Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-18 / 194. szám
1991. augusztus 18., vasárnap SOMOGYI HÍRLAP — EMLEKEZET 9 Varga Béla a saját házában Visszatérés „Rodostóból” Elfogódottan állok az ajtóban. Szőllőssy Ferenc bogiári plébános, aki, mint mondta, cerberusi feladatot is ellát a hazatért nagy magyar hazafi nyugalma végett, int, hogy várjak egy kicsit. Aztán a ház másik bejáratához kísér, s közben néhány szót váltunk a lakályos plébániaépületről és a parkról. ,,A plébániát is ő építtette, akárcsak a templomot és a lengyel iskolát"—mondja. A sajátjába tért haza. Megakad a szemem egy különleges formájú, terebélyes fán. „Köznyelven császárfa” — magyarázza a plébános úr. Ő ültette 1938- ban. Ő, Varga Béla, egykori bogiári plébános, legendás embermentő, makulátlan becsületű államférfi, a hazafiság és a humanizmus világhírű nagykövete, aki — miként oly sokan a legigazabbak közül a magyar históriában — élete nagy részét távol a hazától, emigrációban töltötte. — Nos, hát kérdezz! — biztat nyájasan, én meg még mindig küszködöm az elfogódottsággal. (Elvégre nem minden héten találkozhat az ember egy Rodostóból hazatért Rákóczi r-erenccei.; — r\emezu például, hogy hova valósi vagyok. Mifelénk ugyanis (no, meg Erdélyben is), ha a születési hely iránt érdeklődik valaki, ekép- pen szól: hova valósi vagy? — Nos, hát akkor... hová valósi a főtisztelendő úr? — Mondd azt, hogy Béla bátyám... Én bizony börcsi vagyok. Ez egy kicsi, Győr megyei falu. Hallottál már róla? — Olyannyira, hogy én meg sövényházi vagyok — felelem — körülbelül két faluval odébb születtem. — Micsoda?! Hát akkor te hansági gyerek vagy. A hanságiak pedig bátor legények. Miért voltál az előbb olyan elfo- gódott? Vorosilovnak is mondtam, amikor ránk akarta erőltetni a közös listát az első választáskor, hogy én hansági vagyok. A hanságiak pedig nem félnek a haláltól. Pesti elnök voltam akkor, s igazi választás helyett nem akartam közönséges szavazást... Szóval, a gyönyürű Hanság... Gyakran jártam a faludban is. Beszélj a családodról! Neveket mondok. Ő mindenkit ismer, mindenkire emlékszik. Ugyanabban a győri (bencés) gimnáziumban érettségizett, mint a nagybátyáim. Dr. Antall József miniszterelnök a hazatért Varga Bélát családias hangvételű levélben köszöntötte. ( ....Őszintén örül ök, hogy megérhettem azt, hogy Téged, mint Magyarország kiemelkedő államférfiát, a történelem élő nagy alakját miniszterelnökként köszönthetlek. Vár Budapest és vár Balatonboglár. Személyesen néztem meg bogiári rezidenciádat és nem titkolom, hogy felidéződtek emlékezetemben gyermekkorom emlékképei, 1942—43 eseményei, amikor Tildy Zoltánékkal, Slawikékkal együtt voltunk vendégeid. Szomorúan láttam, hogy szép bútoraidnak nincs nyoma, beleértve Károly király képét és bajonettedet) egy gyermek ilyenekre emlékezik a legjobban. — mz Mntaji csaladot a „politikán kívül” még Somlóról ismertem, ahol egy ideig káplán voltam. A miniszterelnök úr édesapja, Antall József osztályfőnökként működött ama Keresztes—Fischer minisztériumában, aki Teleki Pállal együtt szívén viselte a lengyel menekültek sorsát. Antall Józsefnek ugyancsak kiemelkedő szerepe volt abban, hogy Boglár nemcsak „a menekültek paradicsoma”, (így mondták ezt maguk a menekültek), hanem az elenállás központja is lett. És itt jegyzem meg, hogy Bogláron nemcsak lengyelek és franciák leltek menedékre, hanem más nemzetekhez tartozó hontalanok és üldözöttek is. Sok zsidó fiatal tanult például a lengyel gimnáziumban. Negyedik Károly és a bajo- nett... Mielőtt szeminarista lett, katona is volt. 18 éves önkéntes diákkatona, aki véres csatában szerzett érvényt az „ön- rendelkezésnek” Sopronban. Hamarosan pedig a trónjára visszatérni szándékozó király testőrtisztje... — Hosszú történet ez, majd egyszer, ha érdekel, részletesebben is elmondom. Mint tudod, Trianon után Sopronba is bevonultak az osztrákok, ma sem volna a miénk, ha akkor nem állunk a sarkunkra. Keményen rohamoztunk: a harcosok között sok tizennyolc—húsz éves diák. A szárazvámi országúton heverő halottak arca most is előttem van. Az egyik barátomat, Vámosi professzor egyetlen fiát magam tettem koporsóba, s vittem a családjához. Tudomásom szerint én voltam az egyetlen győri diák a katonák között. Ezután történt, hogy IV. Károly gárdatisztje lettem. Bevonultunk a 48-as laktanyába (Ostenburg gárdaezredéhez tartoztunk), s aki 180 centinél magasabb volt, azt kijelölték testőrtisztnek. Én — 184 centis lévén — ugyancsak közéjük kerültem, elkísértem Károly királyt a páncélvonaton Fotó: Gyertyás László Budaörsig. IV. Károly szent ember volt, s elhitte Horthynak, hogy átadja a hatalmat. Mi, diák-gárdatisztek biztosak voltunk abban, honv esze ánáhan ~<3J-------------—j,—ww . s incs! Mégis elkísértük, és harcoltunk érte. Tanú vagyok rá, a fülem hallatára hangzott el a király utasítása, a „Tüzet szüntess!” Vérontással nem akarok trónra kerülni, mondta. Ma is az a véleményem, hogy ha akkor visszatérhet az uralkodó, különb sorsa lett volna Közép- Európának. Legidősebb fiával, Ottóval is baráti kapcsolatba kerültem. Először, még veszprémi kispap koromban. írtam neki egy szép levelet, s ő kedvesen válaszolt. Püspököm, Rótt Nándor (nagy legitimista), akinek a kedvence voltam, már szeminarista koromban biztatott, hogy minél előbb látogassam meg a királyfit. Ez hamarosan meg is történt. Ez időben tanította őt a nagybátyád... Somlói, várpalotai káplánkodás után püspöke így szólt hozzá: „Bogláron a mohácsi vész óta nem volt templom. Menj oda, fiam, és építs házat az Úrnak.” (Előtte már többen megpróbálkoztak a templomépítéssel, de kudarcot vallottak.) — 1929-ben érkeztem Boglárra. Magas, sovány sápadt arcú fiatalember voltam, gondolom, nem sokat néztek ki belőlem a falusiak. Egy hívem meg is kérdezte az utcán: mit akar ezen a szegény helyen főtisztelendő úr? Templomot építeni, feleltem. Megcsóválta a fejét. Egy év múlva állt a templom. Mindenekelőtt újságot szereztem Pesten, Sümeg- hy Vilmos révén, amely felkarolta az ügyünket. Sümeghy volt egyébként a templomépítő bizottság elnöke. Az egyház- község élén pedig Gaál Gasz- ton országgyűlési képviselő, a Kisgazdapárt alapítója segített mindenben. Sok pesti ember hozott a templomért anyagi áldozatot—főként, akik idejártak üdülni —, és természetesen a bogiáriak is. Kocsis Iván építész, egyetemi tanár, kedves, jó barátom tervezte a templomot, a parókiát, és az 1940-ben felépített lengyel iskolát is. Hitler engem szemé- lyesen nyQW» híSZSH 5 hírszerzők révén mindent tudott a bogiári menekültközpontról, s igen sokszor megfeddte miattam a magyar kormányt. De személyesen gyűlölt és halálra ítélt Sztálin is, ugyancsak egy lengyel ügy miatt. A katyni vérengzésről ugyanis megcáfolhatatlan bizonyítékokkal rendelkeztem, s mindent elkövettem avégett, hogy az igazság a világ közvéleménye elé kerüljön. Ekkor (mosolyog) „Hitlert védtem” Sztálinnal szemben. 1947-ben ezért kellett külföldre menekülnöm. Nem Rákosi, hanem maga Sztálin adott parancsot a kivégzésemre. Minderről és az emigrációs éveimről napokig beszélhetnék, s ha óhajtod, szívesen állok máskor is rendelkezésedre történetekkel, „sztorikkal”. Kinek mondanám el, ha nem egy földinek. Menj, nyisd ki a szekrényt, s találsz ott egy piros és egy fekete dobozt. Egyikben a lengyel kormány legmagasabb kitüntetését találod, a másikban pedig a francia Becsületrendet, az utóbbit De Gaulle-tól kaptam. De őrzök egy levelet Éi- senhoowertől is, aki igen szép szavakkal köszönte meg azt a munkát, amit az emigrációban végeztem a Magyar Nemzeti Bizottmány elnökeként. Talán ez a levél a legmagasabb kitüntetésem... Említetted Rákóczit, a történelem nagy magyar bujdosóit, emigránsait... Nekem megengedte az Úristen, amit nekik nem, hogy hazatérhettem, s hazahozhattam a magyaremigrációt. Az élete Börcstől Boglárig, Boglártól a nemzetgyűlés elnöki posztjáig, onnét New Yorkig, majd ismét a magyar parlament (ahol ő nyithatta meg az új, demokratikusan választott nemzetgyűlést) regény a javából. Mielőtt egy sötét éjszaka külföldre menekült, („lopta életét”, miként Kanizsa és Rozgo- nyi az „V. László”-ban), nem mondott le parlamenti tisztségéről, sőt (mivei Tildy Zoltánt házi őrizetben tartották), ő volt a „gyakorló” köztársasági elnök is. A német megszállás és a nyilas terror idején üldözötteket mentett, pedig az ő nyomába is vérebeket küldtek a megszállók és Hitler hazai pribékjei. (Ez időben álnéven élt.) Az emigrációban pedig „minden követ megmozgatott” a magyarságért, a nemzet becsületének megóvásáért. Egy szerény szerzetesi cellából irányított, szervezett, magasrangú államférfiak megbecsült tanácsadójaként, barátjaként 45 éven át. 89 évesen pihenni érkezett Boglárra. Kipihenni az élet fáradalmait. Látogatásom előtt két nappal vett részt először egyházi szertartáson az általa épített (immár műemlék) templomban. A Szőllőssy Ferenc plébános vezette cserkészcsapat zászlaját áldotta meg, s ez alkalommal beszédet, is mondott. A bogiári cserkészcsapat egyébként egykori barátja, és küzdőtársa, Gaál Gaszton nevét viseli. Szapudi András Pontosan 65 éve, hogy a Szivárvány, Rácz Endre szerkesztésében megjelent Balatonbogláron. A Szivárvány 60 éves évfordulójára mindent megpróbáltam, hogy augusztus 20- ára, a híres bogiári ünnepségekre megjelenhessen a „röpirat” reprintkiadásban. Nem .sikerült! Nem sikerülhetett. Akkor már a jó üzlet lehetősége lebegett némelyek szeme előtt, és a megnemér- tés, a fásultság, sőt, az irigység is közrejátszott. Pedig akkor még jobban jutott volna rá pár száz forint. Ezt az űrt próbálom most kitölteni. Nézzük az erősen megsárgult lap első oldalát. Tizennégy pont A Balaton jövőjéről Sümegi Vilmos írt. A jövőt megálmodó 14. pontból hány valósult meg? „1. Az egész balatoni körút mielőbbi teljes kiépítése, s annak jó karbantartásáról való állandó gondoskodás. 2. A vasúti közlekedés jobb legyen, olcsóbb legyen. Sínau- tójáratok májustól októberig az egész Balaton körül. A balatoni hajózás fejlesztése oly módon, hogy nemcsk a na^ ^ IP^ t 'SF!}t K ZTV* Itiípirat f» Ara 2000 korona uArz I NDUF Balatonboglár, 1926. augusztus wiiiiiiiiniiii unni iniiniHiiuimmmwwwhiiHu.i nininuiwmn»miv» iwmwm*Tw»mwwwfwwnmwHmm»iM'»nniminuiuiwwwwwwwwmwwwww»wwm>wwiw»i gyobb hajók, hanem propellerek, motorosok közlekedjenek naponta legalább kétóránként minden relációban. 3. A Bala- ton-part minden községében vízvezeték és csatorna legyen. 4. Olcsó és zavartalan villany- világítás. 5. Fásítás, nyilvános terek, sporttelepek létesítése. 6. Olcsó és jó élelmezés biztosítása. 7. Olcsó és jó, minden kényelemmel ellátott szállodák. 8. Partrendezés, megfelelő számú új kotrógépek beállításával, mert a meglevő egyetlen régi típusú állami kotrógép, még az állami munkálatokat sem képes elvégezni, annak kevésbé jut ideje a Balaton- parti fürdőközségek partrendezési stb. munkák elvégzésére. 9. Nyári szezonra az összes fürdőközségekben vagy a csendőrség vagy az állami rendőrség által ellátandó rendőri szolgálat szervezése. 10. A fürdőbiztosi intézmények megfelelő, célszerű átszervezése. 11. A közúti közlekedés, bérkocsik, gépkocsik, autóbuszok megszervezése, az engedélyek gyors és bürokráciamentes kiadása. 12. Modern követelményeknek megfelelő és a Balatonvidék szükségletét kielégíteni tudó állami díszfaiskolák létesítése. Egyelőre egy a somogyi és egy a zalai parton. 13. A Balaton körüli gyönyörű perspektívákat nyújtó hegységek, emléktárgyak, kirándulóhelységek megfelelő állami védelme. 14. A Balaton menti kopár hegységeknek fenyvesekké való átalakítása. Hogy ez lehetséges, bizonyítják a balatonboglári és tihanyi nagyon szép fenyveserdőségek... Sok-sok minden volna még felsorolható. Talán még annyit, hogy a Balaton téli sportjára is illenék gondolni. Életet kellene teremteni! Egyelőre csak ennyit kívánnék megérni öreg ember létemre...” Bogiári éjszakák Móra Ferenc nemcsak sokat járt, nyaralt Balatonbogláron, de segítette a fejlődést, a régészetet. E nemes feladatot tette úgy is mint Sümegi Vilmos barátja. Gyönyörű írás, Mórához illő, egyedülálló tárca. Már ez az írás megérné a reprint- kiadás megvalósítását. ... és mi mindenről beszámol az újság? Arról például, hogy Móra Ferenc a Vasúti Vendéglő nagytermében impozáns előadást tart, estélyi ruhás közönség előtt: ...,,a nagy író, szellemének megfelelően meleg légkört teremtett a teremben, melynek közönsége tomboló tapsviharral köszönte meg a kellemes estét...” Lássuk csak, kik voltak ott a nagyteremben? A közönség között ott láttuk Gaál Gasztont, a magyar nemzetgyűlés v. elnökét, Sümegi Vilmost, a Magyar Lapkiadók Szövetségének elnökét, Szentiványi Róbert dr.-t, a szegedi egyetem magántanárát, Buday dr. egyetemi tanárt és a helybeli notabi- litásokat az ország minden tájáról összegyűlt nyaralóközönséggel együtt. A fényes külsőségek anyagiakban is éreztették hatásukat, hiszen csak körülbelül is 3-4 millióra tehető az az összeg, ami Boglár közönségének példás áldozatkészsége és társadalmi harmóniája gyümölcseként a Hősök emlékműve javára összegyűlt. A Karácsonyi Kornél elemi iskolai igazgató által nagy muzikalitással dirigált Iparos Dalárda nagyon elfogadhatót produkált... Akkoriban bizony, „ez a módi” járta. Nemcsak a jelzett emlékmű, de a rom. kath. templom is bálok rendezéséből, adományokból épült. Balatonboglár húsz év múlva „Gyönyörű volt — mondta a londoni gyáros neje, amikor a második felvonás fináléja elhangzott, valósággal otthon éreztem magam a mi operánkban. Lássa, öt éve nyaralok itt az orvosom parancsára Bogláron, de ilyen jól még nem éreztem magam, mint az idén... a Mabart (Magyar—amerikai Balatoni Részvénytársaság) igazgatójának én ajánlottam, hogy a bogiári strand vendégeit ezzel a külön tómozival lepjük meg, ahol a londoni operát vagy a bayreuthi játékokat Iáhatják és hallhatják esténként..." Micsoda ötlete volt az írónak 65 évvel ezelőtt! Fantasztikus? Nem biztos, hisz aki akar és mer, lelke, fantáziája van, sok mindent megtehet(ne) ha engednék! Horváth Aladár
