Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-24 / 198. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. augusztus 24., szombat Idegenforgalmi központot terveznek ÖREGLAK BIZAKODÓ Harangszó jelzi a delet a Pogány-völgy egyik településén, közel a Balatonhoz, a templommal szembeni modern óvodában ebédhez készülődnek a falu apró csemetéi. A rendezett porták sora •'mentén „siserehad” játszik, emberek igyekeznek úticéljuk felé, mások a rekkenő hőség elől a szoba hűvösébe menekülnek. — Békességben él a nép itt, Öreglakon. Áldott jó ember a polgármesterünk, mindent kijár a falu érdek^aaLy— mondja Hesp Erzs/'rneni? aki 75 éves, és már sok öreglaki gyermeket fölnevelt. — Most éppen a gáz bevezetése van napirenden. Csak a nyugdíj ne lenne olyan kevés! Ezért szükség van a háztájira. Az idősek összejárnak a klubban, A modern központ most is lesz vetélkedő; a névnapokat szintén megünnepeljük. — A fiatalok Fonyódra meg Kaposvárra járnak tanulni, mindegyiknek az a fontos: ne maradjon iskola nélkül. Oszt ahol találnak állást, ott telepednek le. Sokszor vágytam arra én is, hogy hazamenjek — a szüleim Angliából jöttek ide —, de sosem tudtam rászánni magam; itt fognak eltemetni — meséli Erzsi néni fátyolos szemmel, miközben a múltra emlékezik: arra, hogyan vették el a házukat, és hogyan kellett azt visszavásárolniuk, aztán a háborúkra, az öreglaki évekre. A falu az elsők között kezdeményezte Somogybán az önállóvá válást, nagy hátrányokkal járt ugyanis a társközségi viszony. — 1989 márciusában az alakuló ülésen két szék, egy asztal meg egy írógép volt itt — mutatott körbe a szépen berendezett irodában Nesz- ményi Zsolt, a falu fiatal jegyzője. — Magam sem hittem, hogy sikerül ebből valamit kihozni. Ma számítógépes könyvelésünk van, nagyrészt fiatalok dolgoznak a hivatalban. Sokat tett a faluért a volt tanácselnök, a mostani polgármester, Horváth Endre, az általános iskola igazgatója. A nép mellette állt, a szavazatok 82,2 százalékát nyerte el a választáskor. A falut a választások alkalmával vörös falunak csúfolták, mert a 9 jelölt közül 6 ember MSZP-s volt, de Öreglakon senki nem azt nézte, ki melyik pártnak a tagja, hanem azt: legyen becsületes, tisztesséÖreglaki csendélet ges ember. Most túl van a falu az első lelkesedésen, a Baráti-hegyen élő cigányok némelyikével például sok a gondjuk. A fiatalok elmenekültek onnan, ott a legtöbb a szociális probléma, s ott a legrosz- szabb a közművesítés. Van azonban külön óvoda és orvosi rendelő. Szerettek volna egy körzeti megbízottat a hegyen, de senki nem vállalta. Pedig ha rend lenne ott, szép szőlőhegy lehetne... A különválás óta felújíta|(á)í,. az intézményeket, orvosí^pp delő, könyvtár épült, az időseknek klubot alakítottak ki, mellette új sportöltöző található. A falu lakói nagy focirajongók. Rendszeres a szemétszállítás, s eddig több utat elláttak szilárd burkolattal. Megszervezték a szociális étkeztetést a nyugdíjasoknak, mikrobusszal hordják szét az ebédet. A Jankovics-kastély- ban fogyatékosok nevelőotb hona működik. A fejlődés •azonban az öreglaki tsz és a -Takarékszövetkezet nélkül nem valósulhatott volna meg. — 1826-an élnek a faluban, az elmúlt évekhez képest nőtt a lakosok száma, ez nem tipikus jelenség. Sok településhez képest jók a munkalehetőségek: az állami gazdaság, a nevelőotthon, a varroda, az önkormányzat és a fafeldolgozó munkaalkalmat ad az itt élőknek. Várható azonban, hogy nőni fog a munkanélküliek száma. A falunak önálló lapja van. Hütter Szilárd pedagógus alapította az Öreglaki Kalendáriumot. Ez az újság a falu kulturális, közéleti „hírmondója”. A település alatt hőforrás található. Összetétele még nem ismert, de azt már tudják, hogy meleg vizű. Külföldi tőke bevonásával egy idegenforgalmi központot szeretnének létesíteni. Ebben segítségükre van, hogy az emberek felfogása más, mint egy isten háta mögötti helyen; nem számít csodának, ha egy-egy külföldi kocsi áthalad a falun. Felújítják a Jankovics-kas- télyt Fotó: Gyertyás László A buzsáki és az öreglaki tsz hajdani összevonása nagyon foglalkoztatja az embereket. — Amikor az összevonás volt, a mieink is vitték magukkal a földet. Az öreglakiak területei átvándoroltak a buzsáki- akéhoz, így az öreglaki határ most az övék. A volt községi tartalékterületek szintén a buzsáki tsz kezelésében vannak. Akármerre indulunk el, mindenhol a buzsáki tsz területébe ütköztünk. Nem tudunk új utcákat nyitni, házhelyeket kijelölni, ez a helyzet megfojthatja a falut. Mi nem a tsz-re haragszunk, csak szeretnénk visszakapni azokat a földeket, amelyek az öreglaki embereké voltak. Az itt élőknek is van problémája, mégis bíznak a jövőben. Erre minden okuk meglehet, hiszen hatalmasat fejlődött Öreglak néhány év alatt. Az idegentől pedig mosolygósán, kedvesen búcsúzik a domboktól ölelt falu... Tóth Kriszta 67 évesen lett kandidátus Dolgozni ugyan ... Dr. Kakuk Tibor 67 évesen védte meg „A baromfi anyag- forgalmi betegségei a hazai nagyüzemekben” című kandidátusi disszertációját a PATE kaposvári állattenyésztési karán. Mindez csaknem tíz évvel azután történt, hogy az MTA — korábbi tudományos munkásságát méltányolva — engedélyezte a rövidített tézisekkel való védést. — Egyetlen probléma volt: én 1942-ben érettségiztem és nem tanultam oroszul. A tudományos fokozat megszerzéséhez pedig az orosz nyelv ismerete kötelező volt. Akkor már három nyelven beszéltem: németül, franciául és angolul. Kétszer is hozzáfogtam, de valahogy nem volt hozzá affinitásom. Szakma és hivatás — Ha szükségét éreztem volna, akkor előbbre jutok. Ez volt az egyik akadálya annak, hogy én tudományos fokozatot elérjek. Szerencsére eredményeim alapján a kaposvári mezőgazdasági főiskolán túltették magukat ezen, és kineveztek tanszékvezető tanárnak. Úgy hírlik, a nevemet mint tudományos fokozatot ismerték el... Kérhettem volna a minősítő bizottságtól az orosz nyelvvizsga elengedését, de volt egy előírás, ami alól még az Akadémia sem adhatott felmentést: nem ér semmit a szakmai tudás, ha nincs mögötte ideológiai fel- vértezettség, vagyis marxista filozófia. Úgy gondoltam: ha ez az ára, inkább lemondok róla. Tavaly tavasszal, amikor a tudományos akadémián is megindult a politikai nagytakarítás, megszűnt ez az előírás is. Előásták az én tíz évvel ezelőtti pályázatomat, és most már politikai vizsga nélkül sor kerülhetett a kandidatúrára. — Hogyan élte meg ön a háromT” időszakát? — Most érzem igazán, hogy a három „T”-ből rám a „tűrés” vonatkozott. Mert dolgozni hagytak ugyan, csak az elismerés hiányzott. Az idén márciusban kaptam meg az Újhelyi Imre-díjat, egy évvel korábban a címzetes egyetemi tanári címet. Ez tulajonképpen húsz évvel ezelőtti munkámnak az elismerése. — Ön állatorvosból lett baromfitenyésztő szakmérnök, majd kutató és egyetemi oktató. Hogyan kezdődött a tudományos pályája ? — Vargabetűvel kezdtem az életem. A 40-es években az orvosi hivatás töltötte el idealizmussal a fiatalságot; de szerelmes lettem egy osztálytársam húgába, s latolgatva, hogy mikor nősülhetek meg, ha orvos leszek, meggondoltam magam, és az állatorvosi egyetemre jelentkeztem... Az a hír járta, hogy ezen az egyetemen igen nehéz diplomát szerezni. Én nem akartam megbukni, s úgy felkészültem az első kollokviumokra, hogy jeles lettem. Utána már csak tartani kellett a szintet. Közben a szakmát is megszerettem. 1948-ban végeztem; három klinikára is hívtak tanársegédnek. A belgyógyászatot választottam. Csak néhány hónapig maradhattam, mert az első politikai szűrések után vidékre kellett mennem. Baromfitartás új módon Abban az időben volt a mezőgazdaság átszervezése, az állami gazdaságok kialakítása. A legnagyobb gondot a tetemes baromfielhullás okozta. — A tehenészetnek, a ser- téshízlalásnak korábban is voltak előzményei a nagybirtokon, a nagyüzemi baromfi- tenyésztésnek azonban nem. Felvásárolták a csirkéket százszámra, és próbálták úgy tartani, ahogy valamikor a tanyán. Mint gazdasági állatorvos elhatároztam, hogy megkeresem a nagyarányú baromfihullás okát. Az egyik Békés megyei gazdaságban figyeltem fel arra, hogy ott nincsenek ilyen gondok, sőt aratás idején a fiatal jércék elkezdtek tojni. Megtudtam: fölözött tejből készített túróval etetik a csirkéket. Ekkor jöttem rá, hogy elegendő fehérje is kell. Receptúrákat küldtem a gazdaságoknak, miből menynyit keverjenek a takarmányba. 1955-ben már Budapestre szállítottunk rántani való csirkét. Sőt húszévi megszakítással exportáltunk Olaszországba is. Kezdetben igen nehéz volt elfogadtatni a tápokat. Egy ország gondolkodását kellett átformálni. Mivel magyar tapasztalatokra nem számíthattam, a német szakkönyveket kezdtem bújni. A színvonalbeli különbség igen nagy az európai és az amerikai eredmények között. Amerikában már a II. világháború alatt önálló ágazattá alakult a Broiler-csirke nevelése; megtanultam angolul, hogy az amerikai szakirodalmat olvashassam. A mélyalmozással kapcsolatban is volt egy javaslata; ebből később országos újítás lett. — Korábban naponta takarítottak az állatoknál. Ahogy nőtt az állomány, már nem tudták olyan gyakran elvégezni, ezért újra szalmaalmot, szecskát szórtak az alomra. S felfigyeltünk arra, hogy a mélyalom következtében még jobban fejlődik az állomány. Mint sikerélmény, ez hozzájárult a baromfitenyésztői munkámhoz. 1963-ban döntenie kellett a gyakorló állatorvosi munkakör és a kutatás között. Az utóbbit választotta. Szelén is van — A Phylaxia gyártmányfejlesztési és kutatási osztályán a takarmányok összetételét, a premixek receptúráját dolgoztam ki a különböző takarmányfajtáknak megfelelően. Évekig az volt a feladatom, hogy figyelemmel kísérjem milyen hiányok adódhatnak, és aszerint állítottam össze a tápokat. Amikor először szelénhiány mutatkozott Ausztráliában, az ember csak csodálkozott: hát szelénre is szükség van? Azután, ahogy megváltozott a magyar mezőgazdaság, megszűnt az istállótrágyázás, a talajok elsavanyodtak, kimerültek a nagyarányú műtrágyázás következtében, a talaj szeléntartalma is csökkent. Tíz év múlva már nálunk sem lehetett fölnevelni a csirkéket szelénpótlás nélkül. Az anyagforgalmi betegségek megelőzéséhez megfelelő szakismeret kellett, és az ismereteket széles körben el kellett terjeszteni. A takarmányozásnál kezdtem, s a baromfiaknál az anyagforgalmi betegségek egyik szakértőjévé váltam. Az ebben a témakörben megjelenő könyveket mind én írtam. Munkásságát nemzetközileg is elismerik. A 70-es években Rabatban a marokkói, 1983 és 1986 között Algírban, a földművelésügyi minisztériumban dolgozott baromfitenyésztési szaktanácsadóként. A muzulmán lélek — A baromfit Dél-Afrikától Kanadáig hasonló módszerekkel tenyésztik, de sokat számít: kikkel, milyen körülmények között kell eredményeket elérni. Tudomásul kell venni az afrikai és az európai emberek mentalitásbeli különbségeit. Az egyetemen tanuló afrikai diákoknak is azt szoktam mondani útravalóul: amit itt megtanult, annak egy részét felejtse el. Élőször csak figyeljen, és utána javasoljon új technológiát. Mert a csirke mindenütt ugyanazt eszi, de a muzulmán lélek más, mint az európai. Sok örömet szerzett a baromfitenyésztéssel való foglalkozás, és kitöltötte az életem. Igaz, hogy jól élni nem lehetett belőle, a sors azonban kárpótolt a kétszer hároméves afrikai kiküldetéssel. — Hogyan került kapcsolatba az egyetem kaposvári karával? A kaposvári módszer — Nagyon jó munkakapcsolatom alakult ki elődjével, a mezőgazdasági főiskolával még abban az időben, amikor a Phylaxiánál voltam kutató. Akkor dolgoztam ki Veress Lászlóval együtt a bárányok korai választásának és exp- resszhízlalásának módszerét. Ez mint kaposvári módszer vált ismertté. A közös kutatásoknak köszönhetem, hogy 1977-ben meghívtak a főiskolára a takarmányozástan tanszékvezető tanárának. 1980-ban leköszöntem erről a beosztásról, és mint tudományos tanácsadó vettem részt a kutatásokban, részben az aspiránsképzésben is. — Majd négy évtized alatt 19 könyvet, monográfiát, 60 tudományos közleményt és félszáz ismeretterjesztő cikket irt. Munkásságának mintegy összefoglalója a Schmidt Jánossal közösen írt• Takarmányozástan, amely az oktatás tananyagát meghaladóan a posztgraduális képzést is szolgálja. — Könyveimet nyugodtan ajánlhattam volna a lemondó feleségnek. Hatvanhat éves vagyok; ebben a korban a fogékonyság és az emlékezőképesség már nem olyan, mint régen. Amit korábban egy-két nap alatt megírtam, ma egy-két hétig tart. Az igény és az igényesség nincsen szinkronban. Ha a produktum kevesebb is, azért lényeges a jó közérzet szempontjából, mert így nem azon mereng az ember, hogy mit csináltam valaha, hanem érzi, hogy szükség van rá. S. Pap Gitta