Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-24 / 171. szám (172. szám)
1991. július 24., szerda SOMOGYI HÍRLAP A koraszülöttek életesélyei Egymillió forint az állami gondozottaknak Egykori állami gondozott fiatalok önálló életkezdését segítette a Somogy Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet megközelítően egymillió forinttal. Az idén immár negyedik alkalommal bírálták el azok kérelmeit, akik lakás,- bútor,- és háztartási eszközök vásárlásához kérték az intézmény anyagi segítséget. Ezúttal is azok kaptak átlagosan 120 ezer forintos támogatást, akik érdemesek erre: becsületesen dolgoznak és családalapítás előtt állnak. Goethe és Schiller ismét a helyén A világ minden részétel Weimárba látogatók ismét együtt fémyképeztethetik magukat a Nemzeti Színház előtt a két költőfejedelemmel, Goethével és Schillerrel. Ernst Rietschel drezdai szobrász- művész 1857-ben felavatott Goethe-Schiller Emlékművét ugyanis három hónapon át restaurálták és ehhez a bronzszobrokat, a talpazatokkal együtt műanyaglepellel borították be. Most ismét teljes szépségében látható az emlékmű a német irodalom klasszikusairól. Görkorcsolyával Európán át Görkorcsolyával vágott neki Európa útjainak hétfőn egy pécsi fiatalember. Körmöczi Gábor Budapesten, Bécsen, Münchenen, Zürichen át Párizsba indult, és az 1880 kilométeres távolságot huszonnyolc nap alatt szeretné teljesíteni. Ha vállalkozása sikerül, akkor új távolsági és magassági csúcsként könyvelhetik majd el a Guinness Rekordok Könyvében, ugyanis az Alpokon még senki sem kelt át görkorcsolyával. A pécsi fiatal orvosai tanácsa ellenére indult útnak. Minthogy ma sokkal jobban tudják az orvosok, mint korábban, hogy a koraszülötteket milyen veszélyek fenyegetik, és ismerik e veszélyek elhárításának módjait, ma mintegy kétszer több koraszülöttet tudnak megmenteni az életnek, mint negyedszázaddal ezelőtt. Az orvos és az asz- szisztencia munkája a köldök- zsinór elvágásának pillanatában kezdődik meg, amikor a koraszülött arra kényszerül, hogy önállóan biztosítsa kalóriaszükségletét saját teste munkájával, anyagcseréjével. Az első napokban a legtöbb koraszülött alig tud magához venni táplálékot, némelyikük még nyelni sem tud, hiszen éretlen idegrendszere miatt a nyelési reflexei még nem tökéletesek, kicsi gyomrának a befogadóképessége. Ezért az első napokban szondán keresztül és infúziókkal látják el őket folyadékkal és táplálékkal. A szövetekben zajló anyagcsere-folyamatokhoz nélkülözhetetlen oxigént pedig szükség esetén oxigénpalackból adagolják a csecsemő tüdejébe. A koraszülött világra jöttét követően nyomban gom Amerikai film, de nem csak amerikai probléma Julia Roberts legújabb filmjének témája. Az Egy ágyban az ellenséggel ugyanis egy olyan házasságról szól, amelyben akármelyikünk élhet, s amelyből talán kevesen mernénk elmenekülni úgy, ahogy a film hősnője, Laura. Laura szép, fiatal, és amikor hozzáment ehhez a csinos, fiatal, gazdag fiúhoz, biztos minden barátnője pukkadozott az irigységtől. Azt csak Laura tudta, hogy irigyelni inkább neki volna oka azokat, akik kevésbé naivak, és időben észrevették volna a fiú éktelen birtoklási vágyát. Hiába kap nap nap után drága ajándékokat, semmi nem tudja elfelejdoskodni kell arról, hogy test- hőmérséklete ne hűljön le. Ezért a szülés után nem fürdetik meg, hogy ne veszítsen hőt, hanem gyorsan üvegfalú, zárt inkubátorba helyezik, amelynek belső hőmérsékletét 34 Celsius-fok körülire állítják be. Az üvegfalú „házikótetniívele, hogy ő maga is szép tárgy csupán ebben a házasságban, melyből egyre kevésbé lát kiutat. Laura kezére játszik a szerencse: fél a víztől, férje viszont arra kényszeríti, hogy vegyen részt egy éjszakai kiránduláson. A hajó rettenetes viharba kerül, Laura a tengerbe zuhan és megrendezi saját halálát. Megszökik. Levágja a haját, átrendezi ruhatárát, másik államba költözik, nevet cserél. A hiúságában halálra sértett férj természetesen üldözni kezdi... s innen nem szabad tovább mesélni a pszichológiai drámát, mert a néző joga a pénzéért, hogy meglepetésként érje a folytatás. Lényegesen kevésbé teáiban” fekvő csecsemőt közben számtalan vizsgálatnak vetik alá. így például a légzését is ellenőrzik, sok koraszülött ugyanis még nem képes a rendszeres, ritmusos légzésre. Képünkön — éppen használat közben — azt a nagy érrális körülmények között ugyan, de nyilván sokan élnek ilyen, vagy hasonló házasságban Magyarországon is, ahol — mint a nagyvilágban tartják — a férfiak viselik a nadrágot még akkor is, ha a feleség hozza haza a több fizetést. Amerikában (sőt Európában is) ahol fölmérések szerint Julia Roberts a legnépszerűbb filmszínésznő, az Egy ágyban az ellenséggel hatalmas sikert aratott. Statisztikát ugyan nem hoztak nyilvánosságra róla, de nagy valószínűséggel elsősorban azok a nők nézték meg a filmet, akik az utóbbi évek televíziójátékaiból már magukra ismertek. A Charlie angyalaiban feltűnt Farrah Fawcett tetékű diagnosztikai berendezést láthatjuk, amellyel a légzéselégtelenséggel világra jött újszülöttek és koraszülöttek diagnosztizálását gyorsan és pontosan el lehet végezni.E készüléket a SOTE I. sz. Női Klinikája egy amerikai cégtől kapta ajántékba. levíziós Oscar-díjat is kapott az Égő ágy c. tévéjáték főszerepéért — egy feleséget játszott, aki szadista férje elől nem tudott menekülni másképp csak úgy, hogy rágyújtotta az ágyat. Az Egy ágyban az ellenséggel c. film az amerikai tavasz legnagyobb sikere volt pontosan abban az időszakban, amikor Julia Roberts zűrös magánéletének részletei a nyilvánosság elé kerültek. A színésznő esküvőjének napját is kitűzték. De — talán okulva Laura sorsából — Julia az utolsó pillanatban meggondolta magát, s ahelyett, hogy nemet mondott volna az oltár előtt, megszökött az esküvő elől... N. A. Az áldozatok köztünk vannak Egy ágyban az ellenséggel BRITTA WINCKLER: Riválisok fehér köpenyben 7 Fernbach doktornőt kér- .jük a szülőszobába — hallatszott a megafonból. Barbara felugrott, és futva elindult. — Az új betegnél már nem sok van hátra — fogadta a szülésznő —, de úgy látszik, komplikációk adódtak. Az orvosnő már fertőtlenítette is a kezét. Hallgatva engedte, hogy a nővér kezére húzza a leheletfinom kesztyűt, és begombolja hátán a köpenyt. Néhány másodperc múlva belépett a szülőszobába, ahol a leendő anya feküdt a szülőágyon és hangosan nyögött a fájdalomtól. Felismerte a lányt, hiszen ő vette fel két napja. Fiatal segédorvos lépett hozzá, kissé tanácstalannak látszott. Néhány szóval informálta a doktornőt. — Tehát harántfekvés — mormolta Barbara Fernbach. Megnyugatóan intett a fiatal kollégának. — Készüljenek fel fogós szülésre! A nyöszörgő lány felé intett: — Enyhe narkózist! Bár a beavatkozásnak ez a formája nem jelentett Barbara számára nehézséget, mégis hamarosan érezte, hogy mind idegileg, mind testileg erősen igénybe veszi. Ennek ellenére nyugodt hangon adta ki utasításait a fiatal segédorvosnak, akinek a homlokán izzadság- cseppek jelentek meg. Barbara Fernbach elégedetten bólintott, és belekezdett a szülés döntő fázisába. Erősen és biztonságosan feküdt kezében a csillogó fogó, és ugyanilyen biztonságosan bánt is vele. — Óvatosan — kiáltotta —, most: elengedni és nyomás az alhasra! A szülésznő értette a mesterségét. Tudta, mit kell tennie. Néhány másodperc telt el. — Megvan — suttogta az orvosnő, és további tíz má- sodpec múlva megkönnyebbülten fellélegzett. Új polgár született. A nővér felkapta ezt az apró valakit — fiú volt —, és egy-két paskolással ösztökélte az első nyivákoló hangokra. Barbara Fernbach elvágta a köldökzsinórt, majd megvizsgálta az újszülöttet. Fölegyenesedett, és elégedetten mosolygott. — Kész vagyunk — mondta a segédorvosnak. — Ja igen, mielőtt elfelejteném — fordult menet közben a nővérhez —, a csecsemőt az első napokban a „K” szobában helyezze el. így nevezték azt a helyiséget, ahol azokat az újszülötteket tartották, akiknél fokozottabb megfigyelés volt szükséges. — Később még szövetmintát akarok venni a babától — indokolta rendelkezését. így történt, hogy Ursula Zimmermann újszülött fiát nem sokkal később befektették egy ágyacskába, egy többé-kevésbé kiváltságos szomszéd, von Angern kereskedelmi tanácsos pár napos unokája mellé. Ezzel persze Barbara Fern- bach nem törődött. Szobájába visszatérve még egy sor adatot vezetett be különböző beteglapokra. Annyira elmerült a munkájában, hogy észre sem vette az idő múlását. Csak egy véletlen pillantás az órájára győzte meg arról, hogy már véget ért a munkaideje. Ebben a pillanatban kopogtak. Wran- gel doktor, az új igazgató lépett be. — Világosságot láttam, és gondoltam... — Állok rendelkezésére, igazgató úr — szakította félbe a belépő szavait hivatalos hangon az orvosnő. Ugyanakkor azonban furcsa érzés fogta el. Valami olyan feszültség, ami félig várakozás, félig szorongás. Úgy érezte magát, mintha dr. Wrangel belépésével olyasvalami történne vele, ami ellen képtelen védekezni. A férfi szürkészöld szemének pillantása megzavarta. — Egyébként már el akartam menni — mondta gyorsan tovább —, a szolgálatom már majdnem egy fél órája véget ért. — No, akkor éppen legfőbb ideje, hogy kipihenje magát — válaszolta mosolyogva dr.Wrangel. — Kár... Barbara Fernbach felfigyelt. — Miért lenne kár? — kérdezte. — Mert különben szívesen beszéltem volna magával — jött a felelet. — Hivatalosan? — Barbara Fernbach lélekben fölkészült az ellenállásra. — Is — válaszolta nyugodtan dr. Wrangel —, de egy kicsit személyesebben. Végül is mint főnök szeretné az ember a munkatársait valamelyest közelebbről megismerni. — Ez csak rám vonatkozik, igazgató úr, vagy a többi kollégára is? — Ez egy kicsit ironikusan hangzott. Dr. Wrangel nem zavartatta magát ettől a hangtól. — Mindannyiukra érvényes — mondta —, éppen most kezdtem meg a főorvossal. — És meg van elégedve? — Barbara Fernbach mosolygott. — Már most meg vagyok győződve róla, hogy Keller főorvos kitűnő munkatárs, akitől nem szívesen válnék meg — kerülte meg dr. Wrangel az orvosnő kérdését. — Igen. Dr. Keller kiváló orvos, aki megérdemelte volna, hogy... — Barbara Fernbach zavartan hagyta abba a mondatot. — Hogy helyettem a klinika igazgató főorvosa legyen — fejezte be dr. Wrangel az orvosnő félbehagyott mondatát. — Igazam van, kollegina? Barbara Fernbach bólintott. — Szerettem volna a reggeli pimasz viselkedésemért elnézést kérni — ragadta magához a szót dr. Wrangel. Barbara Fernbach elpirult. —Sajnálom, hogy elragadtattam magam — szólt egy kis zavarral a hangjában. — De dühös voltam, és... No, jó..., a pimaszt ezennel visszavonom. „ 5 A televízió házatájáról Ki lesz a győztes? Megtudhatjuk majd a választ a címben felvetett kérdésre az öt részes játék végén. Vasárnap délutánonként cserkészcsapatok mérik ösz- sze erejüket, tudásukat szellemi és gyakorlati képességeiket. Tizenévesek. Ha harminc évvel ezelőtt születnek, valamennyien úttörők... — Nem hiszem, hogy cserkészműsort csinálnék, minthogy azelőtt sem csináltam úttörőműsort — mondja Lovass Ferenc rendező. Aki, úgy látszik örömét leli nemcsak a felnőtteknek szóló komoly műsorban, mint például a Panoráma, de egy gyerekeknek készülő vetélkedőben is. — Gyerekeknek csinálunk műsorokat, lehetőleg jókat. Most a cserkészszövetség volt a partnerünk. Csodálatos helyszíneken forgathattunk, ahol valójában a cserkésztáborok működnek, Ady-ligeten, aztán a Váci révnél a Pokolszigeten. Boda Sarolta tanár állította össze a kérdéseket és a feladatokat. Most is ő a játék lelke. Minden alkalommal három-három csapat méri össze tudását, s az ötödik alkalommal a győztesek kerülnek szembe egymással. Jól kell tudniuk a labdával, a kötéllel bánni, ügyesen kell futni, és biztosan kell fogni. No, és az is értékes pontokat ér, ha a csapat futás közben leghamarabb készíti el a tojásrántottát. A gyerekek minden alkalomra hívhattak vendégeket. Megszólal az idősebb Rubik Ernő, akinek Góbé nevű vitorlázógépét köszönhetik a repülők, aztán Növényi Norbert, de vendég lesz egy olimpiai bajnok kajakos és sportját versenyszerűen űző sárkányrepülő is. Színészek sem maradhatnak ki a vendégek sorából. Láthatjuk Harsányi Gábort, Szerednyei Bélát, Varga Miklós énekest, sőt egy bohócot is. Természetesen a hírneves szereplők filmfelvételeiből is bemutatunk néhányat. J. Á. — Köszönöm szépen. — Dr. Wrangel elnevette magát, de mindjárt ismét elkomolyodott. — így. Most már tényleg szüksége van pihenésre. Igyekezzen haza!, — És maga? — szaladt ki Barbara száján. — Maga nem akar hazamenni? Dr. Wrangel mosolygott. — Én itthon vagyok, mert az én lakásom ennek a klinikának a déli szárnyában van — árulta el. — Annak idején oda beépítettek egy lakást is. Barbara halványan emlékezett erre. — Igen... No, akkor én megyek — szólt halkan. — Viszontlátásra holnap! Dr. Wrangel kinyitotta az ajtót, és maga elé engedte az orvosnőt. Utánanézett, amint végigment a folyosón.— Fi; gyelemre méltó asszony — mormogta elismerően, amikor Barbara eltűnt a szeme elől... Barbara Fernbach hasonlóképpen gondolt az új igazgatóra. Mindenesetre hatással van az emberre. Visszafogottsága kellemesen vonzó —- állapította meg magában —; figyelemre méltó személyiség, rokonszenves kisugárzással. Barbara kezdte egy kicsit feladni előítéleteit ezzel az emberrel szemben, elfelejteni afölötti haragját, hogy Matthias orra elől elhalászta az igazgató főorvosi posztot. Nagyon hamar kiderült, hogy az új igazgató főorvos nemcsak a mesterségében
