Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-08 / 185. szám

« * 14 SOMOGYI HÍRLAP — HÍRES MAGYAR VAGYONOK — NAGY KARRIEREK 1991. augusztus 8., csütörtök % Napjainkban a hazai polgárosodás új és reménye­ink szerint immár törések nélküli korszakát éljük. Azok közül, akiket a köznyelv finom eufémizmussal ma vál­lalkozóknak nevez, már látszanak kiemelkedni az elkövetkező korszak nagy gyárosai, pénzemberei. Ők azok, akiknek mai sikersztorija az előttünk álló évtize­dek magyar valóságát jelentősen befolyásolni fogja. De mit tudunk a régiekről? Az elmúlt évszázad híres magyar gyárosairól, bankárairól? Keveset, hiszen az elmúlt évtizedekben ezek ,,kizsákmányolok” voltak csupán a történelemkönyvekben, és sokkal ritkábban esett szó az általuk felépített vállalatokról és bankbiro­dalmakról. Most néhány híres múlt századi gyáros és bankár történetével ismertetjük meg olvasóinkat. Apák, nagyapák, talán már a dédapák elbeszélé­seiből ködlenek fel a múlt fátyolén át az egykori mesés magyar vagyonok történetei és azok a nevek, amelyek viselői szédületes karriert futottak be, lettek híressé itt­hon és a határainkon túl. A polgári társadalom kibontakozása előtt előszóra kiegyezés nyitott utat és gördítette el végleg az akadá­lyokat. Késve bár, de annál gyorsabban és látványo­sabban megy végbe ezekben az évtizedekben az ere­deti tőkefelhalmozás. A fényesen ívelő, nagy karrierek hőskora a kiegye­zés, utána Magyarország három évtizede. Erre a kor­szakra esik a magyar tőkepiac kialakulása, ekkor he­lyeződik új alapokra az agrártermelés és példátlanul fellendül az ipari fejlődés. Szinte a semmiből jöttek létre a hatalmas vagyo­nok, születtek meg az iparmágnások, a magyar pénz­világ vezéregyéniségei. Azok a nagy szervező talentu­mok, akik felismerték a soha vissza nem térő lehetősé­get, amit a kiegyezés kori Magyarország teremtett. Kétségtelen, hogy ebben a korban nemcsak ideha­za, hanem külföldön is kedvező feltételek voltak, hi­szen világkonjunktúra volt. Európában és a tengeren túl egyaránt nagy volt a fellendülés, könnyebben lehe­tett karriert csinálni, mint bármikor. A gazdag, polgári hagyományokkal és hatalmas tőkével rendelkező nyu­gati államok a maguk fejlett iparával, anyagi felkészült­ségükkel természetesen tágabb teret nyújthattak a ki­bontakozó tehetségeknek az érvényesüléshez. Nálunk azonban, amikora Lánczy Leók, a Kornfeld Zsigmondok, a magyar pénzügy- és hiteléletet meg­szervezték és megalapozták, amikor a Ganz Ábra­hámnak és Chorin Ferencnek megvetették a magyar ipar alapjait voltaképpen semmi sem volt abból, ami nyugaton virágzott. Nem állottak rendelkezésükre azok az adottságok, amelyekkel a fejlett nyugati álla­mokban már régen megvoltak, és előmozdították az iparbárók és bankvezérek működését. A magyar gazdaságtörténelem lapjaira örökre beírták ne vüket a magyar ipari és pénzügyi fejlődésnek ezek az úttörői, akiknek, ha karriertörténetét és annak egyes állomásait tekintjük, akkor azt látjuk, hogy mind­egyikük úgyszólván selfmade man volt. Vagyis szinte a semmiből, pusztán tehetségük a helyzet pillanatnyi felismerése révén és szívós, feltörekvő és tántorítha­tatlan egyéniségük segítségével, szorgalmuk és kitar­tásuk árán jutottak el a karrierhez, tettek szert hatal­mas vagyonra. ,,Ezek a csodálatos férfiak” nemcsak magu­kat gazdagították és tették híressé, hanem az orszá­got is. Megvalósítói voltak annak a célnak, amit előttük csupán néhány esztendővel tűzött ki a nagy magyar álmodozó, de mégis a magyar gazdaságpolitika legna­gyobb realistája: Széchenyi István. Kornfeld Zsigmond önállóságunkért Ontőlegényből iparmágnás, Ganz Ábrahám A kiegyezés kori Magyaror­szág legendás hírű pénzügyi szaktekintélye Kornfeld Zsig­mond a sikeres bankár, aki nemcsak tüneményes karriert futott be, hanem munkásságá­val hazája gazdasági önállósá­gát is elősegítette. Kivételes képességekkel és tehetséggel megáldott ember volt: egészen fiatalon híres prá­gai, bécsi és párizsi bankházak­ban dolgozott; csupán húsz éves, amikor már bankigazga­tó. Tíz évvel a kiegyezés után — huszonhat éves korában -— ké­rik fel a Magyar Általános Hitel­bank igazgatójának. E hatal­mas pénzintézet ekkor már meghatározó szerepet tölt be a magyar hiteléletben és a gaz­daság finanszírozásában. Kornfeld Zsigmond már mű­ködésének az első éveiben fel­tűnő eredményeket ért el. Ez arra a személyes tulajdonságá­ra vezethető vissza, ami egyéb­ként minden alkotó, kreatív egyéniség jellemzője, hogy ott kereste intézetének és ezzel összefüggésben az ország gazdasági életének fellendíté­sét, ahol a legfőbb igény jelent­kezett és alkalom kínálkozott az áttörésre. Világosan látta, hogy a ma­gyar ipar fejlődésének fő aka­dálya az önálló vámterület hiá­nya. Miután aligha lehetett szó arról, hogy a monarchia kere­tein belül Magyarország elnyer­je az önálló vámterületet, meg­próbálta másképpen ösztönöz­ni a magyar iparfejlesztést. Az önálló magyar vámterület hiá­nyát az iparnak adott hitelnyúj­tási feltételek megkönnyítésé­vel igyekezett pótolni. Más tekintetben is arra töre­kedett, hogy hazánkat a monar­chia gazdasági gyámkodása alól felszabadítsa. Szívós és öntudatos munkája árán elérte, hogy a magyar pénzpiac meg­szabadult a függetlenségünket sértő és csorbító védnökség alól. Magyarországnak önálló hiteleket szerzett, amiket ré­szint a meglévő vállalkozások finanszírozására részint új ipar- vállalatok létrehozatalára fordí­tott. A magyar pénzpiac függetle- nítésének feltétele, de egyben eredménye lett, hogy a Hitel­bankot kapcsolatba hozta a Rotschild-pénzcsoporttal. En­nek köszönhető, hogy a Hitel­bank a magyar állam bankjává, az ország hitelügyleteinek lebo­nyolítójává válhatott. Kornfeld Zsigmond nevéhez fűződik a Budapest Áru és Értéktőzsde megalapítása is. Nagy jelentő­séget tulajdonított a közlekedés fejlesztésének: az önálló ma­gyar hajózás megteremtője, hajózási vállalatot hozott létre és különböző vasúti vállalatokat is alapított. E kivételes tehetségű pénz­ügyi szakember csak 57 évet élt. Takács Ilona dr. A magyar iparosítás előfutára és élharcosa Ganz Ábrahám Svájcban látta meg a napvilá­got, 1815-ben. Vasöntőnek tanult. Tizenhét­éves, amikor a svájci és olasz inas- majd tanuló évek után — az akkori iparoslegények köte­lező vándorlásai során — eljut Magyarországra. Budapesten az egykori József Hengermalmi Társulat öntödéjében kap mun­kát. Vasszorgalma és rendkívü­li szakértelme révén rövidesen cfhtőmester. Még nincs húsz éves, amikor megtakarított pén­zéből Budán egy kis vasöntő­műhelyt létesít. Ez lett az alapja a hatalmas és világhírű Ganz- gyárnak. A konjunktúra éveit voltakép­pen az 1848-as szabadságharc hozza meg Ganz Ábrahám vál­lalkozásának. A szabadság- harc idején, még mindig a hús­zas éveiben járó fiatal svájci, izzó magyarrá válik, a szabad­ságharc lelkes támogatója és katonája. A magyar honvédség részére az ő öntödéje készíti az ágyúgolyókat. A szabadság- harc leverése után az abszolu­tizmus bosszúért liheg: Ganz Ábrahámot elfogják, és mint for­radalmi katonai szállítót hadi- törvényszék elé állítják. Hosz- szabb fogság után szabadul csak ki. A rabság nem törte meg. Hal­latlan energiával, kitartással mindent újra kezdett. Clark Ádám, a Lánchíd építő­je javaslatára Ganz Ábrahám készíti el a Lánchíd öntöttvas tartóit. Úgyszintén részt vett a szegedi vasúti híd munkálatai­ban is. Ganz Ábrahám az új iránt rendkívül fogékony, nagyon céltudatosan fejleszti vállalatát, korának legfejlettebb technoló­giáját alkalmazza. Bevezette az akkor még csak Amerikában ismert és alkalmazott kéreg- öntésű vasúti kerekek gyártá­sát. Mindezek eredményeként a gyár hatalmas iparvállalattá nőtte ki magát. A vasúti cikkek és malomberendezések gyár­tásával a határokon túl is is­mertté tette nevét. Ganz konst­rukcióját úgyszólván valameny- nyi európai vasút átvette. Ganz Ábrahám a kiegyezés évében hunyt el, csak ötvenkét éves volt. A zseniális svájciból magyarrá vált nagyiparos káp­rázatos karrierje és hatalmas vagyona hazánkat gyarapítot­ta. Nevét múzeum és utca őrzi, s több mint száz éve márka­név. Takács Ilona dr. Lánczy Leó, a bankár Lánczy Leó 1852-ben szüle­tett, egyszerű kereskedő csa­ládból származott, maga is ke­reskedőnek készült. A rokon­szenves, jó fellépésű, pesti fia­talember a Kereskedelmi Aka­démia elvégzése után egy nagy, kereskedelmi vállalathoz került gyakornoknak. Ám őt nagyobb ambíciók fű­tötték, elhatározta, hogy művelt kereskedő lesz. Azt az angol kereskedőt tekintette példának, aki nemcsak gyakorlati áruis­merettel, pénzügyi műveletek­kel és ügyletekkel van tisztá­ban, hanem, aki klasszikus műveltséggel rendelkezik, be­leértve ebbe a közgazdaságtu­dományt is. A környezetükből kitörni akarók és tudók nagy el­szántságával vetette bele ma­gát a közgazdaság és a politika tanulmányozásába. Rengete­get tanult, olvasott és valóban korának egyik sokoldalúan kép­zett, elismerten művelt embere lett. A kiegyezés utáni években jártunk. Ez idő tájt bonyolították le Európa-szerte az oly jelentős pénzügyi tranzakciókat. Az eu­rópai hitelélet ekkor került olyan új, modern alapokra, amelye­ken keresztül a szabadkeres­kedelmi gondolat jegyében megindulhatott — a hitelélet megszervezése alapján — az új világkereskedelem. Lánczy Leó felismerte, hogy Magyarország csak akkor ke­rülhet be az európai fejlődés irányvonalába, ha itt is létrejön — az akkor még teljesen hiány­zó tőkepiac. Elhatározta, hogy ennek szenteli az életét. Ezért felha­gyott a gyakorlati kereskedő pályával és banktisztviselőnek állt. Még nagyon ifjú ember, de máris jelentős megbízásokat kap, többször utazik Londonba üzleti kiküldetésekbe. Ott alkal­ma nyílik arra, hogy közvetlenül is megismerje a fejlett angol hi­teléletet. Csupán harmincöt éves, amikor már nagy tapasz­talaté bankszakemberként a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankvezérigazgatója lesz. Vol­taképpen innen indul a bankfe­jedelem sikerekben egyre gaz­dagabb pályafutása. A pénzin­tézet élén megvalósította a tö­rekvéseit és követhette a gya­korlatban azokat a példákat, amelyeket a nyugat-európai piacokon látott. Kitűnő szervezőképességé­vel, széles látókörével, rendkí­vüli tehetségével hozzálátott az ország nagyipari hitelének megszervezéséhez, a kereske­delem-, a közlekedés- és ipar- fejlesztéshez. Azt vallotta, hogy egy ország ipar nélkül, egy megteremtett ipar hitel nélkül, egy ipari terme­lés megfelelő és jól működő kereskedelem nélkül, s a terme­lés értékesítése modern közle­kedési hálózat nélkül elképzel­hetetlen. Nevéhez fűződik a magyar iparosítás, a hitelélet, a közle­kedés korszerűsítése, a ma­gyar kereskedelem bekapcso­lása a világkereskedelembe és nem utolsósorban Budapest vi­lágvárossá fejlesztése. Lánczy Leó, a kiegyezés utá­ni korszak legjellegzetesebb és legkiemelkedőbb pénzügyi személyisége 1921-ben hunyt el. Üzemképes állapotban eladó 2 DB MTZ—82 TRAKTOR 1 DB MTZ—80 TRAKTOR 1 DB T—150 TRAKTOR 1 DB NYSA MIKROBUSZ Érdeklődni lehet: Béke Mgtsz, Szentgáloskér Ügyintéző: Tóth Zoltán vállalkozásvezető Tel.: 82/72-088 Eladásra vagy bérleti hasznosításra ajánljuk somodor-örspusztai * galvanikus horganyzó üzemünket A forgalmi és vagyonérték megállapítása részletes szakvéleménnyel dokumentált. Érdeklődni lehet: Béke Mgtsz, Szentgáloskér Tel.: 82/72-088 a szövetkezet elnökénél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom