Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-16 / 192. szám
1991. augusztus 16., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 „Idéző, igéző furcsa szók...” EMLÉKMŰSOR LATINOVITS ZOLTÁNRÓL Balkay Géza, Katona János és Liszka Ágnes műsorvezető Fotó: Horányi Barna Ha élne, 60 éves lenne szeptemberben Latinovits Zoltán. A színészkirály, a zseniális gondolkodó, akinek emlékét idézni pályatársak és barátok gyűltek össze szerdán este Balaton- szemesen, tragikus halálának helyén. A zsúfolásig megtelt teremben a publikum, a televíziós kamerák előtt emlékeztek rá — versekkel, írásaival és beszélgetésekkel. A felvétel előtt néhány résztvevőt arról kérdeztünk, hogy mit jelent számára Latinovits Zoltán szellemi öröksége. Jordán Tamás színművész: — Nem szeretem az évfordulókat, de most Latinovitshoz való kötődésem miatt itt vagyok. Szeretném, ha ő állandóan jelen lenne azoknak, akiknek fontos. Latinovits meghatározó az életemben, annak ellenére, hogy személyesen csak egyszer találkoztunk: József Attila Levegőt! című verséről vitatkoztunk végig egy éjszakát. A színész és a versmondó Latinovits nem választható ketté, hiszen „mindkettő” vall. Ehhez megtalálja azokat a műveket, amelyek szinkronban vannak az általa megfogalmazandó gondolatokkal. Sajnos, ma a Latinovits által megálmodott szeretet-színház megvalósítására még kevesebb esély van. A színészek is kiszolgáltatottabbak... A felhők között talán mégis átsüt a napsugár... Almási Éva színművész: — Életében is úgy gondoltam, hogy ő az etalon. A színészi magatartása, a szenvedélye, a színházért való indulatai akkor is és ma is ugyanazt mondják nekem; ezért vagyok itt. Csodáltam őt, azt a fajta létezést, amelyet jelentett ebben a szakmában. Azt hiszem, hogy közöttünk lehetett volna tartani, ha sokkal jobban sugároztuk volna, hogy szükségünk van rá. Mindannyian azért lettünk színészek, mert olyan színházat szerettünk volna, amilyenre ő gondolt. Ma, amikor még nagyobbak a „ködök”? A szellemi táplálék nagyon fontos volna! Nekünk „frontszínházat” kellene csinálnunk: erőt és hitet adni az embereknek. Ez a mi küldetésünk, Latinovits üzenete. Reményeim szerint este ezt a szellemet idézzük meg. Balkay Géza színművész: —Azoknak az embereknek a szívében, mentalitásában és gondolkodásában, akik akkor is szerették őt minden végletességével együtt, nos, náluk semmiképpen nem változott a Lati- novitsról kialakult kép. Nekem mindenkor erőt ad: igazolja mindazokat, akik mellette álltak. Ma ez sokkal aktuálisabb, mint sejtettük volna. Főképpen a színházakról általa megfogalmazott „szentségtörő” és „veszélyes” gondolatok. Csak szeretettel lehet színházat csinálni! Azért is kötődöm Latinovits szellemiségéhez, mert teljesen normálisnak tartom, ha az egyéniség ki akar bontakozni. Ezt is képviselte ő, hiszen mindenki létezhet a nap alatt. A színház: beszélgetés. Latinovits írásai és nyilatkozatai is erről szólnak. A színház legfeljebb ürügy arra, hogy az életünket „gyerekként” tovább tudjuk élni. „Őszhajú kisfiú"volt ő, aki bátran félt. Ma este pontosan fogom tudni azt a széket, aholl ül... Katona János színművész: — Azóta is Latinovits szellemében próbálok dolgozni, amióta megismertem. Sajnos, már nincs közöttünk, és mégis itt van... Nagyon jó lenne, ha időnként mondana néhány mondatot, amellyel helyre tenne bennünket. Nem volt törvényszerű a halála: nem vigyázott rá a színházi szakma és az ország. Fájdalmasan szép nap ez a mai. Dr. Frenreisz Istvánná, az édesanya: — Életem legszebb napja lesz, ha már a szobrát fölavathatom. Ezért élek, és ezt akarom még elérni. A mai nap ennek egy köve. Ablonczy László, a Nemzeti Színház igazgatója: — Amikor tavasszal, nagy háborúságok között kineveztek, egy bizonyos kör a Magyar Fórum-beli munkásságom iránt nagyon érdeklődött, de senki nem érdeklődött az iránt, hogy miért csináltam könyvet Latino- vitsról. Ez is jellemzi a színházi Jordán Tamás állapotokat, mert Latinovitscsal foglalkozni saját magunkkal és a színházi élettel való szembenézést is jelent. Nemcsak szakmai, hanem etikai megmérettetés is. Akik nagyon sokat ártottak a magyar színházi életnek és Latinovits Zoltánnak még mindig nem néztek szembe önmagukkal. Számomra ő a nemzet színházát jelenti. Varga Zsolt Ötmillió forintos beruházás ; ,,Felével” bővítik a marcali könyvtárt A tervezésig már többször eljutottak, a megvalósításra azonban csak az idén kerülhetett sor, tudtuk meg Budafai Lászlótól, a marcali városi könyvtár igazgatójától. A jelenleg 392 négyzetméteres intézményt mostani területének felével bővítik ki, és elvégzik a tatarozást is az erre szánt ötmillió forintos keretből. Az épülő részben a gyermekkönyvtár kap helyet a foglalkoztatóval, az olvasóval, zenehallgatási lehetőséggel, valamint a polc- rendszerrel. Új berendezést vásárolnak a fiataloknak 251 ezer forint értékben. E helyen oldják meg a létesítmény legégetőbb gondját, a raktározást is. A gyermekek eddigi, most felszabaduló helye a felnőtt részleg könyvkiválasztó terét fogja növelni. A könyvek 1967-ben épült tára 18 ezres könyvállománnyal kezdte, ez a szám mára a négyszeresére nőtt, időszerű hát a hozzáépítés. Ezzel a tervek szerint októberben készülnek el; akkor adják át a megújult intézményt az olvasóközönségnek. B.T. Mit ígér az új tanév? ELTÉRŐ TÍPUSÚ ISKOLÁK, BŐVÜLŐ VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉG Sokszínűbbé válik a gimnáziumok kínálata A szeptemberben kezdődő új oktatási év egyik nagy újdonsága, hogy már az alsó fokú tanintézetek között is megjelennek az egyházi működtetésű iskolák, így az ország több helységében az általánosba járó gyerekek és szüleik is választási lehetőséget kapnak: „hagyományos” vagy egyházi égisz alatt működő iskola mellett döntenek. A magán-, illetve az alapítványi és egyházi középiskolák száma emelkedni fog. Mint a Művelődési Minisztérium illetékeseitől megtudtuk, az érintett egyházak — remélhetőleg rövid időn belül — nyilatkoznak arról, hogy mely intézményeiket kérik vissza. Ezt követően az ön- kormányzatoknak és az egyházaknak kell megállapodniuk abban, hogy az egyházi ingatlanokon levő intézmények működési feltételeit hogyan biztosítják majd. A jelentkezők nagy száma egyébként egyértelműen bizonyítja — jegyezték meg a művelődési tárca szakembei ÖJ rei —, hogy az egyházi, az alapítványi és a magániskolák egyaránt valós társadalmi igényeket elégítenek ki. Színesebbé, sokszínűbbé válik az új tanévben a gimnáziumok „kínálata” azért is, mert helyben kidolgozott nevelési tervek alapján folytathatják az oktatónevelő munkát. Szülőknek is, diákoknak is érdemes tehát tájékozódni az egyes gimnáziumok programjának, tehetség- gondozási módszerének különbségeiről vagy például a nyelvoktatásban alkalmazott speciális megoldásairól. További újdonság, hogy a tananyag tartalmában is differenciálhatnak és differenciálnak is a gimnáziumok. Várható tehát, hogy viszonylag rövid idő alatt jól megkülönböztethető, sajátos profilt alakít ki egy sor gimnázium. Ezt a folyamatot a továbbtanulás szempontjából célszerű nyomon követniük a fiataloknak. Feltétel és lehetőség Helyzetkép idegennyelvoktatásunkról „A művelt ember nérrjetül intézkedik, olaszul udvarol, franciául bókol és ugyanezen a nyelven vall szerelmet, s ha teheti, angolul káromkodik” — állapította meg szellemesen Széchenyi István a nyelvek használatáról a múlt században. Manapság óriási az igény idegen nyelvek tanulására az iskolákban és a különféle tanfolyamokon. Két éve vezették be a magyar oktatásban a szabad nyelvválasztást. Azóta egyre több általános iskolában a német és az angol kerül az első helyre. Más kérdés, hogy milyenek a személyi és tárgyi feltételek az alapfokú oktatási intézményekben nyugati nyelvek tanításához. A jelenlegi nyelvoktatás kísértetiesen hasonlít a három évtizeddel ezelőttihez. Amikor kötelezővé tették az orosz nyelv oktatását: 1949-ben sem volt egységes, megfelelő tananyag, felkészült pedagógus. Annak idején német, francia vagy latin szakos tanárokat képeztek át, hogy sikeresen beindulhasson a program. Napjainkig több ezer orosz szakos pedagógus végzett főiskolán, egyetemen, viszont kevesen szereztek diplomát angolból, németből, franciából... A nyelvválasztás elhamarkodott, előkészítetlen bevezetése ,éppen ezért nehéz feladatot ró az iskolára, s az orosz szakosokra. A történelem ismétli önmagát: jelenleg az orosz nyelv tanárától várják el, hogy képezze át magát. Ha nehezen is, de beindult a mostani nyelvoktatás reformja. Orosztanárok, tanítók vállalták, hogy középfokú nyelvvizsgát vagy diplomát szereznek a nyugati nyelvek egyikéből. Remélhetőleg ez a változás növeli a nyelvtanár és az iskola presztízsét is. Melyik idegen nyelvet tanulja ma egy 4. osztályos gyermek az iskolában? Sok esetben zsákutcába kerül a szabadválasztás, mert meghatározó a nyelvtanár illetve a szülői befolyás. Hol itt akkor az idegennyelvi motiváltság? Egy izgalmas, szinkronizálatlan film vagy egy fülbemászó zeneszám jobban motiválhat, ösztönözhet tanulásra, mint a szülői kényszer. A sikerélmény a legeslegjobb ösztönző a nyelvtanulásban. Ha valakiben kitartás, akaraterő van, igazán jó eredményeket érhet el. Nem kell ehhez kiváló tehetség, de szükség van arra, hogy a választott nyelvet kedvvel tanulja (nem pedig kényszerből) a diák, megfelelő legyen a szorgalom és kitartás, az anyanyelv és a célnyelv közti gátlások, nehézségi pontok leküzdésére. Tökéletes idegen nyelvtudás valójában nincs. A közepes szint elérését is állandó, kemény munka előzi meg. Az ember még az anyanyelvét sem tudhatja „perfektül”. Az eredményes nyelvoktatás legfontosabb feltételei, amelyek más készségszerző tantárgyakra is igazak: a tanulók életkori sajátosságait figyelembe vevő tananyag, a képzett pedagógus, a szorgalmas diák, a magasabb óraszám. E kritériumok egyikének hiányában holt vágányra terelődhet a választott nyelv kellő szintű elsajátítása. Befejezésül Kosztolányi Dezső bölcs tanácsát idézem, amely szerint a nyelvtanulás sikere nemcsak a tankönyveken, a pedagógusokon, hanem legfőképp a nyelvet tanuló áll vagy bukik: „A nyelvtanulás nem boszorkányság..., csak vasszorgalommal juthatunk célhoz.” Banda Zoltán A Credit Lyonnais képviselője Kaposváron Francia bank a francia óvodáért Privatizációs érdeklődés Az egyik legnagyobb francia bank, a Credit Lyonnais magyarországi képviseletének vezetőjét fogadta tegnap Szita Károly, Kaposvár alpolgármestere. Genevieve Naszalyit Camara Djiba a megyeszékhelyen szeptemberben induló francia óvoda menedzsere kereste fel, támogatást kérve az úttörő-vállalkozás megvalósításához. Szita Károly először a közgyűlés álláspontját ismertette az óvoda ügyében. Elmondta: bár a kezdeményezők viszonylag későn fordultak a képviselő-testület felé ötletükkel, mégis sikerült átmeneti megoldást találni. Kifejezte örömét is, hogy akadt partner e szép vállalkozás támogatásához, majd ismertette a város terveit az idegen nyelvű óvodai oktatással kapcsolatban. A Credit Lyonnais egyelőre reprezentatív jelleggel van jelen hazánkban, tudtuk meg Genevieve Naszalyi asszonytól. Az effektiv banktevékenységet a következő évben szeretnék beindítani, ekkor tudnak komolyabb segítséget nyújtani a francia óvodának is. Clinvest nevezetű érdekeltségük máris nagy szerepet játszik több vállalat, köztük a tokaji Egervin és a Zsolnay Porcelán- gyár privatizációjában, illetve az üzletek közvetítésében; hasonló feladata van a Lionprope- co alvállalatuknak. A Credit Lyonnais és Kaposvár Megyei Jogú Város bizakodással tekinthet a jövőbe, a bank ugyanis érdeklődik a város privatizációs lehetőségei iránt. I
