Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-16 / 165. szám
1991. július 16., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 Angolnapusztulás a Balatonon A közös tanács aláírta, az önkormányzatok elfelejtették Leparkolt a kamionospihenó (Folytatás az 1. oldalról) “ Mégis, mi okozhatja a halpusztulást a Balatonon? — Az említett angolnák már vándorlásra alkalmas fej- lettségűek, vélhető, hogy a táplálkozási lánc megszakadása okozhatta a pusztulást. A Balatoni Halgadaságnak a fővárosi Állategészségügyi Intézettel van szerződéses kapcsolata a vizsgálatok elvégzésére, de ebben a hőségben nem tudtunk „vizsgálatra alkalmas” tetemeket eljuttatni Budapestre. Ismételten utasítottam a halőröket, hogy kutassanak fel pusztuló vagy friss tetemeket. Egyébként az ő feladatuk a fellelt angolnatetemek elszállítása és megsemmisítése is. Sajnos, a zárt területekre nem mindig jutnak be, pedig közérdek, hogy ilyen látvánnyal ne szolgáljunk a szezonban. Bár a hévízi kifolyásnál a 29 fokos hőmérsékletű vízben vidáman élnek az angolnák, remélhető, hogy a mostani lehűlés és vasárnapi vihar véget vet pusztulásuknak. Az igazgató elmondta, hogy nemcsak az angolna, hanem a busa kifejlett példányai is rendkívül érzékenyek. Ezek megriadva sok esetben ütköznek a vízi jármüveknek. Több példány kábult állapotában a hajócsavarok áldozata is lehet. M. T. Diszkontáruházát nyitott a Fiiszért Siófokon 15 millióért építették, 15 millió forint értékű az árukészlet (Folytatás az 1. oldalról) Tizenötmillió forint értékű áruval várja a vásárlókat az új üzlet, amely Siófokon e pillanatban a legolcsóbban kínálja rendkívül gazdag áruválasztékát. — Vállalatunk működési területén több ilyen áruházat létesítettünk, illetve adunk át a közeljövőben a vásárlóknak — mondta Bódis László, a Balaton Füszért siófoki raktárigazgatója. — Július 11-én Barcson, 16-án pedig Nagykanizsán nyitottunk hasonló méretű és színvonalú áruházát. Nemsokára Kaposváron és Zalaegerszegen a második ilyen üzlet megnyitására is sor kerül. Ami a siófoki áruházat illeti.., A megnyitás előtt már 20-25 ember állt a bolt ajtajában, mintha tudták volna, hogy az ipar által javasolt árból 8 százalékot levonunk, következésképpen e pillanatban mi vagyunk a legolcsóbbak a városban. Az üzletház előtt tágas (ingyenes) parkolót alakítottak ki, hiszen sok olyan vásárlóra számítanak, aki gépkocsival érkezik, s több hétre vásárolja meg a szükséges készletet. — A bolt „mögött” ott áll a nagyraktár, amelyben hatvanmillió forint értékű áru van, s ha szükséges, akár óránként is feltölthetjük a polcokat. Az áruház felépítésén kívül több millió forint költséggel renoválták a raktárházat, s egy 80 négyzetméter alapterületű ebédlőt is építettek a dolgozók részére. A régi kisebb méretű ebédlő helyiséget árubemutató-teremmé, illetve társalgóvá alakítják át. — „Füszértes-szemmel” milyennek ítéli az idei szezont? —- kérdeztük Bódis Lászlót. — A május és a június, hogy úgy mondjam, gyenge volt. A boltokat a szezon elején feltöltöttük, de nem fogyott el a portéka. A múlt héten, illetve a hét végén tapasztalhattunk némi „fellendülést”. Ennek ellenére a raktárház forgalma alacsonyabb a tervezettnél. Persze hátra van még, pontosabban most kezdődött a balatoni főszezon, amely feltehetőleg az idén sem lesz hosszabb ötven napnál. Sz. A. Vihar tombolt Somogybán (Folytatás az 1. oldalról) A vihar, szerencsére, nem követelt emberáldozatot. A rendőrök azonban emlékeztettek arra, hogy a Balaton az idén már 13 ember életét követelte, mert sokan nem figyelnek a vészjelzésekre. Egész Somogybán tombolt és károkat okozott a vihar. A tűzoltóság ügyeletén elmondták: Barcs térségében volt a legtöbb munkájuk. Fák dőltek ki, a heves esőzés pincéket árasztott el. Nagyberényben villám csapott egy lakóépületbe. Égett a nádfedeles tető... Még szerencse, hogy időben értek ki, mert jelentős értéket tudtak megmenteni. így is kettőszázezer forint kár keletkezett. Magyaregresen az őszi árpa tarlója és szalmája gyulladt ki. A két legnagyobb biztosító társaságnál — az Állami Biztosítónál és a Hungária Biztosítónál — eddig több mint száz kárt jelentettek be tegnap délutánig a fiókjaikban. Jégverésekről, villámcsapásokról, a széltől megtépázott tetőkig, megrongált autókig mindenféle bejeléntéssel keresték meg őket. Csurgó térségében keletkezett a legtöbb kár. Itt dúlt a legnagyobb vihar, amely egyik ágán Zalaegerszeg felé fordult. A Tolna felé eső területekről már nem jeleztek károkat. Pálfi Imrétől, a DRV termelési főmérnökétől megtudtuk: Barcson és környékén az átvonuló vihar áramszünetet okozott és ezért 3 óra hosszat akadozott a vízellátás. Tartálykocsikkal hordtak ivóvizet a térségben lakóknak. A Sió Tv egyébként vasárnap éjszaka légi felvételeken mutatta be, hogy mekkora torlódás van a főútvonalakon, mert sokan indultak el a partról. Nagy Jenő Mesztegnyő és Kelevíz között lassan befejezéséhez közeledik Páli József vállalkozó ötletének a megvalósulása, egy minden igényt kielégítő kamionparkoló építése. A volt kamionsofőr, a nyugat-európai útjai során oly sokszor megcsodált, az országutak vándorainak életét könnyítő létesítményt álmodta bele a faluja végén lévő gaztengerbe. A sok pénzt, munkát és fáradtságot igénylő építkezés lassan a vége fele közeledik, ám mint azt kis hazánkban már oly sokszor tapasztaltuk, ilyenkor jönnek a nehézségek: irigység, rosszindulat vagy csak egyszerűen nemtörődömség. A végeredmény szempontjából mellékes, a befejezés húzódik, a vállalkozó türelme és pénze végképp elfogy. Páli József a dühtől fuldokolva kereste föl a szerkesztőséget, kezében a három év mindén papírjával: szerződésekkel, számlákkal, engedélyekkel. Ezekből kiderült: 1988 júniusában kelt az az engedély, melyet az akkor még községi közös tanács kapott a szakhatóságoktól a parkolóépítésre. Az engedélyt azért nem a vállalkozó kérte és kapta, mert a tanács tulajdonában volt a terület. Ezt 50 évre bérbe adta a vállalkozónak, azzal a föltétellel, hogy a bérleti díj fejében megépíti a parkolót a hozzá tartozó egységekkel együtt. Ugyanez a szerződés tartalmazta azt is, hogy a víz és a villany bekötése a tanács feladata. Papírra nem került, de szóban még abban is megállapodtak, hogy a tanács — amennyire lehetőségei engedik — pénzzel, munkásokkal és társadalmi munkák szervezésével segíti a vállalkozót.'Az azonban már szerepel a szerződésben, hogy mindezt megkönnyítendő rövidesen kft-t alakítanak együtt a cél érdekében. — Hát mindebből semmi nem valósult meg — kesergett Páli József. —Sem a villany, sem a bekötőút — mert azt is ígért a tanács —, sem a társadalmi munka. Amit itt lát, azt mind a két kezemmel csináltam, csak a feleségem segített. A segédmunkásokat én fizettem zsebből. De nem is érdekelt az egész, megvoltam én jól magam. Aggregátort béreltem, hogy legyen áram, saját teherautóimmal hoztam a földet, a követ, mindent. Később sikerült elintézni, hogy ideiglenes vezetéket építsenek ki a területre, ám ennek az egyéves szerződése a jövő héten lejár, és akkor megint áram nélkül maradok. Ráadásul a mesztegnyői önkormányzat és a téesz újra forszírozni kezdte a kft. ügyet, hogy milyen jó lenne ha Páli József beszállna a már majdnem kész parkolóval, presz- szóval és panzióval egy önkormányzattal közös vállalkozásba., — Érdekes, amíg itt csak gaz meg szemét volt, nem jutott eszükbe a káefté, meg az sem, hogy esetleg segíthetnének egy kicsit! A téesz területeire a parkolóhoz közel megy el a villanyvezeték. Onnan igen egyszerűen megoldható lenne a parkoló áramellátása is. De amikor ezt megemlítettem az volt az elnök válasza: „Maszekokkal nem foglalkozunk, Józsikám!” Most meg káefté? Hát igen, most már valóban van mit csodálni, és tegyük hozzá, van mit irigyelni is. Valóban európai szintű parkoló készült itt el, 4470 négyzetméter aszfaltozott területen húsz kamion és negyven személy- kocsi fér el egyszerre. A presszó már készen van, nemsokára üzemel, a panzió is áll, októberben már szállást is talál az erre utazó. A kami- onosok zuhanyzóban frissülhetnek föl, s a szépen kialakított kerti asztalok és padok felett tető véd a nap és az eső ellen. Van azonban, ami ellen semmi sem véd. — Két kamionnal fuvaroztam, mielőtt belevágtam ebbe. Tavaly, amikor a második autót megvettem, a bank, amelyikkel kapcsolatban álltam nem fizetett időben, ezért végrehajtást kértek ellenem. A jelzálog ugyan a teherautókat terhelte, ám amikor az árverés kitudódott egyből a 15 milliós panzióra írták ki, kétmillió forint kikiáltási árért. Rá két napra már azt vágták a szemembe, elintézik, hogy az ősszel már csak a kerítésen nézhetek be a parkolóra. Tudja, mit válaszoltam? Akkor inkább az egészet felrobbantom, vajgy még egyszerűbb, ha dózerrel letolom ide a völgybe! Szerencsére ez a gond már megoldódott, a pert a Legfelsőbb Bíróságon megnyertem, a végrehajtás elmarad. Az önkormányzat és a téesz hozzáállása furcsa, ám még érthetetlenebbé vált, amikor megtudtuk, a parkolóra alapozva egy egész idegenforgalmi centrumot akar kialakítani csónakázótóval, benzin- kúttal és kempinggel. Ha valóban meg akarják valósítani, akkor miért nem segítik inkább, hogy mielőbb elkészüljön a parkoló? Benkes József mesztegnyői polgármesterrel — ő volt a tanácselnök is — és a volt társközség, Kelevíz első emberével, Szigeti Gyulával beszélgettünk. — Szó sincs arról, hogy mi gátolnánk a parkoló építését vagy el akarnánk venni a tulajdonjogot a vállalkozótól. Egyszerűen az önkormányzatnak nincs arra pénze, hogy segítsen, hogy az 1,8 millió forintba kerülő villanyvezetéket kiépíttesse — mondta Benkes József. — A szerződés aláírásakor mindez még csak félmillióba került volna. — Igen, de közben jött a szétválás, nem értünk rá ezzel foglalkozni. Ma pedig a szóban forgó terület már nem is Mesztegnyőé, hanem a kele- yízi önkormányzat tulajdona. Úgy tudom, ők el kívánják adni Páli Józsefnek, így ezután már ez nem a mi hatáskörünk. Ha Kelevíz ezt megcsinálja, az már az ő dolga. A vagyonmegosztás még nem készült el. Amíg az ön- kormányzati törvényt nem fogadják el, addig nem is lesz meg — szólt közbe Szigeti Gyula. (Azóta az Országgyűlés döntött az állami tulajdon önkormányzati kézbe adásáról.) — De Kelevíznek sincs ennyi pénze erre, hiszen ösz- szesen nincs kétmillió forint a számlánkon. Az alapszerződést a közös tanács kötötte, szerintem közösen kellene valahogy megegyezésre jutnunk. A beszélgetés során egyre világosabb lett, hogy mindkét községnek alapvető érdeke a parkoló mielőbbi működése, csakhát az alapkérdés: ki tegye meg az első lépéseket a közeledés útján? — Ez már politikai kérdés számomra — mondta Benkes József. — Tizenkét évig azt hallgattam, hogy Mesztegnyő a centrum, oda minden jut, Ke- levízre semmi. Ha most én elkezdeném a közeledést azonnal megkapnám: mit akar már megint a volt tanácselnök, mennyi pénzt akar kisajtolni Kelevízből? Ha ők keresnek meg minket, akkor ez nincs és biztos hogy van lehetőség az együttműködésre. — Hát akkor én most szólok — kapott az alkalmon Szigeti Gyula. — Oldjuk meg mielőbb, és akkor felgyorsíthatjuk a további fejlesztést is! Ebben maradtak a polgár- mesterek a végén. Lehet, hogy ezek után azt is el tudják intézni, hogy a termelőszövetkezet gondoskodjon áramról a parkolóhoz? Lehet, hiszen így csaknem kétmillió forintot megtakaríthatnának. Varga Ottó 310 millió hajléktalanoknak, éhezőknek (Folytatás az 1. oldalról) — Általánosságban válságkezelésről nem beszélhetünk — mondja Szabó Istvánná főosztályvezető. — Tavaly október óta működik irodánk. Eddig már több problémára dolgoztunk ki megoldást, illetve új intézmények életre hívását kezdeményeztük. Meggyőződésünk, hogy a gondokat helyben kell megoldani. Ehhez minden szakmai segítséget megadunk. Esetenként válságtervet is készítünk, de csak konkrét ügyekben. Ilyen például a hajléktalanság kezelésére és a népkonyhák beindítására szolgáló program. — A szakmai tanácsok mellé pénzre is szükség van. Mekkora összeg áll ehhez az iroda rendelkezésére? — Az idén 200 millió forinttal gazdálkodunk, de az egyéb szociálpolitikai támogatások lehetőségével is számolunk. Ezért tudtunk a napokban 310 millió forintot szétosztani a különböző pályázatokra jelentkezők között. Ebből 110 millió forint a kríziskezelő rendszerek beindítását szolgálja. Magyarán ez azt jelenti, hogy újabb népkonyhák, szociális információs szolgálatok és gondozási központok nyílnak, benne átmeneti szállások hajléktalanok számára. Ezenkívül 40 millió forintot tartalékoltunk a váratlan, de sürgős megoldást igénylő feladatokra. — Az ország különböző térségeit más-más szociális gondok nyomasztják. Figyelembe veszik ezt? — Hogyne. Ismerve a települések eltérő helyzetét, a legszegényebbeket más módon is támogatjuk. Esetenként segélycsomagot adunk, a 30 kilogrammos, 3-4 ezer forint értékű adományok a legfontosabb élelmiszereket tartalmazzák. Erre eddig összesen 30 millió forintot költöttünk. Érdekességként említem: a csomagok összeállítását és kiszállítását hajléktalanokkal végeztetjük. így juttatjuk őket munkához és keresethez. Gyerkó Katalin
