllehet már sok száz éves tapasztalat szól az iskolában egységben érvényesülő oktatás és nevelés szükségességéről, az ókori görög neveléstől kezdve a polgári reformpedagógia törekvésein át a hazai előzményekig, így az új iskola mozgalom, a cselekvés pedagógiája és a többi kísérleti iskola munkájáig. Ahol a gyermekek személyiségének fejlesztése volt a fő cél, s ennek szolgálatába állították a különböző tantárgyak tanítását, építve a tanulók érdeklődésére, a csoportok iskolai munkában egymást segítő és ellenőrző tevékenységére. Ezek a nemes törekvések nem kis problémákkal járnak, az iskolában és a családban. Az egyetemes emberi értékek — ismeretek, nézetek, meggyőződések, szokások átadása során milyen világnézet, erkölcsiség, esztétikai és testi kultúra kialakítására törekedjünk? Az elmúlt évtizedekben viszonylag egyszerű volt az iskola helyzete, hiszen a marxista világnézet, a szocialista erkölcs, a realista művészetszemlélet kialakítása volt a törvény. Ezt fogalmazták meg a tantervek, tankönyvek éppúgy, mint a különböző oktatást szabályozó tételes törvények. Mit csináljon azonban helyett iskola a mai iskola és család? Mire •kötelezik a különböző jogszabályok, törvények? Köztük az olyanok, mint az 1975 óta nálunk is érvényes helsinki egyezmény vagy az 1990-es hazai törvényünk a lelkiismereti szabadságról vagy az oktatást szabályozó ma még érvényes 1990-ből származó oktatási törvény. Szabad választás Minden demokratikus országban az iskolákban meg kell valósítani a világnézetileg semleges oktatást-nevelést. Nem szabad egy kötelező világnézetet rákényszeríteni a tanulókra; sem a materialista nézeteket, sem a különböző idealista, vallásos eszméket. Akár állami, községi, akár felekezeti iskoláról van szó, tudományos hitelű ismereteket kell nyújtani a világról, az emberről és eközben átszármaztatni azokat a tudományos törvényeket, igazságokat, amelyek ma rendelkezésünkre állnak. Nem szabad elkerülni azoknak a témáknak, ismeretköröknek a tárgyalását sem, amelyek többféle kép- pen értelmezhetők. Tehát nem egy világnézetet kell adni a tanulóknak, hanem ütköztetni is kell a magyarázatokat, s arra nevelni a gyermeket, ifjút, hogy ő tudjon választai: melyik magyarázatot, nézetet fogadja el, tartja hitelesnek, saját gondolkodását, elképzeléseit, tapasztalatait meghatározónak. Személyes példa Mit nem tehet az iskola, a pedagógus? Nem teheti azt, hogy kényszerítse egyetlen világnézet elfogadására. Még azzal a módszerrel sem, hogy ő is kiáll egy-egy igazság mellett. Mert a pedagógusnak is van világnézete, ezt nem köteles titkolni, meg is vallhatja tanítványai előtt, de em szabad, hogy ezt próbálja rákényszeríteni saját neveltjeire. Legyen elég neki annyi hatás, amelyet a saját világnézete, gondoko- dásmódja kinyilvánítása és az ennek megfelelő személyes példa, életvitel során elérhet. A saját világnézet kialakulásához, fejlesztéséhez, ha szükséges, a különböző választásokhoz adjuk meg a maximális segítséget a ma iskolájában, a mai nevelőmunkával. Dr. Szeléndi Gábor főiskolai tanár
