Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-15 / 138. szám

„Az utolsó két lépést is tudni kell...”

A Szelence táncoslábú követei

— Szja, Szazsó! Mikor lesz a próba? — toppan be egy talpraesett fruska a boglárlellei Vi- kár Béla Művelődési Ház irodájába s karján, a „röpülősre” keményített táncos szoknya-blúzzal megáll mestere, Szabó Zsolt előtt. A bajszos fiatalember félszeg nyugalommal irányítja tanítványát az öltözőbe majd ugyanezzel a félszeg, minden magamutogatást kerülő csöndes nyugalommal kezd beszélni a Szelence gyermektánccsoport születéséről, munkájukról.

— Több, felnőtt csoporttal foglalkoztam, de olyan fiatal voltam, hogy a táncosok a fejemre nőttek. Akkor határoztam el, hogy megalakítom a Lelle Táncegyüttes utánpótlás csoportját. Hét éve tanfolyamként indult a képzés, de hamarosan önálló csoporttá alakult a 20-25 tagú kis csapat. Hogy tehetségesek voltak-e? Aki nem volt jó versenytáncosnak és a testnevelőtanárnak, az megfelelt nekem. Ide nem kötelező járni, ha valaki úgy érezte, hogy elege van az egészből, elmehetett.

A vékony, igazi táncos alkatú, 32 éves intarziakészítő fiatalemberről senki nem mondaná meg, hogy a pesti aszfalton nőtt föl. Arról, hogy mégis honnan ivódott belé a néptánc szeretete, így vall:

— Akkoriban indult a néptáncmozgalom és testvérem Szabó Szilárd, — aki a Bartók Táncegyüttes vezetője — példáján felbuzdulva én is részt vettem benne. Olyan kiváló metereim voltak, mint Tímár Sándor Európa-díjas táncművész és Jánosi Sándor, a „nagy öreg”, akit csak a táncművészet Bartókja néven emlegetnek ma is. 0 indította el a táncházmozgalmat és metodikámat is az ő elképzelései alapján dolgoztam ki. A lényege: a felszabadult játékra kell megtanítani a kicsiket, mert ez úgy fejleszti az éneklési készséget, a ritmusérzéket, hogy egyszer csak — s ezt észre sem veszik! — már keményen dolgoznak. Lassan átvezetni a gyerekeket ebbe a munkába, ez az én módszerem.

— Zsolt a személyes példájával hat — kapcsolódik a beszélgetésbe Gulyás János, a ház vezetője. — A színpadon a gyerekek a saját bőrükön tapasztalják, hogy nem lehet hibázni. Itt nincs csoki, nincs rágó, csak színpad és közönség van, Velük szembe kell állni, egyedül... Ezt csak az tudja jól tanítani, aki maga is a színpadon van. Zsolt ilyen ember. S még valami: a színpadon az utolsó két lépést is tudni kell.

A gyerekek heti három alkalommal két órán át próbálnak. Az 1200-1300 lelket számláló településről több, mint 40 nebulót sikerül „táncba vinni”.

A művelődési ház karbnntartó- járól, gépkocsivezetőjéről, amolyan mindeneséről csak véletlenül tudom meg, hogy B kategóriás előadóművész és a Népművészet Okleveles Ifjú Mestere. Az aranyminősítést elért Szelence gyermektáncs- csoport mellett már útjára indította az utánpótlás utánpótlását: a Csipet-csoportot is. A „veszteséggel” ugyanis mindig számolnia kell. A gyerekek, — mire beérnek — kinőnek a kiscsizmából és vagy búcsút intenek, vagy a felnőttek együttesében ropják tovább. Szabó Zsolt, oda is követi őket, mert nem csupán a Lelle Táncegyüt- test irányítja, de vállalta a Balaton Táncegyüttes művészeti vezetését is.

Gondok persze vannak itt is. Támogatásuk egyre apad, és a hajdani szponzorok: az állami gazdaság, az áfész is csak jó szóval tudja biztatni őket. Előállt hát az a furcsa helyzet, hogy az apró lábak, a balaton- földvári Fesztivál Szállóban összetáncolták nemcsak a saját költségvetésüket hanem a ház fenntartásához is jelentősen hozzájárultak. A „bérmunka” ez esetben azonban nem megy a minőség rovására. A nebulók közül hatan: Jakabfi Ádám, Bene Bálint, Je- zeniczky Zsuzsa, Keller Attila, Lutor Zoltán, Nemes Szilvia és Ország Krisztina az idei megyei gyermekszólista néptáncversenyen bejutottak az országos döntőbe. Szabó Zsolt tarsolyában pedig ott lapul 4 pedagógiai és egy koreográfiái díj.

Helyre legényke kukkant be az ajtón. Jakabfi Ádám a kalotaszegi ugrós ifjú mestere.

— Ez a fiú, tán ezzel a büszke, táncos mozdulattal jött a világra. Olyan tehetséges és jó tanuló, hogy nem sokáig büszkélkedhetek vele, mert

„Egyszer csak — s ezt észre sem veszik! — már keményen dolgoznak”

...tán ezzel a büszke táncos mozdulattal jött a világra

(Fotó: Kovács Tibor)

biztosan felfigyelnek rá és elcsalogatják — mondja Szabó Zsolt, majd hozzáfűzi: majdnem elfelejtettem mestereim között megemlíteni Együd Árpádot. Amikor a megyébe kerültem, csak a Latinca-múze- umban volt éjszakai pihenőhelyem. Ott aludtam a kiállítás mellett és éjszakánként hallottam tüsténkedni. Reggelente friss kávéval ébresztett, mesélt, hallgattam a zenéjét. A somogyi gyermekjátékokat tőle tanultam.

— „Szazso, Szazso" — hallatszik egyre gyakrabban a hívás. És Szazso, azaz Szabó Zsolt elsiet, hogy a türelmetlen aprókat a tánc nyelvén tanítsa élni.

*

Szarvason az elmúlt hét végén megrendezett II. Országos Gyermekszólista Táncversenyen Jakabfi Ádám bokrétás táncos lett, míg Lutor Zoltán és Nemes Szilvia a somogyi lassú és finom csárdás előadására különdíjat kapott.

Várnai Ágnes

1991. június 15., szombat

Halászni a zavarosban

Tabi érdekek

Hírkorong címmel a múlt óv szeptemberétől a Vénusz Képzőművészeti Alapítvány kuratóriumának szerkesztésében havonta jelenik meg Tab és térsége független kultúrális és közéleti folyóirata. A kisvárosban a közelmúltban futótűzként terjedt el a hír: az egyik megjelent írás miatt betiltották a májusi szám terjesztését.

I

Mi az igazság? — kérdeztem a felelős szerkesztőt, Bertalan Bélát.

— A hír csak részben igaz. Május 30-án délelőtt 9 órakor a Sprint Kiadói Kft nyomdájában készült folyóiratot a gyakorlatnak megfelelően a városi könyvtárba vitték, majd a szokásos módon megkezdődött a terjesztés. Néhány órával később tudomást szereztem a „Volt jegyző..." című írás megjelenéséről, amely a nyomdának megküldött kéziratok között nem szerepelt, s tervezett megjelenéséről nem tudtam. Ezért ideiglenesen fölfüggesztettem a terjesztést! Mivel a 2150 példányban megjelent lapból időközben 1000 már terjesztésre került, ezért úgy döntöttem, hogy nincs értelme a további mintegy 1000 lap visz- szatartásának. így — május 31-től elvileg minden családhoz el kellett jutnia a Hírkorongnak.

(Ezt a számot a Város egyes utcáiban lakók közül többen azóta nem kapták meg!)

A tabi Hírkorongban megjelent írás pedig arról szól, hogy egy kisváros bátor vállalkozója éttermet bérelt, ám kiderült, hogy a nyitvatartási engedélyt korábban nem az étterem helyiségeire adták ki, hanem a régi tulaljdonos nevére. A különböző szükséges papírok megszerzése érdekében az új bérlő szaladgált fűhöz-fához. A nyitvatartással kapcsolatos ügyet megbeszélte a jegyzővel is, ám hiába teltek a napok, a nyitvatartásra vonatkozó engedély csak nem érkezett. Helyette egyik éjszaka három órakor a vendéglőben megjelent a kisváros jegyzője. Mivel a fogyasztás után a számlát nem rendezte — s helyette a felszolgálók sem fizettek — közölte, hogy bezáratja az üzletet. „Nemcsak a mesében vannak ilyen jegyzők” — fejeződik be az írás.

2 A cikk — fn — monogrammal jelent meg. Szerzője Fischbein Nándor, a Somogyi Hírlap kérdésére - mely szerint hol történt meg az eset, melyik kisvárosról van szó —, az alábbi írásos nyilatkozatot adta:

— Tabon a Signó Kft bérli a helyi áfész-től a vendéglátóhelyet, amely mintegy 40 személyt foglalkoztat, s évi 6 millió forint rezsiköltséget fizet. Az üzletet a vendégek igényei szerint kívánjuk nyitva tartani, ezért a jegyző úr ne korlátozza a nyitvatartási időt és a tevékenységi kört. Az írás a Tabon megjelenő Hírharang-ban természetesen Tab kisvárosról, illetve annak jegyzőjéről, dr. Ga- rabon Károlyról szól. A jegyző különösen akkor ne korlátozza a nyitvatartást és a működést a városban, amikor ez az egyetlen olyan szórakozóhely, amely megfelelő színvonalú szórakozást biztosít többek között a város fiataljainak.

Ez a nyilatkozat — melynek eredeti szövegét és aláírását szerkesztőségünk őrzi, — nem kevés önbizalomról tanúskodik, és nem sok tiszteletet visel el a város közhivatalival szemben.

3 Miként vélekedik minderről dr. Garabon Károly, Tab jegyzője? íme az ő véleménye:

— A Signó Kereskedelmi és Szolgáltató Kft (ügyvezető igazgató: Papp Zsuzsanna) május 20-án kerelmet nyújtott be, melyet május 22-én személyes meghallgatása során kiegészített. Kérte, hogy a — Csalogány büfében minden pénteken és szombaton 22 órától reggel 6 óráig diszkót rendezhessenek, és—a Százlépcső Étterem presszó részét 22 órától 03 óráig éjszakai szórakozóhelyként (bár, háttérzenével) üzemeltethessék.

Papp Zsuzsannát tájékoztattam arról, hogy diszkó miatt a vendéglő környékén lakók közel egy év óta tiltakoznak, mert a zaj zavarja éjszakai nyugalmukat, és zárás után a fiatalok minősíthetetlenül viselkednek (ordítanak, üvegeket törnek, dörömbölnek a lakások ablakain stb.) Az igazgató vállalta, hogy zajszint beállítást végeztet, és elbeszélget a diszkót rendszeresen látogató fiatalokkal.

Megegyeztünk abban, a dis- kóra vonatkozó kérelmet csak a zajszint mérése után bíráljuk el. Megjegyzem, hogy erre a mai napig nem került ser. Tabi lakosoktól időközben bejelentés érkezett hozzánk, hogy az éjszakai bár máris működik, felháborodva kifogásolták a felszolgáló hölgyek hiányos öltözetét. Május 23-án írásban kértem Papp Zsuzsannát, hogy a kérelem elbírálásáig a bárt ne üzemeltesse. Ugyanezen a napon egyik ismerősömmel 23 óra körül megjelentem a presszóban, hogy személyesen is meggyőződjek az ott történtekről.

A szórakozóhelyen mint vendég voltam jelen, jegyző minőségemet meg sem említettem, a nyitvatartást nem kifogásoltam, mert az ügyvezető igazgató ott nem tartózkodott. A vásárlók könyvét elkértem, de abba nem írtam semmit, mert nem volt hitelesítve. Az elfogyasztott italt kifizettük.

A következő nap délután 1/4 4 körül a hivatalomba rám támadt Fischbej Nándor, aki minősíthetetlen hangnemben, ordítva kifogásolta, hogy miért akarom akadályozni az üzlet fellendítését, az ügyvezetőnek küldött ügyiratot az asztalomra dobta, megfenyegetett, a valóságnak meg nem felelő tényeket állított rólam.

A kérelem érkezésétől számított kilencedik napon (a határozat kiadásának napja 1991. május 29) hozzájárultunk ahhoz, hogy 22 órától 03 óráig a presszó bárként üzemeljen.

Az előbb már említett ok miatt a diszkó rendezésére vonatkozó kérelmet még nem tudtuk elbírálni. Ennek ellenére a Csalogány környékén lakók felháborodását kiváltva minden hétvégén diszkót rendeztek. Utóbbi miatt a polgármester szabálysértési feljelentést tett az ügyvezető igazgató ellen.

4 Itt tart tehát most a tabi vihar. A hatásógnak egy község (a lakók) érdekét kell az üzleti érdekkel szembe állítani, s ezzel az ügy hivatalos része be is fejeződik.

Nem a mi feladatunk eldönteni, hogy akinek pénze van, igaza is van szemlélet meddig tartandó, s miként lehet az érdekek egyeztetését megkerülő hivatalokat magánemberként büntetlenül megcáfolni, meddig lehet a nyilvánosság előtt meghurcolni? Krutek József