Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-10 / 187. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. augusztus 10., szombat Ha a „Boglya” alá nézünk Szorongások és remények fizetik ki neki. A tulajdonosok, termelők szövetsége nagy erőt képvisel, ugyanakkor — éppen az együttműködés révén — szigorú a kontroll. — Hogyan tovább? Csemegeszőlő külföldön — Az eső időben érkezett, most már sok is a jóból — mondja Fridrich György, a Siómente termelőszövetkezet szőlőtermesztési ágazatvezetője. — Szép termés várható, ennek ellenére tele vagyok szorongással ha az ültetvényre nézek. Pedig a látvány szívderítő. Merlot, a „világfajta” — Nem is a művelés színvonalával van a baj. Sőt! A lehető leggondosabban csinálunk mindent, hogy az a kis piaci esélyünk legalább megmaradjon, amit a saját boraink minőségével kiharcoltunk. Az ültetvény 82,5 hektárnyi, ebből 2,5 úgynevezett alaptelep. Termelnek minőségi Mer- lot-t, Királyleánykát, Zöldvelte- linit és Chasselat. — Merlot-t, amely „világfajta”, csak hét hektáron termesztünk, Királyleánykát pedig ötvenen — mondja az ágazatvezető. — Az eddigi értékesítési lehetőségek arra késztettek bennünket, hogy minél nagyobb mennyiségben, minél kisebb ráfordítással termeljünk. A szőlőt a bogiári kombinátnak szállítottuk, ott a többi gazgaság termésével együtt feldolgozták és bogiári borként került forgalomba. Csakhogy a szovjeten kívül összeomlott a volt NDK-piac is, a többéves készlettel rendelkező „nyugat-német” termelők szinte elárasztották a piacot és kiszorították onnét a magyar borokat. A Merlot-tál nem lesz gondunk, a termést nem csak átveszi, de mindjárt ki is fizeti a bogiári üzem, de a Királyleánykát (amelyet eddig pezsgőalapanyagként hasznosítottak), a Zöldveltelinit és a Saszlát ugyancsak átveszi a gazdaság, de csak akkor fizet majd érte, ha sikerül eladni. — Nos, ugyebár, ha a Mer- lot-hoz hasonló „világfajtákat” termesztenének... — Igen. Most már könnyű okosnak lenni. A fehérborok közül, ha, mondjuk a Sauvig- non blanc, vagy a Chardonnay lenne az uralkodó az ültetvényünkön, könnyen boldogulnánk. Csakhogy annak idején mindössze 5 forinttal kapott többet egy Merlot-ért, egy Sa- uvignonért a termelő, mint a Saszláért, a Királyleánykáért vagy a Zöldvelteliniért. Az az érdemesebb volt a nagy termelőképességű, de gyengébb minőségű szőlőt termeszteni. A nyugati országokban viszont az árakat oly módon differenciálták, hogy a minőségi fajták a tízszeresét érik, a gyengébbeknek, sőt arra is ügyelnek,hogy senki se vigye „túlzásba” e fajták termelését; ha például 60-70 mázsánál több Sauvignont termeszt valaki, a többletet asztali borként — Természetesen mindent megpróbálunk. A Saszlát például csemegeszőlőként szeretnénk értékesíteni, mégpedig külföldön is. Erre, úgy tetszik, lesz lehetőségünk, ha az időjárás nem vétózik. Nemrég tárgyaltunk erről a Hungarof- rucht külkereskedelmi vállalattal. Az ültetvényünk tetszik nekik, s az is — a szállítás szempontjából —, hogy köny- nyen megközelíthető. Abban is reménykedünk, hogy a piaci helyzet változik valamicskét, s a Királyleánykát és a Zöldveltelinit nem sorolják nagyon alacsony kategóriába (mert hát aki fogyasztja, tudja, nem rossz borok ezek.) Ettől függetlenül bővítjük a tárolókapacitásunkat, jobban támaszkoAz ültetvény mt Szecsödiné Horváth Katalin Fridrich György Fotó: Gáspár Andrea dunk a saját borászatunkra, s megpróbálunk „betörni” a balatoni vendéglátásba is. Mintapince Dacára annak, hogy a termésük javát Bogláron dolgozták fel, szerencsére sokat adtak arra, hogy saját pincéjükben minden fajtából legyen (összesen mintegy 50-60 hektoliterre való) saját kezelésű boruk, a többi között a világhírű Sauvignonból is. Ez a kis mintapincészet azért is hasznos, mert a gazdaság borászai megfelelő gyakorlatra tehetnek szert itt, a kistermelők pedig példát vehettek a tsz-pincében tapasztalható színvonalról. Az immár hagyományos borversenyek résztvevői is ide kötődnek, itt kaptak (kapnak) mindig szakmai segítséget. Ugyanezt a célt szolgálta az ágazat úgynevezett fajtagyűjteménye is, amelyben — 200 tőkényi egységekben — az említett „világfajtákat” is termesztik. — Mint említettem, bővítjük a pincészetünk kapacitását, s a termésünket a balatoni vendéglátás révén is szeretnénk értékesíteni — így Fridrich György. — Az ide látogató turisták, feltehetően, szívesen fogyasztanak tájjellegű borokat, ha a vendéglősök is úgy akarják. A múlt évben a Pannóniával már sikerült néhány közös idegenforgalmi programot szerveznünk, s több vendéglőben árulják borainkat. Szeretnénk e kört bővíteni. Az üzemi konyhánk tavaly tavasz óta az úgynevezett Gasztronom Kft üzemeltetésében vendéglátóhelyként működik. Itt természetesen a pincészetünk tájjellegű borait kínáljuk, s nagy örömünkre szívesen fogadják a hazai és külföldi turisták. Később talán — először kis mennyiségben — a palackozással is megpróbálkozunk. Gasztronom Kft Közismert, hogy a balatoni vendéglátásban a fogyasztó egyelőre nem veszi észre, hogy eladási nehézségekkel küszködik a termelő. Az árrés ugyanis változatlanul riasztó. Mérsékelt viszont (hiszen közös érdek) a Gasztronom Kft Boglya csárdájában, amely körül egy valóságos kis idegenforgalmi komplexum kezd kialakulni. Pince, illetve a Ma- kovecz-csoport tervezte fedett kerthelyiség (boglya formájú nádtetővel) és lovasiskola. Mindez a Dózsamajorban, ahol nemrég még csak az üzemi konyha létezett, a hozzá tartozó ebédlővel. — Több vállalat dolgozóira főztünk itt régebben, s miután az üzemi étkeztetés igénye rohamosan csökkent, majd szinte teljesen megszűnt, elhatároztuk, hogy társaságot alapítunk és megpróbálkozunk valami újjal — mondja Szecsődiné Horváth Katalin, a Gasztronom Kft ügyvezetője. — A tsz, valamint magánszemélyek a társaság tagjai, az éttermet béreljük, viszont a „Boglya” már a kft tulajdona. Tavaly építettük, s magam sem hittem, hogy ilyen népszerű lesz. Esténként előfordul már, hogy nem tudok helyet adni, olyan sokan vannak. Napközben annál nagyobb a csend, hiszen elég messze vagyunk a parttól, vacsorázni azonban szívesen jönnek ide a nyaralók. Persze, mi nemcsak idegenforgalomból akarunk megélni, számítunk a falusiakra, a szabadi lakosságra is. A többi között nekik csináltuk meg az élelmiszerboltot például, amely kicsi ugyan, de rendkívül vonzó. Naponta 40- 50 ezer forint forgalmat bonyolít le. Az áraink mérsékeltek, s mint Fridrich György említette: az ételekhez a szabadi szőlőkben termelt borokat kínáljuk. Ha a „Boglya” alá nézünk, láthatjuk, nem is hiába. (Szapudi) József nádor emlékezete Egy „magyar” Habsburg Egyszer néhány elázott, dohos, régi nagyméretű papírra írott szöveg került a kezembe Boglárlellén. Megszá- rítgattam s valahogy rendbe téve őket egyik téli estén elővettem, és olvasni kezdtem... Feleségem a rekamién kötö- getett, én az asztalnál ülve si- labizáltam a kéziratot. Hirtelen felugrottam a székről, és a vitrinhez rohantam. — Tedd le a kötést, összeolvasunk! Verejtékes lett a homlokom, mire kiemeltem a díszes „József” könyvet s megtaláltam benne a Kossuth-beszédet. Feleségem a nyomtatott szöveget olvasta, én a viharvert papír betűit pásztáztam szememmel. Nem vitás! Annyi év után „szerencse” ért; a „József” könyvben olvasható Kos- suth-beszéd szóról szóra megegyezett a régi papíron tollal írott szöveggel. Az említett „József” könyv is ritkaság. Néhai apósomtól kaptam, aki 1944-ben vette Tárnokon (Pest megye) egy idegen katonától, s később nekem ajándékozta. A könyv József királyi hercegnek, Magyarország nádorispánjának emlékét őrzi; nem sokkal halála után adták ki Budán. Kutatni kezdtem... Ki volt József nádor, királyi herceg? József Antal János ausztriai főherceg, magyar kir. herczeg 1776. március 9-én született (Firenzében); II. Lipót németrómai császár, magyar király és Mária Lujza spanyol infánsnő fia volt. Tizenkilenc éves korában nevezte ki — Sándor Lipót főherceg nádor halála után — I. Ferenc Magyarország királyi helytartójává. József rokonszenves egyénisége folytán a rendek közfelkiáltással nádorrá választották, s e tisztét haláláig — majdnem ötven évig — viselte. Kezdetben József nádor a bécsi kabinetpolitikát szolgálta hazánkban, majd politikai látókörének kiteljesedésével annak ellensúlyozására törekedett. Nagy tudással, kiváló hig- gadsággal igyekezett enyhíteni hazánk anyagi, vér- és jogáldozatait. Megszerette a magyarokat, céljaikat magáévá tette. Az 1807-es országgyűlésen például fellépett a Bécsből veszélyeztetett szólásszabadság érdekében, és sokat tett az alapítandó magyar hadiakadémia ügyében is. Pártolta a tudományt, támogatta a múzeumokat, saját pénzéből is vásárolt ritka kódexeket az ország számára. Az 1832-36-os reform-országgyűlésen mint a felsőház elnöke vetette latba befolyását, hogy a szabadelvű alsóház működését a főrendek vétójogukkal ne gátolják. 1835-ben kezdte a magyar hadi akadémia, a Ludoviceum építését. Az 1838-as árvíz idején a köznyomor enyhítésén, a pusztítás nyomainak eltüntetésén dolgozott. 1840-ben közbenjárt, hogy az elfogott Wesselényi, Kossuth, illetve Lovassy László amnesztiát kapjon. Hosszan lehetne sorolni még tevékenységét, a magyarok iránti rokonszenvét tanúsító eseteket. Mikor az 1843-44-es országgyűlésen — az utolsón, amelyen elnökölt — a magyar nyelv kötelező országgyűlési nyelvvé tétetett, az idős elnök megfogadta a rendeknek, hogy öreg kora dacára a legújabb viszontlátáskor magyarul szól a követekhez. Ez már nem történhetett meg: 1847 januárjában elragadta a halál. „Budán, boldogasszonyhava 12- én” éjfél után 2 órakor betegségéről, egészségi állapotáról utoljára jelent meg orvosi jelentés. Széchenyi István január 13- án ezt írta naplópjába: „A Főherceg meghalt 18 órás agónia után. Szelíden mosolygott...” Nemes Pest megye közgyűlésén Kossuth Lajos táblabíró méltatta érdemeit. E beszédet őrzi a könyv, és a Boglárlellén véletlenül — mint a mesében — kezembe került kézirat. Próbáltam kideríteni: Kossuth kézírása-e. Az Országos Levéltár szakvéleménye szerint: valószínűleg a titkáráé (íródeákjáé). Örök titok marad, hogy vajon ezt az írást tartotta-e kezében Kossuth Lajos, amikor szólt az egybegyűltek előtt... Avagy az egész beszédet megtanulta? Idézzünk belőle pár mondatot! „Főherczeg József nádor halála a’ magyar nemzetcsaládra köz egyetemesen bánatot hozott. Korunknak viszontagságai pártok és érdekek küzdelme ’s ellenkező meggyőződések, ellenkező indulatok tusái megszaggaták e’ honnak fiai közt a’ testvériség kötelékeit, de a’ meghasonlott testvér táborok osztatlan pie- tással, osztatlan szeretettel tekintettek még is az ősz Nádorra, ki mint a’ nemzet család pátriarchája állott a’ táborok között harczainkban is éreztetve velünk, hogy testvérek vagyunk. — ’S most midőn földi pályáját végzé: testvéri bánattal álltunk sírja körül, testvéri fájdalommal érezzük, hogy kidőlt közülünk a’ nemzetcsalád főnöke, testvéri pie- tással mondjuk mindnyájan: legyen áldott közöttünk emlékezete...” 1848 márciusában József nádor már több mint egy éve halott volt. Talán nem merészség feltételezni, hogy ha akkor, a forradalom idején még élt volna — nem nélkülözve bölcsességét, tudását —, esetleg másként fordult volna sorsunk. Horváth Aladár A Boglárlellén talált kézirat József nádor
