Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-18 / 194. szám

1991. augusztus 18., vasárnap SOMOGYI HÍRLAP —MŰVELŐDÉS 5 Szobor a Vatikánnak A Vatikánnak ajándékozta ,,A torinói lepel” című alkotását Pauer Gyula szobrászművész. Az életnagyságé, maratott bronzszobrot a fővárosi Bartók Galériában most nyitott kiállítá­son mutatják be. A kiállítás — amely a felújított galéria első rendezvénye — egy hónapig tekinthető meg. Meghalt Luigi Zampa Nyolcvanhat éves korában Rómában elhunyt a világhírű olasz filmrendező és forgató­könyvíró, az olasz neorealiz- mus atyjaként tisztelt Luigi Zampa, akinek több alkotása is nagy sikert aratott. Halálát egy combműtét következtében fel­lépő komplikációk okozták. Tudományos kapcsolatok Remélhetőleg 1992 közepé­től mi is tagjai leszünk az Euró­pai Egyesített Részecskefizikai Kutatóintézetnek, a genfi szék­helyű CERN-nek — mondta Szegő Károly, az Akadémia Részecske- és Magfizikai Inté­zetének igazgatója. A magyar kutatások számára ez létfon­tosságú kérdés; a csatlakozá­sokról az év eleje óta tárgyal­nak. 450 grafika Négyszázötven rajzát mutat­ja be Miskolcon Szalay Lajos grafikusművész. A 82 eves al­kotó most kiállított grafikáinak többsége bibliai ihletésű. Kö­zöttük van az 1984-ben Mis­kolctapolcán készült híres „Énekek éneke” sorozat is. Nyelvtanárok kongresszusa Pécsett tartotta 17. kongresz- szusát az Élőnyelvek Tanárai­nak Világszövetsége, a FIPLV. A négynapos tanácskozáson a világ 35 országától 500 nyelvta­nár vett részt; a központi téma az idegennyelv-oktatás és a fo: lyamatos nyelvtanulás volt, a szekcióüléseken azonban több más témát is megvitatnak. yyA város története” Megjelent Haan Lajos evan­gélikus lelkész, történész, aka­démikus „Békés-csaba. A vá­ros története a kezdetektől a 19. század harmadik harmadáig” című munkája. A jeles csabai tudós múlt században írt mono­gráfiájából eddig csak részletek jelentek meg, a műnek ez az első teljes kiadása'. Halálának 100. évfordulójára jelentették meg. A Évtizedek az olvasó szolgálatában Ahol könnyebb az iskolatáska A darányi döntés — avagy: mitől dobban meg az egyetemista szíve? Báli Aranka Lelkiismeretesen és kitartóan dolgozó könyvtárosokat kö­szöntöttek csütörtökön a So­mogy Megyei Könyvtárban. Ők huszonketten 30, 20, illetve 10 esztendeje választották e hiva­tást, és segítettek gyarapítani a kiművelt emberfők számát. A könyvtárosok szerények: szo­lid, csendes közszolgálatnak tekintik a tevékenységüket. Turbók Károly, a Nagyatád Városi Könyvtár igazgatója már 30 éve van a pályán. Hogyan tudott ennyi időt ott tölteni? Köz­helyszerű, de igaz a válasz: nagyon szereti a könyvtárossá­got, belső adottságai vezérelték ide, hogy a közművelődést szolgálja. — Csurgón éltem, odajártam gimnáziumba, és eredetileg műszaki pályára készültem. Nem bántam meg, hogy végül így alakult — mondja. Nem látványos tevékenység a miénk; akkor örülünk, ha érdek­lődést és fokozódó aktivitást tapasztalunk az olvasóinknál. Turbók Károly több könyvtár építésében és megszervezésé­ben is részt vett. Most az ötvös- kónyi fiókkönyvtár kialakításán dolgoznak, amely a helyi iskolá­sokat is segíteni fogja majd. — Optimista vagyok még akkor is, ha a gazdasági kény­szerek bennünket is sújtanak. Szerencsére azt tapasztalom, hogy az önkormányzatok segí­tőkészek, és az embereknek is fontos a könyvtárak ügye. Sárközy Istvánné Nagyatádon sok az állandó ol­vasó, a hozzánk tartozó intéz­ményekben is számos progra­mot szervezünk. A idén 300 ezer forintért vásárolunk új könyveket, amely lehetne több is, a legszükségesebbeket azonban meg tudjuk venni. Egyre többen újságokért, folyó­iratokért és szakirodalmakért keresnek bennünket. Sokféle szolgáltatáunkkal pedig színe­sítjük a munkánkat. Sárközy Istvánné 1970-ben ment nyugdíjba, azóta — és előtte is — könyvtáros, koráb­ban pedig tanított. Az erdélyi származású idős asszony Szentjakabon dolgozik. Örül az elismerésnek, mégis szomorú. — Úgy tudom, hogy össze akarják vonni a városi és a megyei könyvtárat, pedig mi olyan jól összeszoktunk a váro­siakkal. Nem tudom, hogy mi lesz' velünk akkor — mondja. A munkájáról pedig: — Nagyon szeretem ezt a vidéket és az itt élő cigányokat is. Nincs velük semmi bajom, legalább kétszázan járnak hoz­zám. Sokszor mondják: bár ta­nítanám is a gyerekeiket. Ta­nácsokat azonban így is adok a cigány szülőknek. A nyitva tar­tásom olyan, hogy tudnak mun­ka után is jönni, atöbbi napokon pedig a megyei könyvtár feldol­gozó munkájában segítek. Kár, hogy drága a könyv és az újság, nagy a hajsza a pénz után; de ezért is fontos, hogy a könyvtá­Turbék Károly Fotó: Gyertyás László rak megmaradjanak. Szeret­ném még sokáig csinálni, en­gem már csak a munka éltet, mert a családom meghalt. Báli Aranka 20 éve dolgozik a Somogy Megyei Könyvtár módszertani csoportjában. Ők elsősorban a vidéki könyvtá­raknak adnak segítséget, de Kaposváron is sok a dolguk. — Pedagógus-végzettségű vagyok, de rögtön itt kezdtem dolgozni. Néha elbizonytalano­dom a döntésemről, mégis sze­retem csinálni ezt, és végül is nem bántam meg a könyvtáros­ságot — idézi a kezdeteket. Úgy tapasztalja, hogy most a kis települések könyvtárai van­nak a legnehezebb helyzetben, ott a legkevesebb a pénz. Csök­kent a főállású könyvtárosok* száma, több a tiszteletdíjas. A .községek önállósodásával a megyei könyvtárnak is sokaso­dott a feladata, hiszen Somogy­bán 300 közművelődési és 150 iskolai könyvtár van. — Egyre többen keresik ná­lunk is a szakirodalmakat, és emelkedik a folyóirat-olvasók száma. Sajnos, a videó leszok­tatja az embereket az olvasás­ról, de egyelőre még nincs nagy veszély. Leginkább a gyermek olvasókhoz kötődöm, hiszen a gyermekkönyvtárban kezdtem pályámat. Úgy hiszem, hogy ezután is kitartok a hivatásom mellett, mert ennyi év nem múlik el nyomtalanul. varga Zsolt Körlevelet kaptak nemrégi­ben a darányi szülők a község képviselő-testületétől, misze­rint óvodás és általános iskolás gyerekeiknek ne vásároljanak se tankönyvet, se füzetet, se tanszereket. Ezeket ugyanis a tehermentesítés szándékával a helyi Általános Művelődési Központ szerzi be, az ,.osztá­lyonkénti tényleges szükséglet" szerint. Fontos ez utóbbi meg­jegyzés, mert értelmes takaré­kossággal kizárja a bolti furfan- got, a rejtett árukapcsolást, az indokolatlan többletkiadást. Ha csupán egy intézmény számára nem előírt, de okosan és „köz- hasznosan” mégis magára vál­lalt feladatról volna szó, már önmagában ez is nagyon szép és példás dolog lenne. De nemcsak erről van szó! Nagy Károly polgármester tájékoztatott arról, hogy a képvi­selő-testület nemcsak e szol­gáltatásról döntött, hanem arról is — a precíz pedantériával fo­galmazott 54/1991. (Vili. 5.) sz. határozatában —, hogy költ­ségvetésükből 544 ezer forintot biztosítanak a szülőknek támo­gatásként a tanévkezdéshez. Ebből a darányi iskolások mel­lett részesülnek a barcsi kisegí­tő iskolába járó helybeli gyere­kek is. Nem pénzt osztanak, hanem a segélyt az egységcso­magokban helyezik el: köny­vek, füzetek, tanszerek „formá­jában”. E csomagokat az általá­nos művelődési központ iskolai „övezetében pénteken osztották és a jövő csütörtökön osztják ki majd. Az óvodáskorúak eseté­ben a képviselő-testület kasz- szájából 50 ezer forintot, az al­sótagozatosok esetében 124 ezer forintot, a felsőtagozato­soknál 187 ezer forintot jelent mindez. Hja! Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond — mi­közben a darányi képviselő- testület bukszáját sem veti föl a pénz. Ám vannak még nagyobb gyerekek is — a középiskolá­sok. Rájuk is, a szüleikre is gon­dolt a darányi önkormányzat. A gyermekeit középfokon tovább- tamttató családok összesen 133 ezer forint pénzsegélyt kapnak. Úgy vélem, a rászorult­ság mértékében a helyi önisme­ret és közismeret lesz majd a mérvadó... Ennyi tehát a darányi képvi­selő-testület döntésének a hír­értéke. Hosszan lehetne érte­kezni arról, ami a tényeken túl­mutat. Összevetve például az­zal, hogy drágultak a füzetek és a tanszerek, 85 százalékkal többe kerülnek a tankönyvek, még akkor is, ha árukból sokat átvállal az állam. Azután el lehet meditálni azon is, hogy a dará­nyi képviselő-testület figyel­messége mit jelent. Mit jelent az, hogy időben intézkedve, oda és azoknak juttatott, akik­nél most a cipő szorít. Annyi bi­zonyos, hogy jó fülük volt a hal­lásra, jó szemük a látásra, és az elhatározás előtt le a kalappal. Vagyis amit tettek, az nemcsak hírértékű, hanem példaértékű is, s tán reménykedhetünk ab­ban, hogy ez nemcsak Darány- ban van (vagy lesz) így. Valamit azonban a hírből ki­hagytam, szándékosan — a végére. Úgyanis a darányi ön- kormányzat arról is döntött, hogy azok a helybeliek, akiknek gyermekei egyetemen vagy főiskolán tanulnak tovább, szin­tén kapjanak támogatást. A drá­guló menzák, a sokba kerülő jegyzetek, a csillagászati árú albérletek kifizetőinek ez nem­csak segély, hanem egyfajta tisztességadás is. A leendő or­vosok, mérnökök, tanárok, jo­gászok a szegedi, pécsi, debre­ceni, budapesti egyetemeken, főiskolákon bizony messzire utaznak az ősszel Óaranyból. A gazdasági kényszer hatására bőrükön, gyomrukon, pénztár­cájukon érzik a megszűnő ösz­töndíjak nyomán, hogy bizony sok az oldás... De érzékelhetik azt, hogy van kötés is, még ak­kor is van kötés — kötődés —, ha az ő végcéljuk már nem a darányi egzisztencia megte­remtése lesz. Mégis, szeptem­beri útravaló csomagjukba most nemcsak a család pakolt, de a község is adott valamit. És a nehézségeket egyébként víg keservvel viselő egyetemi pol­gárnak ettől azért megdobban a szíve. Mert nemcsak azt tudja, hogy merre tart, hanem azt is, hogy honnan jött. Tröszt Tibor BARÁTOK KÖZT ÉSZAKON Egy festőművész az élmé­nyeiről legszebben és leghatá­sosabban képi nyelven szólhat. Az alkotás azonban időigényes, az emlékek pedig sürgetnek. Ezért aztán Kertész Sándor festőművész, a kaposvári Táncsics gimnázium tanára szóban mondta el finnországi kiállításának fogadtatását. A Finn—Magyar Baráti Tár­saság és a torniói Pudas iskola- központ meghívására érkezett a nyár közepén Tornióba Ker­tész Sándor. Képei — mintegy 50 — már három héttel koráb­ban ott voltak a Maakunta mú­zeumban, Lappföld és Tornió képzőművészetének gyűjtemé­nyes kiállítása mellett. Kertész Sándor finnországi útja egy többéves kapcsolat je­les állomása. A kaposvári Tán­csics gimnázium énekkara tette ismertté ott a város nevét. Cse­refellépéseik, közös rendezvé­nyeik a kultúra szálán szőtték a barátságot. Azt az őszinte, ér­Kertész Sándor finnországi vázlatai dekeket kerülő kapcsolatot, amelyet hazánkban mintha kis­sé elfeledtek volna az utóbbi időben. — Úgy érzem, hogy a finnek sokkal mélyebben, őszintéb­ben és kitartóbban ápolják ezt a kapcsolatot — erősít meg Ker­tész Sándor, majd a kiállítás fogadtatásáról és méltatásáról szól. — A megnyitó előtt már megjelent egy előzetes a Poh- jolan Sanomat nevű lappföldi újságban, majd ezt követően egy másik cikkben méltatták munkáimat. Északi barátaink elfogadják, sőt kedvelik a modern képző- művészeti irányzatokat, de a túlkapásokat nem kedvelik. Kul­túrájukban igen előkelő helyet foglal el a festészet, a grafika. — Sehol annyi alkotást nem láttam az otthonokban, mint Lappföldön — mondja. — A finn ember hagyománytisztelő, de fogékony az újra is. A fa mint ősi alapanyag meghatározó elem művészetükben. Portájuk s az egész ország patyolattisztasá­gú, rendezett. A rendszeretet, a józanság és az ésszerűség az oktatásban ugyancsak érezteti hatását. Középiskoláikban va­lóságosan is az életre készítik föl diákjaikat. Praktikusan azo­kat a tárgyakat helyezik előtér­be, amelyeket a környékbeli üzemekben hasznosítani tud­nak a fiatalok. így biztosítják egyrészt az elhelyezkedésüket, másrészt arra is ügyelnek, hogy a rokoni és közösségi szálak ne szakadjanak el a munkába ál­lást követően. S hogy a magyar festőmű­vész többet is lásson Lappföld szépségeiből, mint amennyit egy város tartogathat számára, a vendégfogadók sarkkörön túli kirándulásra invitálták. A mocsarak, a rénszarvas­csordák és a töménytelen szú­nyog hazája meglepetést is tar­togatott: az ősi életforma és a civilizált világ harmonikus együttesében élő lappok a leg­nagyobb télben is jó utakon közlekedhetnek. A sarkkörön túl 150 kilométerre fekvő Kittilé­ben ismerőse’n cseng Bíró Ist­ván neve. Ő honosította meg ugyanis a lappföldi burgonya­termesztést, és „mellesleg” a, kaposvári Somssich gimná­zium diákjaként szerzett hírne­vet szőkébb pátriájának, So­mogynak. Hogy milyenek a lapp embe­rek? — Tartózkodóak, visszafo­gottak, de barátságosak és nagyon melegszívűek. A ma­gyarokat szeretik, ám ez okos szeretet, amely a kritikával is él. Hagyományaikat rendkívüli módon ápolják, a környezet iránti tiszteletük példaértékű, akárcsak a szomszédos hapa- randaiaké. Nem akartam hinni a szememnek, amikor a svéd vá­roska temetőjében megpillan­tottam az I. világháború elesett magyar katonáinak emlékmű­vét. A négyszögletűre faragott gyönyörű obeliszk—gondozott környezetben, friss virágokkal körülvéve — emlékeztetett az idegenen elesettekre. Az 1914—18-as háború hősi halált halt 205 magyar és osztrák, 11 német, valamint két török baká­jának nevét olvashatjuk az obe­liszk négy oldalán. S mellette négy nyelven a következő szöveget: ,,A harcosok dicső emlékezetének, akik életüket a hazáért áldozták fel, távol szü­lőföldjüktől, melyet már nem láthattak viszont, s itt a messze idegenben találtak örök nyugo­dalmat. " Kertész Sándor vázlatokat készített finnországi élményei­ről. Ami a lazán papírra vetett vonalaknak életet ad majd, azt a szívében hozta el a művész, hogy gondolatainak élménydús tárházával majdan alkotásai­ban is megjelenítse. Mementó- ként és északi barátaink tiszte­letére. Várnai Ágnes Kulturális napok // az Őrségben A régiók jó kapcsolatai­ból épül fel az integrált Európa, így az Őrségben a hármas határ mentén jó esély van arra, hogy prob­léma nélkül lehessen kap­csolatokat építeni a népek között — hangoztatták Kondorfán, az „Őrség-vál­tás” című nemzetközi bé­kekonferencián. E fórum is része volt az őrségi kultu­rális napok most záruló nagyszabású rendezvény- sorozatának, amelynek célja az egyetemes ma­gyar és nemzetiségi kultú­ra értékeinek feltárása, megőrzése és megismer­tetése. Az öt napon át egy­mást követő rendezvények között volt nemzetközi néprajzi konferencia, nem­zetközi gyermekrajz-kiállí- tás, falufejlesztési tanács­kozás és még jó néhány kulturális program — húsz helyszínen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom