Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-15 / 191. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. augusztus 15., csütörtök ÖNKORMÁNYZATI TÁMOGATÁS Sok a kisnyugdíjas Somogybán Halálpolka Deportált magyarországi németek keserű sorsáról, a „málenkij robotra” elvitt fiata­lok és középkorúak meghur­coltatásáról írt könyvet Halál­polka címmel László Lajos, a pécsi rádió szerkesztője. A mű a Babits Kiadó gondozásában jelent meg. Többen kérték ezért tájékoztatásul közlünk két címet, ahová ilyen jellegű kérdéseikkel fordulhatnak. Nyugati Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége, Bp. V., Belgrád rkp. 24. 1056. Tel.: 118-2855. és Kárpótlási Hivatal, Bp., Kürt u. 6. 1399. Pf. 715. Gyógyszerár Új, komplex javaslatot ké­szít szeptember 1-jéig a Tár­sadalombiztosítási Főigazga­tóság a gyógyszerfinanszíro­zás ésszerűsítésére. Lehe­tővé kell tenni a gyógyszer- rendelések ellenőrzését, mert jelenleg olykor „luxusigénye­ket” is finanszíroznak... Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Egyre nehezebb lesz átfogó képet adni arról, hogyan ala­kúi Somogybán a szociális szolgáltatásokat igénylők, il­letve igénybe vevők száma és összetétele — a kis- és rok­kantnyugdíjasoké, a szociális gondozottaké, a segélyezet­teké. A megye eddigi irányító, koordinációs szerepe ugyanis megszűnt, s ezentúl összesítő adatokkal közvetlenül a Népjó­léti Minisztérium rendelkezik. A megyei önkormányzat in­tézményirányító feladatokat lát el a szociális otthonoknál, a nevelőotthonoknál, a gyer­mek- és ifjúságvédelemnél, más vonatkozásban pedig igény szerint, eseti szolgálta­tásokkal segíti a helyi önkor­mányzatokat. Minderről Dudák Lajossal, a megyei önkormányzat szoci­álpolitikai főtanácsosával be­szélgettünk. Megtudtuk, hogy megmaradt a megye együtt­működési szerepe az egyház­zal, az alapítványokkal, az egyesületekkel, az érdekvé­delmi szervezetekkel való kapcsolattartásban. A szoci­álpolitikai gondoskodás alap­vetően a 18 év alatti és a 60 év feletti rászorultakra terjed ki. — Ami a lakosságnak nyúj­tott szociális támogatást illeti, a helyi önkormányzatok a múlt évben egy lakosra vetítve 3000 forint támogatást kaptak, s a támogatás az önkormány­zatok megítélésétől függően szociális segélyként, ápolási díjként, közgyógyellátáshoz való hozzájárulásként, vagy éppen a házigondozás, az ét­keztetés, illetve az idősek klubjainak támogatásaként ju­tott és jut el a rászorulókhoz — tájékoztatott Dudák Lajos. — Rendszeres segélyt me­gyénkben 2239-en kaptak, közülük teljes összegű se­gélyben (azonos az özvegyi nyugdíj összegével) 1247-en, rendszeres kiegészítő segély­ben 794-en, családtagoknak adott kiegészítő segélyben 75-en részesültek 1990-ben, 123 téeszjáradékos járadékát pedig kiegészítették a mini­mumösszegre. A múlt évben ezek a segélyek együttvéve 85 millió forintot tettek ki So­mogybán. Eseti segélyekre az önkor­mányzatok 50 millió forintot kaptak, ebből 12 287-en ösz- szesen 20 196 esetben része­sültek. A megyei szociálpolitikai fő­tanácsos elmondta: Somogy­bán mind nagyobb fontosság­gal bír ez a segélyezési forma, ugyanis nálunk a lakosság 20-25 százaléka nyugdíjas, és ez az arány — az érzékel­hető elvándorlási tendencia következtében — tovább nö­vekedhet. Ráadásul me­gyénkben a nyugdíjak ösz- szege jóval alacsonyabb az országos átlagnál: Somogy­bán legtöbben a mezőgazda- sági termelőszövetkezetekből mentek nyugdíjba, és sok a téeszjáradékos is. Az ala­csony nyugdíjösszeg tehát fő­ként abból adódik, hogy itt hosszú időn át meghatározó volt a mezőgazdasági jelleg, s tudvalavő, hogy ebben az ágazatban alacsonyak az át­lagkeresetek, és rövidebb szolgálati idő áll rendelke­zésre a nyugdíjkorhatár eléré­sekor, mint más ágazatokban — tájékoztatott Dudák Lajos. Berzeviczi Anna Megkérdezték — válaszolunk Forró Ferenc (Töröcske, Harang u.3.) azt kérdezi: jár-e valamilyen kártérítés a felesé­gének, akinek az édesapját — olvasónk apósát, a zselickisfa- ludi Pizvurm Józsefet — a szovjet katonák 1944-ben el­hurcolták Zselickisfaludról. Pizvurm József körülbelül egy évet töltött Temesváron láger­ben, s ott meghalt. A Megyei Társadalombizto­sítási Igazgatóságon megtud­tuk, hogy olvasónk apósának elhunytát követően, a háború befejezése után a családja nyilvánvalóan hadigondozási, illetve hadiárva ellátásban ré­szesült. Részletesebb válasz, érdemi felvilágosítás azonban csak további, az ügyintézés szempontjából nélkülözhetet­len adatok birtokában adható — ezeket kell eljuttatnia levélí­rónknak a Társadalombiztosí­tási Igazgatósághoz (Kapos­vár, Kossuth L.u. 1/9.) Nyugdíjasként végleg kül­földön kíván letelepedni olva­sónk, s most azt szeretné megtudni, mi a teendője, hogy odakint is rendszeresen meg­kapja járandóságát? A Nyugdíjfolyósító Igazga­tósághoz (1820 Budapest, Váci út 73.) kell fordulnia ké­relmével. Ha volt MÁV-alkal- mazott a kitelepülő, neki a MÁV Nyugdíj Igazgatóságnál (1378 Budapest VI., Andrássy út 66. Pf. 20.) intézik az ügyét. Mindkét esetben személyesen vagy levélben adható elő a ké­relem. A nyugdíjat egy itthoni pénz­intézet zárolt számlájára utal­ják, azt a nyugdíjas itthon tar­tózkodása során fölveheti. Jár-e 25 éves jubileumi juta­lom annak, aki nyugdíjazásáig csak 23 év szolgálati időt szerzett? — kérdezi olvasónk. A válasz röviden: nem jár. Nem jár a 25 éves jubileumi jutalom, ha az illetékes Társa­dalombiztosítási Igazgatóság csak 23 év szolgálati időt is­mert el, abban az esetben vi­szont, ha olvasónk a hiányzó éveket a nyugdíjazást köve­tően ledolgozza, jogot szerez­het a jubileumi jutalomra. Várják, készülnek rá... Búcsúknak évadja közeledik Andocs, Szentkút, Mária- pócs, a székelyföldi Csiksom- lyó — legyenek bármilyen tá­vol egymástól ezek a helysé­gek, egy valami mégis nagyon szorosan összeköti őket: va­lamennyi búcsújáró hely. Ősz­időn összegyűlik ott a nép, hogy egy szobor, egy Má- ria-kép vagy más kegytárgy előtt lassú meneteléssel, énekszóval, közös imádko­zással tisztelegjen. Aztán pe­dig, amikor az egyházi ünnep­nek vége van, odakint, a temp­lom előtt felállított sátraknál kezdődik a vígasság, az elma­radhatatlan búcsúfia-vásárlás. A búcsújárás nagyon ősi szokása népünknek, már a kereszténység fölvétele előtt is dívott. Ösvallásunk hívei is egy-egy csodatévő helyet — leginkább erdei forrást — ke­restek fel, hogy maguk vagy megbetegedett, bajba jutott szeretteik meggyógyuljanak. S amikor eljött a keresztény­ség ideje, a papok ezt a ha­gyományt formálták át. Nem csupán gyógyulásért járt búcsút a nép, hanem azért is, hogy lelkében megtisztul­jon, hitében megerősödjön. Különösen akkor, ha a búcsúk rendjét pontosan betartotta: előbb a szent hely vizében megtisztálkodott, majd a cso­datévőnek tartott kegytárgyat ajkával, kezével megérintette, végül az egyházi ünnepsége­ken is becsülettel részt vett. Ha pedig még a templomban való alvás kényelmetlenségeit Búcsúsok a XV. században is vállalta, akkor végképp nem tehetett szemrehányást ma­gának, hogy elmulasztotta az előírásokat... Emlékként, ajándékként nemcsak a mézeskalácsosok áruit szokás hazavinni, hanem rengeteg minden egyebet. A vallásos népek a szentképek sokaságából válogathatnak, vesznek és visznek aztán még díszes gyertyát, faragott ke­resztet, aki pedig kicsi gyer­meknek akar kedveskedni, az — jobb híján — a bazárosok asztalain mindenféle bóvlit ta­lálhat... A búcsúk a hazalátogatások nagy és kötelező alkalmai. Akik nagyon távolra szakadtak családjuktól,kötelességüknek érzik, hogy legalább arra az egy napra megtérjenek, és lát­tassák magukat. Elmennek a templomi szertartásra, kibal­lagnak a sátrak utcájába és amíg a régi barátok köszönge- téseit fogadják és viszonoz­zák,vesznek is ezt-azt, hadd lásson a család búcsúfiát... A. L. Olvasóink írják... Mi számít közügynek? Tisztelettel kérem D.J. ka­posvári olvasónk (teljes név és cím a szerkesztőségben) elnézését, amiért levelét nyil­vánosságra hozom — de úgy vélem, több haszna származik ebből a megoldásból, mintha tartanám magam kéréséhez, vagyis saját véleményemet, álláspontomat közölném egy válaszlevélben... „Rendszeres olvasója va­gyok az önök által szerkesz­tett újságnak, a Somogyi Hír­lapnak. Különös figyelmet szentelek a Nyugdíjasok olda­lának, mivel ezek a témák személyemet is konkrétan érintik. Fiatal korom ellenére csaknem teljesen mozgáskép­telen vagyok, lakásomat el­hagyni csak segítséggel tu­dom. Napjaim legnagyobb ré­szét a négy fal között élem le. Két, általános iskolás korú gyermekem van, akiknek a felneveléséről, mint apának, gondoskodnom kell... Hogy miért fogtam most tol­lat? Szociális típusú telefon- igényt nyújtottam be a Távköz­lési Vállalathoz, s mellékeltem hozzá az orvosi igazolást, az önkormányzat javaslatát. Lét- fontosságú lenne nekem a te­lefonkészülék: bármikor rosz- szul lehetek, egyedül vagyok otthon és a gyors orvosi segít­ség életet menthet. Meg hát ez lenne számomra a társa­dalmi érintkezés egyetlen formája...Sajnos, a készülékre talán még öt évet is kell vár­nom, s lehet, hogy akkor már nem is lesz rá szüksé­gem...Úgy tudom, hogy beteg ember számára nincs soron­kívüliség, csak azok élveznek előnyt, akik vállalkozók, to­vábbá az intézmények, mivel — állítólag — csak ők profitál­nak. Július 17-én olvastam a Somogyi Hírlapban, hogy Ka­posváron a Kapos átterem portása telefonrongálókat csí­pett el. (Ezt a tényt később mások más színben tüntették fel...A szerk.} A Kaposvári Távközlési Üzem vezetője megígérte neki, hogy rendkí­vüli sürgősséggel beszerelik a lakására a készüléketekkor hát mégis van rendkívüliség?! Hiszen a társadalmi tulajdon védelme közügy — ezt nyilat­kozta a portás is! A beteg, a rokkant emberek kilátástalan helyzete, sorsa nem közügy?” Eddig a levélből vett idézet. Szívesen közölnénk ezen a helyen egy későbbi lapszám­ban az illetékes(ek)nek D.J. kaposvári olvasónk kérdésére adott válaszát is... Fazonigazítás — ingyen Kapunk, persze, tartalmá­ban és hangulatában az imén­titől merőben eltérő levelet is. Farkas M. István nyugdíjas technikus (Siófok, Hársfa u.54.) például ezt írta szer­kesztőségünknek: „Nagyon kérem a tisztelt címzettet, hogy köszönetemet a Nyugdíjasok oldalán közölni sz íveskedjenek. Köszönetem a siófoki, Fő utca 47. szám alatti férfifodrászat szőke kis­asszonyának szól... Július 3-án délután 4 órakor bementem ebbe a fodrászüz­letbe és fazonigazítást kértem az említett kisasszonytól. Erre ő azt válaszolta, hogy csak hajvágással szolgálhat...El­mondtam, hogy legénykorom- ban kéthetenként jártam fod­rászüzletbe fazonigazításra, ami abból állt, hogy a fazont megigazítoták s a nyakrészt körülgépelték. Megmutattam a kisasszonynak, hogy az ő üz­letükben is szerepel szolgálta­tásként ez a fodrászművelet a bekeretezett árjegyzékben, s ott áll az is, hogy 6 forintba ke­rül...Megkért, hogy foglaljak helyet, s elvégezte a kért fa­zonigazítást. Amikor végzett, kértem tőle a blokkot — s erre következett a meglepetés! Ugyanis azt felelte: nem kell semmit sem fizetnem! Ilyesmi sem fordult elő ve­lem mostanában! Ismételten megköszönöm a kedvessé­gét.” Reméljük, a köszönet eljut a címzetthez, aki talán nem­csak levélírónknak, hanem más nyugdíjasoknak is szer­zett hasonló meglepetést.No, nem azzal, hogy fazonigazítás helyett hajvágást ajánlott a be­térő vendégnek,inkább azzal, hogy — „méltányosságból” — kedvezményt adott a nyugdí­jasnak... (A szerk.) A szociális ellátás hírei Kedvezményes étkeztetés Jelentős szociális támoga­tásnak tekinthető a rászorulók kedvezményes étkeztetése megyénkben. Erre a célra ta­valy 48,5 millió forintot költöt­tek az önkormányzatok: 5460-an részesültek ily mó­don étkezési támogatásban a somogyi településeken. Kevés a hely... A somogyi szociális ottho­nokban csaknem 1300 helyet tudnak biztosítani, ez azonban most sem elegendő és később is elmarad az igényektől: je­lenleg is nagyon sokan vára­koznak arra, hogy bejussanak valamelyik otthonba és szá­muk — főként a fogyatéko­soké — a jövőben tovább nő... A „tejjegyekről” Új, az idén bevezetett és nagyon gyorsan igencsak népszerűvé vált szociális szolgáltatás a „tejjegyek” jutta­tása a segélyezetteknek (saj­nos, sok kisnyugdíjas, rokant- nyugdíjas és beteg kimaradt ebből a kedvezményből).Ez idő szerint megyénkben hoz­závetőlegesen mintegy 8-10 ezer rászoruló kap „tejjegyet” a helyi önkormányzatoktól. Fogyatkozó klubok A megyében működő ösz- szesen hatvanhárom Idősek Klubjában 1605 klubtag tölt­heti kellemesen az idejét. Saj­nos, a klubok és a tagok száma is vészesen csökken már most is, de főként a jövő­ben apad a számuk, mert a helyi önkormányzatoknak mind nagyobb gondot okoz a pénz előteremtése a klubok fenntartásához, működtetésé­hez. Egyre kevesebb anyagi fe­dezet áll rendelkezésre az e célból felmerülő költségek ki- egyenlítéséhez nemcsak a la­kóhelyeken, hanem a munka­helyeken is. Csak sajnálhat­juk, hogy számos, az idős emberek örömére, hasznos időtöltésére létrehozott klub — megannyi összeszokott kö­zösség — fenntartó híján sorra feloszlik... Mozgássérülteknek A jövőben is számíthatnak ingyenes parkolójegyre, gép­jármű-felelősségbiztosítási kedvezményre a somogyi mozgássérültek. Tavaly az 1256 mozgássérültnek 10,6 millió jutott megyénkben. B. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom