Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-19 / 141. szám
1991. június 19., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 Drégely vára nemzeti örökség Nemzeti örökséggé nyilvánították Drégely várának romját. A Szondi György várkapitány által védett erőd bástya- és falmaradványainak konzerválásán másfél éve dolgoznak, s nemsokára megkezdik a régészeti feltárásokat is. Ekotéka Harminckét kiadó több mint 50 féle kiadványát forgalmazza a Verzál Kft, s Ekotéka néven Budapesten megnyitotta szakkönyvesboltját. Itt egy helyen megvásárolható az összes magyar és idegen nyelvű jogszabály folyóirat. Soros-alapítvány Jugoszáviában Belgrádban Bozidar Maren- dics fejlesztésügyi miniszter és Soros György aláírta a Soros-alapítvány létrehozásáról szóló szerződést. Félmillió dollár kezdő-tőkével az alapítvány a jugoszláviai tudományos tevékenységet és szakember- képzést hivatott elősegíteni. Felújított templom Ennek a puritán szépségű, több mint 200 éves csokonyavisontai református templomnak az átépítéséhez és felújításához 1830-ban Széchényi István gróf adott kölcsön 4000 arany forintot. Most ismét szükség lenne egy önzetlen mecénásra, mert az ősi kálvinista egyházközség Császárbíró Zoltán helybeli református lelkész vezetésével felúj ította a templomot, de körülbelül 50 ezer forint hiányzik még a befejezéshez. A jelenleg 104 lelket számoló gyülekezet feie 60 év fölötti, nyugdíjas. Az ő kétkezi munkájuknak köszönhető jórészt, hogy sikerült rendbe tenni a templombelsőt, gondos munkával restaurálták az alapot és a berndezést. A míves padsorok restaurálása és a templom homlokzatának rendbetétele ' azonban meghaladta erejüket. (Várnai) Fotó: Gyertyás László Nemzetközi alapítvány támogatásával új típusú képzés Fiatal kaposvári munkanélküliek reménye Szeptembertől új típusú képzés kezdődik Kaposváron a munkanélküli fiatalok számára az európai Hope (Remény) alapítvány támogatásával. Ez a nemzetközi alapítvány a munkanélküli fiatalok támogatására jött létre, s célja ifjúsági foglalkoztatási projectek létrehozása Európa országaiban. Magyarországon a Nyitott Tér alapítvány és a Munkaügyi Minisztérium támogatásával öt helyen: Budapesten, Békéscsabán, Szombathelyen, Záhonyban és Kaposváron indít különböző irányú képzést, illetve átképzést. Maksay Klára, projectvezető elmondta: Kaposváron fiatal lányok speciális képzése folyik majd, ennek mind tematikájában, mind módszereiben több érdekesség is lesz. Például, hogy csak az oktatók fele lesz pedagógus, a többiek sikeres vállalkozók, ami nemcsak arra jó, hogy gyakorlatias ismereteket kapjanak a leányzók, hanem a későbbiekben hasznosítható kapcsolatokra is szert tegyenek. A tantárgyak sem nevezhetők hagyományosaknak, hiszen az önbizalom növelésén, a modern technika alapfokú alkalmazásán, az idegen nyelv tanulásán, idegenforgalmi-turisztikai ismeretek elsajátításán, a tradicionális és modern női szerepkörök összekapcsolásán, illetve mindezek gyakorlati alkalmazásán kívül például öltözködni, bridzselni is tanulnak a hallgatók. A tanfolyam során a szervezők igyekeznek bekapcsolódni a város és a megye kisvállalkozásaiba is, különös tekintettel az idegenforgalomra. A hallgatók bizonyítványosztás előtt még egy nyugat-európai utazáson is részt vesznek, az idegen nyelv gyakorlása érdekében. A tanfolyam legjobbjai anyagi segítséget kapnak egy vállalkozáshoz. A felvételi vizsgára július közepén kerül sor. N. L. Nemzetközi AIDS-konferencia Nyolcezer résztvevővel tanácskozik Firenzében a 7. nemzetközi AIDS-konferencia. Ezen a tudományos kutatók és egészségügyi szakemberek cserélik ki tapasztalataikat — a betegség megelőzéséről és a felvilágosító munkáról. Egy Alma Mater kilenc évtizede Vannak pillanatok, amikor az ember visszatekint. Hosszasan éviekéi itt-ott megkopott emlékei között, s szívesen időz el egy-egy kellemes képnél. Netán egy kellemetlennél, hiszen ilyenkor nem ez a fontos. Lényeg az emlékezés, s hogy felidézzük magunkban egymást, esetleg meglelve egymásban önmagunkat. Ez történt meg a minap velem is, amikor — különös örömmel — kézbe vettem az Iskolánk története című kiadványt, mely egykori Alma Materem, a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola majd kilenc évtizedét (1904-1990) dolgozza fel. Mindazok, akik kissé borsosára— 200 Ft—ellenére találkoznak majd e könyvvel, bizonyára hasonló érzésekkel fognak eltelni. S hogy mivel találkozhatnak benne az olvasók? „Nem titkolt célunk e könyv kiadásával — írja bevezetőjében dr. Horváth Sándorné, az iskola igazgatója —, hogy számot adjunk az elmúlt évtizedekről... továbbra is legyenek gyümölcsöző kapcsolatok az intézmény tanulói, tanárai, a kedves szülők és városunk vezetői között.” E kiragadott gondolatot akár jelmondatként is kezelhetjük; Dr. Kerekesné Pytel Anna ennek jegyében gyűjtötte és szerkesztette a kiadványt. Korabeli okiratok tanúsága szerint, melyek levéltárakban, iskolai gyűjteményben őrzik városunk múltját és emlékeit, ez az iskola a város első, 1886-ig egyetlen elemi népiskolájának jogutódja. Minderről bővebb információkat a történeti áttekintés (1715-1990) nyújt számunkra, ahol többek között olvashatjuk az iskola eddigi 13 féle elnevezését is. További érdekességekkel szolgál a könyv a tanulóifjúsági statisztikákról és az iskolai élet jellegzetes változásairól. Találhatunk egy 1861-es tantervet is, dr. Hoss József A kaposvári plébánia története című művéből. Az egyik fejezet az iskola oktató munkájának mai eredményeiről ad metszetet. A gyűjtőmunka kiterjedt az egykori és a jelenleg itt tanító pedagógusokra, igazgatókra, de még a diákokra is. Találkoz- hat tehát nevével — netán fényképével — az, aki valaha e nagymúltú Alma Mater padjaiban végezte általános iskolai tanulmányait. Betekintést kapunk a hagyományokkal és számos elismeréssel bíró énekkar érdekes történetébe, a szintén jeles sikereket elkönyvelt néptáncs- csoport és fúvószenekar múltjába. Ennyit tartalmaz hát röviden e könyv — az írott szó korlátái azonban bennünk eltűnnek, s tovább írják iskolánk történetét... Balassa Tamás A HARGITA NÉPE JELENTETTE Megfilmesítik Ábelt Erdélyi testvérlapunk, a Hargita Népe számolt be arról, hogy még a múlt év május végén járták be a filmesek és producerek a megye több táját, Farkaslakát, Atyhát, Sikaszót, Csicsót, Zetelakát, hogy kiválasszák azokat a helyeket, ahol Tamási híres regénytrilógiájának első részéhez, az Ábel a rengetegben megfilmesítéséhez kiválasszák a legmegfelelőbb színhelyeket. Farkaslakán, és másutt is még gyermekszereplők keresésére is sor került. A stáb visszatért az idén is, hogy pontosítsa az elképzeléseit a négyrészes tévéfilmhez. Mihályfalvi Sándor rendező, Nagy Sándor díszlet- tervező, Martosi Morócz Sándor gyártásvezető és Dinu Tá- nase, a Pro-Film stúdió igazgatója múlt vasárnap írták alá a megállapodást a forgatás színhelyének kiválasztásáról. A megállapodás szerint a forgatás augusztusban kezdődne meg, a művészeti tanácsadó Tompa Miklós. A forgatókönyvet Kányási Sándor írta, s minden bizonnyal szerepet kap Tö- rőcsik Mari, Miske László is. A román-magyar koprodukcióban készülő tévéfilm további előkészületeiről, az Ábelt játszó gyerek színészről nyár végén még részletesen beszámolunk. Piroska és Mónika at óra húsz. A második utas is lecsoszog a lejtő aljában levő állomásépületig. Áz aluljáróba vezető lépcső legfelső fokán megtorpan, gondolkodik, aztán nem lefelé, hanem oldalt, az állomás bisztrójának terasza felé indul. Föllépdel három lépcsőn, s amíg a bejárati ajtóhoz ér, farzsebéből előszedi pénztárcáját. Törzse közben megcsavarodik, vastag karja alig ér el a zsebéhez. Másik oldalán, hóna alatt aktatáskáját szorítja. Amikor elkészül, lép kettőt, ajtót nyit, és alakja elmosódva tűnik el a tejszínű belső fényben. Az egymásba torkoló utcák, az állomás tömbje, a sínek és peronok csendje újra teljes: mozdulatlan tavaszi reggel van. Még öt percig. Vagy addig sem. Amint az ember ott bent felhajtja féldeci konyakját, s újra kilép a teraszra, rögtön ráköszönnek. Odakapja fejét, viszaköszön, és közben látja, valaki áll a sínek mellett is. Alighanem korábban jöhetett nála. Hogy hogy nem vette észre, tűnődik, aztán körbepillant. A lejtős utcán egyre nagyobb foltként alakok közelednek. Mind ismerősek: évek óta tódulnak így reggelente a „félheteshez”, ki hamarabb, ki később; s ha néha hiányoznak is pár napra, utána megjönnek valameny- nyien. Van akinek a nevét sem tudja, de ahogy melléérnek köszönnek sorban és ő is visszaköszön. A lépcsős lejáró elejénél egyre többen gyűlnek össze. Mikor a hangos- bemondóban bejelentik a vonatot, megindulnak. Az utolsók „civilek”, nincs bérletük, alkalmi utasok: a pénztártól sietnek. A peron benépesül, vállalati és üdülői munkások, néhány hivatali alkalmazott és a diákok csoportja külön-külön áll és topog, várja a mindössze három kocsiból álló vonatot. Az első és a második utas felméri a peron népét. Igen, ma is ugyanazok, mindenki itt van. Kivéve valakit, sejlik fel az elsőben. Valaki azért hiányzik. Igaz, már régóta. Valahogy eltűnt. Akár a Piroska. Ő Mónika volt, így egyszerűen a nevében, ám annál nagyszerűbben és úgyszólván felejthetetlenül a megjelenésében, a maga fenséges valóságában. Piroska az egy vonat volt, amelyet a kutya sem sajnál. . Nagyon rázós, kemény és zajos cseh förmedvény, amitől isten mentsen meg minden utast. Érte nem kár. Mónikáért viszont annál inkább. Piroskával ellentétben ő a reggeli utazás, a vasút fénye volt, úgyszólván csak érte, vagyis a látványért is érdemes volt kimenni a félhetesre. Persze azért lassan elfelejtik. Idősebb és fiatalabb férfiak most mást néznek, újabb, lassan megszokott csinos alakokat, majd befut a vonat, s felszállnak, tovatűnnek mind, egyikük az elúszó szemesi állomást Mónikával látva a párás és csalóka vonatablakon át... Szóládi József
