Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-13 / 163. szám

6

SOMOGYI HÍRLAP — TERMÉSZETVÉDELEM 1991. július 13., szombat

Ahol a rétisas jól érzi magát

Samstag, 8. Juni 1991

Zeit und bíld

Frankfurter Rundschau am Wochenende

Hirtelen sötétlő árnyék surran a Busvári-tó vizére. A szárcsák riadtan rebbennek szét, hanyatt-homlok menekülnek az oltalmazó part menti nádasba. Pedig nem a félelmetes karmú rétisas, „mindösz- sze” az erdő felől vízre köröző fekete gólya jelenik meg. Nincs félnivalója a menekülő vízicsibéknek, nem kell elfutniuk a halászmadár elől, amely Euró- pa-szerte ritkaságnak számít. A vízimadarak hamar fölismerik tévedésüket, és gyorsan visszatér a nyugalom a Boron- ka-patak mentére.

Dél-Magyarország ártereiben most van a költés fő ideje. A Busvjyi-tavon annyi kormos szerkő repüli nászát, amennyi talán az egész egykori Német Szövetségi Köztársaságban sem volfc.j3igányrgeék fodroz-, zák a vfset^grnadár zizzen a levegőben. Ternrfeszeti idill.

A boronkai erdei tavak sorsa másként is alakulhatott volna. Hogy mégse jelent meg itt az intenzív, pusztító sportturizmus, hogy államiból egyesületi tulajdonba került ez a tóvidék, s hogy a környező több mint 7000 ha erdő néhány hete mégiscsak állami védelmet élvez, az egymaroknyi tagsági kaposvári természetvédelmi szervezetnek köszönhető.

Nyugati módszerekkel, a nehézkes állami út helyett önerővel óvták meg e területet — talán —a nyugati nagytőke pusztításától. A Somogy Természetvédelmi Szervezet Kelet- Európa máig egyetlen magán természetvédelmi programján dolgozik.

A somogyi természetvédők Somogy vadvíz programja azon a kipróbált, nagy alapítványok és jelentős taglétszámú egyesületek által régóta követett angol modellen alapszik, amely Németországban ma is kivételnek számít, és többnyire még mindig fölöslegesnek tetszik: nem vártak a nehézkesen, lassan mozcyj&jéltarni ter- mészetyédeflwB“ hanem megvásárolták a területet, hogy így meníaéJTki az értékeket az ökológiai értelemben azt leromboló monetáris szemlélet elől. Segítségükre voltak ebben az Európa Természeti Öröksége Alapítvány, a WWF osztrák szervezete, valamint Hessen Szövetségi Köztársaság Természetvédelmi Központja, világra segítvén egy mindinkább fejlődésre kész természetvédelmi kezdeményezést.

Amikor a Tömösváry Tibor vezette szervezet kidolgozta Somogy vadvíz programját, a

természetvédelem akkor még a vízügy alá tartozott. Ma se sokkal biztatóbb helyzete, hisz a területfejlesztési diszciplínával hozta egy fedél alá az új magyar államigazgatás.

Somogy vadvíz programja, amely a Boronka-program mellett további hat jelentős vízi élőhely védelmére készült, széles körű nemzetközi elismerést élvez, és európai léptékűvé nőtte ki magát. A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (ICBP) Kelet-Európa-kampányának első helyén a Boronka Rezervátum áll, ahogy azt a Svájci Madártani Egyesület ORNIS című lapjának legfrissebb számában olvashatjuk. Gerhard Thielke professzor, az Európa Természeti Öröksége Alapítvány alelnöke szerint a Boronka Rezervátum „a közép-európai ökológusok paradicsoma" vörösgémjeivel, nagykócsagjaival, kanalas gémjeivel, mocsári teknőseivel, vidráival és rétisasaival.

A somogyi természetvédők magyarországi modellprogram kidolgozásán is munkálkodnak, amely bízvást a Szövetségi Köztársaságban is modellértékű lehet: a tavak kisebb hányadán szelíd gazdálkodást vezetnék be, ahonnan más természetvédelmi területeket is elláthatnak különböző halfajokkal. Ugyanakkor az évi 3 millió turistától fulladozó Balatontól alig 25 km-re délre a természetvédők megfigyelőhelyeket építenek és szelíd turizmusról gondolkodnak, s a program nyilvánosságát — ha korlátozott mértékben is — biztosítja az, hogy egyúttal bevételeket teremt a helybeli lakosságnak.

Törekvéseiket második éve segítik szakmai terepgyakorlaton a milánói WWF aktivistái, a salemi és más németországi iskolák diákjai, aztán szakemberek a világ minden tájáról.

Egész Németországot me- lioráltuk, a vízmérnökök áldásos tevékenysége nyomán kibetonoztuk a Rajnát es folyóink nagy részét. Vajon ennek most Kelet-Európábán ugyanígy meg kell-e történnie? A rendszerváltás óta minden magyar abban reménykedik, hogy néhány év alatt kapitalista virágzás uralkodik el az országban. Ám ezt csak a korábban értéktelennek tartott természeti értékek elpusztításával tudja elképzelni: aszfaltúttal a legutolsó tanyáig, „porszívózott” erdőkkel; erőmüvekkel a Dráván, amelyekből pedig alig lesz haszna.

Összeomlóban van a magyarországi természet, pedig a magyaroknak ezt a közös európai házba magukkal kellene hozniok. Példa az összeomlásra a nemzetközi konzorciumok érdeklődésének homlokterében álló gigantikus déli autópálya kétszer kétsávos, Nyugat- Európát a Szovjetunióval, Romániával összekötő 630 km-es, nemrég napvilágra került tervcsomagja. Az átlag magyar autós várhatóan meg se tudja fizetni a pályadíjat. Dr. Tardy János, az OTVH elnöke a kaposvári városháza nagytermében válaszolt az ezzel

összefüggő kérdésekre. A magyarországi természetvédelem vezetője magán- és hivatalos véleményt is nyilvánított; az eltérés köztük jelentéktelen. A képalkotáshoz meg kell kérdezni mind a felügyelőségeket, mind a hatóságokat, mind a társadalmi természet- védelmi szervezeteket, amelyek munkája mellett a helyettes államtitkár elkötelezte magát. „Felelőtlenül se igent, se nemet nem mondunk, végső soron pedig a helyes választ fogjuk megadni” — véli.

Hát így állunk Magyarország állami természetvédelmével, amikor a kapitalizmus rombolásával kellene szembenéznie.

írta: Stephan Börnecke (Ford.: Dr. Winkler Ferenc)

A világ népeinek követei a Boronkánál

Beérünk a szálláshelyre. Sátrak, kiteregetett ruhák mindenütt. Chistof Bergweiler éppen műanyag lavórban súrolja nadrágját. Ismerősként tért vissza a Cifratanyára, tavaly is itt volt már. A német fiatalember munka mellett pénzügyminiszteri teendőket is ellát. A csoport vagyonát kezeli. Arról, hogy miért jött el újból, így beszél:

— Mint nyugati ember, kötelességnek érzem, hogy segítsek, hiszen az érintetlen vidék számtalan értéket rejteget. Igen, itt könnyedén kering a szitakötő, csíp a szúnyog, a bögöly, és vigyáznunk kell a viperákra is. Minderről kár lenne lemondani, ezért jövök el jövőre is...

A nyitott ebédlősátorban a Toldi gimnázium főzésnél segédkező néhány lánytanulója cseveg a többiekkel. Nagy nevetések kísérik a magyar— angol nyelv- és testbeszédet.

Mit csinálhat egy lány a terepgyakorlaton? — kérdeztem a 17 esztendős belga Helene De Beirtől.

— Ugyanazt, amit a fiúk — vágja ra. Minden fizikai munkára vállalkozunk mi is, és erőnk szerint tisztítjuk a gátat, verjük a cölöpöket, keverjük a maltert. A nehéz munkát ellensúlyozzák a délutáni kirándulások — ma Szu lókba és Lábodra látogatunk —, valamint az esti tábortüzek. Az iskolai oktatásról beszélgetünk, ismerkedünk a magyarokkal és énekelünk.

Kisbusz szállítja be a napbarnított, vidám lányokat, fiúkat. Közeledik az ebédidő. A salemi kollégium főszakácsa Bernd Stockerfőz a társaságnak. Ott- jártunkkor tojásrántotta készült többek közt, Filotás módra. Igazi ínyenceknek való eledel; cukorborsóval, sárgarépával dúsítva.

A május 15-én védetté nyilvánított területtől a hét végén búcsúznak el a fiatalok. Helyüket augusztus elején a milánói WWF 15 természetvédője foglalja el, a hónap végén pedig egy német természetvédelmi egyesület tagjai érkeznek.

Lörincz Sándor Fotó: Kovács Tibor

A munkaruhába bújt fiúk, lányok nem veszik észre, hogy hőgutát kaptak a hőmérők. A tülledt meleggel és a bögölyökkel, szúnyogokkal dacolva, gumicsizmában vagy mezítlábasán tisztítják a Boronka egyik gátját. Az enyhet adó fák alatt az izzadsággal együtt törlik le arcukról az odafröccsent sarat.

A Nagybajom határában lévő Cifratanyát ezekben a napokban az aigloni és a salemi kollégium diákjai népesítik be. A Round Square, azaz a nemzetközi kollégiumi diákszövetség szervezésében tizenkét ország fiataljai találkoztak itt, hogy a Somogy Természetvédelmi Szervezet tulajdonában lévő 182 hektáros terület egyes részein dolgozzanak.

Önszántukból és a természet iránjj szeretetből teszik mindezt. Ők fedezték az utazási költségeket, és az ellátásról is maguk gondoskodnak. Brazília, Japán, Kína, Skócia, Svájc, Németország, az USA, Dél-Afrika, Írország, Belgium, Kanada és Kenya „követeit” az egyesület magyar tagjai irányítják a természetvédelmi terepgyakorlaton és a délutáni felfedezőutakon.

Simon Braidwood, az Aiglon College francia—német—angol szakos tanára térdig áll a vízben. Pléhvödörben adogatja az iszapot. A boronkai tájról így vall:

— Ez a csodálatos vidék egyike azoknak az európai jelentőségű vizes élőhelyeknek, amelyeknek mindenképpen fenn kell maradniuk. A diákoknak maradandó élményt jelent az itteni munka, hiszen sokan most láttak először rétisast, kanalas gémet, fekete viperát, rézsiklót és vidrát. Itt, a „senki földjén” a természet megannyi kincsével találkozhatnak.

— Miért foglalkozik természetvédelemmel egy nyelvtanár?

— Egykoron haditengerészként kerestem a kenyeremet. Már akkor bizonyossá vált: az ember alapműveltségéhez hozzátartozik a természet sze- retete és védelme. Odébb bivalykarám készül. Hamarosan újból az őshonos állatoké lesz a lekerített birodalom. A 19 éves mokány, japán fiú, TetsiMieno az ősztől a kanadai Queens egyetemen tanul tovább. Hogy a nyarat miért nem a tengerparton tölti? Véleménye szerint oda minden hülye ki tud feküdni, és semmi érdekesség nincs benne, hogy naphosszat süt- tesse a hasát. „Bögölyszünetben” megjegyzi:

— Vegre volt alkalmam, hogy belekóstoljak a kétkezi munkába. Látom, hogy van ennek értelme, s ezért a tájért még keményebb munkát is érdemes végezni. Ezt viszem magammal Somogyról, ahova jövőre is szeretnék visszatérni.

Alkalmi kísérőmtől Winkler Ferenctőltudom: a két éve hét és fél millió forintért megvásárolt területen nemzetközi természetvédelmi oktatóközpontot akarnak kialakítani. Amolyan ,,szelíd turizmusra" számítanak, amely néhány környékbeli családnak jelenthet majd némi bevételt. Most egy őrbódé épül. Madártani megfigyelésekre is lesz mód benne, ha elkészül.

BIVALYKARÁM ÉS ÖRBÓDÉ ÉPÜL