Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-24 / 198. szám
1991. augusztus 24., szombat SOMOGYI HÍRLAP —KULTÚRA 9 BEMUTATJUK A Reich Károly> emlékház Reich Károly nemcsak ragyogó tehetségű grafikus, hanem költői vénával is megáldott alkotó volt. Tiszta szavú emberként szolgálta a muzsikát. • Orfeusz szelleme hatotta át művészetét, rajzain kívül egyik szobra is a halhatatlan szerelem történetét jeleníti meg. Reich Károly szerelme a művészete volt. Hitt annak örökkévalóságában. Balatonsze- mesen a Zrínyi utca 17. szám alatt a minap nyílt meg szülőházában a hagyatékából rendezettállandó kiállítása. Halála napján, 1988-ban vihar söpört végig Balatonszemesen. A gyerekkori emlékeket idéző öreg diófát ezen a napon derékba törte a tomboló szél. Mintha megérezte volna a természet, hogy a súlyos beteg Reich szíve is megszűnt dobogni. így siratta az imádott természet a vele rokon grafikust. „Balatonszemesen születtem 1922. augusztus 8-án. Apám bognár volt, tisztességgel dolgozni tőle tanultam. Húszéves koromig falun éltem, közvetlen kapcsolatban a természettel. Ez idő tájt gyarapodott útravalóm, amelyből mindmáig gazdálkodom. Szép mesterségemet az Iparművészeti Iskolában tanultam, 1942-től 1948-ig. Azóta mint grafikusművész dolgozom, főképp könyveket illusztrálok. Ez a munka élteti a hitet bennem, hogy képességemmel jó ügyet szolgálok"—jegyezte le egyik katalógusának előszavában. Az apai örökség, a mesterség művelésének igényessége valóban gazdag útravalónak bizonyult Reich Károly pályáján. A család által berendezett emlékház szerényen, de mégis hangsúlyt adva a gyerekkori élményeknek, idézi föl azokat az éveket, amelyeket Reich Balatonszemesen töltött. Az Oroszlán jegyében, augusztus elején született. Örök nyár, a boldogság sugározta be pályáját, s ettől olyan sugár- zóak rajzai. Az érzéki öröm is jelen van művészetében. Az égi és a földi szerelem itatta át rajzait. Az emlékház őrzi mindazt, ami ihlető forrása volt. Az egykori otthon igazában nem múzeum, élet veszi körül itt műveit. Mintha valamennyi Balatonszemesen született volna. A látogató szinte várja, hogy betoppanjon Reich Károly... Csupán az a torzóként megmaradt diófa figyelmeztet—ne várjuk, teste a földben pihen, csak szelleme járja a szobákat. Egyik versében szinte beszélgetve a diófával, ír a képzeletét paripázó nagylumburól — „Csak koporsóm ne legyél” — mondta néki. És Orfeuszként hirdeti, hogy életet ád a művészet. Oly közel áll hozzánk képi világa, hogy könnyen a magunkénak is érezhetjük. A Bárányos ember rajza a jóság, a ló a tisztaság kifejezője. A szerelem embert gazdagító csodájával ajándékozza meg képeinek nézőit. Rajzainak nemes egyszerűségével vetekednek kisplasztikái, amelyekkel ritkán találkozhatott eddig a közönség. A falu gyermekének a szobrai ezek, a bognár apa míves munkáinak tisztessége Reich Károly művészetének erényévé vált. Könyvillusztrációi közül sokat ismerősként látunk viszont az emlékház falain. A gyerekeknek szóló irodalmi művek különösen közel álltak hozzá. Egyedi munkája a Fölszállotta páva című színes linómetszete, amelynek nyomatával sokan találkozhattak már, ám az eredeti dúccal, amit Reich kiszínezett, senki sem ismerkedhetett meg eddig. Balatonszemes a múzeumok, kiállítóhelyek egyik központja a Dél-Balatonon. Sokan keresik föl a Latinovits-emlék- kiállítást, itt a postamúzeum is. A Reich Károly-emlékház újabb zarándokhelye lehet a művészetbarátoknak. Horányi Barna Fotó: Király J. Béla Családi relikviák Fölszállott a páva Az elnyűtt karosszékből eltűnt az elnyűtt asszony, a nyitott ablakon át jeges levegő árad a szobába. Nemrég még itt volt, minden tárgy, szöglet, színfolt az eltávozott hiányát vacogja, s tudjuk, nemsokára a megboldogult miliőjét is szétdúlja az idő. (Anyám emléke) Az apa árnya még itt bolyong, de ő már messze van — kilépett a világból (a képből) — és jellegzetes járásának emléke néhány ecsetvonás egy csillagporos felhőn. (Apám emléke) A két kép nincs egymás mellett a kiállításon (mint két portré, mondjuk egy lakásban), az egyik a Vörös a másik a Kék kápolnában látható. Talán, hogy mindkét helyen képviseltessék a család; nem elkülönülten a többi emlékalaktól, hanem együtt, velük, a tisztes- ségben-becsületben megöregedett kisemberekkel; akik (akárcsak a Csiszár szülők) sosem az élet napos oldalán, hanem küszködve, a mindennapok gondját, keresztjét cipelve mentek a nekik rendelt úton, melynek a végén ritkán várta őket a megérdemelt nyugalom, a derűs öregkor: gyakrabban az elhagyatottság, az állóbüfék éthordós magánya. (Várakozók) Az 59 éves fiú tiszteleg a szüA szentélyben: sorsok emléke Csiszár Elek kiállítása a bogiári kápolnákban leinek, akiknek a legtöbbet köszönhet, akiknek a legkevesebbet adhatott. Lelkiismeret- furdalással, szorongással, de ama hitében megerősödve, hogy jó úton jár — ő is a neki rendelt úton — a tőlük kapott útravalóval. Ő sem a napos oldalon, könnyű, derűs lélekkel, de torzulások nélkül; magányosan, de szabadon. Neki megadatott ugyanis a magány szabadsága. Most tíz-tizenöt év munkájának két kápolnányi összegezésével tiszteleg anyja és apja emlékének anélkül, hogy megmutatná arcvonásaikat is. A Kék kápolnában édesanyja elhagyott karosszékével szemben meditál a Tékozló fiú. Tudjuk, az életben rendszerint másként alakul a tékozló fiú sorsa, mint a bibliai példabeszédben, s a művész erre emlékeztet (figyelmeztet) bennünket. A férfi tétován áll szülei küszöbén, nézi a néma bútorokat. A szoba elfakult, kihalt belőle az aggódó szeretet, a „tékozló fiút” már senki sem várja. Későn érkezett, s — véljük — élete végéig fájlalja majd, hogy elmulasztotta a végső búcsút. A kápolnák mintha erre a visszafogott, tőmondatokban szóló, balladiSztikus piktúrára vártak volna. A Van Dyck barna tónusból elővillanó jégszikra- fehérségre, füstcsíkkékre, a gyöngyszürkébe takart meg- hatódásokra, a groteszkbe hajló forma és a gyötrelmesen komolyan vett humánus tartaCsiszár Elek: Várakozó lom sajátosan csiszári megnyilvánulásaira. Itt jól érzik magukat az idős hölgyek, a meghitt környezetben végre kibeszélgethetik magukat: elmondhatják életük, sorsuk legfontosabb epizódjait, megidézhetik a régi időket, háborúba, koncentrációs táborokba hurcolt férjeik kedvenc ételéről cseveghetnek madárhangon, s unokákról, akik oly kedvesek, csak az a baj, hogy egy csöpp idejük sincs a magányosan (esetleg szeretetotthonban) élő nagyszülőre (Hajnalka néni, Fánczinéni, Elmúlás). Van, aki kényszerűségből elhagyott faluját, házát emlegeti, s szürke hályogos szeme előtt a vakolatot hullató egykori otthon körvonalai derengenek. A kápolnák szentélyében: sorsok emléke. A művész a Balaton-part szülötte, ifjúsági kalandozásai után vissza-(meg)tért a tóhoz. Balatoni festészete sem kevésbé meggyőző erejű, mint a kisembersorsokról valló művei. Az ő Balatonjának, mely lelkiállapotának változásait tükrözi, nem sok köze van a tájképfestészetben megszokott nyári derűhöz, hangulatokhoz. Az ő alkatához a nyaralók által magára hagyott téli tó áll közelebb jégtábláival, kopár kikötőivel, gerinctörött stégjeivel. (Téli Balaton, Öböl télen, Hóviharban, Egy siófoki panzió emléke.) Csiszár Elek emlékezetesen szép kiállítását Pogány Gábor művészettörténész rendezte, a gondos házigazda, Gulyás János, művelődésiház-igazga- tó közreműködésével. Szapudi András BARCS JÁNOS Határszéli hajnallal Szívemben nagy gond pihen heverészve. — Bánatok haszna — most érik bennem. Hallgatok. Fröccsöt iszom az egészre, határszéli hajnallal szememben. Némítottak hangja nem bocsánat, megfáradt kő a megunt emlék. De a tekintetben mennyi bánat: Bár tenger-öröm volt benne nemrég. Drávái fény, — bocsánatos élet. Őröl az idő s oly félelmetes. Fölsajognak régi szenvedések: Az EMBER, sok szépre érdemes! Én már benne sem hiszek —, suttogom. Bámulattal élek itt köztetek. A szenvelgést elviselni nem tudom, — inkább forró követ görgetek! Határszél nevelt férfivá engem. Első szerelmem: S Dráva-i ár. Nem is leszek ott soha idegen, mert nekem itt minden muzsikál. Barcs, 1991. április 6. ROZSOS GÁBOR Nem fakítja napfény- Nellynek Szemed festő vásznán megkomponált színek Nem fakítja napfény s éles kontúr marad . utolsó profilom. Csak egy toll marad, s a rátapadt lenyomat: elszürkült ujjaim szántott barázdái.
