Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-11 / 161. szám

1991. július 11., Csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 Amerikai szemmel a mezőgazdaságról „TORGYÁN UGRABUGRÁL, MINT EGY VERÉB” Pártay Tivadar: ez a párt meghalt — Nem véletlen az, hogy csoportunk Tolna megyében járt tagjai is részt kívántak venni ezen a kaposvári prog­ramon — mondta Tay E. Coble. — Mivel a farmerek többsége nálunk egyetemet végzett, nagyon érdekel en­nek a négy karos magyar egyetemnek a működése, az itt folyó munka. — Az Agrárkamarával való együttműködés alapján érkez­tek Magyarországra. Milyen céllal indultak el erre az útra? — Látogatásunk legfőbb célja, hogy közelebbről meg­ismerjük Magyarország me­zőgazdaságát. Mivel egy me­zőgazdaság-szervező vállalat, a Farmerhivatal képviseleté­ben vagyunk itt, elsősorban az itteni mezőgazdaság szerve­zését szeretnénk áttekinteni. A Farmerhivatalnak nagy sze­repe volt lowa mezőgazdasá­gának fejlesztésében, — ma már csupán ebben az állam­ban 155 ezer tagja van a szö­vetségnek. A tagságunk jó ré­sze igényelte: ismerjük meg az új forradalmakat megélt or­szágok helyzetét, s ha tudjuk, milyen problémáik vannak, akkor segíthetünk, együttmű­ködhetünk velük. — Tehát egy ott jelentkező, belső igény is volt arra, hogy ellátogassanak hozzánk? — Elhatároztuk, hogy Ke- let-Európa felé nyitunk. Ezt követően kaptuk a meghívást. Tizenketten jöttünk Magyaror­szágra, és három megyében három csoportban tettünk lá­togatást. — Térjünk akkor vissza Somogyba. Ötödik napja tar­tózkodnak itt, milyen tapaszta­latokat szereztek? — Nem szeretném magam­hoz ragadni a szót — vála­szolta Coble úr — jobb lenne, ha csoportunk mindegyik tagja elmondaná a véleményét. — lowaban ngi mindannyian magánfarmerek vagyunk — 9 mondta John N. Priest — Az elmúlt napokban sok magyar gazdálkodóval beszélgettünk és a legtöbb szó a privatizá­cióról, a földkérdésről és szét­osztásról esett. A jövőt illetően nekik is — nekünk is — nagy aggodalmat okoz a magas kamatteher, a gazdálkodást is természetesen érintő infláció. Úgy tapasztaljuk, hogy az it­teni szövetkezetek elsősorban szolgáltató jellegűek, és nem olyanok, ahol ténylegesen tu­lajdonosok az odatartozók. Nagy szerencsének tartom vi­szont, hogy a magyar gazdál­kodók ambiciózusak, tettreké­szek és keményen dolgozók. — Úgy vélem — mondta Paul Nelson —, hogy a szö­vetkezeteknek nagy szerepük lehet a gépi szolgáltatásban. Az amerikai szövetkezetek például hidat építenek az egyéni gazda és a géppark között. Ezzel a szolgáltatással együttjár a karbantartás, a ja­vítás — és természetesen arra is lehetőség van, hogy a gazdálkodó megvegye ezeket a gépeket. Persze ehhez köl­csön kell. A farmereknek tehát szükségük van megfelelő bankrendszerre. Miután az Agrárkamaránál megismer­kedtünk a magyar körülmé­nyekkel, úgy ítélem meg, az ő elképzéseik hasonlóak a mi­énkéhez: Amerikában a szö­vetkezeteknek a termelésfej­lesztésben van szerepük, — közel viszik az új technológiát a gazdához. Úgy gondolom, Magyarországon is meg kel­lene tartaniuk ezt a fontos sze­repet a szövetkezeteknek, va­lamint azt is, hogy legyenek ők az oktatás, a továbbképzés, a farmer ismeretei gyarapításá­nak központjai. — Magyarországon a gaz­dák csodálatos teljesítménye­ket érnek el — fűzte tovább a gondolatsort Leland Fynaardt. — Sokkal több élelmiszert termelnek, mint amennyire szükség lenne. Éppen ezért én a hiányosságokat a marke­tingben látom! lowai példára hivatkozva mondom: ahelyett, hogy kis tételekben értékesítik a termékeiket, a szövetkeze­ten keresztül nagy mennyi­ségben kellene ezt eladni. Persze mindehhez meg kell várni a földtörvényt, ismerni kell a föld értékét. így min­denki másfajta döntési hely­zetbe kerül, mi is további ja­vaslatokat tehetünk. Azt gondolom, hogy a kor­mánynak a farmerek mellé kel­lene állnia, és a krízishelyzet­ben segíteni őket, míg talpra állnak. Emellett igen fontos­nak tartom az újonnan induló gazdák oktatását, továbbkép­zését, és a piaci gazdálkodás, a piaci értékesítés megszer­vezését. — A nemzetközi farmerszö­vetség az év elején Új Zélan- don, a világkongresszuson úgy döntött, hogy a következő kongresszus 1993-ban Ma­gyarországon lesz. Van-e összefüggés a tanulmányút- juk, és e szándék között? — Egyelőre nincs. De a híd kiépítése ezúton is elképzel­hető! — Köszönöm a beszélge­tést! Vörös Márta A kisgazdapárt, abban az értelemben, ahogyan a há­ború utáni magyar politikában jelen volt, nem létezik többé, — jelentette ki Pártay Tivadar, a párt 83 esztendős „örökös elnöke”, aki Torgyán József elnökké választása után kilé­pett a pártból. Az Atlantic Saj­tószolgálatnak adott interjújá­ban az idős politikus megjó­solta: bármennyire is erősza­koskodjanak most Torgyán és társai, arra nem lesznek ké­pesek, hogy magukhoz ragad­ják a hatalmat Magyarorszá­gon. — Ön eleinte Torgyán tá­mogatója volt... — Igen, de amikor azt ta­pasztaltam, hogy semmiféle koncepciója nincs, csak ug­rabugrál, mint egy veréb, rájöt­tem — valami itt hiányzik. Két dolgot ismételgetett állan­dóan, hogy a kommunisták menjenek a fenébe és az oro­szok menjenek haza. És na­gyon gyanús volt, hogy a párt­központ és a szovjet nagykö­vetség — mindkettő nagyon kényes volt az ilyen nyilatko­zatokra más esetekben — nem tiltakozott soha. Azt is tudtam, hogy feltétlenül kell lenni beépített emberüknek a kisgazda-vezetésben, hisz mindig is voltak ilyenek. Kezd­tem utánanézni Torgyán viselt dolgainak. Annak alapján, ami kiderült róla, mind jobban elle­neztem hatalomra jutását. Szent meggyőződésem, hogy (Folytatás az 1. oldalról) A mozdonyvezetőknek még rosszabb a helyzetük. A veze­tőfülkékben 60 fokos hőség uralkodik, s az embertelen me­legben az előírt szolgálati ru­házatot kénytelenek viselni. Szobonyai László „piroskát” vezet. Csöppet sem irigylésre méltó, hiszen ezeken a moz­donyokon állandóan pedá- lozní kell. — Még vizet sem ihatunk órákig, s vécére is csak a na­gyobb állomásokon juthatunk el. Ha valakinek hasmenése van, legjobb ha leváltását kéri, hiszen az ilyen típusú gépe­ken nincs illemhely. Ivóvizet nem vihetünk magunkkal mert fölforr, a kutakból sem vehe­tünk, mert nitrátosak. A veze­tőfülke kiképzése sem túl praktikus. Ilyenkor jobbára orvosi esettel van dolgunk. Olyan emberrel, aki betege­sen ' hataloméhes, s úgy vonzza a karrieristákat és ha­szonlesőket, mint mágnes a reszeléket. — Milyen bizonyítékai van­nak? — Erről elég sokat írt a sajtó. Gondoljanak csak Tor- gyánnak a lll/lll-as ügyosztál­lyal fenntartott, lényegében máig magyarázat nélküli kap­csolatára. A rendszerváltás után pedig az történt, hogy az állandó futkosás, a költséges országjárások gyorsan kimerí­tették a pénztárcáját. Attól kezdve egy széles szponzori hálózatot épített ki maga kö­rül, amely Hongkongtól Mün­chenig terjed, s amelyben egy nemzetközi fegyvercsempész cégtől kezdve a Kocsis And­rás és Nagy Imre féle ismert KISZ-vezetőkig mindenki ott van, aki hajlandók őt anyagi­lag támogatni. Számításaink szerint mintegy 14 millió forin­tot költöttek Torgyánra. Ezt persze vissza kell majd fizetni. Az egészben az a legvesze­delmesebb, amikor egy kis párt egy nemzetközi maffia erőterébe kerül. — Mi köze a Torgyán-féle kisgazdáknak a Pártay-féle párthoz? — Semmi. A vezetőségben egyetlen régi kisgazda sincs. Kizárólag megvásárolható emberekből áll. Programjuk politikai része, a szakszerve­csak tojásfőzéshez előnyös, húzódni sem lehet, s a szel­lőző nyílások is aprók. — Az úgynevezett nagygé­peseknél is hasonlóak a gon­dok, kibővítve a motorzajjal, és a motor termelte hővel. — helyesel Taba Lajos. — Ilyen­kor nyáron a közúti átjáróknál is egy frászban vagyunk, ne­hogy átmenjen valaki a tilos­ban. Főleg a Balatonnál en­gedik el magukat az emberek. A Strabag-Hungária Kft. fü­redi aszfaltüzemében Boldi­zsár János elmondta, az asz­falt terítéskor a 150—160 fo­kot is eléri. Az itt dolgozók is alaposan megszenvedik a ká­nikulát, de mivel többnyire a szabad ég alatt dolgoznak, le­galább jó színük lesz. Nagy a hőség a Tungsram Rt. Elektronikai Gyárának ka­zetekkel és a vállalkozókkal való közösködés irreális. A pa­rasztság bizalmát a kárpótlási törvény miatt elveszítik. Na­ponta kapok telefonokat és táviratokat, amelyben a pa­rasztok tudatják, hogy ők nem erre a káoszra számítottak. A program gazdasági része semmi mást nem akar, mint kulcspozíciókat a kormányban és a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokban, hogy Tor­gyán támogatói megkaphas­sák fizetségüket. — Miért hagyták Önök, hogy kicsússzon a kezükből a vezetés? — Hiba volt, hogy patronálni kezdtem Torgyánt. A második hibát ott követtem el, amikor Érden könnyelműen kienged­tem a kezemből az elnöksé­get. Igaz, megromlott az egészségem, de ha akkor ra­gaszkodom az elnökséghez — s megtehettem volna — ezek az emberek ma nincse­nek a párt élén. Azok után pe­dig, ami most történt, ki kellett lépnem a pártból. Megmond­tam előre, hogy ki fogok lépni. Velem együtt távozott a régi párt szelleme és ereje is. Varga Béla már tavaly meg­mondta: ez nem a történelmi Kisgazdapárt, az meghalt, csak a vadhajtások élnek to­vább. — Mi lesz ennek a követ­kezménye? Képes ez az új po­litikai képződmény átvenni a hatalmat az országban? posvári étkezdéjében is, noha csak részlegesen üzemel még. A konyhán dolgozó höl­gyek elmondták, hogy a 3 nagy üstből jelenleg csak 1-2 dolgozik, s a 2 nagy gáztűz­helyből is elegendő az egyiket üzemeltetni. Szerencsére el — Nem képes. Torgyánnak nincs semmiféle koncepciója. A kárpótlási törvénnyél meg­bolondították az országot. A parasztság bizalmát elveszí­tik, s ezzel a tömegbázist is, hiszen, emlékezzenek, a vá­lasztások idején a kisgazda szavazatok 53 százalékát pa­rasztok adták le. — Milyen egészséges poli­tikai erőket lát az országban? És milyennek ítéli a kilátáso­kat? — Meg fog lepődni. Két olyan személyt látok, aki al­kalmas a vezetésre. Az egyik Pozsgay Imre, aki nagyszerű, felkészült profi politikus, s első perctől felmérte, hogy az or­szág azé, aki megnyeri a nemszavazókat. Ez a mostani választás csak a parlamenti demokrácia előjátéka volt, csupa amatőrt hozott fel­színre, később majd egy olyan csoport is beléphet a hata­lomba, amelynek tagjai érte­nek a politikához. A másik po­litikus, akit alkalmasnak tartok a vezetésre, Antall József, őt jól felkészült amatőrnek ne­vezném. Olyan amatőrnek, aki ugyan minden hiba elköveté­sére képes, mégis igen intelli­gens, jól felkészült ember, aki hatéves korától politizáló em­berek környezetében nőtt. A következő választásokig eb­ben az országban lecsillapod­nak majd a kedélyek, az indu­latok és az ambíciók. Návai Anikó készült a szellőző, s ez enyhíti a forróságot. A mai ebéd, sertéssült rizs- zsel. Egy hideg meggyleves jobban esne... N. L. ÁRNYÉKBAN 33 FOK (Fotó:Lang) Beruházásokra, intézmények működésére 800 millió támogatás Somogynak Lélegzethez jutottak az önkormányzatok (Folytatás az 1. oldalról) Ennek egyik része az a mintegy 550 millió forintos központi céltámogatás, ame­lyet a folyamatban levő, illetve az új induló, társadalmilag is kiemelt fejlesztésekre ítéltek oda. így például vízgazdálko­dásra, alap- és középfokú ok­tatásra, egészségügyre (gépre és műszerre) és szoci­ális otthoni ellátásra. Kiemel­ném, hogy a helyi önkormány­zatok viszonylag jó pályázato­kat állítottak össze. A Tákisz pedig megpróbált segíteni a pályázatok pénzügyi, műszaki és egyéb megalapozásában az önkormányzatoknak. Sokat számított, hogy a ko­rábbi években a jogelőd taná­csok valóban szükséges fej­lesztésekbe kezdtek. így az 550-ből csaknem 370 millió fo­rintot a folyamatban levő be­ruházásokra adtak. Külön kiemelném a közép­fokú oktatást, mivel az orszá­gosan elosztott összeg 20 százaléka — mintegy 220 mil­lió forint — került Somogyba, így olyan létesítmények épül­hetnek tovább, mint a kapos­vári Táncsics gimnázium tor­naterme, aztán lesz pénz a csurgói, a marcali, a barcsi, a tabi és a siófoki középiskolai fejlesztésekre. — Hányán kaptak céltámo­gatást? — A pályázó 79 önkor­mányzat közül 68. Kaposvár 98 milliót, Siófok 105 milliót kapott céltámogatásként. A megyei önkormányzatnak — figyelembe véve, hogy átvet­tek középiskolákat — 75 millió jutott. Marcali 42, Fonyód pe­dig 30 milliós céltámogatással lett gazdagabb. — Megszűnik-e az intéz­mények működtetésének ed­digi gondja? — A települések a normatív szabályozási rendszerben bi­zonyos mutatók alapján, azo­nos módon részesülnek a központi támogatásból. Ez ugyan igazságos elosztás, a pénz azonban még sem ele­gendő az intézmények mű­ködtetésére a községek egy részében különböző elfogad­ható okok miatt. Ezért döntött úgy a Parla­ment a költségvetés elfogadá­sakor, hogy külön központi támogatásról gondoskodik az önhibájukon kívül működés- képtelen helyi önkormányza­tok (köztük a megyék) szá­mára. Az újonnan önállóvá vált települések önkormányza­tai 300 millió forintot már az év elején megkaptak normatív alapon. A Parlament a közelmúltban 2,6 milliárdot hagyott jóvá azoknak a helyi önkormányza­toknak, amelyek nem tudják működtetni intézményeiket. A fővárost és a megyéket le­számítva 1,1 milliárd jutott a helyi önkormányzatoknak. Ennek 20 százaléka került Somogyba. Ezt a céltámoga­tásnál is fontosabbnak tartom, mivel az intézmények műkö­déséhez szükséges pénz hiá­nya sokkal súlyosabb gondot okoz, mint egy-egy beruházás halasztása. Amíg az országo­san benyújtott igények 27, ad­dig a somogyiak 57 százalé­kát kielégítették. — Miben voltunk előnyben a többi megyéhez képest? — Elsősorban az intézmé­nyek eddig viszonylag ked­vező költségvetési ellátottsá­gában, a támogatást ugyanis a múlt év végi szinthez mér­ték. Ezen kívül azt is figye­lembe vették, hogy a települé­sek bevétele kicsi személyi jö­vedelemadóból. — Hány település részesült ebből a pénzből? — Negyvenhét önkormány­zat nyújtott be igényt, s most huszonöt kapott 228 millió fo­rintos támogatást. Néhány te­lepülés súlyos helyzete ren­deződött. Csurgó például 85 millió fo­rinttal gazdálkodhat. Elsősor­ban a kisvárosok — Barcs, Marcali, Nagyatád és Tab — gondjai enyhülnek. A közsé­gek közül Nágocs, Szenna, Gamás, Balatonendréd jutott 5-7 millió forinthoz. Az Országgyűlés még az idén dönt további támogatá­sokról. Várható, hogy a somo­gyi önkormányzatok még 120 millió forint céltámogatást kapnak. Lajos Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom