Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-11 / 213. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1991. szeptember 11., szerda Kapunyitás a Baltikumnak Számháború a bérfronton Egyelőre csak gesztus ér­tékű, de mindenképpen nagy léptékű esemény volt a diplomáciai kapcsolatok felvétele a balti államokkal. Az már inkább afféle külpoli­tikai kuriozitás, hogy ezzel 151-re emelkedett a velünk diplomáciai kapcsolatban álló országok száma, s így „számszakilag” már-már a 159 tagállamot tömörítő ENSZ közelébe kerültünk. Ez a fajta összevetés csu­pán játék a számokkal — a hazánk és a külvilág közötti politikai, diplomáciai és gaz­dasági szálak gyarapodása azonban Ígéretes és figyelmet érdemlő realitás. Egyebek kö­zött erről beszélgetett a Fe- renczy-Europress munkatársa Somogyi Ferenccel (46), a Külügyminisztérium közigaz­gatási államtitkárával. — Kapunyitásunk a Balti­kum felé nemzetközileg is nagy visszhangot váltott ki. Most azonban a hétköznapok következnek — milyen gyakor­lati lépéseket teszünk e kon­taktusok tartalommal való megtöltéséért? — A napokban lezajlott dip­lomáciai aktus voltaképp an­nak kifejezése volt, hogy ké­szek vagyunk a normális ál­lamközi kapcsolatok teljes kö­rében megtenni a szükséges lépéseket az együttműködés előmozdítására. Ennek ter­mészetesen mielőbb meg kell teremteni a megfelelő szemé­lyi, tárgyi, intézményi kereteit. Elsőként — s ezt rövid távú megoldásnak tekintjük — a földrajzi közelségben dolgozó nagyköveteink közül akkredi­tálunk mind a három országba magyar diplomatát. Egyidejű­leg biztosítjuk annak feltéte­leit, hogy e balti országok kellő formában képviseltethessék magukat Budapesten. Ezt követi a közeljövőben mindhárom helyen — általá­nos gyakorlatunknak megfele­lően kis létszámú — magyar nagykövetség felállítása. Eh­hez olyan „prózai” feladat is társul, mint megfelelő helyen megfelelő épület biztosítása, ami nem is Ígérkezik egysze­rűnek, hiszen föltehetően egy hullámban országok egész sora jelentkezik az észt, a lett és a litván ingatlanpiacon a mienkhez hasonló igénnyel... Törekvésünk mindenesetre az, hogy a technikai részlete­ket még az idén megoldjuk, s 1992. elejétől már fizikai jelen­létünk is demonstrálja kontak­tusaink új minőségét. Mit Ígér a külügyi prognó­zis? Várható-e, hogy tovább bővül a hivatalos államközi kapcsolatok köre? — Ezzel magától értető­dően számolnunk kell, már csak a jelenlegi politikai válto­zások esetleges eredménye­ként is. Itt azonban megjegy­zem: a balti országokat ebből a szempontból — éppen a tör­ténelmi előzmények, a korábbi hagyományos kapcsolatok alapján — külön kategóriának tekintettük. A függetlenné váló, s talán éppen szomszédságunkban létrejövő egyéb országok ese­tében a körülményeket egyenként mérlegelve tesszük majd meg a szükséges lépé­seket. A mi szemszögünkből má­sik kategóriát alkotnak azok az országok, amelyek ugyan hosszabb ideje függetlenek, de bizonyos meggondolások­ból nem került sor az állam­közi kapcsolatok kiépítésére. Ebből a körből minden bi­zonnyal rövid időn belül föl­vesszük a diplomáciai kapcso­latokat Szaud Arábiával. Noha a megállapodást még nem ír­tuk alá, az a benyomásunk, hogy erre a készség mindkét fél részéről adott, s az időzítés csupán politikai döntés kérdé- S6Í. (Folytatjuk) Bajnok Zsolt Az Érdekegyeztető Ta­nácsban a minimálbérekről folyó, már-már késhegyig menő vitáról korábban is beszámoltunk. Elmondtuk a szakszervezetek és a kor­mány álláspontját is, ezúttal dr. Orbán István, az ÉGISZ Gyógyszergyár vezérigaz­gatója, a munkaadók állás­pontját fejti ki: — Szociális szempontból mi magunk is indokoltnak tartjuk a szakszervezetek javaslatát, hogy a minimálbéreket lega­lább nyolcezer forintra kellene emelni, de a szükséges forrá­sok előteremtése nélkül ez csak illúzió. A munkahelyek belső bérarányai sem tesznek lehetővé soronkívüli emelést; számos vállalatnál még a szakmunkások sem keresnek többet 8 ezer forintnál! El lehet képzelni, hogyan reagálnának a képzettebb dolgozók egy olyan lépésre, ha mondjuk a bérük ugyanannyi lenne, mint a betanított munkásoké. Mi volna az egyedüli megoldás? A bérliberalizáció. A korlátok teljes feloldása. A tavaly meg­kezdett „számháború” sem gazdasági, sem egzisztenciá­lis okokból nem folytatható to­vább. Lépten-nyomon azt hangoztatja a kormány, hogy piacgazdasági viszonyokra tö­rekszik, csak éppen attól vi- szolyog, hogy a bérek piacán áttörje a korábbi falakat. Ter­mészetes törekvése a munka- vállalóknak, hogy kiharcolják a a minimálbérek emelését, le­galább arra a szintre, amiből a család megélhetése fedez­hető. De ezt a harcot nem egyedül a munkaadókkal kell megvívni! A vállalatok, a gazdaság mai körülményei között, egye­dül nem képesek előteremteni a szükséges forrásokat. Ha a kormány továbbra sem enged, ha nem csökkenti a vállala­tokra rótt bér- és közterheket, az adókat, a büntető százalé­kokat, akkor a munkaadók ál­láspontja nem változhat. Mi­nimálbér-emelés? Nem! (Domi) Vége a telefongondoknak? A megoldás: Égi telefonközpont A világ egyetlen nagy tele­fonfülke és a föld ötmilliárd la­kója nem más, mint egyetlen óriási, beszélgető közösség. Ezt a csábító gondolatot sze­retné öt éven belül megvalósí­tani egy amerikai elektronikai óriáskonszern, a Motorola. Ha a kommunikációs rendszer­ben vezető helyet elfoglaló, Arizona állambeli cég meg tudja valósítani célkitűzéseit, 1996-ban már mindenki min­denkivel cseverészhet, a világ bármely pontján is található a keresett személy. Sőt — és ez a lényeg — az előfizető a világ bármely pontjára magával vi­heti telefonszámát és készü­lékét, s azonos hívószámú te­lefonok egymással is össze­kapcsolhatók, akkor is, ha az „iker” egyik fele Ausztráliában, a másik például Budapesten van. A titkárnő tehát egyetlen gombnyomással bárhol a föld­kerekségen utolérheti főnö­két, és kapcsolhatja számára a hívót, s hívhat bárkit, bárhol tartózkodik is munkaadója. A kérdés: egyéb telefonhálóza­tokhoz hogyan köthető a rendszer, de ez inkább jogi, mint technikai kérdés. A Motorola „lridum”-nak ne­vezte el a jövő telefonhálóza­tát, utalva arra a kémiai elemre, melynek magját 77 elektron veszi körül. Pontosan ennyi azoknak a műholdaknak is a száma, melyek az égi „szuper-telefonközpont” mű­ködtetéséhez szükségesek. A műholdak 11 különböző kör­pályán fognak keringeni 4000 km magasságban, 26.640 km/h sebességgel, így jön létre az a zárt vevőrendszer, mely az utolsó őserdei telepü­lést vagy sivatagi oázist is összeköti a világ többi részé­vel. Ha valaki csatlakozni sze­retne a vezeték nélküli „Iri­dium” telefonhálózathoz, mindössze egy hordozható Motorola-telefonra van szük­sége, mely 70 dkg súlyú és az előzetes számítások szerint 7000 német márka körüli ösz- szegbe fog kerülni. A Motorola azért is szeretné minél előbb nyélbe ütni a dol­got, mert reméli, hogy ezzel egycsapásra véget vethetne a Kelet-Európábán uralkodó „kőkorszaki” telefonhelyzet­nek. (FEB-SAD) Vásározók, kereskedők, iparosok, vállalkozók, figyelem! Kereskedők utcáját nyitunk a Karaván Expo-vásáron október 2—6-ig Minden érdeklődőt kedvező területbérleti dijakkal várunk a kereskedők utcájába és a sátorvárosunkba! Érdeklődni: tel. és fax (82)11-555 vagy a helyszínen, Kaposvár, Mező u. 118. (208191 Gyümölcs­szedés Immáron második hete szedi a gyümölcsöt ezerhá­romszáz tanuló a kutasi ág. kiskorpádi ültetvényeiben. A Széchenyi István Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola tanulói napi tizenöt-húsz vagon almát szednek le. (Fotó: Kovács Tibor) Ml LESZ, HA BELÉPÜNK A KÖZÖS PIACBA? A verseny nem fenékig tejfel Hitek és tévhitek keringenek a közvéleményben arról, hogy mit is remélhetünk a közös pi­aci tagságból a magyar me­zőgazdaság számára. Ezért különösen figyelemreméltó az a tanulmány, amelyet az Ag­rárgazdasági Kutatóintézet készített az EK tagság várható hatásairól. Baj ha kicsi, baj ha nagy A hazai mezőgazdaság adottságait elemezve a ta­nulmány leszögezi, hogy a közös piacihoz képest nagyon előnytelen a hazai üzemek méret szerinti megoszlása. Nálunk csak nagyon nagy és törpegazdaságok vannak, holott az EK-ban a 20-50 hek­táros gazdaságok a jellem­zőek. Nagyon kevés nálunk a gép, a traktorszám például a németországinak a tizedét sem éri el ezer határon. To­vábbi hátrány, hogy a meg­levő gépek nagyüzemre lettek tervezve, és felerészben el­használódott példányok. A magyar mezőgazdaság versenyképességét rontja, hogy sokkal alacsonyabb a hazai munka termelékeny­sége mint a közös piaci or­szágoké. A szakértők ráadá­sul attól tartanak, hogy az el­következő néhány évben a várható tulajdoni átalakulás következtében ez átmentileg még csökken is. Minden érdekelt számára megfontolandó körülmény, hogy a Közös Piacba nem le­het félig belépni. Nem lehet csak az előnyöket elfogadni a korlátozások, kötöttségük nél­kül. Különösen igaz ez a me­zőgazdaságra. A mai meglehetősen anar­chikus hazai mezőgazdasági termelést — amiből azért na­gyon sokan nagyon jól élnek — alapjaiban át kell majd for­málni az EK agrárpiaci rend­tartása szellemében. Ez érté­kesítési garanciát és határok között tartott árakat jelent. Holland vaj, olasz paradicsom Ugyanakkor egy ma még elképzelhetetlenül erős ver­senyre kell a hazai élelmiszer- termelőknek felkészülniük. Ráadásul nem csak a Közös Piac határainál, hanem itthon Magyarországon is. Nemcsak azt kell tudomásul venni, hogy ránk is kíméletlenül kötelezők lesznek a belépés után az igen szigorú egészségügyi, környezetvédelmi eredetvé­delmi szabályok, amelyek nél­kül nem lehet árut bevinni az EK-ba. A hazai termelőket talán ennél is súlyosabban érintheti majd, hogy a magyar boltok­ban megjelennek a mienknél lényegesen szebb kivitelű, magas feldolgozottságé, többnyire egészségesebb kö­zös piaci élelmiszerek. Meg­lehet kezdetben drágábban. De csak kezdetben. Mert egy átmeneti időszak után — ami legfeljebb néhány év — a ma­gyar élelmiszerek is a közös piaci áron kerülnek majd for­galomba a mi üzleteinkben is. Ekkor pedig már valóban csak a minőség — vagy esetleg a hazafiúi érzés — készteti a vevőt, hogy hazai húst, vajat, tejterméket vásároljon. Sokakat érdeklő és érintő kérdés, hogy vajon mely ága­zatoknak van egyáltalán esé­lye a közös piaci áruk kímélet­len versenyében. A gabonák, az olajosnövények továbbá a vetőmagvak és a hüvelyesek jó eséllyel indulnak. A friss kertészeti termékekkel viszont nagyon nehéz bejutni a Közös Piacra. Ehhez a mi adottsága­ink nem igazán jók és igen je­lentős olasz, görög, spanyol zöldségimportra is számítani kell. Kérdés, hogy a hazai piac elismeri-e majd a mi korai pa­radicsomunk fólia alatti terme­lésének pluszköltségeit, ami­kor az olasz paradicsom ugyanakkorra a szabadföldön ért be? Befürdünk a borral? A legkétségesebb a szőlő és gyümölcstermesztés jö­vője. Ami az előbbit illeti, itt a keleti piacok összeomlása az elsődleges veszély, hiszen a termés legnagyobb része szovjet piacra került. Annak pedig kevés esélye van, hogy ezt a hatalmas borexportot a Közös Piac átvállalná. Az állattenyésztés ágaza­tain belül a legnagyobb esély- lyel a kisállattenyésztők indul­hatnak. A pulyka, nyúl, továbbá a tenyésztett vadak kelendőek. A juhexportnak is komoly esé­lyei lehetnek, de a hagyomá­nyos ágazatok termékei, a sertés és baromfi, valamint a marha csak a mainál lényege­sen jobb minőségben számít­hatnak „bebocsátásra”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom