Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-02 / 152. szám
1991. július 2., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 Fűszálak a betonban Iparművészeti tábor Kaposváron Tizenöt éves a Kis-Boróka Tánccal tanít Az év lakóháza Hagyományosra tervezve - címmel egy somogyi lakóházat is bemutat Az otthon legújabb száma. A balatonőszödi impozáns épület „Az év lakóháza” pályázat Somogy megyei értékelésén érdemelte ki az első díjat. Editorgkiadványok Kosztolányi Édes Annája, valamint Karinthy Utazás a koponyám körül című műve jelent meg elsőként az Editorg Kiadó új könyvsorozatában, az Editorg klasszikusok címmel indí- tott^sorozatban elsősorban a középiskolában kötelező vagy ajánlott kötetek jelennek meg. A közeljövőben Az ember tragédiája, valamint a Csongor és Tünde kerül ki a nyomdából. Nyári tárlatok Hétfőtől két kiállítás is látogatható Fonyódon. A helyi művelődési ház a Mini Galériában fotókiállítást rendezett somogyi fotósok alkotásaiból So- mogyról. A Nyári Galériában a Kapos-Art Képző- és Iparművészeti Egyesület mutatkozik be. Mind a két kiállítás a hónap végéig tart nyitva. Tanulmánykötet az Alföldről „Az Alföld jelene és jövője" címmel Békéscsabán megjelent a magyar alföld regionális problémáival foglalkozó, a közelmúltban Debrecenben rendezett tudományos vitaülés anyaga. Az Alföld-kérdés általános összefüggéseivel, a gazdasági, társadalmi és településhálózati problémákkal, s a környezetvédelem, környezetgazdálkodás alföldi vonatkozásaival foglalkozó 17 tanulmány egyben vitaalapja annak a szeptemberben Nyíregyházára tervezett, az Alföld összehangolt fejlesztéséről tartandó tanácskozásnak, amelyen az alföldi megyék és települések önkormányzati vezetői, országgyűlési képviselői, s a társadalmi szervezetek képviselői vesznek majd részt. A kötet másfélezer példányban a szolnoki székhelyű Ti- sza-klub, valamint az alföldi megyék támogatásával jelent meg. Iparművészeti tábort szervezett Kaposváron a Somogy Megyei Művelődési Központ. Elsősorban somogyi középiskolás gyerekek jelentkezését várták, ám az egész országból érkeztek érdeklődő fiatalok. A tábor vezetője, Dakó Judit kerámikusművész néhány éve elköltözött a megyeszékhelyről Sopronba; s most újra itthon van. — Halmos Klára, az SMK munkatársa kért fel a tábor ke- rámikusműhelyének vezetésére. Ezt nagy örömmel vállaltam. Remélem, hogy a hagyományos képzőművészeti táborhoz hasonlóan itt is kialakul majd egy erőteljesen bővülő mag, amelynek fontos lesz a részvétel, s amely évről-évre eljön majd. — Milyen foglakozásokat tartanak? — Az iparművészet alapjaival: a textilfestést Katona Kata, a szövést Aleksic Márta tanítja. Az én területem a kerámiakészítés. Kaptunk egy elektromos korongot, ezen tanultak a gyerekek. Természetesen ez nem ment túl könnyen, hiszen korongozni nagyon nehéz. Készítettünk nyomatokat az is-_ kóla fáiról, a repedezett betonról, különféle növényekről: mindenről, amiről csak lehet. Készültek kinyújtott lapokból vázák, figurák, gyöngyök és felrakott edények. A programunk teljesen szabad: ha a gyerekek fáradtabbak, vagy sétálni van kedvük, akkor elmennek. De ez ritka, mert majdnem mindenki itt van reggeltől estig. — Mi a legfontosabb ebben a táborban? — Elsősorban munkában pihenni. Ha az ember másirányú munkát végez, mint ami a hétköznapjait kitölti, az rendkívül pihentet. Lényeges az is, hogy meghozzuk a gyerekek kedvét. Ezért az elején engedtem őket egyedül korongozni, hogy érezzék a középrevágott agyag erejét. Persze ez nem sikerült elsőre, de aztán mindenkinek középrehoztam, ha elferdüít gyorsan utánakaptam, és a végén borzasztó boldogok voltak, hogy tudtak valamit készíteni. — Nem volt nehéz az anyagiakat előteremteni? — A résztvevők számára csak az étkezés kerül pénzbe, a szállás ingyenes, illetve néhány munkánkkal „fizetünk” majd érte. A gyerekekben éppen olyan lelkesedést érzek, mint annak idején magamban. Figyelik egymást, közösen viszik tovább egy-egy ötlet fonalát, szinte együtt játszanak. Sajnos, ez az egy hét nagyon rövid idő, sokat kellett az elején dolgoznunk, hogy legyen alkalmunk az égetésre. Reggel 9-től este 9-ig csináltuk, én már fogtam a derekam. A következő alkalommal szeretnénk legkevesebb tíznapos tábort szervezni, hogy némi szabadidős programra is legyen lehetőség. — A középiskolás kor tájékán már észrevehetően kezd kialakulni a fiatalok mind szőkébb irányú érdeklődési köre, amikor minden élmény meghatározó jellegű számukra. Ez az időszak tehát különösen fontos jövőjük, magukra találásuk szempontjából. Mit gondol, közel maradnak a gyerekek az iparművészethez a tábor befejeztével is? — Én azt hiszem igen. Ebben a korban ők már sejtik, hogy mit szeretnének csinálni és meg is találják rá a lehetőséget. Olyan ez, mint amikor a fű a beton közül is kibújik. Balassa Tamás Pattogó muzsika és csizmarobaj tölti be a barcsi ifjúsági és művelődési központ nagytermét. 40 gyerektáncos ropja a táncot itt hetente kétszer Békési Margit irányításával. A nyári szünet előtti utolsó próbán széki anyagot, nyírségi csárdást tanulnak a táncos lábú lurkók. Mindig készülnek valamire, hiszen sok helyre hívják a Kis-Boróka táncegyüttest. A másfél évtizedes múltra visz- szatekintő csoport legutóbb a művelődési központban adott ízelítőt a gazdag repertoárból. A születésnapi esten láthattuk többek közt Szabadi Mihály szőlőtaposóját, tapsolhattunk Palenik József szanyi táncainak és Foltin Jolán Somogyi játékok és táncok gyermekeknek című koreográfiájának is. A jó mozgású fiúk és lányok az I. és a II. számú általános iskolákból kerülnek a Kis-Boró- kába — tudom meg a próba szünetében Békési Margit művészeti vezetőtől. A fiatalasz- szony 1979. szeptembere óta foglalkozik a Karsai Józsefné alapította együttessel. Nem kenyere a beszéd — ezt ő is elismeri —, inkább eltáncol mindent. Mozdulatokkal mesél és tanít. Mindezt élvezettel teszi, hiszen — úgymond — beleszületett a táncba. A Zala megyei Nagyradában édesanyja vezette a tánccsoportot. A kislány hároméves korától ott lábat- lankodott a gyerekek között. Tanítóképzősként a Vida József, illetve Foltin Jolán irányításával működő Somogy Táncegyüttesben mélyítette az alapokat. Tavaly hagyta abba az aktív táncot. S hogy Barcson is amolyan néptáncos mag alakulhatott ki, az többnyire neki köszönhető. — No meg a támogatóknak —fűzi hozzá.—A néptánc köztudottan pénzigényes műfaj. Ha nem lenne gondos gazdánk a művelődési központ, s ha nem találtunk volna olyan szponzorokat, mint a Csillag Kereskedelmi Kft., a sütő- és édesipari vállalat, a Per Fac- tory Kft., valamint Mohácsi László pékmester, nos akkor már régen meg kellett volna válnunk a pruszlikoktól és a bőszárú gatyáktól... És az eredményektől. A Kis-Boróka ugyanis minden jelentősebb megyei megmérettetésen ott volt, s ha a „táncos anyag” engedte, a néptánc szólisták versenyén is sikerrel szerepeltek a gyerekek. Hogy nincs utánpótlás gond az együttesben, az a fölmenő rendszernek köszönhető. Az elsősök és a másodikosok néptánciskolába járnak. Az l.sz. általános iskola csoportjában negyedikesek, a II. sz. iskolában vegyes korosztályú csoportban táncolnak. Tizenegy évesen kerülnek a Kis-Boró- kába, ahonnan a Borókába vezethet az út... A próbákon gépzenére táncolnak, a föllépéseken öttagú (Fotó: Gyertyás László) népi zenekar húzza a talpalá- valót. A koreográfiák zömét leírás alapján sajátítják el, ám ha jut rá pénz, vendégkoreográfust is hívnak. Sajnos, egyre kevesebb az ilyen alkalom, hiszen a Borókával együtt mindössze 250 ezer forintból gazdálkodnak. A szusszanásnyi szünetnek vége. Ismét felcsendül a temperamentumos muzsika. A törékeny termetű művészeti vezető beáll a gyereklányok, fiúk közé. Velük együtt táncol, s közben instrukciókat osztogat. Még egy fél óra tánc, s megkezdődik a vakáció. A Kis-Bo- róka tagjai azonban ekkor sem szakadnak el egymástól. Július 9-én Klagenfurtba utaznak. Lörincz Sándor Nyelvi és természetvédelmi tábor UNESCO középiskolások Hollandiából (Fotó: Kovács Tibor) Tovább öregszik Somogy Tizenkilenc éve kapcsolódott be diákjaival a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközép- iskola az UNESCO asszociált középiskolák nemzetközi láncolatába. Széles nemzetközi kulturális és sportkapcsolatokat teremtettek a kaposvári diákok szerte Európában. Hazánkban huszonhat UNESCO asszociált középiskola működik, közülük az egyik legeredményesebb a kaposvári. Szörényi Jánosné matematika szakos tanárnő életművet teremtett azáltal, hogy diákjainak a szemét és tudását nyitogatta két évtizeden át Európára úgy, hogy megtanította tanítványait a hazai értékek megbecsülésére is. — A szívekben akkor lesz csak béke, ha azt előbb megéljük a fejekben — mondta a ta- nárnő, miután tegnap a táborba látogattunk. Ötödik alkalommal szervezett tábort a Munkácsy bán, az ideit az eddigieknél sokkal gazdagabb programmal. A résztvevők az angol nyelvű nemzetközi táborban Somogy természeti kincseivel és történeti emlékeivel is megismerkednek. Mintegy ezerkétszáz kilométert tettek meg kirándulásaikon. Természetesen a szomszéd megyébe, Zalába is ellátogattak, a Kis-Balaton, Keszthely varázslatos szünidei emlékként rögződik a részvevőkben. A tíznapos tábor idején hatvanegy diák osztozik a tanulás örömében, ismereteik bővülésében és a fiatalok ba- rátkozásában. Tizenhét holland középiskolás érkezett a táborba, róluk a kaposvári UNESCO testvériskola tanulói gondoskodnak ezekben a napokban. Huszonhárom kaposvári diák tanul a nyári vakáció első napjaiban intenzíven angolt a táborban, ismerkedik Somogyország természeti örökségével. Hat holland kísérő érkezett a vendégdiákokkal, ők a csoportjukkal magyarul tanulnak, míg a többiek az amerikai békehadtest hat tanárának és négy amerikai főiskolásnak a segítségével angol tudásukat fejlesztik — mindezt a vakáció lehetséges örömeivel fűszerezve. A jókedv sem hiányzik tehát a táborból. Szörényi Jánosné, a tábor szervezője és vezetője elmondta, hogy szeptemberben megválik a Munkácsy gimnáziumtól, az új katolikus gimnáziumban kapott megtisztelő megbízatást. Vajon lesz-e folytatója a megkezdett munkának, lesz-e olyan élénk UNESCO-élet a Munkácsy falai között, mint tizenkilenc éven át? Annyi bizonyos, hogy négy kaposvári diákja ott lesz az augusztusi, hollandiai Metropia nemzetközi természetvédelmi tanácskozáson. Horányi Barna Somogybán tavaly 8,3 milliárd forintot költöttek társadalombiztosításra, míg egy évvel korábban 7,6 milliárdot. Ez csaknem kilenc és fél százalékos növekedés. A társadalom- biztosítás nyuegellátásra 6,6 milliárdot fordított, csaknem 31 százalékkal többet az előző évinél a nagyobb létszám, az évenkénti rendszeres emelés miatt. Az 1989. évi 88 400-ról 90 500-ra nőtt a nyugdíjasok száma. Ez a lakosság 26,2 százaléka. Ez másfél százalékkal haladja meg az országos átlagot. Sajnos, a kisnyugdíjasok aránya is nagyobb az országosnál. Tavaly már 42 706 somogyi család kapott családi pótlékot 69 361 gyermek után a jövedelempótlékban részesülők beolvadása, másrészt az állampolgári jogosultság bevezetése miatt. Az egygyermekes családok száma nő, a kétgyermekeseké azonban csökken a statisztika szerint. A gyermekgondozási díjat 4 770-en, a gyest pedig 2 957-en veszik igénybe. Az utóbbi növekedést mutat, az előző viszont nem. A társadalombiztosítás tájékoztatójából világosan kiolvashatók azok a feszültségek — öregedő megye, csökkenő születésszám —, amelyek később is hatással lesznek So- mogyra. A gazdasági és társadalmi átalakulás hatással van a társadalombiztosításra. Most készült el a megyei társadalom- biztosítási igazgatóság tájékoztatója az 1990. évi munkáról. Sárdi Gyula igazgató ebben megállapítja, hogy az ellátási igények száma nemcsak a jogkiterjesztések miatt nőtt ugrásszerűen egyes területeken, hanem a szociális gondok halmozódása, a munkanélküliség számottevő megjelenése, a megye lakosságának romló egészségi állapota miatt is. A jogalkalmazói munka időigényesebb lett, az állandó jogszabályváltozások pedig jogi bizonytalanságokat okoztak. Az igazgatóság az ügyeket szakszerűen, a lehetőségekhez mérten rövid idő alatt intézte, ennek ellenére nap nap után tapasztalták az emberek türelmetlenségét, amelynek általában a szociális feszültség lehetett az oka. (Lajos)