Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-13 / 136. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. június 13., csütörtök Gerpán Erika Dédanyám Fáradt testére felvette az idő kopott batyuját. Kezébe imakönyvet fogott. Lázadó szemét még ránk emelte. S örökre elbúcsúzott. Gyertyás László felvételei Rendelkezések, érdekességek Nem árt, ha a nyugdíjas tudja... ...hogy a Kárpótlási Hivatal a néhány héttel ezelőtt szerveződött Nyugati Hadifoglyok Egyesületének (megalakulásáról annak idején mi is beszámoltunk) segítségével felméreti a hadifogságuk idejét Nyugaton töltöttek körét. A hivatal kutatási adatai szerint mintegy 300 ezer magyar katona és polgári személy volt ilyen hadifogságban s most azt sérelmezik, hogy ők nem kapnak nyugdíjkiegészítést, emelést. A felméréshez — melynek során a kárpótlási igényeket is összegyűjtik — adatlapok a következő címen szerezhetők be: Kárpótlási Hivatal 1077 Budapest, Kürt u. 6., illetve 1399 Budapest, Postafiók 715. ...hogy mentesülnek a televízió előfizetési díjának megfizetése alól az I. csoportbeli rokkantsági teljes vagy résznyugdíjasok, a II. csoportbeli rokkantsági nyugdíjasok. Mindezt a nemrég megjelent pénzügyminiszteri rendelet mondja ki. Ezekbe a nyugdíjascsoportokba a teljesen munkaképtelen rokkantak tartoznak. ...hogy Tisza-parti pihenést, csendes falusi környezetet ajánl nyugdíjasoknak júniusban, júliusban és augusztusban a Mártélyi Gondozási Központban az Idősek Klubja. Egy-egy ötnapos turnusban tízfős csoportokat tudnak elhelyezni; teljes ellátást—napi háromszori étkezéssel — és programokat nyújtanak az idős embereknek. A tiszai holtág a csónakázók és a horgászok paradicsoma, s Hódmezővásárhelyre is szerveznek városnéző kirándulásokat. Elhelyezés 3-4 ágyas szobákban. A szálláshelyen rádió, színes tévé, újságok, könyvek állnak rendelkezésre. Érdeklődni lehet: 6636 Mártély, Fürst Sándor u.17. Telefon: 06/62/46-639 ...hogy kedvezmémyes bérletet kínál a nyugdíjasoknak a Fővárosi Operettszínház. A bérletért — melyért egyébként 520-850 forintot kellene fizetni — 270-435 forintot kérnek a nyugdíjasoktól, s ezért az őszszel kezdődő évadban három előadást tekinthetnek meg. Bővebb információk és bérletek a színház szervezési osztályán szerezhetők be (Budapest, Nagymező utca 19.), hétfőtől péntekig 11 és 17 óra között. Kinek a nyugdíját nézik? Az Országgyűlés márciusban elfogadta az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetve egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot. Hogy kire terjednek ki a törvény rendelkezései, mely nyugdíjak nem tartalmaznak politikai jellegű kedvezményt? Minderről a Magyar Közlöny ez évi 37. száma tájékoztat; ebben a számban olyasható az április 9-én hatályba lépett, 1991 .évi XII. törvény. Kijövünk a pénzünkből(?) A Magyar Közvéleménykutató Intézet a közelmúltban végzett országos reprezentatív vizsgálatából kiderül: a megkérdezett nyugdíjaskorúak több mint 90 százaléka ki tud jönni a pénzéből, (ezek 59 százalékuk az utolsó fillérig be tudja osztani a jövedelmét), 6 százalékuk azonban még szigorú beosztással sem képes erre. Arról viszont már nem szól az MTI-tudósítás, hogy a megkérdezettek milyen széles és milyen összetételű körére terjedt ki ez a vizsgálódás... Az infláció és a nyugdíjasok Áprilisban tovább lassult az infláció — a KSH adatai szerint — már „csak” 2,4 százalékkal nőtt a fogyasztói árszínvonal az előző havihoz képest. (Januárban még 7,5 százalékos volt a növekedési ütem.) A legkedvezőbb a nyugdíjasok vásárlásainál mért árszínvonal-változás üteme — nyilatkozta dr.Cinkotai János kormányfőtanácsos. Akinél a postás csak egyszer csenget. TÉNYLEG: MIBŐL ÉLÜNK? Különös szerzet a nyugdíjas Mindenekelőtt: a feleimnek semmi köze sincs ama bizonyos postáshoz, aki a regényben s az abból készült filmben kétszer csönget. Köze van viszont azokhoz a nyugdíjasokhoz, akik koruk, egészségi állapotuk folytán arra kényszerülnek, hogy csakis és kizárólag abból éjének meg, amit a postás havonta egyszeri kézbesítéssel visz a lakásukra Akiknek nincs rá lehetőségük, hogy a nyugdíjon kívül bármi más pénzbevételhez, természetbeni javakhoz jussanak. Akiknek nincs kiegészítő jövedelemforrásuk, a konyhára — esetleg a piacra — való ter- melvényeket biztosító kiskertjük, bérbe adható ingatlanuk, vagyis: napi bevásárlásaikat, ruházkodásukat, rezsiköltségeiket egyedül a nyugdíjból kell fedezniük. Hogy a több tízezer somogyi nyugdíjas közül hányán élnek így? Aligha akad olyan fölmérés, amelyik ezt pontosan kimutatná... Különös szerzet a nyugdíjas. Láttam töpörödött öregasz- szonyt, amint meggyörnyedve, orrával majdhogynem a poros gyalogutat súrolva vánszorgott kilométer hosszan a kertjébe nap nap után. Kaposváron sokan ismerik — jobbára a becenevén — a közrend egykor igencsak szigorú őrét, aki ma, úgy a hetedik iksz tájékán úgyszólván vonRovatszerkesztö: Hernesz Ferenc Szerencsére várva „...Kifejezetten nélkülözés- (A Társadalmi Kerekasztal nek van kitéve a gyermekek, véleménye a Pénzügyminisz- valamintaz igen idősekkorosz- térium ún. stabilizációs prog- tálya.” ramjáról.) szolja magát a buszmegállótól a telkéig és onnan vissza, de hetenként egyszer-kétszer még mindig megteszi ezt az utat. Azt mondják, kell a mozgás, a friss levegő. Úgy bizony! De kell ám a kertben megtermett zöldség, gyümölcs is, ami főként a konyhába kerül, de előfordul, hogy a piacra, a boltokba is jut belőle valamennyi. Ezért is fáj úgy, ha megdézsmálják már az alig érett termést is — márpedig az ilyesmi manapság meglehetősen gyakori —, fittyet hányva arra, némelyek milyen kínkeserves munka árán teremtik elő ezeket a javakat... — Nincs egy órája, hogy ebédszünetet engedélyeztem magamnak, és lepihentem erre a fekhelyre itt, a napon, s csak úgy eszembe jutott: tulajdonképpen hogyan is tudunk mi ketten, a feleségemmel kijönni a havi tízezer pár száz forintos nyugdíjból, amelyet együttvéve kapunk? — mondta ismerősöm a minap. — Ebből alig több, mint háromszáz forint esik egy-egy napra. Kifizettem a napokban a gépkocsi negyedévi kötelező biztosítását — majdnem kétezer forintot —, mert kell a kocsi, ha a hozzátartozók sírjához megyünk vagy innen, a telekről kell cipekedni. Takarékoskodom. Most se autóval vagy motorral jöttem, hanem kerékpárral, mert úgy a legolcsóbb...Eddig is sok volt a vízdíj, ezután még több lesz. Áramdíjat még az emelés előtt 1400 forintot fizettünk két hónapra. A gáz a két téli hónapban 3800—3800 forintba került. Hát akkor: miből is élünk? Ez az alig több mint 300 öles kert sok mindent megad, amiért egyébként nem kevés pénzt kellene fizetni — igaz, munka is sok van vele. Persze — valamit valamiért. De hát meddig bírja a magas kor, a megrendült egészség? Ma mindenesetre az a tapasztalat, hogy a még mozdulni képes ember — olykor igencsak sokat kockáztatva — igyekszik szerét ejteni a nyugdíjkiegészítésnek. Mert ha — képletesen szólva — havonta csak egyszer csönget a postás, akkor a kisnyugdíjtól igencsak fölkopik a nyugdíjas álla. Lenne még egy megoldás — élnek is vele sokan —: segélyért folyamodni a polgármesteri hivatalhoz. No de hát ott még nem tartanak, állítják magabiztosan, telik még a szellemi, fizikai energiájukból arra, hogy valamit dolgozzanak. És dolgoznak. Lakótelepünkön nem egy idős, de még munkabíró embert ismerek, aki reggel vagy délután buszra igyekszik—portások, őrök váltott műszakban valamelyik vállalatnál, üzemben. A nyugdíjuk mellett dolgoznak. Ám egyre több — s ez érthető — az olyan munkahely,ahonnan kiszorulnak a nyugdíjasok, megszűnik a fog- lalkoztatásuk.Tovább nő azoknak a száma, akiknél a postás havonta csak egyszer csönget. Következmény: még többen élnek a mostaninál rosszabbul, esetleg újabb jövedelemforrás után kutatva — ám azok a források (és ezt az érintettek nagyon jól tudják) kiapadóban vannak... H.F. — Persze, ez is több a semminél... (Takács Éva rajza) A nyolcadik csoda (Egy nyugdíjas emlékidéző feljegyzései) Az egyiptomi piramisokról, a babilóniái Szemirámisz függőkertjeiről, s a többiről, az ókori világ hét csodájáról mindnyájan olvastunk, hallottunk. Az ember azóta is szakadatlanul alkot. Napjaink ember alkotta csodái kényelmünket, művelődésünket szolgálják, s ma már elképzelhetetlen lenne világunk például rádió, televízió, autó, repülőgép, mosógép nélkül, és még számos csodát tudna bárki felsorolni. Van azonban az emberrel állandóan újra- és újraszülető, egyedi csoda: amikor az emberpalánta beszélni tanul! Ez valójában az igazi csodál Ahogyan megszületik a szó, ahogyan az újszülött agyában oá-oából örömöt kifejező kur- jantássá, majd pedig mondattá, beszéddé formálódik... Figyeljük csak: Szilviké (négyéves) azt kérdezi miután új sapkát kapott: — Milyen az új sapkám? —Szép, nagyon szép—felelem. Rám néz, kevesellvén válaszom, hozzáteszi: — Divatos! Ugyanő, most hajladoz- gató, palántázgató feleségemnek segít (akinek fáj a háta a sok hajlongástól, és nyögdécsel): — Gyere, Márti néni, nyögjünk együtt! Régebbről. Valahol a Mátrában, egy aprócska erdei házban együtt nyaral a család. Tibor fiam (akkor két-három éves) déltájban odatotyog a tetőtartó oszlophoz és elkezdi püfölni. Megkérdezem: — Mit csinálsz, fiam? — Hát nem látod?! Kandio- lok ebédre (értsd: csöngetek, kongatok, stb.) Mostanában. Manapság egy ötödikes (11 éves) gyermek már kész professzor. Pétiké keresztfiam — kérésemre — pillanatok alatt kikeresi a tévé tele- texből az időjárás előrejelzést, a börze-híreket, a Hol mi kapható?—t; a számítógépen eljátszogat, fiammal németül beszélget... Persze, ettől Pétiké még megmaradt igazi, „régimódi” kölyöknek. Leszalad az udvarra, leveti a professzori talárt és nyúzza, dögönyözi kiskutyáját, Tücsököt... Kerner Tibor
