Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-05 / 182. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP 1991. augusztus 5., hétfő KESZTHELY, HÉVÍZ Csokonai asztaltársaság Költők köre — A lendvai vendég — Tisztelet Debrecenből Fotó: Gyertyás László A megye „magányos” antikváriusai Holló és Társa Unikumok olvasóknak — Kiadják Dumas-t — Szótárak és kötelezők Baráti találkozók adták meg az alaphangját annak az asz­taltársaságnak, amelyik im­már hét esztendeje összeforrt és évenkénti összejövetelén a magyar irodalom ügyét szol­gálja. A Svájcban élő magyar költő, Major Zala Lajos mecé­nás- buzgalmú, irodalommal foglalkozó hévízi lakában gyűltek össze eleinte a meg­hívottak, a Csokonai asztal- társaság alapító tagjai. Közü­lük keveset láttunk a szombat délutáni felolvasáson a keszt­helyi Helikon kastély velencei tükörtermében, ám mind né­pesebb hallgatóság kíséri fi­gyelemmel a társaság tevé­kenységét. Takáts Gyula egyenesen Becéről érkezett, szerényen a hallgatóság soraiban foglalt helyet. Az elmúlt hónapokban so­kat szerepelt költő észrevehe­tően az asztaltársaság fehér asztal melleti beszélgetésére készült, saját termésű borával felszerelkezve. A fonyódi part­ról Fodor András és Simon Ottó tisztelte meg a népes hallgatóságot, hogy fölolvas­sanak újabb költeményeikből. 1798 tavaszán tisztelgő lá­togatást tett Csokonai Feste­tics Györgynél Keszthelyen. A város őrzi Csokonai szel­lemének emlékét, az asztal- társaság, amelynek tagjai kö­zött elsősorban somogyi és zalai személyiségeket talá­lunk, a víg poéta szellemét is megidézi rendszeres összejö­vetelein. Tóth Éva költő, a Magyar írószövetség külügyi titkára rokonszenvesen beszélt az asztaltársaságról. — A Móricz Zsigmond Kö­rön, az Örlei-társaságon kívül alig ismerünk olyan baráti kö­zösséget, mint a Csokonai asztaltársaság. Debrecenben születtem, de ebben a város­ban, ahol Csokonai is meg­látta a napvilágot, sajnos nem működik olyan kör, társaság, amely ébren tartaná szellemi örökségét. A pesti írók is szí­vesebben találkoznak itt Keszthelyen, illetve Major Zala Lajosnál, mint a nyüzsgő fővárosban. A fonyódi Helikon ismert vendége, Varga József költő is megérkezett Lendváról. Tőle kérdeztük: a magyarok hogy élik át ezeket a nehéz napo­kat? — A Mura folyó volt a mi védelmi vonalunk. A hidat aláaknáztuk, a la­kosság a testével és néhány Molotov-koktéllal védte a vá­rost a tankoktól. Vissza is for­dultak. Lendva most békében él. A Festetics-kastélyban megrendezett irodalmi délután után az asztaltársaság tagjai átvonultak Hévízre, ahol Major Zala Lajos vendégszeretőt él­vezhették, és a társaság tagjai átvették Gera Katalin kapos­vári szobrászművész Csoko­nait ábrázoló érmét. Horányi Barna Hogy miért magányosak? Az ok végtelenül egyszerű: övék Somogy egyetlen antik­vár könyvekkel foglalkozó ke­reskedése. A legközelebbi an­tikvárium Pécsett található. A tulajdonos, Holló Szabó Aranka 1986-ban nyitotta meg üzletét Kaposváron, a Vár ut­cában, majd tavaly — akkor már mint Holló és Társa Könyvkereskedés — sikerült beköltözniük a belvárosi Mú­zeum közbe. Már nemcsak antikvár könyvekkel foglal­koznak, új olvasnivalóval is várják az írott szó pártolóit. Mi több, bizonyos kiadványok egyedüli árusai a megyeszék­helyen. — Cséplő József Kit sirat a lélekharang? című somogyi ih­letésű regényéből — tudtom­mal — Kaposváron csak ne­künk adott árusításra. Szintén érdekességszámba megy a megye unikumokat kedvelő olvasói számára dr. Habich József Boldogasszonyfa című kiadványa, a külföldön élő szerző visszaemlékezéseinek gyűjteménye. — Mivel foglalkoznak még? — Jelenleg könyvkiadással is próbálkozunk; Alexandre Dumas Király a vérpadon című regényét jelentettük meg. Tervezzük egy Du- mas-sorozat piacra dobását. Még a jövő zenéje, hogy a kaphatóknál igényesebb zenei kazettákat is forgalmazzunk. Itt elsősorban dzsessz- és klasszikus muzsikára gondo­lunk. — Szolgáltatásaik? — Az antikvár és friss kia­dású könyveken túl széles vá­lasztékot kínálunk szótárak­ból, amelyek a nehezen be­szerezhető kiadványok közé tartoznak. Foglalkozunk előjegyzéssel, személyesen és telefonon egyaránt, valamint az ősszel megjelentetünk egy ajánló­jegyzéket, amely az értéke­sebb, ritkább könyveink listá­ját tartalmazza. Ezt a gyűjtők­nek szánjuk. A Holló és Társa Könyvke­reskedés gondolt a fiatalokra is, ugyanis az iskolák kötelező olvasmányai sok helyet fog­lalnak el a raktárban. B. T. Riválisok fehér köpenyben 1 (T Dr. Keller szemében O • kételkedés tükröző­dött. — Nem — mondta —, nem hagyom összeszabdalni magam; különösen nem szív­tájékon... Mi a biztosíték arra, hogy a műtőasztalról nem eqyenesen a hullaházba kerü­lök-e? — Semmi — válaszolta ko­molyan dr. Wrangel. — De ad­jon magának esélyt. Fontolja meg! — Meg fogom tenni — mo­rogta dr. Keller. Nem szívesen beszélt erről a témáról. Intett áz igazgatónak, és kiment a szobából. Nem is ment; majd­nem futott. Szinte felszakította a folyosó ajtaját, és olyan erő­vel ütközött össze valakivel, hogy egy halk „a fene...” is ki­csúszott a száján. Ekkor vette észre, hogy egy nő áll előtte. Nem fiatal lány, hanem egy nagyjából vele majdnem egyidős, csinos asszony. A galambszürke kosztüm előnyösen kiemelte alakjának karcsúságát. Sötét, majdnem fekete haja volt, lágyan hullá­mos; ovális arcát keretbe fogta, s onnan két nagy, kife­jezésteljes szem nézett rá. Dr. Keller rosszkedve vil­lámgyorsan elszállt. — Kérem, asszonyom, bo­csássa meg az ügyetlensé­gemet — mentegetőzött. — Ó, semmi... — Dr. Keller — mutatkozott be gyorsan a főorvos. Különös érzés kerítette hatalmába, amikor az asszony szemébe pillantott. Olyair meghittnek tűnt számára, bár korábban sohasem látta. Hasonló érzések fogták el a galambszürke kosztümös höl­gyet is. Ez tehát az a főorvos, aki­nek Rottach professzor kíván­sága szerint a Szent Anna Kórház igazgató főorvosának kellett volna lennie — villant föl benne. — Segíthetek valamiben, asszonyom? — kérdezte ér­deklődött dr. Keller. Szíve sze­rint minél tovább beszélgetett volna ezzel az asszonnyal. — Köszönöm szépen, dok­tor úr — hangzott a válasz, melyet meleg mosoly kísért —, de én valójában dr. Wran­gel igazgató főorvost kere­sem. Dr. Keller bólintott. — Még egyszer elnézését kérem — mondta, és folytatta az útját. Az asszony titokzatos mo­sollyal az ajkán nézett a ma­gas férfi útán, és rövid kopo­gás után belépett az igazgató főorvos ajtaján. * * * Barbara Fernbach éppen a szobájában tartózkodott, ami­kor a főorvos felhívta, és kö­zölte vele, hogy von Angern kereskedelmi tanácsos még aznap el akarja vinni az uno­káját. — Megteheti. Elmúlt a ve­szély — közölte dr. Kellerrel —, de javasolni fogom, hogy két hét múlva hozza vissza egy kontrollvizsgálatra. — Rendben van — mondta dr. Keller. — Még egyszer megnézem a gyereket — fejezte be Bar­bara Fernbach a beszélgetést, s néhány perc múlva belépett a „K” szobába. Egy nővér épp a csecsemőket tette tisztába. Az orvosnő köszöntötte, s odalépett ahhoz az ágyhoz, amiben a kereskedelmi taná­csos unokáját tudta. A követ­kező pillanatban döbbenten megállt. Az ágy üres volt. — Nővér! — kiáltotta. — Hol a gyerek?! — és az üres ágyra mutatott. — Amikor bejöttem, dok­tornő, üres volt az ágy — vá­laszolt a kérdezett. Talán már elvitte az anyja. — Hogyhogy az anyja? — Hát Zimmermann, akit ma hazaengedtek — vélte a nővér. Barbara fejében egymást kergették a gondolatok. — Uschi Zimmermann? — ismételte a kérdést. — De hát annak van saját gyereke, és ez... — mondat közben abba­hagyta, és körülnézett. — Ak­kor a Zimmermann gyereknek még itt kell lennie — mondta. — Nézzen utána! Ez hamar meg is történt, de eredmény nélkül. — Nem értem — mormogta Barbara Fernbach. — Hívják a főorvost — fordult a nővérhez —, és az osztályos nővért is sürgősen! Percek múlva odaért dr. Kel­ler is. — Hát ez hiányzott a legkevésbé — mondta dühö­sen. — Ha a kereskedelmi ta­nácsosnak ez a fülébe jut, az isten irgalmazzon nekünk. Egyszerre fölkapta a fejét. Eszébe jutott a fiatal Zimmer­mann lány, akivel az előcsar­nokban találkozott, amint épp egy csecsemőt vitt a karján. Röviden elmesélte az esetet. — De hát a mindenit — gurult dühbe —, csak egy gyerek volt nála... Hol van akkor a másik? — Itt van — szólt közbe eb­ben a pillanatban a nővér. — A Zimmermann baba a szom­szédos szobában fekszik. Ép­pen most találtam meg. Barbara Fernbach besza­ladt a mellettük levő szobába. Valóban, Uschi Zimmwer- mann gyereke békésen feküdt az ágyában. Az orvosnő gon­dolkozott. S hirtelen úgy érezte, megtalálta a rejtély magyarázatát. Igen. így, és nem másképpen kellett tör­ténnie. Uschi Zimmermann, úgy látszik, meggondolta ma­gát, és mégis magával vitte a gyerekét. S nagy sietségében nem a sajátját kapta föl, ha­nem von Angern kereskedelmi tanácsos unokáját. Barbara közölte ezt a főorvossal. — Az a gyerek, akit. maga Uschi Zimmermannál látott, a keres­kedelmi tanácsos unokája volt, a- lány azonban azt hitte, hogy a sajátja. Dr. Keller a fejéhez kapott. — Hát ez nem lehet igaz! — mondta izgatottam — Meg kell találnunk a Zimmermann lányt — szólt energikusan Barbara Fern- bach. — Jöjjön, Matthias, el­megyünk a gondnokságra a címéért. — Igaza van, Barbara — mondta dr. Keller, és követte előresiető kolléganőjét. (Folytatjuk) Megjelent a Júlia legújabb száma! Keresse a hírlapárusoknál illetve előfizethető: HELIR, Bp. 1900 (113923) Mi van a batyuban? Játék van a batyuban. Meglepetés az Ezermesterboltban Minden nálunk vásárolt iskolatás­kában ajándékot rejtettünk el Ha gyermekének örömet akar szerezni, nálunk vásárol! Jöjjön hozzánk, megéri! Kaposvár, Fő u. 26. (113728/a) Nyári vásár a Zselic Áruházban! Gyermek, női és férfi kötött ruházati termékek, fürdőruhák, pólók, nyári idényáruk 30—40—50%-os engedményekkel kaphatók, amíg a készlet tart! Várjuk kedves vásárlóinkat! Q fiFÉSZ kapossAr (113726/C) Biztosan tudja? ..hogyan kell egyéni vagy társas vállalkozást (pl. külföldi partnerrel) létre­hozni. jogainak hatékonyan érvényt szerezni, szerződéseit szakszerűen megszövegezni? Ha nem, egy összegű és átalánydíjas szolgáltatásaival szives rendelkezésére áll jogtanácsosi munkaközösségünk. 8600 Siófok, Fő u. 27. Telefon: (84)13-414 Fax: (84)11-150 (112509) 12 fokos. 60 napos TOPVAR szlovák sör kis és nagy tételekben kapható az ITINER Kft. forgalmazásában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom