Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-09 / 106. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. május 9., csütörtök KIVÉTELES NYUGDÍJ, MÉLTÁNYOSSÁGBÓL Méltányossági okokból tavaly több mint 1200 somogyi termelőszövetkezeti nyugdíjas és járadékos részesült kivételes nyugellátásban. Ok tették ki a megyében kivételes ellátásban részesülőknek csaknem a felét, s ők kapták az ellátások emelésére felhasznált összegnek majdnem 44 százalékát — vagyis összesen több mint 3 millió forintot. A törődésnek fontos formája ezeknél az idős embereknél a többnyire igen alacsony nyugdíjak négy-, öt-, hatszáz forinttal való kiegészítése, az alapösszeg emelése — mondta Varga Sándor, a Somogy Megyei Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetsége keretében működő Nyugdíjas Érdekvédelmi Bizottságnak az elnöke, aki maga is nyugdíjas szövetkezeti elnök. — Tavaly 1203 igénylő részesült kivételes ellátásban, s az egy főre jutó átlag 479 forint volt. Az idén — várhatóan — többet kaphatnak, mert a múlt évinél nagyobb összeg áll a Megyei Tár- sadalombiztosítási Tanács rendelkezésére. — Milyen tapasztalatai vannak: hogyan élnek az idős, nyugdíjas gazdák a megyében? — Rendszeresen látogatom a közös gazdaságokat, mert sok helyről érkeznek az igények a kivételes nyugdíjemelésre és véleményt csak alapos környzettanulmány után mondhatok. Úgy látom, a legtöbb téeszben nem merül ki a kapcsolattartás az évenkénti nyugdíjastalálkozókban, hanem egész esztendőben gondoskodik az idősekről a vezetőség, például a rászorulókat rendre fölterjesztik kivételes nyugdíjemelésre. Az elmúlt években összesen csaknem 4700-an részesültek ilyen nyugdíjemelésben, olyan té- esztagok, akik sajátjogú nyugdíjat, baleseti rokkantsági nyugdíjat, hozzátartozói nyugdíjat, hozzátartozói baleseti nyugdíjat vagy rendszeres szociális járadékot kapnak, de rossz életkörülményeik miatt indokolt a támogatásuk. — Az igénylők kérelmeit a téeszek továbbítják a megye- székhelyre, s a kimutatásból kitűnik van, ahonnan több mint kétszáz, máshonnan meg mindössze öt-tíz kérés érkezett. Mitől a nagy eltérés? — Egyrészt attól, hogy nem mindenütt egyformán öregedett el és vált nyugdíjassá, járadékossá a szövetkezeti tagság, másrészt az is megmutatkozik a számokban, hol, hogyan foglalkozik ezzel a fontos érdekvédelmi az időseket .támogató tennivalóval a gazdaság vezetősége. Somogysám- sonban például, ahonnan eddig összesen 265 kérelmet hagyott jóvá a Megyei Társadalombiztosítási Tanács, tavaly pedig 74 igénylést juttattak el hozzánk, mindkét ok közrejátszott: sok az idős ember s a vezetőség —főként az elnök és a társadalombiztosítási ügyintéző — szívén viseli a sorsuk alakulását. Hasonló a véleményem a tabi, a berzencei, a nagyatádi, a balatonszárszói és még jónéhány szövetkezetről. Általában nyugdíjastalálkozókon ismertetik a nyugdíj- emelés lehetőségét és annak előfeltételeit — például azt, hogy az illetőnek három évig kapnia kell a nyugdíjat, a járadékot, s csak azután állhat elő kérelmével... — Mit tehet az, aki egyéni gazdálkodóként igényelné az emelést? Jelentkezhet a polgármesteri hivatalnál, de a téeszek- ben, az állami gazdaságokban is, ahol korábban dolgozott, s onnan terjesztik kérelmét a Megyei Társadalombiztosítási Tanács elé. Ezzel a módszerrel gyakran találkozom, mint az MTT tagja — mondta Varga Sándor. -sz -c Tovább öregszünk Továbbra is az „öregedő” megyék sorába tartozik Somogy—ez tűnik ki a megyében élő nyugdíjasok magas számából. A kereken 90 500 nyugdíjas több mint egyhar- mada — 33 100 férfi és nő — termelőszövetkezeti nyugdíjas, illetve járadékos. Drágul az ápolási díj Megnövekedtek a szociális otthoni gondozási költségek, következésképp a térítési díjak emelése várható. A díjak megállapítása az önkormányzatok hatáskörébe kerül, ám ehhez a joghoz nem társul központi költségvetési támogatás. Az utóbbi egy évtizedben nem emelkedtek az ápolási díjak. Ki tud róluk? Bajtársai hozzátartozóit keresi egy volt hadifogoly „Nagy kéréssel fordulok Önökhöz! Abban bízom—utolsó kísérletként —, hogy ha lapjukban közreadom felhívásomat, talán eremdényt hoz” — írja levelében Kéki László kaposvári olvasónk. Kéki úr 1945 elején hadifogságban volt a Szovjetunióban. A ma 71 éves, ember leírja, hogy két somogyi bajtársa mellette halt meg... „Levél útján már 1946-ban, majd egy évvel később ismét kerestem elhunyt hadifogoly társaim hozzátartozóit, sajnos azonban pontos cím híján nem találtam rájuk...” Az egyik hadifoglyot Cink Jánosnak hívták, és Somogy megye délnyugati részéről, a Csurgó és Nagykanizsa közti települések valamelyikéről került a Szovjetunióba. 1915-1920 között születhetett. A másik egykori bajtárs Pál György volt. Ő Felsősegesdről vonult be, és nagy valószínűséggel a községhez tartozó pusztán lakott. Mindkét volt hadifogollyal kapcsolatban készségesen ad bővebb tájékoztatást levélírónk, akinek címe: Kaposvár, Kapoly u. 4. Válasz Törökkoppányból Kifizették az ápolási díjakat, segélyeket A Somogyi Hírlap 1991. április 25-i számában a Nyugdíjasok oldala c. rovatban „Levél Törökkoppányból — Késik a segély” címen megjelent cikkben több — a valóságot nélkülöző — állítás szerepel. Az olvasók pontos tájékoztatása érdekében az alábbi tények ismertetését tartom szükségesnek: 1. Brugovicz Károlyné és gyermekei: Erdei Attila, Zsidó Csaba, Zsidó Tamás, Zsidó Tibor 1991. március 11. napján költöztek Magyarkeszi községből Törökkopányba. 2. A Magyarkeszi Polgár- mesteri Hivatal által ápolási díj folyósításának megszüntetése ügyében hozott határozat és a rendszeres szociális segély folyósításával kapcsolatos ügyiratok 1991. március 11-én érkeztek hivatalunkhoz. Brugo- vicz Károlyné kérelme az ápolási díj és segély folyósítása ügyében 1991. április 8-án került iktatásra. 3. A körjegyzőség illetékes ügyintézőjének javaslatára — Brugoviczék körülményeire tekintettel — rendkívüli szociális segélyt — ezer forintot — utaltam ki, hogy az mielőbb a rászorulókhoz kerüljön, az ügyintéző személyesen adott át Brugovicznénak 1991. április 15-én, azaz levelének megírása napján. 4. Teljesen hamis az az állítása, hogy a faluban az államigazgatási határozattal megállapított segélyek, ápolási díjak nem kerültek kifizetésre. A panaszos által említett szociális járadékot nem a helyi önkormányzat, hanem a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság fizeti. 5. Törökkoppány községben a polgármesteri tisztséget társadalmi megbízatásban látom el. Heti egy fogadónap mellett rendszeresen részt veszek a hivatal munkájában, de emellett a helyi termelőszövetkezet jogtanácsosaként dolgozom. Mindezideig sem a panaszos, sem népes családjának egyetlen tagja nem jelent meg az önkormányzati hivatalban, így ottlétem idejéről csak Bru- goviczné képzeletében élhet a napi 5 perc. 6. Brugoviczné levelének megírása idején valóban nem volt még kinevezett jegyző, így az önkormányzati törvény alapján jogtalan volt minden szociális segély, ápolási díj stb. ügyben hozott határozat, azonban úgy véltem, hogy ezek a határozatok nem várhatnak a jegyző kinevezéséig, még akkor sem, ha ezzel törvényt sértenek. 7. Az úgynevezett „tejjegy"igénylésről rendelkező 56/1991 (IV.13.) Korm.r. 1991. május 1 -jén lép hatályba. Ezen rendelet kimondja, hogy a rendszeres nevelési segélyben, rendszeres szociális segélyben, hadigondozotti pénzellátásban részesülők kaphatnak ilyen utalványt. Tisztelettel: Törökkoppány község képviselőtestülete nevében Dr.Gruber Attila polgármester Most a hegy ment Mohamedhez... Új szolgáltatás Az egyik keddi napon meglepetés érte azokat a kaposvári nyugdíjasokat, akik bevásárlás végett betértek népszerű boltjukba, a Szent Imre utcában. A Kaposvári Nyugdíjas Egyesület üzletében ezúttal nemcsak élelmiszert és vegyi cikkeket kínáltak, hanem javasolták a kedves vásárlóknak: éljenek a lehetőséggel, ellenőriztessék a vérnyomásukat! — Egyesületünknél, a Rákóczi téri központunkban már régebben bevezettük ezt a szolgáltatást, s most egy újabb kísérlettel próbálkozunk, hiszen boltunkban keddtől csütörtökig naponta olykor 200-250 tagunk is megfordul. Először a bolt bejárata előtt telepedtek le az egészség- ügyiek, s azoknak, akik a boltba érkezve esetleg elhaladtak mellettük, mi benn az üzletben hívtuk fel a figyelmét a hasznos egészségügyi szolgáltatásra — mondta Horváth István üzletvezető. Hogy nem volt hiábavaló a figyelem fölkeltése, azt az alkalmi egészségügyi állomás forgalma igazolta: 9 órától 12-ig mintegy száz „páciens" élt a felkínált lehetőséggel! — Zárásig talán kétszáz mérést is végzünk — bizakodott a dolgát nagy lelkesedéssel végző ügyeletes nővér, akinek nagyon tetszett a kísérleti áttele- pülés. Megjegyezte, hogy a boltban megfordulók szinte kivétel nélkül igényelték ezt a szolgáltatást. — Szerencsére csupán néhány esetben kellett javasolnunk, hogy a mért vérnyomás alapján üdvös volna a körzeti orvoshoz fordulni — mondta, miközben a vizsgálatot végezte. Ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hegy megy Mohamedhez — vagyis: ha az idősek nem mennek orvoshoz vérnyomást méretni, az egyesület ingyen felkínálja a szolgáltatást a boltba betérő vásárlóknak. Úgy tűnik, hogy a próbálkozás bevált. Célszerű lenne hetenként egy napra máskor is a nyugdíjasbolthoz kitelepíteni az ellenőrzést. Számolva persze azzal a veszéllyel, hogy a bolti árak és más költségek rohamos emelkedését tapasztalva az idős nyugdíjasok vérnyomása esetleg vészesen magasra szökik... Kovács Sándor Babonás volt a főszerkesztő úr KITTENBERGER KÁLMÁN VADŐRE EMLÉKEZIK Emlékünnepséget rendezett a Somogy Megyei Vadászok Szövetsége és a Kittenberger Kálmán Bérkilövő Vadásztársaság a híres Afrika-vadász, természettudós, író és a Nimród vadászújság egykori fő- szerkesztője, Kittenberger Kálmán születésének 110. évfordulójára. Az eseményre meghívták hazánk összes, a nagy vadász nevét viselő vadásztársaságát. Eljött a nagymarosi társaság tagja, id. Bényi Ferenc is, aki hosszú éveken át hűséges vadőre volt Kittenberger Kálmán Nagymaros környéki vadászterületének... A 83 éves, pirospozsgás arcú, halk szavú öreg vadász készségesen felelt kérdéseimre, csak arra kért, hogy hangosabban beszéljek... — Hogyan lett önből vadász? — A nagyapám, az édesapám és a nagybátyám is vadász volt. Gyermekkoromban hajtőként vettem részt a vadászatokon. Annak ellenére, hogy géplakatosságot tanultam, mindig vonzott a természet. Az állatokat is nagyon szerettem. Volt két nyestem gyerekkoromban, ezek révén kerültem kapcsolatba a főszerkesztő úrral.Nem messze laktunk tőle, kijártam vele vadászni. Szívesen cipeltem a hátizsákját. 1932-ben Gödöllőn erdőőri és vadőr tanfolyam indult. Beraktam a hátizsákomba egy hétre való élelmet, kerékpárra ültem és elkerekeztem Gödöllőre. A tanfolyamért ugyan nem kellett fizetni, mert önellátók voltunk, eredményes vadőri vizsgám bizonyítványát azonban csak kölcsönkért pénzen tudtam kiváltani... Később Nagymaros környékén a három Kálmán — Csathó, Kittenberger és Rózsahegyi, akik jó barátok voltak — bérelt egy vadászterületet. Ennek kilenc évig én voltam a vadőre. A háború alatt egyre nehezebb lett az élet, a vadőrségből nem tudtunk megélni. 1941 -ben mozdonyvezetői tanfolyamot végeztem és tizennégy évig vezettem mozdonyt. Aztán egy balesetnél elvesztettem a jobb kezem négy ujját, ott kellett hagynom a MÁV-ot. Azóta a bal kezem mutatóujjával húzom meg a ravaszt a puskáimon, mert a vadászatról azért nem mondtam le... — I945 után fölvettek a "Róka" vadásztársaságba, Csathó Kálmán helyére. Ebben a társaságban lett a vadásztársam a szerkesztő úr is. Tíz évnél tovább voltam vadászmester, utánam a fiam is tizenkét évig... — 1958-ban a szerkesztő úr elköltözött az örök vadászmezőkre. Társaságunk az ő nevét vette föl. Én szenvedélyes vadászként járom az erdőt Nagymarostól Zebegényig. Úgy ismerek ott minden zeg- zugot, mint a tenyeremet. Nagymarosi öreg házamban élek a törzskönyvezett tacskómmal: hűséges kísérőm úgy követ, mint én annak idején a főszerkesztő urat... — Akad-e a főszerkesztő úrral kapcsolatos kedves emléke? — Nagyon sok ilyet tudnék fölsorolni... Mogorva ember volt, de végtelenül jószívű I Akin csak tudott, segített. Nagyon babonás volt! Ha vadászni ment és pappal találkozott, azonnal visszafordult! A szomszédjában lakott egy csúnya öreg- asszony, s ha őt meglátta vadászatra indulásakor, akkor is visszafordult! Képes volt órákon át lesni a vénasz- szonyt, s csak akkor indult el újra, ha az bement a házába... Megköszöntem a beszélgetést és azzal a kívánsággal búcsúztam el az idős vadásztól, hogy még sokáig találkozhasson olyan vadásztársakkal, akik hasonló szenvedéllyel és becsülettel űzik ezt a nemes cselekedetet. Tóth Ferenc Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Ha bemegyünk a patikába... ...és orvosságot akarunk kiváltani a receptünkkel, készüljünk fel arra, hogy e hónap elsejétől bizony jóval több pénzt hagyunk a pénztárban, mint korábban (pontosan: eddig 352 forintot fizetett átlagosan évente egy-egy vevő a gyógyszer- tárban, mostantól ez az összeg 600 forintra emelkedik). Hogy felkészülhessünk rá, mennyivel apasztja majd pénztárcánkat a medicina — íme néhány, sokak által keresett orvosság régi és új ára. Amidazophenum tabl. (felnőttnek) eddig 4,20, most 14 forint, Germicid C végbélkúp (gyermeknek) eddig 4 forint, most 9,60, Germicid végbélkúp gyermekeknek eddig 22, most 6,80 forint, Kalmopiryn tabl. eddig 10,40, most 26 forint, Sumetro- lim tabl. eddig 10,20, most 4,80 forint, Sumetrolim szirup eddig 6,80, most 4 forint, Cavinton tabl. (60 db) eddig 14,50, most 10,60 forint, Corinfar drazsé (100 db) eddig 29,70, most 7,10 forint. És még sorolhatnánk tovább a nyugdíjasokra nézve előnyös, illetve hátrányos árváltozásokat. Az altatók, a nyugtatok közül a Seduxen például 37, az Elenium 38 forintba kerül, de a receptre fölírt Eunoctinért csak 7,60-at kell fizetni. Ami a receptet illeti, továbbra is fontos „ármérséklő” szerepe lesz. Az Algopyrin például vényre jóval olcsóbb, mint anélkül: ennek az orvosságnak a mostani ára ugyanis recept nélkül 35 forint! XXX Nyúljunk a gyógynövényekhez — mondhatnánk. Nos, itt is csalódás érhet, mert a 100 grammos kamilla például 58,30 forintba kerül...
