Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-10 / 107. szám
1991. május 10., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 A megyében a legjelentősebb villamosgépjavítók közé tartozik a kaposvári Hütő és Villamosgépjavító Kisszövetkezet. Évente közel háromezer tekercselést végeznek. Fotó: Kovács Tibor Nyolc-tízezer családnak TEJJEGY JÚNIUS 1-JÉTŐL A RÁSZORULÓKNAK Havonta 300 forint értékű tej utalvány Június elsejétől 8-10 ezer család kap tejjegy-utalványt megyénkben. Az akció azokat a családokat célozza, amelyek nehéz anyagi helyzetben vannak. A tej- és tejtermékek árának emelkedésével fokozatosan csökkent a fogyasztás, ezért volt szükség irányított támogatásra, mely a rossz jövedelmi helyzetben lévő családoknak biztosítja a rendszeres tejfogyasztást. Mint Dudák Lajos, a Megyei Önkormányzati Hivatal szociálpolitikai munkatársa elmondta, a kormányrendelet három csoportba sorolta azokat, akik tejjegyet kaphatnak: azok, akik rendszeres nevelési segélyben részesülnek, segélyben részesülő gyermekenként kapják. Megyénkben 4000 gyermeket, közel 2000 családot érint ez a támogatás. A második csoport a rendszeres szociális segélyben részesülők, akik havonta kapják meg a segélyüket, Somogybán 2200-an. A hadigondozotti pénzellátásban részesülők tartoznak a harmadik csoportba, ők 2-3 ezren vannak. A tejjegyeket az érintett rétegek a segélyük megállapításának első napjától, legkorábban június elsejétől kapják meg. A segélyezetteknek jár ez a juttatás, ezért nem kell jelentkezniük az önkormányzati hivatalokban. Június hónapban már várhatják az utalványt, melyet postán, közvetlenül vagy a szociális szolgálatok útján juttatnak el hozzájuk. Érdeklődni csak akkor kell a helyi önkormányzati hivatalnál, ha járna a tejjegy, de tévedés folytán esetleg nem kapták meg. A jogosultaknak havonta vagy több-hónapra előre 20 forintos tételekben havi 300 forint értékű jegyeket juttatnak el, melyet bármely kereskedelmi egységnél beválthatnak. Az éppen aktuális hónapban fel kell használni az arra a hónapra szóló utalványokat, azokat visszaváltani nem lehet... T.K. Informatika Szövetség Kaposvár Megyei Jogú Város közgyűlése csatlakozott az önkormányzatok Országos Informatikai Érdekszövetségéhez. A szövetség célja az ön- kormányzati jogok és érdekek kollektív képviselete, védelme és érvényesülésének előmozdítása, valamint az önkormányzati működés korszerűsítése. A szakmai és anyagi támogatásra alapítvány létesült. Növényvédőmérnöki kamara Alakuló ülést tartott szerdán a Somogy Megyei Növényvédő-mérnöki Kamara. Elfogadták az alapszabályt, megválasztották a tisztségviselőket. A kamara jelenleg 64 tagú, de várják a növényvédő mérnökök jelentkezését, akik csatlakozási szándékukat a Kaposvári Agrokernél Somogy- vári Lászlónál a kamara titkáránál jelezhetik. INTEZMENYSORSOK Dönteni kellene végre! Kaposvár város polgármesterének írása „Még egyszer a megyei hatáskörű intézményekről” címmel tegnap jelent meg a lap hasábjain és a következő kérdésekben volt pontatlan. Ezek közül a legfontosabb: április 29-én a két közgyűlés tárgyaló delegációja nem jutott megállapodásra: mindössze egy emlékeztetőt készítettek arról, hogy a város tárgyaló bizottsága szerint mi az egyetlen lehetséges megoldás. Az intézmények sorsáról, működéséről a megyei közgyűlés—a város ajánlatának ismeretében, azt részletesen megvitatva—foglalt állást, több ponton figyelembe véve a város korábbi álláspontját és kéréseit. A levelet, amelyet a közgyűlésnek címeztünk, s amely bővebb az újságban megjelenteknél, a város polgármestere nem ismertette akeddi ülésen, helyette a Somogyi Hírlap hasábjain fogalmazta meg saját gondolatait. A megyei közgyűlés — költségvetése elfogadásakor—kénytelen volt meghozni az intézményekkel kapcsolatos döntését. Az eddig megjelent újságcikkek értelmezése helyett szívesebben vettük volna, ha a városi önkormányzat napirendre tűzi és döntést hoz az intézmények működtetéséről — mint már többször is hangsúlyoztuk — az intézmények érdekében. Somogy Megye Közgyűlése tisztségviselői nevében: Dr. Kolber István a tárgyaló bizottság képviselője Az MDF megyei választmány napirendjén Újrarendezik a koalíció sorait A megyei választmány a napirend kapcsán kitért a Somogyi Hírlap május 8-i számában megjelent kisgazda-interjúra is. Herényi Károly, az MDF megyei elnöke a választmány véleményét tolmácsolta, amikor elmondta: — Őszinte megdöbbenéssel olvastuk a Somogy megyei Kisgazdapárt vezetőinek nyilatkozatát, amelyben azt állítják: „az MDF le akarja nyelni a Kisgazdapártot, s a kisgazdáknak most a függetlenségükért kell harcolniuk.” Nehezen tudjuk értelmezni a kijelentést, mert a „lenyelni” szó a mindennapi politikai életben nem általánosan használt kifejezés. Amennyiben ez az állítás azt takarja, hogy az MDF beleszólt vagy beleavatkozott a kisgazdák belső ügyeibe, illetve a frakció életébe, akkor ez nem fedi a valóságot. Az MDF-nek sem módja, sem lehetősége nincs arra, hogy ezt megtegye. Természetesen ilyen szándéka sincs. Ha ez valóban megtörténne, akkor az a Kisgazdapárt belső gyengeségét, rossz szervezettségét jelezné. Véleményünk szerint a Kisgazdapárt egy belső tisztulási folyamatot él át, ami átmeneti zavarokat idéz elő a párt működésében. Reméljük, hogy ez a szakasz hamarosan lezárul, s koalíciós partnerünk megerősödve, történelmi hírnevéhez méltóan vesz részt a politikai közéletben — mondta az MDF megyei elnöke. Egyébként a koalíción támadt vélt és valós repedések rendezésére jó alkalmat kínál a szombaton 10 órakor Siófokon megrendezendő „Dunántúli koalíciós konferencia”, amelyen a koalíciós pártok elnökei — dr. Antall József, dr. Surján László és Nagy Ferenc József — tartanak előadást a koalíció jelenéről és jövőjéről. (Lengyel) DÜHÖNGÉSEK DOMBÓVÁRON A Samax fantomsamarái A Samax Kft. cégtáblája Dombóváron, a volt Unió Ipari Szövetkezet székházának előcsarnokában elegánsan csillog. Megbízhatóságot áraszthatna, ha körötte nem tolongana annyi felháborodott, hangos, magából kikelt ember május 7-én, kedden, akik egymás szavába vágva kérdésekkel ost- romozzák a Samara ügyben híres-hírhedté vált cégtulajdonost, Samu Lászlót, aki végre rászánta magát a válaszadásra. Igaz, erre a folyosón került sor, tekintettel arra, hogy az ösz- szegyűlt 40-50 ember nem fért volna el az irodában, melynek ajtaját egyébként is egy szálfatermetü, kemény tekintetű fiatalember állja el az oda bejutni kívánók elől. A helyiek által csak „kuvasznak ” becézett férfi egykor diszkókban töltött be hasonló szerepet, s ma itt áll alkalmazásban. Samu úr megfontolt ember, nem vállal felesleges kockázatot. Hétfőn is, hogy kétszer ennyi ember rohamozta meg a Samax székházat, illegalitásba vonult a szomszédos Baranya megyébe, miközben a felháborodott tömeg az udvaron álló Samarák hátsó szélvédőjét kiszerelve próbálta az autókat elvinni. Az, hogy ez nem történt meg, egyedül a helyi rendőrök határozott fellépésének volt köszönhető, tájékoztatott Kustra József városi rendőrkapitány. Samu László bizalom- gerjesztő, jól fésült ember benyomását kelti még, a tömegtől közrefogva, a kérdések kereszttűzében is. Ki nyer, ki veszít — Hadd beszéljek én, itt sok ember van, hadd mondjam én a dolgokat, — inti le a kérdezőket. Hogy nem minden feszültségtől mentes ő sem, azt ide-oda ugráló tekintete és lassan teljesen átizzadt, elegáns olasz inge mutatja. — Az autónkat akarjuk vagy kérjük vissza a pénzt! December óta hitegetnek bennünket — kiabálják többen. Samu úr egy dpssziét mutogat. — Értsük meg az egész történetet, nálunk nincs a maguk pénze, mi azt befizettük a budapesti Autótrade Szövetkezetnek. Ők nem szállítanak, nagy kapuval bezárták a Samarákat. Mi mondhatnánk maguknak, hogy várják meg, míg az Autótrade szállít, de mi nem ezt tesszük, hoztunk már be autókat Nyugat-Európából, NSZK-ból, Dániából, Ausztriából. A magyarázat senkit nem elégít ki. Hol vannak ezek az autók? Itt csak harminc van, amit két hónapja mutogatnak — hangzik el többek szájából. — Nem tudhatom, hogy az Autótrade megnyeri vagy elveszti-e a tárgyalást, — utal az egyik hölgy arra a kijelentésre, hogy a Samax beperelte a budapesti szövetkezetét. — Nem tudom Samu úr azt sem, hogy a mi pénzünket bírósági letétbe helyezték-e vagy nem, és arról sincs tudomásom, hogy az önök és az Autótrade között milyen megállapodás van érvényben, mint ahogy azt sem tudom, hogy a bíróság nem ítéli-e meg a szövetkezetnek elmaradt haszon címén a mi általunk befizetett összeget. — Az Autótrade egy dologra vállalt kötelezettséget, hogy ezer személygépkocsit átvesz nekünk. Ebből nyolcat kaptunk eddig,—mondta Samu László. Milyen garanciája van arra, hogy ha nem kapunk autót!? Akkor visszakapjuk a pénzünket? — emeli fel a hangját egy jól öltözött férfi. — Mennyi vagyona van Samu úr? — Egymilliárd forint a vagyonunk, 40 millió márka az éves exportunk, 370 millió forint a kintlevőségünk. 113 milliós kártérítést követelünk az Autótradetől — így Samu László. — Én most jártam a bíróságon, érdeklődtem az ön vagyoni helyzete után, és azt az információt kaptam, hogy semmiféle vagyonnal nem rendelkezik, mindent családtagjai nevére íratott, — kontráz az előbbi úr. — Mennyi a Samax Kft. bejegyzett törzstőkéje? — hangzik immár a következő kérdés. — Hatmillió forint — mondja Samu László, amiből a jelenlevők rögtön levonják a következtetést, hogy lévén kétszemélyes kft-ről szó, az üzletembertől mindössze hárommillió forintot lehetne egy esetleges bírósági eljárás után inkasszálni. Hivatkozik ugyan arra is Samu úr, hogy székházként használt épület is a Samaxé, de mint kiderül, a 15 millió vételárból eddig csak 5 millió forintot fizetett ki az Unió Szövetkezetnek. Ez itt egy cég... — Hadd mondjam tovább, hadd beszéljek én — inti le újfent az akadékoskodókat a közrefogott Samu László. — Ez itt egy cég, ezért mi vállaljuk továbbra is, hogy a gépkocsikat kiadjuk akkor is, ha 112 ezer forintot vesztünk minden egyes Samarán. Jóhiszemű vagyok. — Ha ön jóhiszemű, akkor engedélyezze, hogy akik most itt vannak, módosíthassanak gépkocsitípust 1500-asról, amit nem szállítanak és nincs is 1300-as vagy 1100-as Ladára — hangzik a kérés. — Nem lehet—jön a kategorikus felelet. — Akkor maga mégis rosszhiszemű — szól az állítás. — Egy ember álljon elém, aki kérte már a módosítást de nem kapta meg az autót — hangzik el Samu László felszólítása. — Harmadikak vagyunk az 1300-as típusmódosításnál, mégsem kaptuk meg az autót! Itt van 30 kocsi, miért nem hajlandók kiadni? Hiába megy az ember a rendőrségre, a bíróságra, senki nem tesz semmit — legyint elkeseredetten az ország másik feléből, Miskolcról kocsiért már harmadszor ideutazó férfi. — Voltunk a bíróságon , most is onnan jövünk. Azt mondták, tárgyalás tárgyalást ér, minden keddi nap a Samax Kft-é. — Január 8-án eljöttem ide és beszéltem Takács úrral, a volt főkönyvelővel, aki azóta már nincs a cégnél. Ő azt mondta, adminisztratív tévedés történt, nyugodjak meg, legkésőbb január 31 -ig kézhez kapom a kocsit. Amikor kértem, hogy ezt írja rá a szerződésemre, elutasított. Miután hazamentem, küldtem egy ajánlott levelet, hogy alaptalanul szedték be ezt a pénzt, mivel meggyőződtem róla, hogy árualapjuk nincs. Választ nem kaptam, így 30 nap múlva ismét írtam egy levelet, amire szintén nem érkezett felelet. Erre közöltem a Samax Kft-vel írásban, hogy szavahihetet- lennek tartom őket, s felbontom a szerződést, kérem vissza a pénzemet. Erre aztán reagáltak; Samu aláírással kaptam egy választ, hogy április 15-től kezdődően visszautalják, várjak nyugodtan. De a mai napig nem kaptam semmit. — Fizesse most vissza! — hangzik el többektől. — Én garantálok mindent, de ez egy cég, értsék meg — szabadkozik Samu László. — Az előbb kérdezte a vagyoni helyzetünket. Nézze meg, itt van! 10 Mercedest küldött a német partnerünk — mondja a Samarára várakozóknak. — A kft-be bejegyzett törzstőke erejéig felel Samu úr, semmi többel, — közli újfent a közrebocsátott iratokat tanulmányozó hölgy. Egymilliárd... — így van, más az én felelősségem és más ez — helyesel Samu László. — Egymilliárd a vagyonom, egymilliárd — ismételgeti — hitelre még soha nem volt szükségem! A kérdésre, hogy eddig hányán fizették be a Samara árát, azt a választ kapjuk, hogy tavaly 810-en, akik közül 500-nak kiadták a kocsit, mintegy 100 személynek 1500-as típust. Samu úr szerint, aki februárban típust módosított, 1500-ös Samarára, az kapott helyette kocka Ladát vagy Nivát. Nagyon szomorú a helyzet, nincs se kocsi se pénz, — összegzik a jelenlevők. — Mondjon valaki egy jó megoldást, aki tudja, hogy mit csináljunk—fordul atömeghez Samu László. Majd még hozzáfűzi: — Higgyék el, nem ez a megoldás, hogy itt kiabálnak, én nem tehetek semmit egyelőre, mivel egy szélhámosnál van a pénzünk, akinek mi befizettük. 2400 személygépkocsira kifizettük az előleget, 2 millió 400 ezer márkát kérek vissza a bankba, 500 kiadatlan autó árát. Maguk nyugodtak lehetnek. Ki tudja miért, miért nem, az emberek mégsem nyugodtak. F. Kováts Éva
