Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-04 / 128. szám

1991. június 4., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 Osztrák—magyar vegyes vállalat Sérsekszőllősön Jön a tőke, ha van fogadókészség Kurt Edler: El kell Jelejteni a ,,magyaros” stílust Fotó: Gyertyás László Amit a kárpótlási törvényről tudni kell (10.) Nem névre szól Többmilliós kerozinszennyezés Mintegy 5 millió forintot fordí­tottak a kerozinszennyezés fel­mérésére Sármelléken, a kör­nyezeti kár elhárítása viszont nagyságrendileg többe kerül­het. A most befejezett részletes felmérés megállapította, hogy 500 ezer köbméterre becsülhe­tő a szénhídrogénnal szennye­zett talaj mennyisége. Emellett találtak 40 ezer tonna veszé­lyes hulladékot is. Első feladat az évente a talajvízzel vízszin­tes irányban 20—50 méternyit mozgó üzemanyag lokalizálá­sa. Suzuki-program magyar partnerral Aláírták az első olyan licenc- átadási szerződést, amelyet a Suzuki japán beszállítója köt a magyarországi Suzuki-prog- ramba bekapcsolódó magyar partnerrel. Az Ikarus móri alkat­részgyára kapja meg az ülések, ajtóburkolatok és tetőelemek gyártásának licencét és techno­lógiáját. Kevesebb vendég, magasabb árak A tavalyinál mintegy 20 szá­zalékkal kevesebb külföldi ven­dégre számítanak az idén a Velencei-tónál. A szállodák, kempingek bevételét főként a már törzsvendégnek számító holland és német turisták elma­radása érinti majd érzékenyen. A külföldi vendégek hiányát a belföldi idegenforgalom növe­kedése sem ellensúlyozza, a tóparton ugyanis a tavalyinál lényegesen drágábban nyaral­hatnak az odalátogatók. Húsipari vásár Lipcsében Nem lesznek jelen sem ma­gyar, sem kelet-európai vállala­tok a lipcsei húsipari vásáron, melyet június 28-a és július 1 -je között rendeznek meg az ismert német vásárvárosban. A német vásárszervező cég képviselői azért látogattak Magyarország­ra, hogy mégis részvételre bír­ják a magyar vállalatokat. Véle­ményük szerint a szakvásár a piac felmérésére is szolgál, s erre hazánknak is nagy szüksé­ge lenne. Ünnepélyes külsőségek nél­kül adta át partnereinek Kurt Edler osztrák gyártulajdonos a hidegfutózó üzemet Sérsek- szőlősön, a tabi termelőszövet­kezet melléküzemágában. — Szeretnénk alkalmat adni leendő vásárlóinknak, partne­reinek, hogy személyesen is megismerkedhessenek a hi- degfutózási technológia legmo­dernebb berendezéseivel és a gyártástechnológiával — mondta rövid megnyitójában Kurt Edler. Az üzemet Ferenci András, az Edler—Tab Kft. ügy­vezető igazgatója mutatta be. A munkahelyhiány miatt már „válságövezetnek” tekinthető Tabon és környékén külföldi tőke bevonásával 14 személy részére biztosít ez az üzem tisz­tes megélhetést. — A kapacitás lehetővé teszi, hogy évente 20 ezer tehergép­jármű-abroncsot futózzanak. Az idén — a betanulás idősza­kát is figyelembe véve—elége­dettek leszünk a 10 ezer dara­bos teljesítménnyel. A gazda­sági pangás sajnos erőteljesen kihat a fuvaroztatásra is. Szigorú vizsgálatnak vetik alá a kopott abroncsot, hiszen csak az ép belső szerkezetű köpe­nyeket futózhatják újra. Ezután egy automata berendezés le­dörzsöli a kopott futófelületet, majd felragasztják a kész futó­csíkot. Egy rövid hőkezelés a vulkanizáló kemencében, s a szalag végén legördül az újabb 100 ezer kilométer futásteljesít­ményre alkalmas abroncs. Kurt Edler szállította a teljes gépi berendezést a sérsekszől- lősi üzembe. Bruck-i gyárában készülnek a futócsíkok. Pontos munkavégzés mellett elképzel­hetetlen a technológiai selejt. A próbaüzem befejeztével ta­pasztalatairól mondta: — Örülök, hogy kellemes az üzem környezete, változtatni kell viszont a munkaszervezé­sen: jobban ki kell használni a munkaerőt, el kell felejteni a „magyaros” stílust. Fejes László, Hungaroca- mion főosztályvezetője azt mondta: öröm, hogy ezentúl fo­rintért, Magyarországon sze­rezhetik be a futózott gumi­abroncsokat. Az energiatakarékos techno­lógiáról a jelenlévők meggyő­ződhettek, a környezetbarátsá­got pedig abból a tisztaságból állapíthatták meg, hogy a folya­matosan üzemelő csarnokban tett látogatást a fehér ing sem sínylette meg. Mészáros Tamás S A kárpótlási jegy egy sajátos jogot megtestesítő érték­papír. Miután a kár­pótlási jegy nem névre szól, hanem bemutatóra, ezáltal le­hetséges annak átruházása, mind természetes, mind jogi személyek részére. A kárpótlá­si jegy tehát bemutatóra szóló, átruházható, a kárpótlás össze­gének megfelelő, az állammal szemben fennálló, a követelést névértékben megtestesítő ér­tékpapír. A kárpótlási törvény tételesen meghatározza azokat az adatokat, amelyeket a kár­pótlási jegyen fel kell tüntetni. (Folytatás az 1. oldalról) A vendéghallgatók megtekin­tették a kar tudományos életét bemutató filmet, majd könyvtár­látogatás és a computer tomo- gráf biológiai központ tanulmá­nyozása volt délelőtti program­juk. H. W. Petch rektort magyar- országi tapasztalatairól kérdez­tük, hiszen mint megtudtuk, első ízben látogatott Kaposvár­ra. — A kapcsolatok fölvétele óta sokat hallottam a magyarok vendégszeretetéről, a barátsá­gosságról, az egyetem techno­lógiai fölszereltségéről. Mind­ezek valóságáról most meg is győződhettem. — A kutatás vagy a gyakorlat határozza meg a további kap­csolattartást? — Az utóbbi évek fejleményei bebizonyították, hogy a föld egy hatalmas falu. A történések kölcsönösen befolyásolják egy­más életét, s ma már mindennél fontosabb egymás jobb megis­merése. A két intézmény azo­Ennek megfelelően a kárpótlási jegy tartalmazza: — a „a kárpótlási jegy” elne­vezést — a névértéket és a kamatjó­váírásra vonatkozó utalást — a felhasználás módját — a kibocsátás napjának és helyének megjelölését — a sorozatjelet és a sorszá­mot — az Országos Kárrendezési Hivatal vezetőjének aláírását — a kárpótlási jegy címletét „ezer forint, ötezer forint, tíz­ezer forint”. nos profilja alapján mondha­tom, igen sokat tanulhatunk egymástól, hiszen mindket­tőnknek azonos kérdésekre kell választ adnunk a társadalmi­politikai életben, a gazdaság területén, a mezőgazdasági, a technológiai és környezetvé­delmi problémáknál. — Hogyan látja az együttmű­ködés jövőjét? — Minden körülmények kö­zött el kell mélyíteni kapcsola­tunkat, ehhez jó lehetőséget biztosíthat a Tempus program­ban való közös pályázatunk. Megismerkedésünkkor még re­mélni sem mertünk olyan válto­zásokat, mint például Magyar- ország csatlakozása az Euró­pai Közösséghez. A minőségi javulás a jövőbeni kapcsolat zá­loga. Az angol mezőgazdasági főiskola hallgatói rektorukkal együtt zsúfolt szakmai progra­mok elé néznek, de mint meg­tudtuk, érdeklődve vállalják a megterhelést. (Mészáros) (Folytatjuk) Közös pályázat a Tempus programban Ajöld egy hatalmas Jalu Angol főiskolai delegáció a PATE-n JUGOSZLÁVIA DARABOKRA TÖRIK? (1) Drámai szakaszban a válóper Az Országgyűlés a világkiállítás mellett Gerbovits Jenő bírálta a kormányt Jugoszlávia darabokra törik? De lehet, hogy valamilyen titok­zatos ragasztó azonban a cse­repeket egybetartja, így a korsó ugyan már alig használható, de még mindig korsó marad? 1944 óta Jugoszláviát 6 köz­társaság, 5 államalkotó nép.al- kotja, ezek 4 fő nyelvet beszél­nek, 3 fő vallás követői és két írásmódot használnak. Igaz-e, hogy mindez együtt egy ország, Jugoszlávia vagy ez már csak oly mértékben tény, amennyire a törött cserépkorsó még cse­rép. A régiók vitái — a mélyben vagy nyíltan — azóta élnek, amióta 1918-ban a Szerb-Hor- vát-Szlovén Királyság, majd ebből 1929-ben Jugoszlávia megalakult. Tito elnök halála óta a cívódások kiéleződtek, s már világos: Szlovénia, Horvát­ország, Macedónia és Bosznia- Hercegovina más pályára lépett — leegyszerűsítve a polgári demokrácia útjára —, mint amelyet (Tito örökségét refor­mokkal frissítve, őrizve) Szer­bia (Vajdasággal és Koszovó- val) valamint Crna Gora járni próbál. A válóper drámai szakaszába jutott. Franjo Tudjman horvát elnök immár nyílt ultimátumot tett közé: félreérthetetlenül meghir­dette, amennyiben június vé­géig „nem egyesülünk szuve­rén köztársaságok szövetségé­be, úgy Horvátország kinyilvá­nítja teljes függetlenségét”. A kevésbé lármás, de mindig na­gyon gyakorlatias szlovénokat alaposan felkavarta a maribori szlovén területi milícia parancs­nokának elrablása május utolsó hétvégéjén a szövetségi hadse­reg katonái által — s erre a maguk módján reagáltak. Újból — ezúttal félreérthetetlen idő­pontban — megerősítették azt, amit már nemegyszer hivatalo­san is bejelentettek: Ljubljana készüf a maga „O-órájára”. Vagyis június 26-án a tervek szerint (és népszavazás ered­ményére hivatkozva) meghir­detik a 2 milliós ország függet­lenségét — ha lehet egy új Ju­goszlávia konföderációs kere­tében (amiben nemigen hisz­nek), vagy azon kívül (amitől viszont tartanak). Nehezen vi­tatható Jozse Mencinger ljublja­nai közgazdász professzor megállapítása, hogy „gazdasá­gilag a függetlenség ára megle­hetősen magas lesz, csak hosszú távon állhatunk megint jobban”. Szlovénia kétségkívül egyszerűbben választhatja a teljes szakítást a többi tagköz­társaságnál, mert valamivel több mint 20 ezer négyzetkilo­méteres területén gyakorlatilag csak szlovénok élnek (minimá­lis nemzetiség, közte magyar), s gazdasága a legfejlettebb Jugoszlávia részei közül, föld­rajzi fekvése alapján tengeri és tranzitország. De például a szlovén export 23 százaléka Jugoszlávia más részeibe és nem külföldre irányul. Politikai­lag pedig, ha fájdalmas tény is, de tény, Szlovénia a Vili. szá­zadtól kezdve a mai napig min­dig többé-kevésbé függő hely­zetben élt, s így egyszerűen nincs gyakorlata a szuverenitás gyakorlásában. S ez — kisebb-nagyobb idő­beni eltérésektől eltekintve — igaz a mai Jugoszlávia minden részére. Már Szent László és Könyves Kálmán is uralkodott a mai Horvátország területén, s a történelem tragikus fintora, hogy függetlennek hivatalosan a Hitlert kiszolgáló Ante Pave- lics alatt hirdette magát az or­szág. Szerbia 1389-től a XIX. század végéig élt a török árnyé­kában, Bosznia-Hercegovina pedig 1878-ban a Monarchia okkupációjával válthatta fel a török uralmat. 1918 után pedig — saját, módon — Jugoszlávia minden része abban az érzés­ben élt (bár ezt nem mindig mondták ki hangosan), hogy Szerbia legalábbis első volt az egyenlőek között. S ezt, úgy tetszik, mindmáig nem felejtik el sem Szerbiában, sem másutt. Egy keserű mondás szerint Jugoszláviát évtizedeken át a kölcsönös „nem szeretem” tar­totta össze, s az ettől elválaszt­hatatlan érdekellentétek hozták létre a mai helyzet gordiuszi csomóját. Ki tudja átvágni ezt és milyen karddal? France Bucar szlovén parlamenti elnök nem titkolt keserűséggel nem tartja kizárt­nak fegyverek alkalmazását: „Az esztelenségre hajlamos Balkán-mentalitást látva min­denre számítani kell” — véli. A sokat tapasztalt, 80 éves mon­tenegrói Milovan Gyilasz, Tito egykori közeli barátja, 1954 óta pedig első számú, nemzetközi hírű politikai ellenfele viszont ma is hisz a józanságban: „A Jugoszláviát alkotó népek el­lenségesek egymással, de el­választhatatlanok”. Kocsis Tamás (Folytatjuk) (Folytatás az 1. oldalról) Ezután — még ugyancsak napirend előtt, rendkívüli ügy­ben — Pető Iván kért szót. Az SZDSZ frakcióvezetője rámu­tatott, hogy a kárpótlási törvény ügyében a kormánynak kell új törvényjavaslatot kidolgoznia. A felszólalásra Kónya Imre MDF-frakcióvezető válaszolt, hangsúlyozva, hogy az ország­nak nincs ideje halogatni a tör­vényhozási munkát, hiszen az egész átalakulási folyamat ke­rülhet veszélybe. A képviselők felelős döntést hoznak, a koalí­ció élni fog többségével, és to­vábbra is vállalja a felelősséget a döntéseiért. Ezután a két felszólalásban elhangzottak újabb és újabb képviselőket késztettek felszó­lalásra, közülük Szabad György Zsíros Gézának (FKgP) és Orbán Viktornak (Fidesz) adta meg a szót, majd immár „rendes mederben” folytatódott az ülés. Tekintettel az osztrák kormány döntésére, miszerint Ausztria nem kíván részt venni a Budapest—Bécs Világkiállí­tás megrendezésében, Ma­gyarországnak szándékában áll 1996-ban egyedül is — Bu­dapesten és vidéki helyszíne­ken — megrendezni a világkiál­lítást. Az Országgyűlés tegnap elfogadott határozati javaslatá­ban a döntés végrehajtása ér­dekében felhatalmazta a kor­mányt, hogy folytassa, illetve szükség szerint módosítsa az előkészítő munkákat, kezde­ményezze a végrehajtással kapcsolatos pénzügyi — befek­tetői — tárgyalásokat és alakít­sa ki a világkiállítás megrende­zésének szervezeti rendszerét. A képviselők a javaslatban előírták a kormány számára, hogy 1991. szeptember 30-ig terjessze az Országgyűlés elé a világkiállítás megrendezését szolgáló törvényjavaslatot. A részletes vitában csupán Orbán Viktor kért szót, aki a képviselők felelősségére figyel­meztetett. Mint mondta: be nem látható kockázatra nem lenne szabad döntésre vállalkozniuk a honatyáknak. Balsai István igazságügy-miniszter válaszá­ban egyebek között bejelentet­te, a kormány egységes állás pontra törekszik a fővárossal, s elképzeléseit egyezteti az összes érintett önkormányzat­tal. Ezt követően a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányza­tokról szóló törvényjavaslat részletes vitája szerepelt a plé- num napirendjén. A képviselők még folytatták a szerencsejátékok szervezésé­ről szóló törvényjavaslat általá­nos vitáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom