Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-12 / 135. szám
1991. június 12., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 VILÁGJÁRÓ ÉNEKESEK Arcok a színház világából Inke, aki szeret „kakas — ám nem szeretné, ha egy politikus operálná a vakbelét A megbeszélt időben kopogtattunk, az „első figyelmeztető” megszólaltakor — fél órával kezdés előtt. Lengén öltözötten leltük, hat összetolt szék volt a fekhelye. Pillanatnyi zavarunkat nyomban eloszlatta szelíd közvetlensége. Inke László túl van a hatvanon. Hűséges típus: immár három évtizede ugyanazon színház, a Thália tagja. Öltözködés közben avat be, hogy három héttel a veszprémi Macskajáték bemutatója előtt ugrott be Csermlényi Viktor szerepére. — Művész úr, jól tudom, hogy Ön egykor már játszott ebben az Örkény-darabban? — Igen, valaha ugyanezt a figurát formáltam meg a Játékszínben. Psota Irén, Törőcsik Mari és Tolnay Klári volt a partnerem. Én nem nagyon hiszek az emberek fejlődésében, de csak változik az ember; érdekes módon most másként játszom a szerepet. — Mit gondol a Macskajátékról mint darabról? — Azért tartom nagyon jó műnek, mert az idők folyamán nem vesztett az érdekességéből, sőt talán még aktuálisabb, mint valaha. Az öregedő embereknek a kis keservei, a szürke kis életük, a kis vágyaik... Ez a darab most különösen elevenbe vág. — És a szerep? — Valaha Csermlényit egy furcsa bohóc-bohém keveréknek ábrázoltam. Most rájöttem: miért ne lehetne ő is nyugdíjas? A másik: mondtam Mácsai Palinak, hogy mi lenne, ha ez az újra színpadra lépő énekes valamely magas hangnál beleköhögne. Legyen tényleg tüdőtágulása. Legyen ez egy miniatűr tragédia! — Ön általában igyekszik segíteni a rendezőt? — Az a véleményem, hogy a Tapasztalatcsere A tizenkét éve működő ku- tasi klub a napokban a csurgói Csokonai Művelődési Központ nyugdíjas klubját látta vendégül. A találkozón tapasztalatokat cseréltek a klubélet szervezéséről, majd a csurgóiak kellemes séta során ismerkedtek a településsel. Szünetel a kölcsönzés Tegnaptól szünetel a könyvkölcsönzés és mindenféle szolgáltatás a Kaposváron a megyei könyvtárban. Belső átalakítások és felújítási munkák miatt csak augusztus 20-a után fogadják az olvasókat. Logopédiai tábor Logopédiai tábort rendez a csurgói Eötvös József Általános Iskola és a polgármesteri hivatal harminc nagycsoportos óvodásnak, hogy előkészítsék őket a szeptemberben kezdődő iskolaévre. A tábornak június 24. és július 5. között a hétközi kisegítő kollégium ad otthont. Naivok Kadarkuti Richárd festő és Kovács Ferenc szoborfaragó munkáiból nyílik kiállítás pénteken a Magyar Naiv Művészek múzeumában Kecskeméten. rendező és a színész között harmóniának kell lenni. Meg kell hallgatni egymást, és érzelmi-értelmi okokkal kell egymásnak válaszolni. Nem szeretem a diktatórikus rendezőket, akik azt mondják: így. akarom. A rendező-színész viszony kicsit a férfi-nő viszonyhoz hasonlatos. Meg kell hallgatni egymást. — Ön még nem rendezett? — Soha. De nem is óhajtok. Nem az én szakmám. Nem voltak ilyen ambícióim, mert én mindig színésznek tartottam magam. — Régóta a Tháliánál van. A közelmúltban emlékeztek meg a Somogyi Hírlap hasábjain megyénk óvodáinak dicső múltjáról. Akkor a szervezett óvodáskori nevelés kezdeteibe pillanthattunk be, most pedig annak folytatására derül fény, s egyúttal arra is, hogy hajdan nemcsak női munka volt az óvodáskorúak nevelése, hanem férfiak is részt vettek ebben a munkában. Ki tud például Frick Lajosról, a századforduló híres pedagógusáról? Legfeljebb csak a mikei és a kadarkúti öregek emlékeznek rá. Pedig érdemes lenne emlékét megőrizni, mint olyan emberét, aki egész életében a dolgozó parasztság jólétéért, műveltségének emeléséért küzdött. íme, az élete röviden! Frick Lajos 1864. január 2-án született. Tanítói oklevelét Csurgón kapta meg, 1884-ben. Ettől kezdve 1891-ig Mikében, majd Kadarkúton tanítósko- dott. 1891-ben óvói oklevelet szerzett Budapesten, és a mikei óvoda vezetője lett. 1913-tól gyomorbaja miatt nem bírta ezt a munkát. Akkor a tanfelügyelőségre került mint berendelt állami igazgató tanító. Gyomorbajban halt meg Kaposváron, 1914. szeptember 26-án. Frick Lajos elsősorban mint óvó volt kiváló. A mikei óvodát mintaszerűen rendezte be és országos hírűvé tette. Egyre elHűséges alkatnak tartja magát? — Nézze, bizonyos szempontból hűséges vagyok, de az is mellékigazság, hogy amikor az ember egy szemétdombon kakas, akkor ne nagyon keressen másik szemétdombot. Semmi nem éri meg azt, hogy valahol máshol rossz közérzettel dolgozzon az ember. Infarktust semmi nem ér meg. — Önnek fontos a „kakas- S9g”?. — Úgy értettem ezt, hogy volt nekem egy kis birodalmam, ahol megkaptam mindazt, amire vágytam. Persze nem mondom, hogy nem akarismertebb pedagógus lett; rábízták az „állandómenház-ve- zetőnőket képesítő tanfolyam” vezetését is. Ezt a munkát óvói tevékenysége mellett 6 évig végezte. Kiváló pedagógiai tudása és gyakorlata mellett kézügyessége is ismertté tette őt. Sok ki- sebb-nagyobb kiállításon vett rész munkáival. 1891-ben a bécsi mezőgazdasági kiállításon a magyar parasztgazdaság 50 éves fejlődését mutatta be. Ebben a „Csökölyi ház” című modellje aratta a legnagyobb sikert. Érdekességként megemlíthető, hogy maga a király is kétszer megtekintette munkáit, és megdicsérte a magyar pedagógust. 1986-ban a millenniumi kiállításon a mikei óvoda modelljével vett részt, s ezzel érmet és oklevelet nyert. 1900-ban Párizsban vett részt a nemzetközi, 1908-ban pedig Londonban a maqyar kiállításon. Frick Lajos falujának igaz apostola volt. Minden törekvésével a parasztságot igyekezett felemelni, hogy a kis parcellákra szakadt parasztgazdaságokat a nagybirtok fojtó ölelése ellenére is jövedelmezővé tegye. Mikében mintaszerű faiskolát telepített; gyümölcsfacsemetéket és szőlőt nevelt. Munkásságának eredményeként az addig üres mikei és környékbeli kertek, földek (Fotó: Lang Róbert) tam volna más szerepeket is játszani. — .Mennyire érdekli Önt a napi politika? — Nem politizálok, mert nem értek hozzá. Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy miért nem óhajtottam esetleg képviselő lenni. Kéremszépen, én színész vagyok, az a dolgom, hogy színházat csináljak. Nem szeretem, ha egy politikus vakbelet operál és egy orvos politizál. Semmiképpen nem egyeznék bele, hogy egy politikus operálja a vakbelemet. Balassa Tamás megteltek gyümölcsfákkal és szőlőlugasokkal. Rövid idő alatt Mike nemcsak kiváló pedagógusáról, hanem gyümölcstermeléséről is híres lett. A parasztgazdaságok megerősítése érdekébe^ és azért, hogy a parasztokat megszabadítsa a bankok kizsákmányolása alól, létrehozta a „Mikei Önsegélyező Szövetke- zet"-et. Később pedig a^keres- kedők uzsorája elleni biztosítékként — az ő kezdeményezésére — megalakult a „Fogyasztási Szövetkezet”, s ez rövidesen híres lett Mike környékén, és tekintélyes volt gazdasági jelentősége is. Frick Lajos nagy gondot fordított a parasztság művelődésére. Létrehozta a szövekezeti könyvtárat, s az embereket rászoktatta az olvasásra. Ő maga rengeteg közhasznú előadást tartott falujában, s előadásai mindig telt ház előtt hangzottak el. A mikei gazdák meg is fogadták hasznos tanácsait. Híres is volt falujuk a századfordulón messze környéken! Frick Lajos fáradhatatlan szorgalmú, a nép és a nemzet haladó ügyét mindig szem előtt tartó pedagógus. Igazi tanító volt az iskolában, az óvodában és a közéletben egyaránt. Érdemes arra, hogy híre-neve példaként álljon a ma tanítói előtt. Dr.Várkonyi Imre Ismerősként üdvözölték a kaposvári Vikár kórust To- urs-ban, hiszen legutóbb öt éve járt a francia városban a Zákány/' Zsolt vezette vegyeskar. A XX. nemzetközi kórustalálkozóra azokat a neves énekkarokat hívták meg a rendezők, amelyek az elmúlt két évtizedben sikerrel mutatkoztak be. A találkozón 37 kórust köszöntöttek; köztük három magyart. A Vikár Béla vegyeskar előadásában többek közt Gallus-, Mendelssohn-, Kodály- és Bárdos-müvek csendültek föl, de zengett a vastaps a Mohay Gábor komponálta, Éjszakai villanás című, megzenésített Lorca-vers hallatán is. Két és fél napos ottlétük idején négy koncertet adtak a kaposvári énekesek; három művet össz- karban mutattak be a tours-i városháza előtti téren. Alighogy hazatért a francia útról a Liszt-díjas karnagy, másik kórusával, a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola tanulóival lépte át a határt. A finnországi Rauma városába szólt a megliívás. Az egyik általános iskola — amelynek tanulói tavaly jártak megyénkben—látta vendégül a kaposvári diákokat. Három fellépésük volt, énekeltek templomban s a helyi kórház mozgássérültjeinek adtak hangversenyt. A búcsúkoncerten reneszánsz műveket hallott tőlük a közönség, s énekeltek Bárdos- és Kodály-feldolgozá- sokat. A legnagyobb sikert azonban a bolgár, a belga, a lengyel és a finn népdalokkal aratták. A kaposváriakat gazdag programmal várták a vendéglátók. Hajókiránduláson vettek részt, s Tallinnban és Helsinkiben is megfordultak. A próbák tovább folynak ezekben a napokban. A két kórus is fellép a június 13-án, 19 órakor a kaposvári református templomban rendezendő jótékonysági hangversenyen. So- mogyváron a Szent László-na- pokon találkozik a publikummal a Vikár, és a zánkai református-világkongresszuson is közreműködik. Ezután másfél hónapos szünet következik. Augusztus 20-án azonban a kaposvári Nagyboldogasz- szony templomban, 23-án a kőröshegyi, hagyományos filharmóniai hangversenyen ismét tapsolhatunk a világhírű vegyeskarnak. (Lőrincz) Hajdan nemcsak női munka volt Egy híres somogyi óvóbácsi A zenehallgatás ürügyén Gyerekek a nagyatádi könyvtárban (Tudósítónktól.) A nagyatádi I. Számú Általános Iskolában húsz éve működik énekkar, 1982 óta pedig van ének-zene tagozatos oktatás is. Az iskola az utóbbi években jó kapcsolatot alakított ki a városi könyvtárral, tagozatos hallgatói rendszeres látogatói lettek az intézmény zenei részlegének: óráik egy részét is ott tartják. Dr. Vargáné Zag Ágotát és Pauker Zoltán énektanárt, valamint Varga Éva könyvtárost, a zenei részleg vezetőjét a tapasztalatokról kérdeztem. — Az iskolai tanórákon nagyon kevés a lehetőség a zenehallgatásra. Ezért az ösz- szevont kétórás foglalkozásokat a könyvtárban tartjuk meg. Tapasztaljuk, a környezet is jó hatással van a gyerekekre. Azt szerettük volna elérni, hogy a zenehallgatás ne kényszer legyen, hanem öröm. E szempontból tapasztalataink rendkívül kedvezőek: a tagozatos gyerekek nemcsak az órák keretében látogatják a könyvtárt, hanem azokon kívül is szívesen keresik fel a zenei részleget és hallgatják a különböző lemezeket, búvárkodnak a könyvek között, folyóiratokban. — Könyvtárunk lehetőségei kedvezőek—kapcsolódik a beszélgetésbe Varga Éva. — Több mint hétezer könyv, másfél ezer hanglemez közül válogathatnak a gyerekek. Két sztereo-lemezjátszóhoz 13 fejhallgató csatlakozik. Olyan feladatokat kapnak a diákok, amelyek egy-egy mű meghallgatását bizonyos zenetörténeti tanulmányokkal egészítik ki. Ha a gyerekek öt ilyen feladatot megoldanak— s ezek mindegyikét igazolja a könyvtáros —, akkor jutalmat kapnak az iskolában. A könyvtárban tartott óráknak egyik nem titkolt célja az, hogy oda szoktassák a fiatalokat, megszerettessék velük a zenét — a komolyzenét is —, a művészeteket, hogy hangversenyek látogatóivá váljanak és azok maradjanak felnőtt korukban is. Nem véletlen, hogy az I. Számú Általános Iskola kórusai kiemelkedő eredményeket értek el a versenyeken, bemutatókon. Sikereiket igen komoly, kitartó munka előzi meg. Dr. Vargáné beszélgetésünk summázásaként Babits Mihály gondolatait idézte: „Min- denik embernek a lelkében dal van, és saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.” MDF a fogyatékosokért Jótékonysági koncert Kaposváron Az MDF a fogyatékosokért című országos mozgalom kaposvári rendezvényeit csütörtökön tartják a megyeszékhelyen. A gazdag program védnökei között található dr. Fekete Gábor köztársasági megbízott, Szabados Péter polgármester, Zákányi Zsolt Liszt-díjas karnagy és Kamper Antal iskolai igazgató. Díszvendégként várják Kaposvárra Bara Margit színművésznőt és Gyarmati Dezsőt, az ismert sportvezetőt. Az eseménysorozat a városi művelődési központban délután négy órakor kezdődik ünnepi műsorral, majd a fogyatékos gyermekek műveiből rendezett országos vándorkiállítást a város polgármestere nyitja meg. Este a református templomban jótékonysági hangverseny lesz, amelynek bevételét a rászoruló gyerekek támogatására fordítják. N.J.
