Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-06 / 156. szám
6 1991. július 6., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK Lulla levegőért kiált... Tanulóból lett az igazgató Vevőfogó fortélyok Tavaly április 1-jétől a Somogy Áruház élére új igazgató került: Szabó Istvánná, aki addig a konfekcióosztály vezetője volt. Kedves, megnyerő modorú asszony: két felnőtt gyermeke van, és 8 hónapja már nagymama. — Az áruház nyitásától, vagyis 1974. december 2. óta itt dolgozom. Idestova 31 éve vagyok kereskedő. Itt lettem tanulóból eladó, eladóból osztályvezető-helyettes, osztály- vezető és végül igazgató. — Kire emelékezik vissza szívesen régi mesterei közül? — A mai tudásomat, tapasztalatomat a vállalat régi dolgozóitól, vezetőitől szereztem. Különösen sokat köszönhetek Szujó Ernőnek és Mózs Gyulának. Emberséget, kereskedői tisztességet tanultam tőlük. Ők még 1949-ben alapító tagjai voltak a cégnek. — Mennyiben jelentett újat, többet az eddigi munkájánál az igazgatói kinevezés? Nem volt nehéz dolgom az öt osztályt összefogni, mert mindegyik osztályvezető régi szakember, több évtizedes kereskedői tapasztalattal. Összeszokott, stabil a csapat, jó velük dolgozni. Ez nagyon megkönnyíti a munkámat. — Nem okozott gondot, hogy kollégából hirtelen főnökké lett? — Nem. Talán azért sem, mert nem „felülről” neveztek ki. A megválasztásomnál a részvénytársaság vezetőinek véleménye találkozott az osztályvezetők elképzelésével. —Egyre-másra nyílnak az új üzletek, hogy birkóznak a konkurenciával? — Szerintem többen kereskednek ma, mint amennyien értenek hozzá. Olyan árut hozunk és olyan áron, hogy versenyképes legyen a többivel. Az ország túlsó végébe is elmegyünk, ha kell, új kapcsolatokat, olcsóbb cikkeket keresni. Ha a piacon akarunk maradni, olyan színvonalas termékeket kell kínálnunk, ami nem „butikminőségű”. Ä butikokban lehet kapni nagyon divatos árukat, de sok termékük csak egy szezonra szól. Mert sem az alapanyag minősége, sem a kidolgozás nem bír el többet. Mióta részvény- társaságunknak külkereskedelmi joga van, sokat bővült a külföldi beszerzési lehetőségek köre. Például a Távol-Keletről is hozunk be árut, olyan extra dolgokra teszünk így szert, ami az igényesebb vásárlóknak is megfelel. — Mások ma a vásárlók? — Eddig egy erős középréteg adta vásárlóközönségünk nagy részét. Most van egy olyan réteg, amelyik csak a nagyon olcsó árukat tudja megvenni. Számukra azokat a formákat keressük meg, ahonnan kedvezőek a beszerzési lehetőségek. A másik egy olyan vásárlói kör, amelyik az exkluzív árukat keresi. Ezt a réteget kellene nekünk Kaposváron tartani, hogy ne a pesti divatházakban vásároljon, hanem Kaposváron. Hiszen ugyanolyan színvonalas termékeket árulunk mint akármelyik Váci utcai bolt, . csak feleannyiért. — A beszerzéstől függ ez a kedvezőbb ár? — A beszerzéstől és az árképzéstől. Egyik régi mesterem mondta: „Ha nagy a nyereség, akkor szűkíteni kell a hasznot”. Sajnos sokan ezt nem úgy csinálják. Ha csökken a forgalom, erre úgy reagálnak , hogy felviszik az árakat. Ez nem jó módszer. — Mi a jó megoldás? — Ez az üzletpolitikánk alapja. Kisebb haszonnal nagyobb mennyiségű árut megforgatni. És bízunk abban, hogy ha kicsit föllendül a gazdaság, akkor azok a vevők, akiket most megtudunk tartani, később is nálunk vásárolnak. — Hogyan alakul az áruház forgalma? — A múlt évvel összehasonlítva nem csökkent. Lezárult az első félév, úgy néz ki, hogy az idén is nyereséggel zárunk, talán kevesebbel, mint 1990-ben. Nem törekszünk nagy haszonra. Célunk, hogy a vásárlóközönséget megtartsuk, még akkor is, ha a nyereség csak minimális lesz. S. Pap Gitta Tabtól északra eléggé rossz minőségű úton hosszú és egyenletes emelkedő után jutok föl az ecsenyi dombtetőre. A napsütéses, de szeles időben meredek lejtő vezet Lul- lára. Itt nyugati irányba szélesen terül el a Jaba-patak völgye az erdőkkel borított dombtetők között. A völgy ezután észak felé fordul és összeszűkül. Nézem a tájat, szívom a tiszta levegőt: a csodálatos tájat az idegenforgalom szolgálatába (kellene!) állítani. Lulla, észak-somogyi kistelepülés Tabtól alig néhány kilométerre. A község nevét egy középkori okirat 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokainak sorában említi. A török megszállást követően a község újraépült és közigazgatásilag Kisecsennyel, illetve Jabapusztával együtt Torvajhoz tartozott. A felszabadulást követően azonban önálló községgé alakult. Az 1950-ben megalakult tanács 1970-ben Tab Nagyközségi Tanáccsal és további négy település tanácsával együtt nagyközségi közös tanáccsá szerveződött. Elsorvadt falu Lulla lakossága az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent. Az itt élők száma 1949-ben még meghaladta a 630-at, most már 300-an sincsenek. A csökkenést alapvetően befolyásolta, hogy az emberek az ipari ágazatokban helyezkedtek el és elköltöztek. A termelőszövetkezeti egyesítések ugyancsak kedvezőtlenül befolyásolták a település népességmegtartó képességét. A Tabra betelepülést a hetvenes évek ipartelepítése tovább fokozta, így mostanra csaknem „elsorvadt” a falu... A kisközség további hanyatlását megállítja talán annak az elképzelésnek a valóra válása, amelyet a 80-as évek végén fogalmaztak meg: Lullán épüljön üdülőfalu és szabadidő- központ. — A község hasznosítása üdülőterületként a Balaton környékének regionális vizsgálata során került szóba — magyarázza Wenszky Béla, a Balaton Ferien Center Kft ügyvezetője. A terület ugyanis kiváló üdülési lehetőséget biztosít a túlzsúfolt siófoki Balaton part tehermentesítésére. így aztán néhány éve folyik az a program, amely a Jaba-völgyet idegenforgalmi célokra kívánja felhasználni. Érdeklődő vállalkozók Az üdülőfalu megvalósítására és későbbi üzemeltetésére 1990. tavaszán alakult meg a Balaton Ferien Center kft, amelynek tagjai: Claus La- bus német üzletember, a tabi Béke Termelőszövetkezet és Tab város önkormányzata. A cél háromezer üdülővendég egyidejű fogadása az év bármely időszakában, teljeskörű ellátással, sportolási, egészségügyi és szórakozási lehetőségekkel. Az elképzelések szerint a tervek 1993 nyarára váltak volna valósággá... — Korábban egy német pénzintézet adta volna a beruházási költség 75 százalékát, míg a fennmaradó negyedrészt magyar bankok. Az év eleji kelet-európai bizonytalanságok miatt azonban a frankfurti pénzintézet 2 év várakozási időt javasolt a beruházás megkezdésére. Ezt a megalakult kft túl hosszú időnek tartotta, ezért módosítottuk az eredeti elképzelést. Tehát nem koncentrált tőke bevonásával épülne meg a szabadidőközpont és az üdülőfalu, hanem magánvállalkozók bevonásával. Azt szeretnénk, hogy a majdani' üzemeltetők mint tulajdonosok működtessék egységeiket, s ezáltal a beruházás aktív résztvevői .is legyenek. Ausztria és Németország területén eddig mintegy 40-50 vállalkozót érdekelne a beruházás. A kft-nél eddig mind a a kivitelezésre, mind a beruházás lebonyolítására több cég jelentkezett. Úgy látom, hogy az engedélyezési tervek, amelyek alkalmasak a versenytárgyalás kiírására is, az év végére elkészülhetnek s jövő tavasszal megkezdődhet a beruházás kivitelezése. A lullai álmok megvalósítása viszont egy évet késni fog. Várhatóan tehát 1994. nyarára készül el az üdülőfalu Lullán! Úszómedence, teniszcsarnok Lullán a tervek szerint egy új 46 hektár felületű mesterséges tó létesül a Jaba-patakon, partján pedig teljeskörű idegenforgalmi ellátást nyújtó üdülőközpont épül. A fürdőegységben három, úszásra alkalmas medencét, gyermekmedencét, csúszdás medencét, öltözőket, kávézókat és éttermet álmodtak a tervezők. A szigethez kapcsolódik majd egy kisebb sziget, amely a gyerekeké lesz, akik itt állandó felügyelet mellett, biztonságban játszhatnak. A szigeteket gyalogos út köti össze, amely a szabadidőközpont előtt gyalogos központtá szélesedik. A mesterséges tó nyugati végén a horgászok paradicsoma lesz. Kissé távolabb a zöldterületekbe ágyazva húzódik meg a szabadtéri színpad, ahol különféle szórakoztató előadások rendezhetők... A jelenlegi gazdasági helyzetben a település és a környék lakosságát az érdekli a legjobban: hány embernek ad majd munkát, megélhetést a beruházás? Bár a számítások még nincsenek teljesen készen — ma úgy tetszik —, ha a létesítmény megvalósul, akkor az üzemeltetése mintegy 400-500 személy állandó foglalkoztatását teszi lehetővé! Komoly lehetőség kínálkozik a magán- vállalkozásokra is. Lulla. Ez az észak-somogyi kistelepülés több évtizedes álmából ébredezik. Hogy valóban fölébred-e, vagy mindez csupán álom marad, azegy-két éven belül kiderül... Krutek József Babodon kukoricáznak a dolgozókkal Az elbocsójtás nemcsak fenyegetés Májusban a Budapesti Nemzetközi Vásáron a Babodi Műanyag Kft. igazgatója szép tervekről és nagyszerű üzletkötésekről beszélt, s arról, hogy minden esélye megvan a helyi termelőszövetkezet, valamint a Villamos Szigetelő és Műanyaggyár által létrehozott vállalkozásnak, hogy betörjön a nyugati piacra. Most ezzel a tudósítással a kezükben kerestek meg a kft. dolgozói. Elmondták a jelenlegi helyzetet, és azt, hogy menynyire másképp van minden, mint ami az újságban olvasható... O Makarész Béla, a szakszervezeti ' bizottság elnöke, Petri Péter művezető, (a beteg szakszervezeti titkár helyettese) és Hujbert László présmunkás folyamatosan sorolta a gondokat. — Rosszul megy a cég, nincs munkánk. Ilyen persze máshol is előfordul a jelenlegi gazdasági helyzetben, ám úgy érezzük, a vezetőség nem a legjobb megoldást választja a -gondok megszüntetése érdekében. Körülbelül három hete már biztos volt, hogy erre a negyedévre szinte nincs is megrendelés. Erre úgy reagáltak, hogy a gépeken dolgozó munkásoknak szabad pénteket adtak. Persze ez azt jelenti, hogy arra a napra nem, vagy jóval kevesebb pénz jár. A következő lépés az volt, hogy kiosztottak az embereknek egy nyomtatványt, amin fizetésnélküli szabadságot lehet kérni. — Pontosabban kell! — szólt közbe felháborodva Hujbert László. — Azt a hírt juttatták el a dolgozókhoz, hogy aki nem tölti ki és nem megy el fizetésnélkülire, az elbocsáj- táskor az első helyre kerül. Az emberek félnek, mert a környéken más munkalehetőség nincs, így páran már alá is írták a szabadságot. — Az asszonyok egy részén már sikerült túladniuk! „Kölcsönadták” őket dolgozni egy kft.-nek Irmapusz- tára, ahol éti csigát kell tisztítaniuk! Sokan már a gondolattól rosszul lettek, de menni kellett, mert itt nincs munka és nincs pénz! Ha nem mennek, jön a munkakönyv... Többen nem bírták azt a munkát, visszajöttek, de hiába járnak be az üzembe, a munkájukat nem számolják el! © A panaszok után meghívtak arra a munkásgyülésre, amelyet a szak- szervezet kezdeményezett és amelyre meghívták a Medosz megyei titkárát is. Elmentem Somogybabodra. Falussy Lajos igazgató azonban — hivatkozva arra hogy ő nem hívta a sajtót — addig nem jelent meg a gyűlésen, amíg az újságíró ott volt. így csak a dolgozók véleményét hallhattam. KovácssJánosné a sorjázóban és a csomagolóban dolgozik: — A munka nélkül maradt gépekről is ide helyezték át az asszonyokat. A munka itt sem több, csak most többen csináljuk. Öt személy normáját 11 fele osztják, és persze a fizetést is. Eddig kerestem 5-6 ezer forintot, ezután majd csak a felét! A többieket meg elküldték csigázni! Koloszár Sándorné épp akkor érkezett vissza Irmapusztáról: — Nézze meg a kezemet! Ezt a mocskot semmi sem viszi le róla. Képzelje csak el, a főtt éti csigát kell a házából kihúzni, megtisztítani. Undorító munka, sokan nem is bírták. De hát valamit csinálni kell, mert pénz nélkül nem tudunk megélni. Ráadásul azt is mondták, aki nem vállalja, az megkapja a munkakönyvét! — Megmondom én mi a legnagyobb gondunk — mondta Petri Péter. — A vezetőség húzza az időt, közben megrendelés és munka nincs. Mi sokkal kevesebbet keresünk, mint eddig. Aztán ha végül mégiscsak befuccsol az egész üzem — márpedig ez várható — akkor jóval kevesebb lesz a munkanélküli segély is. Ha a problémákat őszintén elmondták volna már május elején, akkor néhányunknak lett volna lehetősége hogy a Balaton-parton a szezonra munkát találjon. De csak hitegettek minket és most meg azt mondják, hogy augusztusban ötven embert el kell bocsátani! Eközben a sok irodai dolgozó megkapja a pénzét, ami jóval több mint a fizikai állományé, a vezetőség vásárokra, kiállításokra jár, ami nagy összegekbe kerül, eredménye pedig nincs! © Sok a megválaszolatlan kérdés, még több a vád. Amikor ezt elmondtam Falussy Lajosnak, megegyeztünk, válaszol a kérdésekre egy más alkalommal. A találkozó létrejött. — Tény és való, az elmúlt év kilencmillió forintos nyeresége után nem gondoltam arra, hogy az év kö zepére elfogy a megrendelésünk és nem lesz munkánk. Sajnos, a gazdasági helyzet ma ilyen. Termelési águnk — az építőipar háttéripara voltunk — stagnál. Termékeinkkel tele vannak a raktárak, a harmadik negyedévre szinte minden rendelést visszamondták. Ez érezhető volt már az év elején. — Akkor miért nem közölte a dolgozókkal? Azzal vádolják, hogy elhallgatta a tényeket, sőt épp az ellenkezőjét mondta. Egyébként a BNV-n nekem is sokkal rózsásabb- nak festette le a helyzetet. — Komoly, előrehaladott tárgyalásaink voltak külföldi cégekkel, ezért joggal hihettem hogy a kft.-t elkerüli a válság. Sajnos, nem így lett, bár egy olasz céggel még mindig folynak a megbeszélések, és úgy néz ki megvásárolunk egy szerszámot, amire munkánk is lesz bőven. Jó volt a kapcsolat a VSZM-mel, aki a kft. egyik alapítója, aztán egyik napról a másikra elvitt tőlünk egy egész termékcsaládot arra hivatkozva, hogy nekik sincs munkájuk. Egyébként mindezt közöltem a dolgozókkal is egy májusi munkásgyűlésen. — Aztán jöttek a szabad péntekek, a fizetésnélküli szabadságra való felszólítások, a munkások bérbeadása, miközben a nem fizikai állomány teljes fizetésért minden nap dolgozik. — Senkit sem köteleztünk arra, hogy fizetésnélküli szabadságra menjen. Ez csak rosszindulatú pletyka, lehetőségként ajánlottuk föl, akinek van mit csinálnia, otthon többet keres, annak megadjuk ezt az esélyt. Az irodában és a raktárakban dolgoznak pénteken is, ez igaz, de hát ők fix fi- zetésűek, ha otthon vannak, akkor is annyit kapnak, akkor inkább dolgozzanak, mert papírmunka van elég... A csigafeldolgozás sem kötelező, van, aki még örül is hogy dolgozhat, mert ott több a pénze. Ezután is keresünk más munkalehetőséget a dolgozóknak. — Az a hír járja, megválni készül az üzemtől, ezért nem is érdeke már, hogy jobban menjen. — Ez sem igaz. Annyi igaz ebből, hogy megpályáztam a Kaposplast igazgatói állását, de nem sikerült. A kft.-nél egyedül az én fizetésem ugyanannyi minden esetben, az ösz- szes többi vezetőé az árbevételtől függ. Tehát nekik is érdekük, hogy jobban menjen az üzem. — A szakszervezet kezdeményezi, hogy pályázzák meg a munkaügyi központnál a csökkentett munkaidő lehetőségét. Ezzel fél évig nem változnának a bérek, mindenki kaphatná a régi fizetését. Élnek ezzel? , — Úgy érzem, már ez sem hozhat megoldást. Most már hosszabb távon kell gondolkodnunk, és a józan ész azt súgja, nem várható ennél több munka az elkövetkezendő időkben sem. Szóval elég 70-80 dolgozó. — Vagyis mire számíthatnak a munkások? — Ebben az évben legalább ötven embernek kell felmondanunk. Kilenc embertől, sajnos, már ezen a héten meg kellett válnunk. Varga Ottó
