Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-03 / 153. szám

1991. július 3., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 F an tóm vállalkozások piaci alkalmazkodása Bácskai Tamás: nem csökken, legfeljebb stagnál a magyar gazdaság (Folytatás az 1. oldalról.) A ma működő több mint 30 ezer kft. és 7500 vegyesvállalat többsége nem létezik a statisz­tika számára, holott ma ezek a gazdaság fejlődő részei. Sze­rintem, ha a ma nem mérhető teljesítményeket is figyelembe vesszük, nem csökken, hanem legfeljebb stagnál a magyar gazdaság. A feketepiac összeomlása — A feketepiaci árfolyamok csökkenése ezek szerint való­ban a közelgő fellendülés, a fo­rint stabilizálódásának a jele? — Ez azért nem ilyen egy­szerű. 1989-ben a lakosság a gazdaság összeomlásától félt, ezért keresték a dollárt. Tavaly, jóllehet a gazdasági kataszt­rófa nem következett be, jelen­tősen csökkent az életszínvo­nal és csökkent a kereslet a va­luták feketepiacán is, mert megnőtt a kínálat, ami le­nyomta a dollár és a márka ár­folyamát. Tehát a feketepiac összeom­lásának csak annyi köze van a magyar gazdaság állapotához, amennyiben jelzi, hogy a hiva­talos banki árfolyam eleve nem volt messze a reális áraktól. Ez önmagában jó jel és hosszabb távon valóban segíthet a teljes konvertibilitás elérésében. Szinte teljesen liberalizáltuk az importot, ennek egyes termé­keknél már árcsökkentő ha­tása is van. Például a szórakoz­tató elektronikánál, amit egyre kevésbé érdemes magánim­portban behozni. Más kérdés, hogy a vállalatoknak súlyos versenyhelyzetet teremt az importáru, hogy veszélyezteti a munkahelyeket, ezért lassan gondolni kellene a hazai terme­lést védő intézkedésekre is. A forint konvertibilitása — Ön szerint mikor lehet konvertibilis a forint? — Szerintem most a magyar gazdaság állapotának megfe­lelő a forint konvertibilitása, hi­szen már csak a tőkekivitel és a lakossági turistaellátmány esik korlátozás alá. Ami a tőkekivitelt illeti, érde­mes megjegyezni, hogy Auszt­ria is alig egy éve szüntette meg az ezzel kapcsolatos kor­látozásokat. A lakosság valu­tavásárlásának szabályozása sem a mi találmányunk: az öt­venes-hatvanas évek forduló­ján még.Angliában és Francia- országban is hasonló korláto­zások voltak érvényben. Egyébként azzal kell számolni, hogy ha a jelenlegi hazai kama­tok mellett tennénk szabaddá a lakosság devizavásárlását, akkor az emberek teljes meg­takarításaikat dollára, márkára váltanák. Ezt nem bírná ki sem a forint, sem a pénzügyi rend­szerünk. Leértékelik a forintot? — Mostanában sokan re­besgetnek újabb forint-leérté­kelést, a hivatalos pénzügyi kö­rök fjedig cáfolják még a szán­dékát is. Ön szerint mi az igaz­ság? — Most, vagy a közeljövő­ben szerintem mindenképpen 10-15 százalékkal le kell érté­kelni a forintot. A nagy áremel­kedéseket ugyanis meg kell je­lentetni az árfolyamban is. Sőt, szerintem egy olyan ország­ban, amely egyedül az olcsó­ságával lehet vonzó a turista és a tőkebefektető számára, még egy kicsit a reális vásárlóerő alá is kell menni a valuta-árfo­lyamban. Ha eközben a kor­mány szigorúan kézben tartja a pénzkiáramlást, ez önmagá­ban nem vezet további infláci­óhoz. Szendrey Ildikó Komoly gondokkal küzd Kaposváron a Somogy megyei Pa­tyolat Vállalat. Csökkent a megrendelők száma, a tisztítandó ruhák menyisége. Míg tavaly ebben az időszakban két mű­szakban üzemelt a vállalat, sőt még diákokat is tudtak fogla- koztatni, a mai napon már csak egy műszakban har­minc-harmincöt mázsa ruhát tisztítanak. Lehet, hogy a nyár folyamán már diákokat sem tudnak foglalkoztatni. Gyertyás László felvétele "Startoltak" a földművelési hivatalok A tárca meghosszabbított karjai (Folytatás az 1. oldalról.) — Mit követeltek meg a jelöl­tektől? — Mindenekelőtt a megfe­lelő szakmai tudást és gyakor­latot. Szakirányú egyetemi végzettség nélkül jelentkezni sem volt érdemes. —A politikai szempontok mi­lyen súllyal estek latba? — Azt nem állíthatom, hogy egyáltalán nem, de a döntő szempont a szakmai alkal­masság volt. Néhány, régeb­ben is állami vezetőként mű­ködő szakembert éppen a gya­korlatuk miatt nem is tudnánk nélkülözni. — Hány földművelési hiva­talt állítottak fel? — Összesen húszat. Tizen­kilencet az ország megyéiben, egyet pedig a fővárosban. — Sokirányú feladat- és ha­táskörüket a kormányrendelet részletesen meghatározza. Kérem, emeljen ki ezekből né­hányat! — A hivatalok munkájának a magyar mezőgazdaság gyors átalakulását kell minden ren­delkezésére álló eszközzel se­gíteni. Ehhez alapvetően jól infor- máltaknak kell lenniük. Ezt igénylik a vállalkozók, akik kellő ismeretek híján nem dönthetnek helyesen. Erre van szükségük a termelőknek, akiknek naprakészen kell lát­niuk a piaci helyzetet, de kellő információk nélkül a tárca ve­zetése sem tudja ellátni a fel­adatát. Tehát - a helyi telepü­lési önkormányzatokkal együttműködve - meg kell szervezni ezt az információs hálózatot. A másik igen fontos tennivalója e hivataloknak a szaktanácsadási tevékeny­ség. Az újjáformálódó mező- gazdaságban a régi ismere­tekkel önmagukban már sem­mire sem megyünk. Szükség van a modern farmer-gondol­kodás elterjedésére, piaci szemléletű termelői magatar­tásra, ezt pedig valahonnan ta­nulni kell mindannyiunknak. — Hol működnek a megyei hivatalok? — Általában a megyei ön- kormányzatok épületében ka­pott helyet az alig 10 fős appa­rátus, s elmondhatom, hogy az önkormányzatokkal - amelyek nem is tudnák nélkülözni mun­kájukat - máris igen jó kapcso­latot alakítottak ki, akárcsak az illetékes köztársasági megbí­zottal. — Úgy hírlik, szervezeti és működési szabályzatuk még egy hónappal a megalakulásuk után sincs. — Ez igaz. Néhány hét tü­relmet kell még kérnünk a hiva­talok vezetőitől. — Milyen kapcsolatban áll a tárca vezetése a hivatalokkal? — A fontos kérdésekben akár napi kapcsolatot is tartunk egymással. Ezenkívül havonta rendsze­resen megbeszéljük a legfőbb tennivalókat és ekkor a tapasz­talatok kicserélésére is lesz al­kalom. — Milyen konkrét feladataik lesznek a következő hónapok­ban — a szokásos hivatali munkán kívül — az új testüle­teknek? — Általában ugyanazok az aktuális tennivalók, mintatárca egészének. Például együttmű­ködni a sertéstúltermelés miatti problémák levezetésében, a tárcával és a termelőkkel együtt megoldani a várhatóan jó gabonatermés értékesítési gondjait, a kertészet, a feldol­gozó- és boripar hasonló kér­déseit. Schöffer Jenő ADÓBE(NEM)VALLÓK A tavalyi jövedelmek után összesen 117,6 milliárd forint személyi jövedelemadó „gaz­dagította” a költségvetést — tudtuk meg az APEH elnöké­nek sajtótájékoztatójából. Ez az összeg önmagában nem sokat mond. Az adózók „öszetétele" an­nál többet: az egyéni vállalko­zók 2,7 milliárd, a társas vállal­kozók pedig 1 milliárd forint adót fizettek be. A nyugdíjasok adóbefizetése 6,7 milliárd fo­rint, kétszerese a vállalkozók befizetéseinek. Az adóbevallások szerint az átlagjövedelem a főállású munkaviszonyban levő alkal­mazottak esetében a legma­gasabb. Az érdekességnél több, hogy az egyéni vállalko­zók — a bevallások szerint — jóval kevesebbet kerestek, mint a főállású alkalmazottak. A bevallott jövedelmek alapján tehát talán azt is állíthatnánk: ezért nem éri meg vállalkozni ebben az országban. A borravalót, a hálapénzt bevallók „helyzete” a statisz­tika szerint „egyre rosszabbo­dik”, hiszen az Így adókötele­sek száma és a bevallott ösz- szeg évről évre csökken. Míg 1988-ban 12 ezer orvos val­lotta be, hogy hálapénzt kap, addig tavaly már csak 5800. De mentségükre legyen mondva: ők azt ismerték el, hogy évente átlagosan és személyenként 15 ezer forint hálapénzt kaptak. E valójában érdekes jelentés birtokában Minarik György az APEH elnöke megígérte: a jö­vőben az APEH szigorúbb el­lenőrzéseket folytat, például a nyári hónapokban jobban el­len­őrzik majd a számlaadási kö­telezettség teljesítését. Az elnöki „fenyegetés” mellé — kerülve a demagógia látsza­tát is — talán még néhány kö­vetkeztetés levonható. Mert nehéz lenne elhinni — még a vállalkozási nehézsé­geket és a kockázatot is bekal­kulálva — , hogy ebben az or­szágban jobban megéri nyug­díjasnak lenni, mint vállalkozó­nak. A valóságos jövedelmek nagyságának mérésére pedig a befizetett adón kívül még számos más mutató is létezik. Többek között a családi élet- színvonal. Talán azt sem lenne hiábavaló figyelembe venni, hogy mely rétegek közleked­nek ma valóban márkás nyu­gati gépkocsikkal, kik fizetnek be a méregdrága külföldi utakra, s kik lakják a kacsalá­bon forgó kiskastélyokat és a nyaralókat. Nem csoda hát, ha az egyszerű halandó időnként összezavarodik. A bevallott jövedelmek sze­rint nélkülöző orvosokkal, ben­zinkutasokkal, taxisokkal és ügyvédekkel „tűzdelt” ország­ban élünk. A kivételek természetesen tiszteletet érdemelnek, mert tagadhatatlanul vannak... Csakhát az egyszerű ember mindennapos tapasztalata — többek között — az APEH-je- lentésnek is ellentmond. Hogy mi segíthet ezen? Ta­lán egy gyors adóreform. Lengyel János Gabonaártalány Mennyi is az annyi? Neszmélyi Károly, a Föld­művelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára volt a hétfő reggeli tv műsor ven­dége. Péter-Pál nap múltá­val az aratásról és a gabo­naértékesítésről kérdezték az illetékest. A szakember véleménye szerint a ke­nyérgabona világpiaci árá­nak erőteljes csökkenése miatt mintegy 300 ezer hek­tár területen inkább kukori­cát kellene termeszteni a gazdaságoknak. Neszmélyi Károly 80-90 dolláros árat jósolt a kenyérgabonára és 130-140 dollárost a kukori­cára. A Világgazdaság című lap is naprakész információkkal szolgál a szabadpiaci és árutőzsdei áralakulásokról. A tegnapi szám adatai alap­ján, a rotterdami tőzsdén jú­liusra 134,75 dollárrért kö­töttek üzletet, szeptemberre 139,25 dollárért. Ha igazak azok az értesülések, misze­rint mintegy 200 DEM a fu­varköltsége egy tonna bú­zának Rotterdamig, akkor mindössze 25-29 dollárt ka- szírozhatnánk a termésért. Ugyanezen a tőzsdén 124-126 dollárra jegyezték a kukoricát, júliusi, szeptem­beri és décemberi határi­dőre. Valahogy ez sem vág egybe a helyettes államtit­kár által elmondottakkal. Nem valószínű ugyanis, hogy a termelőnek megfize­tik a fuvarköltséget. így az­után a laikus szemlélő csak figyeli, de nem érti sem a szakminisztériumi, sem pe­dig a szaksajtó információit. Vagy ez is olyan, mint a sze­gény ember tehene? Ha akarom vemhes, ha akarom nem? M. T. Megalakult az ötödik gazdakör A Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári kara terme­lésfejlesztési intézetének tá­mogatásával sorra alakulnak Somogy falvaiban a gazdakö­rök. Tegnap este a magyareg­resi kultúrházban a megyében ötödikként jött létre az önszer­veződő csoport. A helyi önkor­mányzat, Finta István polgár- mester messzemenő támoga­tásáról biztosította a kibonta­kozó gazdaköri mozgalmat. Minden percben számíthat Ránk BANK (113014)

Next

/
Oldalképek
Tartalom