Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-15 / 191. szám
1991. augusztus 15., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 A pápa Kelet-Európábán Hazatérés és új kihívás II. János Pál a héten Magyar- országra érkezik. Ezt megelőzően látogatott el — ötöd ízben — szülőhazájába, Lengyelországba. Ez az utazás azonban a Reuter hírügynökség varsói tudósítója szerint más, mint az előzőek. A Szentatya egymillió hívőt fog köszönteni ma a katolikus egyház ifjúsági világnapján, az első Kelet-Európábán tartandó nemzetközi misén. A Jas- naCora-i apátságban, Lengyel- ország legfontosabb katolikus szentélyének megerősített falai között Oszentségének újra lehetősége nyílik arra, hogy megünnepelhesse a valaha „tragikus utópiának” nevezett kommunizmus fölött aratott győzelmet. A pápa lengyelországi és magyarországi útja azonban egyben kihívást is jelent: hogyan juttassa el üzenetét azokhoz a felbolydult társadalmakhoz, amelyekben az egyház sem találja új szerepét. Amikor a pápa júniusban első ízben kereste föl a kommunizmus bukása utáni Lengyelországot, utazása egyértelműen különbözött a korábbi — az 1979-es, 1983-as, 1987-es — látogatásoktól. Júniusban, amikor egy tucat lengyel várost látogatott meg, valóságos morális keresztes hadjáratot vezetett, amelynek során kikelt a nyugati dekadencia hatása és a keresztény erkölcsök kiveszése ellen. Meglehetősen ellentmondásos volt az a politikai álláspont, amelyben újra szembeszállt az abortusz intézményével, és alaposan feldühítette a nemzetközi zsidóságot ama kijelentésével, amelyben a terhességmegszakítást a hatmillió zsidó halálát okozó holocausthoz hasonlította. „Ez a zarándoklat most más volt; a pápa első ízben kereste fel az országot azóta, hogy kivívtuk a demokráciát és a függetlenséget” — nyilatkozta Jerzy Turowicz, a korábban ellenzéki hetilap, a Tygod- nik Powszechny katolikus újságírója és szerkesztője. ,,A korábbi zarándoklatok idején inkább a hatalom képviselőihez szólt a társadalom érdekében. Most egyenesen a társadalomhoz intézte szavait a nehéz, ellentmondásos problémákról. ” Kelet-Európábán rég alábbhagyott már a kommunizmus bukását követő eufóriás boldogság. Az emberek kevesebbet gondolnak a győzelemre, amelyben a Szentatyának is nagy szerepe volt. Mindenki rájött már, hogy a kapitalizmus felé rohanó társadalmak hatalmas munkanélküliséggel, re- cesszióval és a reálbérek zuhanásával kell fizessenek. Az első bűvölet elszállt; felváltotta az általános apátia, így sokak számára a pápa jól ismert kirohanásai a materializmus és a kapzsiság ellen, „a vágyak és fogyasztói javak társadalma” ellen ma keserűen ironikus kicsengést kapnak. Magyarországon, ahol 6 millió ember, vagyis a népesség háromötöde meg van keresztelve, a kommunizmus bukása az egyház teljes szabadságát eredményezte. Múlt hónapban egy parlamenti rendelet részben visszaadta a több évtizeddel ezelőtt államosított egyházi javakat. Miután azonban kevés a pénz és a papok száma sem elegendő, az egyház szerepe erősen korlátozott az am úgyis látványosan világiasodó társadalomban. Lengyelországban, bár a hivatalos adatok szerint a társadalom 95 százaléka katolikus, szintén csökkent az egyház népszerűsége. A felmérések azt mutatják, hogy elismertsége kisebb, mint a hadseregé. A katolikus intézményrendszer heves abortuszellenes kampánya nem járt sikerrel, a parlament nem bocsátott ki tiltó rendeletet, ráadásul a kampány folyamán sokakban fölmerült a gyanú, hogy az egyház túlságosan nagy hatalmat és befolyást kíván szerezni a posztkommunista Lengyelországban. A pápa tagadta ezt a vádat, de ez nem változtat a tényen, hogy sok egyszerű ember távolodott el az egyháztól, amely egykor, a kommunizmus idején a szabadságot képviselte. „Mondhatjuk, hogy az egyház egyre több teret nyer, jogi értelemben. Jogait törvény védi. Ugyanakkor úgy tűnik, a vallást egyre kevesebben gyakorolják” — állítja Wilkanowicz. Mint mindig, most is nagy tömegek gyűlnek össze a pápa üdvözlésére, ezrek keltek útra Jasna Gora felé — mégis, Lengyelország hangulata a pápa látogatásával kapcsolatban ma mérsékeltebb, mint a korábbi látogatások alkalmával volt. Mark Trevelyan Felhívás a pápalátogatás zavartalanságának biztosítására „Nemzeti ügyünk, hogy a Szentatya és híveinek találkozása a béke és szeretet jegyében történjen. Közös célunk, hogy még véletlenül se zavarhassák meg a méltóságteljes rendezvénysorozatot rendkívüli események.” Ennek érdekében a pápalátogatás zavartalan lebonyolításáért felelős kormánytagok, a belügyminiszter, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter és a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára felhívással fordulnak a hívő és nem hívő állampolgárokhoz. Minden magyar állampolgárt arra kérnek, hogy a pápa által felkeresett helyszíneken a látogatás méltóságához híven tartsák be a rendezvények magatartási és biztonsági szabályait, támogassák a rendőri és biztonsági szervek munkáját. A rendezvényekkel kapcsolatos észrevételeikkel, javaslataikkal forduljanak a helyszíneken szolgálatot teljesítőkhöz, illetve az egyházi, a rendőri vagy nemzetbiztonsági ügyeletekhez. Az Országos Rendőr-főkapitányságot a 133-6754-es és a 133-4124-es, a Nemzetbiztonsági Hivatal panaszirodáját pedig a 131 -0902-es és a 132-0113-as számon lehet hívni. Kiált a csend Szinte folyamatosan kísért a ' kudarc. A múlt vasárnap érdektelenségbe fulladt a szerencsi időközi parlamenti választás Borsod-Abaúj-Zemplén megye 11. számú választókörzetében. A volt miniszterelnök, Németh Miklós lemondása után üresedett meg a vidék képviselői helye, amelyért többhetes kampány után 10 jelölt indult harcba. Köztük dr. Kupa Mihály pénzügyminiszter független jelöltként, MDF-es támogatással. A mintegy 50 ezer választásra jogosultból hozzávetőleg 8500- an adták le voksukat. Ez mesz- sze alatta marad a húsz százaléknak. A politikusok és a politikai elemzők többsége pártállástól a vehemenciától függően ítéli meg a történeteket. Többen a kánikulára, az aratásra, a szabadságok időszakára hivatkoznak. Mások szerint az ok a politikai apály, a demokráciában való járatlanság. Pedig a választandók listája bő kínálatot biztosított. Hiábavalónak bizonyult a plakátháború, a kampány, a sok-sok propagandaanyag. Nem járultak urnához ott, ahol Németh Mikíós annak idején, az első választás alkalmával már az első fordulóban képviselői mandátumot szerzett. A tény viszont ettől függetlenül még nem változik. A lakosság döntő része most (is!?) távolmaradásával szavazott. Vannak, akik megnyugtatják önmagukat: a kudarcok nem az egyik, vagy másik pártnak szólnak, hiszen a politikából ábrán- dultak ki az emberek. Csak hát éppen arról feledkeznek meg, hogy a pártok a politika „csiná- lói”. Úgy tetszik, az emberek megcsalattak reményeikben és az ígéretekben is. De nem a nép, hanem pártok voltak azok, akik ígérgettek. Most viszont, mikor az ígéretek beváltásán van a sor, a kormánykoalíció a valóban nehéz örökségre hivatkozik, az ellenzék pedig arra, hogy nem ők vannak hatalmon, s ezért nem tudják véghezvinni terveiket. Nehezen hihető, hogy a polgárok nagy többsége nem érti az idők szavát, pártellenes lett, s a régi rendszert kívánja vissza. Sokkal inkább arról van szó, hogy közéletben való részvételigényét kiszorította a mindennapokért folytatott ádáz küzdelem. A többség már nem olvassa el a szórólapokat, nem kíváncsi a propagandára, s irtózik minden „rábeszéléstől”. Mert ahogyan él, úgy ítél. És a többség egyelőre kárvallottja, mintsem haszonélvezője a rendszerváltásnak. Az infláció mértékét nem a statisztika adatai alapján ítéli meg, hanem a bevásárlások alkalmával. A bőrükön érzik a kormány szociális érzéketlenségét, az adóterhek egyenlőtlenségét a privatizáció gyakorlatát. És sok minden mást! Kiált a csend! A nagyfokú érdektelenségnek, amely nemcsak a választásoktól való távolmaradásban nyilvánul meg, valóban számos oka van. Ezek feltárása, a polgárokhoz vezető út „felfedezése" valóban pártfeladat, mert a népet nem lehet leváltani. Nincs modern demokrácia pártok nélkül. Őszintén és következetesen, az igazságot bevallva és „kiszenvedve”, a hibák kijavítható- ságába vetett hittel, ha olykor botladozva is, de leküzdhetők a nehézségek. Akkor valóban ráébrednek majd a polgárok: tétje van minden voksuknak. Lengyel János Kérdőjelek Temetetlen földek? A búzáról eddig mindig csak egyetlen jelző jutott eszembe: szőke. Most egy újabbat tanultam a gazdáktól: a fekete búzát. A túlérett kalászok — mint az üszkös végtagok — megfeketedtek a száron. Se magnak, se kenyérnek nem jó már ez a gabona. Lehet, hogy szakemberek serege dolgozik azon a kimutatásokon, amelyekből kitűnik majd, hány hektáron maradt az idén aratat- lan a gabona. Talán azt is megtudjuk rövidesen mennyit veszítettünk a túlméretezett vetésterületekkel? Vagy éppen talán arról szólnak majd a számok, mennyit takarítottunk meg a hiába el nem végzett aratással? Arról, hogy mi kárt okoz a lélekben, az itt-ott újjászülető vállalkozókedvben a temetetlen földek látványa? Esetleg azt mérlegelik a hivatalok hűvös szobáiban, hogy mennyi lesz jövőre az ugar, mennyi gabonát kell importálni, hogy kenyér is kerüljön meg takarmány is az ólakba? Szomorú látvány a feketéllő búza. Szomorú a temetetlen föld. Somfai Péter Svéd tulajdonban a Lehel A jászberényi Lehel Hűtőgépgyárat a svéd Elektrolux cég vásárolta meg az Állami Vagyonügynökségtől. Az új gazda új követelményeket teremt: a svéd gondolkodás, munkatempó és minőség kerül előtérbe. A hütő- és fagyasztógyártás egyelőre megmarad, s piac is van: az Elektrolux 50 országgal áll kereskedelmi kapcsoltban. Képünkön: hűtőszekrényeket szerelnek össze a Bosch-üzemrészben (MTI-fotó — H. Szabó Sándor felv.) Vége a vicinális- korszaknak (Folytatás az 1. oldalról) A Kaposvár—Siófok közötti, korábban halálraítélt mellékvonal felújítására 60 millió forintot költöttek. A munkák már hosszú évek óta tartanak. A legfontosabb azonban az, hogy végül is nem került sor e fontos szárnyvonal felszámolására. Egy időben ugyanis azt tervezték, hogy egyes szakaszain fölszedik a síneket. Az igazgatóhelyettes a továbbiakban elmondta, hogy e vasúti pálya a jövőben sem lesz szupervonal. A jelenlegi 40 kilométeres sebesség helyett azonban 60—80 kilométeres sebességgel robognak majd rajta a vonatok. Az utazási idő Siófok és Kaposvár között a mostani, több mint 4 óráról, 3 órára rövidül. A 12 tonna súlyú tengelynyomású síneket 21 tonnásra cserélték át. Siófokról Kaposvárt változatlanul rövidebb idő alatt lehet Fonyódon át elérni, és fordítva. A pálya átépítésének nem is a két város közötti vasúti összeköttetés meggyorsításában van jelentősége, hanem abban, hogy a 100 kilométer hosszú vasútvonal mentén levő falvak lakói köny- nyebben eljussanak akár Siófokra, akár Kaposvárra vagy a két város közötti településre. (Cseresznyék) Egy tapasztalattal több, egy illúzióval kevesebb (Folytatás az 1. oldalról) —Részlegesen hajtják végre a szakszervezetekre vonatkozó parlamenti törvényt? — Nem hajtjuk végre. De itt két törvényről van szó. Az egyik törvény a munkáltatóknak tiltja, hogy ha nem újítják meg a szakszervezeti tagdíj levonására szóló megbízásokat, akkor ezt a munkáltató nem vonhatja le. Tehát kénytelen-kelletlen megújítjuk ezeket a megbízásokat. A másik törvény viszont kifejezetten ránk vonatkozik; kezünkben a döntés, hogy e törvényt végrehajtjuk-e. Az emberek, amikor most eldöntik, hogy belépnek-e egy adott szakszervezetbe, ezt többen úgy állítják be, mintha ez nem választás lenne a szakszervezetek között. Ez bizony kemény választás! Az ellenkezőjét az állítja, aki más eredményre jutott saját tagságának létszámát illetően, mint amit szeretett volna. — Milyen tapasztalataik vannak: mennyien újítják meg a szakszervezeti tagdíj levonására vonatkozó megbízásokat? — Az országos tapasztalatok nem rosszak. Annak ellenére, hogy a nyár kellős közepén kényszerítettek bennünket erre, amikor sok üzem áll, a pedagógusok szabadságon vannak, s mindössze harminc nap a határidő; a nagy szakmai szerveződések már azt jelezték, hogy drasztikus létszám- csökkenésre nem kell számítanunk. — Az ágazati szakszervezetek véleménye eléggé egyértelmű a vagyonmegosztással kapcsolatban. Mire számít a MSZOSZ, ha az Alkotmánybíróság helyben hagyja a parlamenti döntést? — Ha az Alkotmánybíróság valamilyen ok folytán nem méltányolja nyilvánvalóan alkotmányos kifogásainkat, új döntési helyzet elé kerülünk. Akkor újra föl kell tenni a kérdést, hogy mi a viszonyunk a törvényekhez. Úgy látom, jó néhány szakszervezeti vezető erre a változatra is kész válasszal rendelkezik s vállalja a személyes konzekvenciákat. Nem működnek közre egy ilyen arcátlanul szakszervezetés munkásellenes törvény végrehajtásában. — Cserbenhagyják a tagjaikat? — Ellenkezőleg! Ezek az emberek azzal is szembenéznek, ha személyükre nézve jogi vagy büntethető következményei lennének az ügynek, mert azt is vállalják. — Igaz-e, hogy önt is megfenyegették? — Ha tagadnám, akkor nem mondanék igazat. A sztrájkfelhívás időpontjától több tényező együttes hatásaként sikerült felszítani olyan embereknek az indulatát, akik a vitás kérdések rendezésének az útját a fizikai erőszak alkalmazásában látják. Kaptam fenyegető leveleket, telefonokat. Úgy tetszik, hogy ez ma hozzátartozik ahhoz, ha valaki szakszervezeti tisztség- viselő, és olyan szakszervezetben tölt be tisztséget, amely nem az állam meghosszabbított keze. (Lengyel)
