Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-15 / 164. szám

1991. július 15., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 5 Bányászzenekarok Fonyódon és Fenyvesen fújták Pattogó fúvósmuzsikától volt hangos a fonyódi hajóál­lomás, a balatonfenyvesi vas­útállomás, a Napsugár kem­ping és a Dorogi Szénbányák üdülője a hét végén. Négy bá­nyászzenekar hangulatos tér­zenével szórakoztatta a nyara­lókat. Az első alkalommal Bala- tonfenyvesen rendezett or­szágos bányászzenekari fesz­tivált szombaton este a lo­vasstadionban dr. Murányi Jánosné, a Berek Trade Ide­genforgalmi és Kereskedelmi Kft ügyvezető igazgatója nyi­totta meg. A fúvósok menetzenével, a mazsorettek tánccal vonultak be, majd a 160 zenész Maros­völgyi Károly főkarmester diri­gálásával eljátszotta a bá­nyászhimnuszt. A muzsikusok a sörsátorban adtak ízelítőt repertoárukból. Az éjszakába nyúló bemutatón a Dorogi Szénbányák sárisápi bá­nyászzenekara, a nagykani­zsai olajbányász-zenekar, a Mecseki és az Oroszlányi Szénbányák fúvósai léptek pódiumra. Népszerű Le- hár-müvek, klasszikus indu­lók, könnyűzenei feldolgozá­sok csendültek fel. Nagy taps fogadta a Jézus Krisztus Szu­persztár-átiratot és az orosz­lányi mazsorettek produkcióját is. A pálmát az oroszlányiak vitték el... A rendezők elmondták: a nyári fesztivált szeretnék nemzetközivé szélesíteni. Arra törekszenek, hogy a Ba- laton-parton nyaralók mindig találjanak megfelelő progra­mot. Ma este 21 órakor a Bi­kini koncertezik a lovasstadi­onban, a hét végén pedig nemzetiségi fesztivált rendez­nek itt. (Lőrincz) Itt akarok maradni, itt akarom bevégezni az életem Varga Béla hazatért (Folytatás az 1. oldalról) Varga Béla, Boglár plébá­nosa egy esztendeje már járt itthon: a szabadon választott országgyűlés alakuló ülésére érkezett. Akkor kapott nagy­préposti rangot. Most, hogy végleg hazatért, lakhelyéül ismét Boglárt választotta. Erre a döntésre is reflektált Szőllősi Ferenc esperes-plébános, amikor köszöntőjében ezt mondta: „Kimondhatatlan a boldogságunk és megmérhe­tetlen az örömünk, hogy annyi kedvező meghívás ellenére minket, Boglárt választottad otthonodnak, mert úgy érez­zük, hogy szereteted irá­nyunkban soha nem szűnt meg, és ezzel a választásod­dal folytatni akarod szereteted gyakorlását híveidért ott, ahol a szomorú politikai esemé­nyek egy időre megszakítot­ták... Nemcsak a katolikus egyház község, de minden bogiári lakos nevében nagy szeretettel köszöntünk... és azt kívánjuk, a régi otthonod nagyon sok örömet, egészsé­get és hosszú életet biztosít­son számodra. Isten hozott közénk! Dr. Kovács Miklós ünnep­nek nevezte ezt a fülledt, forró szombatot. „Varga Béla érke­zett meg közénk, szerettei közé, régi otthonába. Hogy szerettei közé jött, ez meg­győződésem. Tudom, mert ki­nyilatkoztatott ^ hazatérési szándéka után mindenki hívta és hazahívta, aki valahogyan kötődik hozzá. Hívta egyháza és püspöke, hívta a kormány és a Ház, és hívta a köztársa­ság elnöke. A közjogi méltó­ságok ezt magánemberként is megtették, és hívtuk mi is. Nem későn és nem késve, hanem akkor, amikor ennek az ideje elérkezett. Hazahívta a város, a város nevében az önkormányzat képviselőtestü­lete azzal, hogy Szőllősi Fe­renc esperes-plébános bizto­sítja részére az általa épített régi otthont és a város vállalja, amit ez esetben megtehet...” Dr. Gaál Antal országgyű­lési képviselő — mint mondta — Varga Bélát utódaként kö­szöntötte. Varga Béla így felelt az üd­vözlésekre: „Attól az időtől kezdve, hogy én ide értem erre az áldott területre, Bala- tonboglár földjére, egy érzés fogott el: minél jobban, minél tökéletesebben tudjam sze­retni és szolgálni az én hívei­met. A jó Isten megáldott, hogy ezt a gyönyörű templo­mot megteremthettük egy év alatt. Megáldott azzal, hogy amikor a lengyelek ide mene­kültek, s mindenkinek, aki hozzátok jött, ti adtatok ott­hont, szállást. Ezt az egész vi­lág tudja, s ez nem Varga Bé­lának a megtiszteltetése, ez a magyar balatonboglári népnek a tökéletes szeretete. Ennek a községnek a lakossága soha senkit vissza nem utasított, aki ide jött és segélyt kért. Helyet adtunk mindenkinek... Ti adta­tok valamit a világnak, amikor az kétségbeesve, megta­posva a diktátorok talpa alatt szenvedett. Nemcsak Boglár- lellének, hanem az egész vi­lágnak meg kell örökíteni Ba- latonboglár dicsőségét, a nép nemes szeretetét, amelyből mindenkinek jutott, aki hozzá közelített. (Fotó: Gyertyás László) Még valamit hoztam ide: szeretetet, és azt akarom, hogy a bogiáriak jobban sze­ressék egymást, mint azelőtt. Ha szeretjük egymást, az egész világ tisztelni fog ben­nünket, és emlékezni fog arra: van egy község, amely kiállt az üldözöttek védelmében. Az én életem sok üldöztetés volt, és ezt az üldöztetést arra használtam fel, hogy szolgál­jam hazámat. A jó Isten meg­adta nekem, hogy szolgálhat­talak titeket negyvennégy hosszú éven át. Boldog len­nék, ha adna még erőt az Úr­isten, hogy tovább szolgál­hassam lelki ügyeiteket.” Varga Bélát visszavárta és szeretettel fogadta Boglárlelle, az azóta várossá cseperedett község. Kercza Imre Szociológiai műhely az Agrártudományi Egyetemen Első díjas az életmódkutatás Nagyatádon a városi lakossá válás problémáit vizsgálják Filmjegyzet Szerelem „első házasságra99 Floriana temetőjét kutatják Lovat is temettek a hajdani Floriana, a mai Csákvár he­lyén volt római kori település temetőjében. A székesfehér­vári István Király Múzeum ré­gészei a nyolcévi szünet után ismét megkezdett kutatások során találták meg a hátaslo­vat rejtő sírgödröt. Csákvár római kori temetője rendkívül gazdag leletekben. Az 1981-83-ban végzett — s azóta pénz hiányában jobbára szüneteltetett — feltárás so­rán ugyanis 1600 sírt bontot­tak ki, s azokban kétezernél több kisebb-nagyobb leletet találtak, például ékszereket, üvegtárgyakat, illatszeres és olajos üvegcséket, palacko­kat, bronzból készült körzőt és római írószerszámot. A kuta­tás már akkor is sok érdekes adatot szolgáltatott a település történetéről, a késő római kor­nak már a népvándorlás ide­jébe hajló időszakáról, az ot­tani lakosság etnikai összeté­teléről. Az idei és a jövőbeni kutatásról a régészek az ed­digi eredmények kiegészíté­sét, a település történetének teljesebb megismerését vár­ják. Az antik Floriana földrajzi helyzete egyébként valószí­nűvé teszi, hogy a rómaiak ál­tal is sűrűn lakott község azo­nos a Pannóniát átszelő utak leírásában, az Itinerarium An­tóniáiban említett Florianával, amely a leírás szerint Aquin- cumtól 30 mérföldnyire feküdt. (Folytatás az 1. oldalról.) Rendszeresen részt vesz­nek hallgatóink a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által szervezett művelődéstör­téneti nyári egyetem országos pályázatain is — mondta Hor­váth József.— A legjobb eredményt elértüket külföldi utazásokkal díjazzák. Tanít­ványaim így eljutottak már Olaszországba, a Szovjetunió­ba, Ausztriába és Erdélybe. Ebben az évben kiváló dolgo­zataik jutalmaképpen Jugo­szláviába utazhatott két hall­gatónk, Dobos Klára és Ko­vács Tibor. — Ilyen komoly eredményt csak évek óta folyó szocioló­giai műhelymunkával lehet el­érni. — Az állattenyésztési karon több mint tí;z éve faluszocioló­giai speciálkollégium kereté­ben ismerkednek hallgatóink a megye apró falvainak életével, lakosságmegtartó erejével, elöregedésével, termékkibo­csátó szerepükkel és elsősor­ban közművelődési helyze­tükkel. — Mi a speciálkollégium célja? — Nem célunk a szocioló­gusok képzése. Az viszont igen, hogy a mai magyar falu problémáira a faluszociológia szempontjából felhívjuk hall­gatóink figyelmét. Ezzel is se­gíteni kívánjuk őket majdani tevékenységi területük alapo­sabb megismerésében, beil­leszkedésük meggyorsításá­ban, az agrárértelmiség fele­lősségének kialakításában. Az elméleti előadások mel­lett a hallgatók rendszeresen végeznek kérdőíves felméré­seket néhány kis lélekszámú községben. A vizsgálatba Ka­posvárhoz közeli és várostól elzárt apró falvakat egyaránt bevontak. Eddig Szentbalá- zson, Orciban, Szentbalázs társközségeiben Nagybaráti- pusztán, Erzsébetpusztán, Lászlómajorban, Antalmajor- ban, Füzérkajátán végeztek vizsgálatokat. — Dolgoztunk az MTA Föl­drajzkutató Intézetének, a Szövetkezeti Kutatóintézetnek és az önkormányzatnak. A kész tanulmányokat mindig átadják hasznosításra az ön- kormányzatoknak. A lászló- majori anyagot például a se- gesdi tanács, az erzsébet- pusztait Lábod és Nagyatád, antalmajorét a somogyaszalói önkormányzat használja fel. Az új munkákról Horváth József elmondta, hogy július­ban közösen végeznek felmé­réseket Nagyatádon a Sem­melweis Orvostudományi Egyetem Martos Flóra Kollé­giumának szociológiai köré­vel. A városi önkormányzat minden támogatást megad a feladat megoldásához. Na­gyon fontos dolognak tartják, hogy a lakosságot előkészít­sék a felmérésekre és szere­tettel várják a hallgatókat. — Az Agrár- és Falusi Ifjúság Szövetsége is segíti a felmé­résünket — fűzte hozzá Esz­ményi Attila, a SOTE kollégi­umának igazgatója. — Az Ag- rya azt szeretné elérni, hogy a falusi értelmiség maradjon meg falun. Minden akciót tá­mogat, amely elősegíti a vi­déki értelmiség visszatérését. Az orvostudományi egyetem azért kapcsolódott be a felmé­résbe, hogy megnézzük, mi­lyen egészségügyi következ­ményei vanak a lakóhelyi mo­bilizációnak. — Nagyatádon mi a kutatás témája? — Szeretnénk feltárni, hogy a falvakból elvándorolt lakosság hogyan él új lakóhelyén — mondta Horváth József —, melyek beilleszkedésük jelen­tős problémái, mi késztette őket lakóhelyük megváltozta­tására. Az elemzést a város három magasházának lakói között reprezentatív minta alapján végezzük. Az itt lakó több mint ezer ember részben falusi, részben városi környe­zetből származik. Külön fi­gyelmet fordítunk a magashá­zakban lakó fialatok helyzeté­nek elemzésére. S. Pap Gitta George Faure és Bronte Parrish sohasem találkozott. Ha mégis látták egymást va­lahol, bizonyos, hogy közöm­bösen mentek tovább, legföl­jebb George fordult hátra... Mondhatnók: nem így szokás örök frigyre lépni; de ne ítél­jünk korán. Amint az ember gazdagabb lesz egy kellemes (film)él- ménnyel, többnyire erős indít­tatást érez, hogy azt megosz- sza másokkal,'a barátaival is. E jegyzet írója is ebben a ci­pőben jött ki a a mozgókép egyik fellegvárából, hogy közzé tegye Peter Weir Zöld kártya című filmje ihlette gon­dolatait, s jó szívvel ajánlja a Holt költők társasága rendező­jének legújabb alkotását. Weir nemes egyszerűségű, a szerelemről szinte észrevét­lenül elmélkedő művet tett le az asztalra. Középpontjában a francia állampolgárságú Ge­orge áll, aki New Yorkban sze­retne munkát vállalni — amúgy egykor utcagyerek, most zeneszerző és Bronte, aki kertészmérnök s prűd, va­lamint a Zöld Gerilla nevű kül­városszépítő csapat oszlopos tagja, akinek élete vágya egy Viktória-korabeli, melegházzal ellátott lakosztály — igen ritka errefelé. Sikerük egyetlen le­hetősége a házasság: George így megkapná a letelepülés­hez szükséges „zöld kártyát”, Bronte pedig a teraszos apartman haszonbérleti jogát. Egybekelnek hát, nem is sejtve, milyen megpróbáltatá­sok terhét veszik nyakukba. A „zöldkártyás” házasságokat ugyanis a hatóságok szinte már „szagról” megismerik, így nem könnyű a kihallgatáson megfelelni a vallatásnak. Pár nap áll rendelkezésükre, hogy megtanulják egymás életét... Gondoljunk csak bele! Amellett, hogy a tömérdek adatot be kell magolni, „illik” ismerni a másik mindennapos szokásait, fogkeféjének szí­nét, arckrémjének nevét, és a többi... Mindez remek alkalom az ismerkedésre, még ha el­lenszenv dúl is az ifjú pár lel­kében. Közös fényképek ké­szülnek a téli sítúráról, és nyá­ron, táncról és őserdei macsé- tás felderítésről. Hűha! Nézzük a filmet. S közben érezzük, hogy történik valami velünk. Peter Weir szelíden játszik a szerelem húrjain. E húrok: Gérard Depardieu vég­telenségig árnyalt mimikája, valamint Andié MacDowell kedves ártatlansága a biztosí­ték a harmonikus hangzásvi­lágra. S ha már itt tartunk, Hans Zimmer zenéje képes volt a nagy jeleneteket is ka- tartikussá tenni: Tracy Chap- man még soha sem szólalt meg ennyire tökéletes pilla­natban... Balassa Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom