Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-06 / 130. szám

1991. június 6., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 A savas eső nem ismer országhatárokat Amit a kárpótlási törvényről tudni kell (12.) Hogyan kamatozik? Segély a téglásoknak A Somogy-Zala Megyei Tég­laipari Vállalat vezetősége a június 4-i lapszámunkban megjelent Állásidőn a dolgozók című írásunkat követően tudo­másunkra hozta: a vállalat bala­tonszentgyörgyi, nagykanizsai és teskándi gyárának dolgozói, második félévi szakszervezeti segélykeretükről lemondtak, s felajánlották a gyártást június 1- jétől szüneteltetni kénytelen tabi és kőröshegyi gyárak dol­gozói részére. így az állásidőn levő két somogi gyár kollektívá­ja a júniusi fizetéskiesés pótlá­sára egy személy 2000 forint segélyt kap. Az összeget a gyá­rak szakszervezeti és gazdasá­gi vezetői a korábbi fizetéseket szem előtt tartva eltérően oszt­ják szét. A segélyt a júniusi bér­rel együtt borítékolják. K.J. (Folytatás az 1. oldalról) Az államtitkár szerint a konfe­rencia rengeteget segíthet ab­ban, hogy az önkormányzatok valóban a saját lábukra állja­nak, önállóan, felelősséggel foglalkozzanak saját környeze­tük védelmével. Alexander Tchernoff (Hollan­dia) a természetes és épített környezeti bizottság elnöke elmondta, hogy a siófoki polgár- mester meghívására szívesen jöttek Magyarországra, az is­mert Balaton-parti üdülőváros­ba. Szekcióüléseiket általában Strassbourgban tartják, néha azonban alkalmuk van másutt is tanácskozni. Magyarország most már teljes jogú tagja az Európa Tanácsnak Csehszlo­vákiával együtt, ezért az Euró­pa T anácskötelességének tart­ja, hogy segítse ezeket az új de­mokráciákat. Tudatában van ugyanis, hogy egy demokrati­kus államrend alapja a helyi (önkormányzati) demok­rácia. Szakmai segítséget szeretnének nyújtani nekik például a környezetvédelem­ben. Ulrich Mentz (Németország), a természetes és épített kör­nyezeti bizottság alelnöke elő­adásában drámaian szólt azok­ról az ártó erőkről, amelyek az utóbbi 40-50 évben pusztítot­ták, pusztítják az emberiség legbecsesebb örökségét — a természetet. A nagyipar gigan­tikus méretei, az intenzívvé vált mezőgazdaság, a tömegturiz­mus néhány országnak jólétet hozott ugyan, de ugyanakkor elszennyeződtek a folyók, az ivóvízkészletek, a levegő, s ra­dikálisan csökkent a zöldterü­let. Az úgynevezett haladásért nagy árat kellett fizetnie az emberiségnek. Szólt azokról az eredményekről is, amelyeket a bizottság szívós munkálkodása révén élért Európában. Simonfai György, a Környe­zetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium szakértője Ma­gyarország vízkincséről, annak veszélyeztetettségéről, a víz- tisztítás, csatornázás színvo­naláról beszélt, majd Csima György, a BIB megbízott főtitká­ra a Balatonról tartott előadást. A tó vízminőségének védelmé-' vei kapcsolatban beszámolt a többi között a Kis-Balaton- rendszerről. Ezután még több érdekes esettanulmányt, előadást hall­hattak a tanácskozás résztve­vői a vízszennyezettségről, il­letve az ivóvíz minőségvédel­mével kapcsolatban francia, dán, holland, jugoszláv önkor­mányzati vezetők, környezet- védelmi szakemberek előadá­sában. A konferencia ma folytatja munkáját. Sz.A. Alapvető fontossá­gú, hogy a forgalom­ba kerülő kárpótlási jegyek felhasználása az állami vagyon privatizációjá­nak ütemével összhangban tör­ténjen. Ezért törvényi felhatal­mazás alapján a kormány a kár­pótlási jegyek meghatározott sorozatát vagy a forgalomban lévő valamennyi kárpótlási jegy vásárlási célú felhasználását felfüggesztheti. Ennek interval­luma a kibocsátástól számított ötödik naptári év december 31 - ig tart. Évente azonban legföl­jebb összesen hat hónapig tart­hat a felfüggesztés. Az említett időpont után a kárpótlási jegy vásárlási célú felhasználása nem korlátozható. A kárpótlási jegy bemutatóra szóló és átru­házható értékpapír, amelynek értékállóságát a törvény annak kamatazóvá tételével igyekszik megőrizni. A kamatozás annak a negyedévnek az első napján kezdődik, amelyben a kárpótlá­si jegyet kibocsátották. Az elő­írások szerint a kárpótlási jegy 3 évig kamatozik. A kamat mérté­két a kárpótlási törvény a jegy­banki alapkamat hetvenöt szá­zalékában határozza meg. A kárrendezési hivatalhoz be­nyújtott kérelemben részlete­sen meg kell határozni, hogy a kérelmezőt mikor (év) és milyen kár érte, továbbá azt is, hogy milyen törvénysértő intézkedés miatt következett be (pl. 1952. házállamosítás vagy 1969-ben Etyeken lévő szőlőt a Kossuth Termelőszövetkezet megvál­totta) a kár. Ingatlan esetében meg kell jelölni annak a telepü­lésnek a nevét, ahol a kérdéses ingatlan van, meg kell jelölni tu­lajdonosát (ha a házastárs vagy leszármazó nem a tulajdonos saját nevén nyújtja be a kérel­met), az ingatlan helyrajzi szá­mát, telekkönyvi betét (jegyző­könyv) számát, művelési ágát, területét, aranykorona-értékét. Házas ingatlan esetében a fen­tieken kívül az utca házszámát. Célszerű továbbá arra is utalni, hogy az ingatlan jelenleg kinek a használatában van (termelő- szövetkezet, állami gazdaság stb.). Hivatkozni kell arra, hogy a kérelemhez bizonyítékként milyen okiratok vannak mellé­kelve. (Eredeti okiratokról cél­szerű másolatot készíttetni és azt csatolni.) Rendkívül fontos, ha a kár­pótlás alapjául termőföld szol­gál, és a jogosult kárpótlásul termőföldet kér, akkor a kére­lemben erről is nyilatkoznia kell. Ügyelni kell tehát arra, hogy ez a szándék, nyilatkozat formájá­ban a kérelemben egyértel­műen legyen megfogalmazva, mert ennek hiányában a kárren­dezési hivatal termőföld szerzé­sére jogosító határozatot nem bocsáthat ki. (Folytatjuk) Tízmillió belső utakra Kaposváron ELFOGADTAK A KOLTSEGVETEST Kaposvár Megyei Jogú Város Képviselő­testülete mintegy hétórás vita után elfogad­ta a megyeszékely idei, végleges költség- vetését. 2 milliárd 400 millió forintról van szó. Tizenhatmillió forintot céltartalékként tettek félre. Az általánosan felhasználható tartalék 49 millió forint. Ehhez csak igen indokolt esetben lehet hozzányúlni, ugyan­is a költségvetés nagyon feszített. Augusz­tusban a képviselő-testület megvizsgálja, hogyan használták fel a pénzt, s ha szüksé­ges lesz átcsoportosítanak. Jóváhagyták a belterületi útépítés négy­éves programját. A kiépítés szintjét az utak kihasználtságának és fontosságának meg­felelően három kategóriába sorolták. Mind­egyik lehetőséget ad az építés folytatására. Ha a terv megvalósul, négy év múlva nem lesz Kaposváron földút. Az idén a Körösi Csorna Sándor út déli és északi vége, a Kisrómai út és a Zaranyi-lakótelep kerül sorra. A három munkára 10 millió forintot fordítanak. Megtárgyalta a testület az önkormányzati intézményrendszer szervezeti és gazdasá­gi kérdéseiről készült előterjesztést. Az ősszel döntenek arról, hogy az intézmé­nyek gazdaságos működtetése érdekében hol kell átcsoportosításokat végezni, kor­szerűsíteni. Sz. N. Kapitány a végeken ÓCEÁNOKAT SZELT ÁT Hajóépítők a Péter-hegy alatt Elvirágzott mandula- és ba­rackfák, gondosan ápolt szőlők között van egy kis maszek hajó­műhely Balatonfüreden, annak is az arácsi részén, a Péter- hegy alatt. Az erdős hegyoldal közelebb van, mint a víz. Itt dol­gozik két fiával a mester, Bruch- ner József. Az udvaron munka alatt lévő, s már elkészült vitor­lások, evezős csónakok. S köz­ben jönnek a rádiós üzenetek is a világ különböző óceánjairól. — Például Kopár Istvántól, aki—mint ismeretes—világkö­rüli vitorlásútra indult. Kará­csony körül az Indiai-óceánról köszöntött bennünket. Később is küldött jó pár üzenetet. — Honnan a barátság? — Mi készítettük el a 9 méter hosszú és csaknem három mé­ter széles hajójának a teljes fa­berendezését, a fekvőhelyeket, a speciális polcokat, az ülőké­ket, s más tartozékokat. Maha­góniból, vörösfenyőből dolgoz­tunk. Külön szabtuk ki a vitorlá­kat. A vasvereteket Balogh Dezső csopaki ezermester-la­katos készítette. Bruchner József még fiatal ember, az ötvenes éveit tapos­sa. Jó pár esztendőt húzott le a füredi hajógyárban, és már rég­óta a maga ura. Vitorlásokat, csónakokat újít fel. Elsősorban a belső berendezések készíté­sének a nagymestere. Bujtor István vitorlása is állt az udva­rán. Hajóépítők voltak az ősök is. Nagybátyjától, a szomszédban lakó Bruchner Jánostól sokat tanult. János bácsival most is naponta szót vált. Ő több mint 40 évet töltött a füredi hajógyár­ban, és még most is megbarká­csol évente néhány evezős és halászcsónakot. Az evezőket jó száraz akácfából faragja. — A legszebb mesterségek közé tartozik a vitorláshajó és a csónak építése — mondja. — Én magam is sok szép hajó készítésében működtem közre. Ma már átvette a főszerepet a műanyag, de a cédrusból, a mahagóniból, a vörösfenyőből és a tölgyből készült hajótest az igazi. Még ma is látható a Füre­den a múlt század végén készí­tett Kishamis nevű vitorlás. Azóta már többször felújították az egyárbocos hajót. Még most is a tó egyik legszebb vitorlása. Ebben a kis műhelyben nem szól a duda, de gyakran napkel­tétől napnyugtáig serényked­nek a falai között. Nem hal ki ez a szép tóparti mesterség. Cseresznyék István A barcsi városi rend­őrkapitány, dr. Kiss Elemér őr­nagy ugyanúgy küszködik a rendőrseget manapság nyo­masztó gondokkal, mint a többi városi kapitányság vezetője. Barcson is nőtt a bűncselekmé­nyek száma, kevés a rendőr és a pénz, sok a feldolgozásra váró akta. Annyiban mégis sa­játos a helyzete, hogy egy olyan településnek a rendjéért fele­lős, amelyben az utóbbi évek­ben fellendült az idegenforga­lom. Ez jót és rosszat is hozott. Rendőrmozgalom Az utóbbiak közé tartozik az illegális valutázás. — Sajnos az egyéb ügyek annyira lekötöttek bennünket, hogy erre nem mindig tudtunk kellően odafigyelni. Rendőreink többször szolgálaton kívül fi­gyelték a bűnözésnek ezt a sa­játos területét. Azt tapasztaltuk azonban, hogy a tettenértek büntetése az engedékeny jog­szabályok miatt elenyésző. így aztán kollégáim fel is hagytak a buzgólkodással. Együtt jóban- rosszban — Hogyan lehetne Barcson megállítani az utóbbi öt hónap­ban mintegy 38 százalékkal megnövekedett bűnözést? — Mindenekelőtt úgy, ha a rendőr közelebb kerül a lakos­sághoz. Ezért szeretném kiala­kítani Barcson az úgynevezett területfelelősi rendszert. Körze­tekre osztanánk a várost. A rendőr jóban-rosszban együtt lenne körzete lakóival. Nem­csak a rendbontókkal szemben lépne fel, tanácsokat is adhatna az embereknek. Fontosnak érzem, hogy a la­kosságot felkészítsük a bűn- megelőzésre. Amíg valaki úgy megy ki a kertbe, hogy nyitva hagyja a háza ajtaját, aligha lesz kevesebb nálunk az ügy. Olyan felvilágosítómunkára tö­rekszünk, amitől az emberek belátják, megváltozott a világ, nyitottabb lett az ország, több az idegen. Jó lenne, ha az ál­lampolgárok segítenének, hogy a bűnözőknek nem kínálják fel a lehetőséget. Nem tartom sokra a fegyvert — A védekezés kapcsán egy szót sem ejtett fegyverről, pedig egyre több a kemény fiú... — Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de nem tartom sokra a fegyvert. Nem tagadom, vannak olyan helyze­tek, amikor szükség van rá. Ám nem ez a megoldás. Sokkal fontosabbnak tartom a mi mun­kánkban is az emberközelsé­get, a tisztességet, a segítő szándékot, a kulturált magatar­tást. Nyomozóként sem hord­tam fegyvert. Nem fordult elő, hogy megtámadtak volna. Az viszont nemegyszer megesett, hogy a börtönből szabadult ember felkeresett és azt mond­ta: köszönöm, hogy rendes volt velem... Szegedi Nándor JUGOSZLÁVIA DARABOKRA TÖRIK? (3.) Kárvallott az idegenforgalom is A suttogva mesélt viccek közé tarto­zott egykor a derék zágrábi háziasz- szony álma, aki izgatottan élesztget­te férjét: „Franjo, gyönyörűt álmod­tam.” Mire Franjo morcosán: „Mit, te drága asszony?” A feleség felelete csupa lelkesedés: „Vonaton utaztam Zágrábból Belgrádba!” A férj még min­dig borús: „De Savka, annyit utazol Zágrábból Belgrádba vonaton, ahány­szor csak akarsz.” Savka végső érv­ként rávágja: „De útlevéllel!” A vicc ma nem áll messze a valóság­tól, sőt a maga módján az élet riasztó valósága meg is haladta a tréfát: útle­vél ugyan még nem kell Horvátország és Szerbia határán, de az elmúlt hetek­ben már menekültek át szerbek a Du­nán csónakon, rejtve, éjjel az egyik köztársaságból a másikba. Sőt, nyílt csaták is zajlottak — szerencsére ed­dig csak „miniháborúk”—horvátok és szerbek között, esetenként a jugoszláv szövetségi hadsereg részvételével is. A jugoszláv válságnak van egy na­gyon sajátságos kárvallottja: az ország idegenforgalma. Szezonkezdet van, s a turizmus gyakorlatilag összeomlott. Jankó Vranyczany-Dobrinovics horvát turisztikai miniszter most elkészült elemzésében emlékeztet arra, hogy Horvátország tavaly — s ez szűk esz­tendő volt az Adria szennyeződése és a már akkor is jelentős belső politikai feszültségek miatt — 1,6 milliárd dollár bevételhez jutott idegenforgalomból. Ez — adatai szerint — négyötöde egész Jugoszlávia ilyen jellegű jöve­delmének, hisz az ország első számú csábereje a tenger, a tengerpart nagy része pedig horvát terület. De már 1990-ben 50 százalékkal csökkent a nyilvántartott vendégéjszakák száma az előző évhez képest. Mások másként számolnak. Belgrá­di statisztikák szerint egész Jugoszlá­via tavalyi idegenforgalmi bevétele elérte a 3 milliárd dollárt is, amit 20 mil­lió külföldi költött el. Az idei várható forgalom lényegén azonban nincs vita: az üdülőhelyek üresek, holott ilyenkor már nemcsak az első fecskék szokták megszállni az Adria déli szigeteit, part­vidékét. Martin Mihanovics, Split, a legnagyobb dalmát város polgármes­tere úgy számol, hogy elégedettek le­hetnek helyileg és országosan is az­zal, ha az összbevétel el fogja érni a tavalyi felét. Pedig a szlovénokkal kö­zösen Horvátország már kitalálta—az egész Jugoszláviában érvényes dinár mellett — a Közös Piac értékmérőjé­hez, az ECU-hoz igazodó, konvertibilis eurodinárt is, hogy legalább anyagi előnyökkel csábítsa a külföldieket. Ők azonban nem jönnek. Az első­számú ok természetesen a politikai bi­zonytalanság, a határtól, az ország­utakon, a vasútvonalak mentén és ma­gukon az üdülőhelyeken. A plitvicai tavaknál húsvétkor voltak fegyveres incidensek, Splitben már a hagyomá­nyos szezonkezdés napjaiban. Porto- rozs környékén, ahol „boldog békeidő­ben” 1,5 millió vendégéjszakát tartot­tak számon évenként — főként jól fize­tő németeket, osztrákokat, olaszokat, skandinávokat—, eddig 50 százalékát mondták le az előzetes rendelések­nek. Egyszerűen azért, mert „itt szép, nagyon szép, de ez Juggoszlávia” — így Marco Tancer, a körzet turizmusá­nak gazdája. Az isztriai félsziget legna­gyobb kempingjében május közepéig írd és mondd három osztrák família je­lentette be a jövetelét. Tudjman horvát elnök néhány hete, rövid magyarországi látogatása során még reménykedően biztonságos ott- tartózkodást garantált a magyar turis­táknak, akár rokonokhoz, akár nyaralni indulnak. Hogy ugyanezt most is meg tudná ígérni? Kitől kellene még biztosíték Belgrádból, Zágrábból, Ljubljanából, Szarajevóból, Szkopjéból és Titográd- ból? Ésetleg Újvidékről és Pristinából is. S a garanciák külön-külön érvénye­sek-e vagy együtt? Aki nem is annyira azok számára fontos, akik az idén is szívesen nyaralnának Jugoszláviá­ban. Sokkal inkább azoknak, akik a délszlávokról elnevezett, sok ország­ból álló egy országban élnek, sőt hol­nap is ott kell élniök és megélniük. Nekünk elég, ha jól megy a szomszéd­nak. Ha hinni lehet a magyar paraszt őseitől örökölt bölcsességnek. Kocsis Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom