Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-03 / 181. szám (180. szám)
8 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1991. augusztus 3., szombat Simon Ottó Üzenet a Visszhangos Keleti Végekre felbőszült az Úr tenyerét összecsapva beletaposott egy nagybőgőbe vagy tán a bazaltorgonák közt kuglizik? morajlik hasad lábad alatt remeg a jég benned is emlékek nászában földerengenek fülsiketítő torkolattüzek mikor szád kitátva veled labdázott a föld morajlik hasad szüntelen robajlik ég és jég között cikázó rianásba villámló sas egy elkóborolt szárcsára lecsap s mintha semmi sem történt volna a szárcsa nép tovább pacskol fürdik mulat Badacsony oldalán egy-egy ablakon örömtüzeket gyújt a Nap örömtüzeket gyújt a Nap hogy végre lássalak miből gyúrjalak most össze mikor még sosem láttalak? az írásjeleidből fölszikrázó gondolataidból a távíródrótokon egyszer idesurrant hangod hullámaiból?! melyek fölemeltek hogy aztán visszaejthessenek a földre legyőzhetjük-e a Távolságot a más-időt a más-teret mikor e világ-fagyban vacogunk? marad-e nekünk is egy kis nyílt víz a jégtengeren időnkint alábukni szüzfehér hattyúként áttelelni?! mit üzenhetnék innen Nyugatról a visszhangos Keleti Végekre honnan mindig jött valami mert mi is onnan jöttünk jobb lenne már ha Téget ujjhegyemben hordhatnálak nyelvemen izeiddel orromban illatoddal lenne ez húsvét ennyi böjt után föltámadás A FŐSZEREPLŐ: KASSÁK Van Óbudán a Zichy-kas- télyban egy múzeum, amelyben aktív kutató, rendszerező munka folyik, és e tevékenységnek látványos megnyilvánulásaiként izgalmas kiállítások követik egymást. A Kassák Múzeumról van szó, amelyet alig másfél évtizede alapítottak — az állam által Kassák özvegyétől megvásárolt hagyatékból. S amely azóta további adományokkal, vásárlásokkal bővült. A néhány éve elhunyt Kassákné végrendele- tileg a múzeumnak juttatta a hagyaték további részét, s jelentős összegű alapítványt is tett a múzeum javára. Csapiár Ferenc, a múzeum tudós igazgatója jól sáfárkodik a rábízott műkincsekkel, dokumentumokkal. Egyre újabb aspektusokból mutatja meg a Kassák-életmű sokoldalúságát kiállításokon is. Ezúttal olyan kiállítást rendezett, amelynek mint modell a főszereplője Kassák. Harminchárom művész hetven alkotását sorakoztatta fel a Képzőművészetiportrék Kassákról című kiállításon. Kassák Lajos írói, művészi tevékenysége, politikai állás- foglalása, közéleti szereplése életében és halála után is viták kereszttüzében állt. Kortársai kevés kivételtől eltekintve szenvedélyesen támadták vagy értetlenül fogadták. Harcban állt a jobboldallal, de vitázott a baloldal több csoportosulásával is. Pályakezdése után néhány évvel már a magyar avantgárd vezére lett. Korszakalkotó jelentőségű folyóiratokat alapított; ezeknek arculatát, tipográfiáját is maga tervezte. Irodalmi, művészeti élete rendkívül változatos — saját egyéniségének és a kor szellemének, társadalmi, politikai, munkásmozgalmi változásainak függvényében. A bécsi emigrációban írt dadaista verseket, festett konstruktivista képeket, hatott rá előbb a futu- rizmus és a szürrealizmus, majd az orosz konstruktivista művészet. írt szociográfiát és realista önéletrajzi regényt, verseket, s több évtizedig tevékeny irodalmi és művészetkritikus is volt. Forradalmi tettek, közéleti szereplés és teljes magányba vonulás, tevékeny munka és hallgatás váltakozott magatartásában. Kevés olyan alakja van a magyar vagy a világirodalomnak, művészetnek, akinek életműve annyit változott volna, mint Kassáké. Egyszerre volt magyar és világpolgár. Ez a sokféle és sokféleképpen ábrázolt Kassák jelenik meg a század művészeinek különböző felfogásában. Merthogy Kassák kitűnő modell volt. Természetes, hogy éppen az avantgárd mozgalom tagjai — Tihanyi Lajos, Nemes Lampérth József, Bortnyik Sándor, Kmetty János — örökítették meg elsőül Kassákot. Az idősödő mestert hatvanadik születésnapján olyan művész társak köszöntötték portrékkal, mint Gadányi Jenő, Ferenczy Béni, Szandai Sándor, Hincz Gyula és Bernáth Aurél. Amikor a hatvanas években belső emigrációjából Kassák visszatért a művészeti és irodalmi életbe, újabb portrék modellje lett — Borsos Miklós, Bálint Endre, Martyn Ferenc, Kondor Béla festette meg arcképét. Három külföldi művész Kassák-ábrázolását is sikerült Bortnyik Sándor Kassák-áb- rázolása kiállítani. És néhány szeretetteljes karikatúrát. Miközben Kassák emberi alakjának, arcainak változásai önportéiban is figyelemmel kísérhetők. Kádár Márta Mozart-év Bécsben Korabeli rajz Mozartról Az egykori csodagyerek, a zeneszerző-zseni halálának bicentenáriumára emlékezik Bécs. Világszerte fényes koncertsorozatokat terveztek Wolfgang Amadeus Mozart halálának 200. évfordulójára. Az osztrákok remekül értenek az ünnepségek, programok — és a propaganda — szervezéséhez. A Mozart-év erre kitűnő lehetőséget kínál. Bár Mozartot Bécs nem tudja kisajátítani, a zene metropolisza joggal tart igényt a legjelentősebb műsorok méltó megrendezésére. A zene óriása élete leghosszabb szakaszát, tíz esztendejét, Bécsben töltötte. A Figaro-ház az egyetlen meglevő lakás abból a 18-ból, amelyben Mozart Bécsben lakott. A Domgasse 5 — itt komponálta a Figaró házasságát — ma emlékház. A két operaház, a Staatsoper és a Volksoper, a hangversenytermek műsorukra tűzték a nagy zeneszerző legjelentősebb alkotásait. Sir Georg Solti, Zubin Mehta, Jehudi Menuhin, Claudio Abado világhírű karmesterek állnak a Bécsi Filmharmonikusok és más neves zenekarok élére. A világ legkitűnőbb szólistái, köztük Anne-Sophie Mutter, Gideon Kremer tolmácsolják Mozart muzsikáját. Az augarteni porcelánmanufaktúra palotájában — ahol egykor Mozart, Beethoven, Schubert lépett föl — kamarakoncerteket rendeznek és porcelánfestő-bemutatókat tartanak. Parádés szereposztásban játsszák operáit: a Varázsfuvolát, a Don Jüant, a Szökte- tés a szerájból-t, a Figaró házasságát, a Cosi fan tuttét, az Idomeneót. A schönbrunni kastély színházában hetente kétszer mutatják be a Varázsfuvolát. A józsefvárosi színházban Peter Schaffer híres Amadeu- sát viszik színre. Maurice Bejárt koreográfust is megihlette Mozart zenéje: új alkotásának, a „Mozart á Vienne”-nek ősbemutatóját Bécsben tartják. Bemutatja kincseit Ausztria leggazdagabb levéltára is. Mozart-korabeli hangszerek, eredeti kották, zeneművek tekinthetők meg. A Szent Ist- ván-dómban, a Szent Mi- hály-templomban Mozart gyönyörű egyházi muzsikája hangzik fel. A legnagyobb a vonzereje e nyáron a bécsi Városháza előtti téren vetített Mo- zart-operáknak van. Az ingyenes, szabadtéri előadásokon a legjobb filmeket láthatjuk. Ki gondolná, hogy például a Cosi fan tutiénak több mint 40 film- és tv-filmváltozata létezik! A gyerekekre is gondoltak a szervezők: jó időben dunai hajókirándulásokon ismerkedhet meg az új generáció Mozart elbűvölő zenéjével. A kort idéző Mozart-parókárt pedig — az Iparművészeti Főiskola egyik növendékének terve alapján — papírból elkészíthetik. Sz. É. Ötágú síp Bálint Tibor Munkáskörnyezetben nőtt fel, s a kolozsvári református kollégium diákjainak áldozatos összefogása tette lehetővé, hogy Bálint Tibor elvégezze a gimnáziumot. Újságíró lett. 1963-ban jelent meg Csendes utca című elbeszéléskötete, majd több regénye, ifjúsági műve; kötetbe gyűjtötte író- és művészportréit, esszéminiatűrjeit is. Elbeszélései személyes érzékenységgel számolnak be ifjúságának emlékeiről, s képet adnak a kolozsvári magyar külváros mozgalmas életéről. A magyar „városi” novella hagyományait követi, mestereit Krúdy Gyulában, Kosztolányi Dezsőben, Gelléri Andor Endrében találta meg. A dolgozó kisember vágyait és gondjait mutatja be; mély részvéttel hajolt hőseinek kisiklott emberi sorsa fölé, groteszk eszközökkel,, szelíd iróniával ábrázolja naiv terveiket, szomorú kapkodásukat. A birtokba vett társadalmi tapasztalat s a minden ízében jól ismert emberi világ alapozza meg legnagyobb írói vállalkozását, az 1969-ben megjelent Zokogó majom című társadalmi regényt. Ennek színpadi változata is sikert aratott. E regény szociografikus, egyszersmind költői eszközökkel mutatja be a kolozsvári külváros lakóinak életét, mint az író maga mondja: „egy élhetetlen család kálváriáját". A Vincze család féligmeddig lumpenproletár-környezetben, a társadalmi és történelmi lét peremén éli át az idők változásait. A történet egy negyedszázad eseményeit fogja át: a második világháború kitörésétől Sztálin haláláig. Egyszerre korrajz és fejlődésregény; azt mutatja be, hogy a Vincze család fia, Kálmán miként emelkedik ki a külvárosi környezetből s miként készül meghódítani a műveltség értékeit. Kálmán rokonszenves regényhős, az ábrázolását átszövő személyesség arra utal, hogy alakjában részben az író alakmására ismerhetünk. A mozgalmas cselekmény főszereplője mégsem ő, inkább a külváros: a munkások, a kiskereskedők, a munkanélküliség, az apró szélhámosok serege. Ez a külvárosi sokaság valójában nem él tudatos emberi életet, inkább csak vegetál, mélyen elmerül a puszta megélhetés köznapi gondjaiban. A történelemből is mindig kimarad: nem alakítja, legföljebb elszenvedi a nagy eseményeket, mintha messze fölötte vonulna el a történelem, amelynek csak pusztító hatalmát érzékeli. A Zokogó majom a szociográfiai metszet igényével készült. Ez alakítja ki azt a széles sodrású elbeszélő módszert, amely természetesen képes vegyíteni a realista hagyományokat és a modern dokumentarista eljárásokat. Folytatása, a Zarándoklás a panaszfalhoz egymással szorosan összefüggő epizódok sorozatában mutatja be a regény hőseinek sorsát az ötvenes évek nehézségei közepette. A társadalmi regény valóságábrázoló igénye és realista elbeszélő technikája mellett szokatlannak tetszenek Bálint Tibor fantasztikus elbeszélései. Önkéntes rózsák Sodornának című kisregénye és néhány elbeszélése a jövőt fürkésző érdeklődés jegyében, a fantasztikum tükrében mutatja be a társadalom, az emberi személyiség torzulásait. Bálint Tibornak ezek az írásai valójában „ellenutópiák”; arra figyelmeztetnek, hogy a modern civilizációs fejlődés veszélyezteti a humánum, a kultúra nagy értékeit, s ha az emberiség nem oltalmazza kellőképpen ezeket az értékeket, a jövendő a sivár és elidegenedett gépiesség világát alakíthatja ki. Pomogáts Béla BÁLINT TIBOR A KÖNYVEK HASZNA Amíg a külvároson laktam, gyakrabban kopogtattak be hozzám a szomszédok egy-egy könyvért. A férfiak nyíltan megmondták, hogy valami hatlövetűt szeretnének, a nők azonban zavartan topogtak, és föl-fölsóhajtottak: ha lehet, legyen vidám és szórakoztató vagy olyasmi, amitől jól kisírja magát az ember. S ugyan melyik írót nem kísérti meg ilyenkor a hiúság, hogy a saját portékájának csapjon reklámot. Így hát némelyikükre a novelláskötetemet sóztam rá, és izgatottan vártam a hatást. Az egyik muzsikusné csak jó fél év múlva hozta vissza a könyvet, de egy szót se ejtett az elbeszélésekről. Mihelyt távozott, fölnyitottam szerény munkáim gyűjteményét, hiszen gyanítottam, hogy a sorok barázádi frissek, s hogy az asz- szony tekintete még véletlenül sem botlott be közéjük. Sejtésemben nem csalódtam, de a borító oldalán, a fülszöveggel átellenben tintaceruzával lemásolt ételreceptet pillantottam meg: Bélszínszelet pirított csirkemájjal és gombával. Elolvastam, hogy miből mennyit kell venni, nyeltem egy nagyot, és elhatároztam, hogy egyszer majd kipróbálom. Erre azonban, sajnos, azóta sem került sor, és talán a népzenészek sem próbálták ki, elegendő csirkemáj hiányában. De annyi haszna mégis volt a könyvemnek, hogy néhány pillanatra egymásra talált író és olvasó, legalább egy olyan ábrándban, amely minkdettőjük száját meg ízesítette...
