Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-30 / 203. szám

1991. augusztus 30., péntek 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Mit ígér az új tanév? A múzeum SZŰK ESZTENDŐ — szülőknek is, tanintézeteknek is Az anyagi problémák min­den bizonnyal rányomják bé­lyegüket — nemcsak a szep­temberi tanévkezdésre, ha­nem az oktatási év egészére is — hangzik a Művelődési és Közoktatási Minisztérium szakembereinek prognózisa. A szülőknek például meg kell birkózniuk a papír- és nyom­daköltségek emelkedése miatt bekövetkező tankönyv- és taneszköz-áremelkedéssel. A szülők növekvő terheit azonban az önkormányzatok segélyezési, illetve támoga­tási rendszerükkel mérsékel­hetik. Több önkormányzat már döntött arról, hogy egyes isko­latípusoknak anyagi segítsé­get biztosít vagy más módon ad támogatást a rászorulók­nak. Több helyütt a munkahe­lyek szakszervezetei is ere­jükhöz mérten könnyítik a gyermekes dolgozók anyagi terheit. További lehetőség a gon­dok enyhítésére: a különböző alapok és alapítványok pénz­ügyi támogatásának igénybe vétele — hangsúlyozzák a mi­nisztérium illetékesei. Erre pá­lyázati úton van lehetőség, s elsősorban a sürgető fejlesz­tések finanszírozása indokol­hatja a jelentkezéseket. Ezért fontos, hogy az intézmények ismerjék meg a különböző alapítványok céljait, kísérjék figyelemmel a pályázati kiírá­sokat. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a szakokta­tásban — a szerkezetváltás­sal párhuzamosan — ismét lehetőségük nyílik az intéze­teknek arra, hogy a szakkép­zési alapból fejlesztési terveik megvalósítására támogatást kérjenek. A pályázatok elbírá­lását már most, a tanévkezdés előtt megkezdik. Az úgyneve­zett önkéntes vállalati befize­tésekből keletkezett alapból egyébként a gimnáziumok gyakorlati fakultációik fejlesz­tésére is kérhetnek anyagi tá­mogatást. (Ferenczy-Europress) Dilemmák DIÁKJÁRATOK Órarend a buszoknak — hétfőtől Még emlékszem a lóden- kabátos, svájcisapkás évekre. Nem kötelező egyen­ruhaként hordtuk e ruhada­rabokat, hanem egy új élet­forma tömegdivatja, a válasz­tási lehetőségek szűkössége aggatta ránk az ötvenes évek univerzális öltözetét. Akkor senkit sem zavart az egyfor­maság, sőt annak kesergett a szíve, aki nem, vagy csak a divathullám lecsengése után tudta megvásárolni e holmi­kat. Ezidőtájt a zsalus toll­tartó, a barna, még bőrből készült iskolatáska, a sötét­kék bekötőpapír és a vig- nyetta „ szürkesége” uralta az iskolapadokat. A jótékony egyformaság elfedte a tan­könyvek tarkaságát és meg­óvott bennünket attól a szé­gyenérzettől, amit a használt tankönyvek, tanszerek látvá­nya okozott. Igaz, akkoriban még örökölhettük egymás le­vetett holmiját. Ma ismét a levetett holmik „divatját" kell követnünk. Ám a használt tankönyvek, ruhák új tulajdonosai már más élet­érzésekkel ütik fel a meg­szaggatott kötetek lapjait. Akárhogyan is csomagolják, az életszínvonalbeli különb­ségek egy szempillantás alatt láthatóvá válnak. S a levet­kőztetett nyomorúság lelki életüket is megüli majd. Az egyik pádon zsebszámoló­gép, szuper tolikészlet és mi­egymás, míg a másikon agyongyötört, szamárfüles könyvek, lerágottvégű ceru­zák. A látványra fel kell ké­szülni. Gyereknek és peda­gógusoknak egyaránt. S mindarra, ami ennek nyomán az oktatásban, nevelésben új metódust igényel. Most van csak igazán szükség azokra a jólképzett, elhivatott neve­lőkre, akik képesek a tudás és a tolerancia segítségével elviselhetőbbé tenni a sze­génységet. Most van igazán szükség azokra, kik akár a sutba is dobhatják az elavult és megint elavuló tankönyve­ket, hogy a biztos ismeret és erkölcsi tartás birtokában, a magyarázat és a vázlat se­gítségével teremtsék meg di­ákjaiknak a tanulás egyenlő feltételeit. Mert ha ez nem va­lósul meg, akkor az olyannyi- szor emlegeti Európába ban- dukolás útja még kerülővel sem lesz elérhető távolság­ban. Várnai Ágnes Az iskolapadok benépesül­nek pár nap múlva — ha idő­ben odaérnek a kisdiákok. Mi­ként tehetik ezt? — erről kér­deztük Balogh Jánost, a Ka­pos Volán igazgatóhelyette­sét. Mint megtudtuk, a vállalat az utazók érdekeit figyeli. A megdrágult jegyek miatt ugyanis meg kell tartani az utasokat. Nekik sem mindegy, hogy valaki egy rövid táv után vonatra vált-e. Attala és Ka­posvár között új autóbusz köz­lekedik; ez 7 óra 5 perckor ér­kezik Kaposvárra, s így min­den diák időben beülhet az is­kolapadba. Mosdós helyett Nagyberkiből indul majd az a busz, amelyik 7 óra 20 perckor ér a megyeszékhelyre. A Kapos Volán megegye­zett a kaposkeresztúri pol­gármesteri hivatallal, s egy új járatot indítanak; ez 5 óra 5 perckor érkezik Kaposvárra. Mindenki elérheti vele a mű­szakkezdést. Javul a Kapos- keresztúrról Taszárrajáró diá­kok helyzete is. Kaposvár-Somogyjád-AI- sóbogát között öt új járatpár indul. Több is érinti Várdát, vi­szont a somogyjádi vasútál­lomásra csak egy busz megy le. A kürtöspusztai gyerekek hétfőtől Pusztakovácsiba jár­nak iskolába. Nekik sem kell izgulniuk, mint ahogy a Szü­lőkből Barcsra járóknak sem. A pontos menetrendigazítá­sokról az autóbusz-pályaud­varokon lehet érdeklődni. Ott lehet beszerezni a hivatalos tájékoztatókat is. N. J. Indulás előtt a somogyi felsőoktatás (1.) 30 éves a kaposvári agrárképzés Lassan véget ér a diákok nyári pihe­nője. Kaposvár felsőfokú oktatási in­tézményei már felkészültek a gólyák és az „öregdiákok” fogadására. Legko­rábban, szeptember 2-án délelőtt 11 órakor a kaposvári állattenyésztési kar tárja ki kapuit. A somogyi megyeszék­helyen 30 éve, 1961-ben indult az ag­rárszakképzés. A „születésnap” újdon­sága: ettől a tanévtől 10 féléves egye­temi képzést indítanak. Az új tanterv szerint közösen hallgatják az úgyneve­zett alapozó tárgyakat az egyetemi és üzemmérnök hallgatók. A harmadik félév után azonban már speciális okta­tásban részesülnek. Az alapozó idő­szakban eldől az is, hogy melyik hall­gató alkalmas az egyetemi tanulmá­nyok folytatására. A rendszer rugal­masságának köszönhető, hogy átjár­ható lesz a két képzési szint. így — tel­jesítményük alapján — az üzemmér­nöknek készülő hallgatóknak is megad­ják azt a lehetőséget, hogy a harmadik félév után egyetemi szinten folytassák tanulmányaikat. Az idén 96 tanulót vet­tek fel, és összesen 300 nappali vala­mint 200 levelező hallgató folytatja ta­nulmányait. A mezőgazdaság struktu­rális átalakulását figyelembevevő okta­tás nagyobb hangsúlyt helyez a me­nedzser típusú szakemberképzésre, a nyelvoktatásra, és arra törekszik, hogy — a nyugati egyetemek mintájára — egy rugalmasabb, a hallgatók önálló munkájára alapozó rendszert honosít­son meg. Ezért írták alá 2 éve a szabad szakválasztást előtérbe helyező Euró­pai Egyetemek Magna Chartáját is. Azt tervezik, hogy a 8 félévet követő 2 év­ben adják át a szakirányú ismereteket. A Holland tapasztalatokra alapozva mintegy 8 szakirányulásra adódik majd lehetőség. Nagy jövőt jósolnak a szak­emberek a különböző élelmiszeripari szakoknak.ltt említjük meg: az angliai Bichop Burton Mezőgazdasági Főisko­lán 1 éves szakmai gyakorlaton és egy 6 hónapos menedzserkurzuson vehet­nek részt a hallgatók. Az egyetem külső képe is változik. Felújították és emeletet építettek a tan­ügyi tömbre. Szeptemberben átadják a korszerű audiovizuális technikai fel­szereléssel berendezett új oktatási tömböt, a nyelvoktatás központját. Emeletráépítés után 80-nal bővült a kollégiumi helyek száma. A kaposvári állami tangazdaság privatizációja nyo­mán 1200 hektár földterülettel gyara­podott az egyetem. Az összesen 2500 hektárnyi tanüzemben a gyakorlati ok­tatás minden feltételét biztosították. A beruházásokat a Földművelési Minisz­térium támogatta, de a működési költ­ség 55-60 százalékát saját bevételei­ből fedezi az egyetem. V. Á. tervez... Pénz kell a múltra is Hogy a tervek finanszí­rozására miként nyílik meg előtte a „bőség­szaru”, az kérdéses. Mármint az állami dotáció mennyisége. Tudnivaló: semmiből valamit még a legjobb akarat sem képes létrehozni, kevésből pe­dig csak vajmi keveset lehet letenni az asztalra. A napokban tűzi napi­rendre az önkormányzati ülés a Somogy Megyei Múzeumigazgatóság gazdálkodási tervezetét. Hírlik, a jövő évben sem okoz gondot a bőség za­vara. Mint dr. Király Ist­ván igazgatótól megtud­tuk: ez évi terveiket azért gondosan szövögetik. Enélkül, a létezés mind jobb reménye hiányában, nem sok értelme lenne munkájuknak. Hogy mit ígér szá­mukra az ősz? A legköze­lebbi intézményi ese­mény ma lesz: Gerő Kázmér életműkiállítását nyitják meg a közönség előtt Siófokon. Szeptem­ber 6-án néprajzi tárlat­nak ad otthont a kapos­vári múzeumépület. Egy székelyudvarhelyi ház enteriőrjét rendezik be, amelyet Szombathelyről hoznak el a megyeszék­helyre. Iparművészeti tárgyak gyűjteményéből kapunk ízelítőt ugyan­ezen hónap végén. A Somogy Megyei Mú­zeum elkezdte lerakni a természettudományi, a néprajzi és a régészeti ál­landó kiállítás alapjait, to­vábbá előtérbe helyezi a várostörténeti vonatko­zású anyagok hatéko­nyabb gyűjtését. Két — ritkán látható — tárlat is szerepel távolabbi terveik között: egy kinotechnikai és egy fotótörténeti kiállí­tás létrehozása. Ez hát a jövő elképze­lése. Reméljük, lesz az elképzeléseknek jövője is. B. T. Somogy díjasai Kétségek és remények között Károly Irma arcán látszik, hogy örül a Népművelésért díjnak, de az is érződik: aggó­dik. A Somogy Megyei Műve­lődési Központ igazgatónőjé­nek jólesett a kitüntetés, ami azt bizonyítja: a közművelő­désnek számos ilyen lelkes patrónusra van szüksége. De az már lehangolta, hogy And- rásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter egyetlen szót sem ejtett a díjá­tadáskor a közművelődési in­tézmények jövőjéről, a nép­művelők sorsáról,. Mintha ez mellékes lenne. Éppen ott, a kitüntetettek körében... Az igazgatónő könyvtár­népművelés szakon végzett a szombathelyi tanárképzőn, s frissdiplomásként lett a taranyi művelődési ház vezetője. Egy év után már a kaposvári La- tinka-házban dolgozott. Akkor, 1973-ban ez volt a megyei fel­adatokat ellátó intézmény. Még ha a jelenlegi épület, a volt iparosszékház az ötödik hely is, ahová költöztek, Ká­roly Irma kitartott hivatása mel­lett, s kiegészítő szakon meg­szerezte a történelemszakos tanári diplomát is. — Sok területen dolgoztam. A honismeret, a népművészet és a báb iránti vonzódásom ma is tart. Emellett azonban ismeretterjesztéssel, tehet­séggondozással is foglalkoz­tam. Ezt akkor a jelenleginél jobban támogatták a művelő­dési házakban — mondja. — Hosszú időn át a tárgyalkotó népművészetbe is „belekóstol­tam". Amikor hálózati osztály- vezető lettem, továbbképzé­seket szerveztem, pályázati ügyeket bonyolítottam le. Csi­náltam mindent, aminek ér­telmét láttuk. Hogy mi adott muníciót a népművelői munkához? Azok a segítőkész emberek — vá­rosokban és falvakban —, akiket megismert az évek so­rán. Szeretettel és örömmel fogadták a velük való törődést, az SMK nyújtotta támogatást. Egy-egy szakkörvezetői kép­zésen vagy táborozáson olyan barátságok köttettek, amelyek a holnapra is szóltak. Károly Irma is úgy véli: szükség van az értékőrzésre, a kultúraközvetítésre. Tovább­lépésünket meghatározza, mit tudunk tenni ezen a területen. Amikor arról faggatom, mi­ként néz a jövőbe, pesszi­mizmusa ellenére némi re­ménnyel válaszolt: — Úgy érzékelem, leírták ezt a területet, és leírtak ben­nünket is. Tele vagyok kétsé­gekkel, ennek ellenére mindig reménykedem a kulturális kormányzat józanságában. Abban, hogy a felhalmozott javak átadására szükség lesz. Egészen addig, amíg a ma­gyar társadalomban nem jön­nek létre olyan önszerveződő közösségek, amelyek saját kulturális igényeiket és érde­keiket megfogalmazva lépnek majd a közművelődés porond­jára és elég erősek lesznek érdekeik érvényesítéséhez. Leginkább attól félek, hogy a városi művelődési központok szakembergárdájának és az apró falvak népművelőjének munkáját lehetetlenné teszik még azelőtt, hogy az önszer­veződő közösségek megje­lennének. Lörincz Sándor (Fotó: Király J. Béla)

Next

/
Oldalképek
Tartalom