Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-24 / 198. szám

1991. augusztus 24., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 15 Csak az érem lesz érdem Siófokon Rajt előtti beszélgetés a két szakvezetővel A visszaszámlálás befeje­ződött, ma megkezdődik a pontvadászat labdarúgásunk legfelső házában is. A Siófoki Bányász átszervezett csapata csak egy nappal később, va­sárnap mutatkozik be Diós­győrben. Vége a felkészülésnek, amely során a Balaton-parti együttes a figyelem fókuszába került. A csapatnál végrehaj­tott vérfrissítés az érdeklődés középpontjába helyezte a so­mogyi gárdát. A határozott cél „szóra bírta" a hazai közvéle­ményt. A cél kitűzetett, a vágy ki­mondatott. A Bányász az 1991/1992-es bajnokság so­rán meghatározó szerepre vál­lalkozik a magyar labdarúgás­ban. A volánnál a Geyer-Varga duó Eduard Geyer technikai igazgatóval és Varga István vezetőedzővel beszélgettünk a rajt előtt. Mindenekelőtt vá­laszt kaptunk egy mindmáig nyitott kérdésre. A szakmai munka összefogója és egyben felelőse a technikai igazgató, aki megjegyezte, hogy termé­szetesen mindenben támasz­kodni kíván a vezetőedzőre, akivel eddig is nagy egyetér­tésben dolgozott. Elégedetten nyugtázta, hogy csaknem azonosak az elképzeléseik, kettőjük nézete között alig van eltérés. Mind­ketten a következetes kemény munka hívei, s egy vélemé­nyen vannak abban is, hogy a magyar labdarúgásban változ­tatásra van szükség az előre­lépéshez. Ezzel kapcsolatos elgondolásaikat itt Siófokon kívánják megvalósítani, s már ennek szellemében végezték a mostani felkészülést is. Mint Eduard Geyer hozzá­tette, tisztában vannak azzal, hogy egyik napról a másikra nem lehet látványos válto­zásra számítani, így hát a ki­tartó munkát türelemnek kell kísérnie. Kétségtelen, hogy a klub ki­tűnő labdarúgókkal gazdago­dott, de hogy ezekből egy egységes ütőképes csapat alakuljon ki, az nem nélkülöz­heti a türelmet. Varga István máris sorolja a neveket. Hu­szonhárom tagú keretükben tizenegy új játékos található, s az előkészületi mérkőzések sok kérdésre választ adtak. Mégis most közvetlen a rajt Túl a mélyponton Végleg eldőlt, hogy a követ­kező idényben a Csurgói Spartacus SE a megyei I. osz­tályú bajnokságban szerepel. A sportegyesületnél történt változásokról, a felkészülésről érdeklődtünk Vidmann János­tól és Rádiós Lászlótól, a Spartacus SE elnökétől és ügyvezetőjétől. — Elnök úr, önt a május 2-i közgyűlés választotta a sport­kör élére. Abban az időszak­ban meglehetősen nehéz helyzetben volt az egyesület. Miért vállalta mégis a nem kis felelősséggel járó megbíza­tást? — Hosszú évek során vol­tam elnökségi tagja a sport­körnek. Minden baját, gondját jól ismerem. Nem ugrottam tehát megfontolatlanul a mélyvízbe. Döntésemet a sportág iránti szeretet, a segí­teni akarás vezérelte. — A legnagyobb igyekezet ellenére sem sikerült az NB lll-ban tartani az együttest. Eduard Geyer előtt akad még két-három kérdőjel a legütőképesebb ti­zenegy összeállításánál. És ennek nem sérülések az okai. A csapat gerince azonban már kialakult. A vezetőedző mindenben megerősítette Eduard Geyer szavait. Mint mondta, közösen azon dolgoztak, hogy a meg­szokottól eltérően több jobb, az eddigiektől eltérő munkát végezzenek. Ő is úgy érzi, hogy hazai viszonylatban a mostani egy nagyon erős fel­készülés volt, lényegesen na­gyobb intenzitású, mint egy évvel korábban, amikor ideke­rült. Elégedetten nyugtázta, hogy eddig a játékosok min­denben partnereik voltak, s vi­szonylag zavartalan lehetett a felkészülés, melyet hosszabb sérülések sem zavarták. Mindezek után ő is bizako­dással tekint a ősz elé, de természetesen a hiteles vá­laszt mindenre majd csak a bajnoki küzdelmek adhatnak. A Bányász tizenkét előké­születi mérkőzést játszott, eb­ből hat nemzetközi volt. Hét­szer nyert, három döntetlenje volt és kétszer szenvedett ve­reséget. Figyelmet érdemlő a 29-6-os pozitív gólkülönb­sége is. Ezek az adatok már sejtetnek valamit abból, hogy mit is várhatunk el az együt­testől. A dobogó a cél A vezetés nagyon magasra emelte a mércét. A Bányász­nak mindéképpen dobogón kell végeznie. Nagy kihívás ez a játékosok számára - mondta a technikai igazgató, külön hangsúlyozva, hogy Mik a terveik; hogyan tovább? — Legfontosabb feladatunk most a sportolók közösségi szellemének megerősítése, a csapat szétzilálódásának megakadályozása, összeko­vácsolása. Úgy érzem, jó úton haladunk. Szeretnénk az utánpótlásnevelésre az eddi­gieknél nagyobb figyelmet fordítani, s hogy ezt tényleg komolyan gondoljuk, bizo­nyítja: a közelmúltban benyúj­tott — a polgármesteri hivatal sportirodájával és a körzeti di­áksport szövetséggel közösen készített — pályázatunk, amely csurgói székhelyű lab­darúgó tehetséggondozó köz­pont létrehozását célozza. — A nyár folyamán az el­nökség többször is ülésezett. Meglepő volt az ön optimiz­musa. Mi az oka a derűlátás­nak? — Az idényvégi záróérte­kezleten meggyőződtem arról, hogy a játékosokból nem ve­szett ki a lelkesedés. Túl va­Varga István egyénenként rajtuk múlik, hogy miként tudnak ezzel élni. A nevek a rajt pillanatától kezdve nem jelentenek sem­mit. Aki képtelen lesz átállni a magasabb hullámhosszra, az kiesik a csapatból. A vezetőed­ző bólintott, majd megje­gyezte: ahol akkora pénzt fek­tettek az együttesbe, mint Sió­fokon, ott jogos az elvárás is. Egy ötödik-hatodik helyezés ettől a garnitúrától már ku­darcként könyvelhető el. Kí­váncsian vártuk a választ arra a kérdésre is, hogy a külön­böző klubokból érkezett lab­darúgók eltérő edzettségi szintjét miként lehetett a vi­szonylag rövid idő alatt közel­vinni egymáshoz. Varga Ist­ván: Nem volt kivételezés. Az itthon sztárjátékosnak tartott Fischer maga mondta, hogy ilyen intenzitású edzésmunkát még nem végzett. Ami a legfontosabb; a mos­tani Siófok lényegesen többet bír, mint elődje, s ebben nagy szerepe van a technikai igaz­gató alaposságának, precíz- ségének és következetessé­gének. — Hosszabb távon mindez kamatozik majd, de az első fordulókban jelentkezhet en­nek a negatív hatása is. Pél­dául a vártnál fásultabb lesz a csapat. — A magyar edzőknek túl kell jutni végre azon a szemlé­leten, hogy időnként megsaj­nálják játékosaikat — folytatta Varga István. — Most aztán megbeszéltük a játékosokkal, hogy az öltözőben az a szó, hogy fáradtság, nem hangzik el többé. Ezért kapják a fizeté­süket, ki-ki maga tudja, miként kell élnie ahhoz, hogy ezt a terhelést elviselje. gyünk a mélyponton. A jól si­került nyári felkészülés és csapatépítés nyomán biza­kodó az együttes hangulata. A sportegyesüíet múltból örökölt súlyos pénzügyi vál­ságának leküzdéséhez a vá­ros vezetői segítséget ígértek, s ezt tisztességes, becsületes munkával szeretnénk viszo­nozni. — A cél? — Nem lehet más, mint a bajnokság megnyerése, az NB lll-ba való visszakerülés. A csapat körüli változások­ról Rádics László ügyvezető adott tájékoztatást. — Az elmúlt idény befeje­zése után edzőváltás volt a klubnál. Deme Imre helyét Martinkovics József, a Nagy- kanizsai Olajbányász volt já­tékosa foglalta el. A játékos­edző a nagycsapat közvetlen felkészítésének irányításán túl az utánpótláscsapatok szak­mai munkáját is segíti. Rituper Attila játékjogát ezzel egyidő­A rajt előtt három nappal beszélgetünk. Az előkészületi mérkőzések sok mindenről árulkodtak. Mennyiben válto­zik a Bányász harcmodora, milyen formáció látszik legal­kalmasabbnak a sikeres sze­repléshez? Eduard Geyer: a rendelke­zésünkre álló játékosok köre szabja meg a választott for­mációt, s egyben a taktikát is. Bár huszonhárom tagú a bő keretünk, többnyire azonban egy szűkebb tizenhatos keret­ből kerül ki a pályára lépő ti­zenegy. Terveink szerint há­rom védővel, öt középpályás­sal és két ékkel kívánunk ját­szani. Varga István: Ez a formáció az, amiben kezdettől nem volt köztünk vita. Mindenek előtt a támadójátékra kívánjuk erőin­ket koncentrálni, tehát ne té­vesszen meg senkit a kétékes formáció. A középpályás sorra hárul nagy feladat, nekik kell mentesíteni részben a hátvé­deket, de ugyanakkor a befe­jezésekben is nagy szerepet kell vállalniuk. Megítélésünk szerint e sor tagjai kettős fel­adatukat el tudják látni. Ami a legfontosabb, hogy a mérkő­zés irányítását nem szabad kiadnunk a kezünkből még idegenben sem. Végezetül beszéljünk az első ellenfelünkről. — Egy újonc otthonában kezdeni sohasem szerencsés dolog - folytatta a vezetőedző.- Szívesebben találkoztunk volna velük később. Lényegé­ben előbb-utóbb mindenkivel szembetalálkozunk. Nehéz mérkőzésre van kilátás, de hát melyik lesz könnyű?! — Hány pontra van kilátás az ősszel? — Nem pontokban, hanem helyezésekben gondolkodunk- vette át a szót a technikai igazgató. - Nekünk végig ver­senyben kell lennünk a dobo­gósokkal - mondta végezetül. Befejezésként mi mást te­hetnénk ehhez még hozzá? Legyen minden az elképzelé­seik szerint. A rajtoló csapat Két helyen kérdéses még a DVTK ellen pályára lépő csa­pat. Vasárnap délután az aláb­biaktól várjuk, hogy már a nyi­tányon igazolják, hogy Siófo­kon jól választottak: Bíró - Keszeg, Zare, Olajos - Mári- ási, Menze (Meksz), Fodor (Somogyi), Duró, Wolf - Gre­gor, Fischer. A felsoroltakon kívül még Brakszatórisz, Ko- lovics és Kámán áll készenlét­ben. Jutási Róbert ben átengedtük az Olajbá­nyász SE-nek, ugyanakkor Zrínyi Miklós már a mi játéko­sunk. Több egykori csurgói labdarúgó is visszatér. Bencze Zsolt és Péntek György a Gyékényesi Tsz SE-től, Balogh Géza pedig a Somogyudvarhelyi Tsz SE-től igazolt vissza. Időközben Vé­kony Tamás kölcsönadási szerződése lejárt a Sopronnál, érte a Nagyatádi VSE, míg Tamás Istvánért és Fehér Ist­vánért a Gyékényesi VSE je­lentkezett. Összesen 19 játékosból áll tehát a keret. — A tervezett program a raj­tig? — A felkészülést heti öt edzéssel kezdtük, majd három hét alapozás után a heti há­rom foglalkozás mellett edző­mérkőzéseket is vívtunk. Az utolsó hét technikai jellegű edzésekkel és az új öltözőbe való átköltözéssel telt el. Horváth Lajos Csurgói remények I. Lábtenisz Európa-bajnokság Farkas János jutott a négy közé A B-csoport másodikja: Kovács (Svájc) Fotó: Kovács Tibor Hét ország tizennégy ver­senyzőjének részvételével tegnap megkezdődött a lábte­niszezők első egyéni Eu- rópa-bajnoksága. Az előzetes nevezésekkel ellentétben nem érkeztek meg az angol és az olasz sportolók. így két né­gyes és két hármas csoport­ban kezdték a mérkőzéseket Pannon Agrártudományi Egyetem sportcsarnokában. A magyar színeket képviselő két kaposvári versenyző biztosan vette az akadályokat, simán verték osztrák és svájci ellen­feleiket az A illetve a B cso­portban. Ekkor jött a meglepe­tés. A szabályok szerint az A csoport győztese a B másodi­kéval, a B-ben első pedig az A másodikával találkozik a négy közé jutásért. Kivéve ha azo­nos országbeliek vannak a négyesben; ez esetben ők egymással játszanak. A nem túl logikus szabály értelmében így Farkas János és Korányi András már a nyolc között ta­lálkozott, így egyiküknek bú­csúznia kellett. A másik pár­ban pedig az a két svájci játszhatott, akik a két kapos­vári ellen alig-alig értek el pon­tot. Mindehhez tudni kell, hogy a Nemzetközi Lábtenisz Szö­vetség elnöke svájci, s így mindjárt érthetőbb a dolog. A magyarok döntőnek beillő mérkőzését Farkas János nyerte, hatalmas csatában, közel egyórás mérkőzésen. Ezzel a négy közé került, ahol az a svájci lesz az ellenfele, akit egyszer már megvert. A döntőkre lapunk zárta után ke­rült sor, hétfői számunkban ol­vashatják a végeredményt.-Kele­Úszó-EB, Athén Rózsa - ezüst Pénteken folytatódott At­hénben az úszó Európa-baj­nokság. Ezúttal is több szám­ban izgulhattunk a magyar versenyzőkért. A 200 méteres férfi-mellúszásban Rózsa Norbert 2:12,58 perces idő­eredményével a második lett úgy, hogy a győztes angol Nick Gillingham mindössze csak három század másod­perecéit!) bizonyult jobbnak nála. Ugyanebben a számban Güttler Károly a negyedik he­lyen érkezett a célba. A ne­gyedik helyen végzett holtver­senyben Csépe Gabriella is a 100 méteres női mellúszás­ban. A szám másik magyar résztvevője, Pohl Anett nem jutott a döntőbe, és az össze­sítésben végül a 20. lett. Pool-biliárd­verseny Kaposváron A hét végén Multi-Soft Kupa elnevezéssel pool-biliárd-versenyt ren­deznek Kaposváron a Somogy megyei Művelő­dési Központban. Szombaton 10 órától a páros, míg vasárnap - ugyancsak 10 órától - az egyéni küzdelmekre kerül sor. Siófoki kézilabdasiker Hét NB ll-es csapat részvé­telével rendezte meg a Siófoki Polgármesteri Hivatal a Kis-Balaton Kupa elnevezésű női kézilabdatornát. A bajnoki nyitány előtti legutolsó erő­próba jól sikerült a hazaiak­nak, akik színvonalas, jó mér­kőzéseken tartották otthon a kupát. A Kis-Balaton Kupa végeredménye: 1. Siófoki VSE, 2. Sturovó (Cseh és Szlovák SZK), 3. Pécsi Mi­nerva, 4. Simontornya, 5. Szekszárd, 6. Komárom, 7. Vi- rovitica (Jugoszlávia). A leg­jobb kapusnak Mohámét (Si­montornya), a legtechniká­sabb játékosnak Kovács An­namáriát (Sturovó) választot­ták. A gólkirályi címet a siófoki Deák Erika hódította el 23 talá­latával. Kispályás labdarúgótorna Marcaliban Marcaliban az augusztus 20-a tiszteletére rendezett kispályás labdarúgótornán a következő a végeredmény : első lett a Horvátkút, második a Pedagógus, harmadik a Konzum, a negyedik helyen az Elkó csapata végzett. A leg­jobb mezőnyjátékos Horváth József (Horvátkút), a legjobb kapus Egyed István (Horvát­kút), a gólkirály Kisdörnyei László (Pedagógus) lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom